Elterelt figyelem
Ezt a módszert alkalmazza a bűvész, aki joggal nevezi magát illuzionistának, mert pszichológiai manipulációkkal, trükkös mozdulatokkal, segédeszközök alkalmazásával kelti látszatát annak, ami igazából nem úgy van.
Hasonló módszerrel dolgoznak zsebmetszők, csalók, tolvajok. Ők is használnak segédeszközt és asszisztenseket, hogy megfelelő viselkedéssel tereljék el az áldozat figyelmét. Busás jövedelmet termelő iparág épül az emberi tökéletlenségnek erre a fajtájára.
Elterelheti a figyelmet a zebrán babakocsival átkelni készülő nagymamáról egy darázs, ami a letekert ablakon berepülve megszúrja a sofőrt. Akárhogy is végződik az ügy, a figyelmetlenségből fakadó károkat valaki megszenvedi, hacsak nincs oltári nagy szerencséje.
Nem számít a figyelmeztetés, mert ennek ellenére leszegett fejjel lépnek az úttestre gyalogosok, kizsebelik a mamlasz polgárt a tömegben, és magamon is tapasztalom a bamba viselkedés kínos hatását. Mint például most, meg mindig.
Évekkel korábbi figyelmetlenségemre derült fény, miután befejeztem a katalógust, aminek ismertetője is hamar elkészült.
Ezzel a munkával hosszú kihagyás után megint ráhangolódtam a webfejlesztéssel járó tevékenységekre, most kell ütni a vasat, amíg meleg. Rengeteg adat közötti eligazodásban segít a pince.eu új szolgáltatása, amit egy hatékony keresőfunkcióval tehetnék ennél is hasznosabbá.
Látom magamat keményen nekifeszülni a feladatnak, de kint már süt a Nap, a hőmérséklet is kedvezően alakul – délután lenyírhatnám a füvet.
A fűnyírás elmaradása nem tréfadolog, mert szerencsétlen esetben megázik, és heves növekedésnek indul, akár a bolondgomba. Ez pedig azzal a kellemetlenséggel jár, hogy bizonyos magasságot meghaladva már csak kaszálni lehet, mert a tologatós fűnyíró elfekteti, és nem nyír semmit.
Nem akarok kaszálni, nem vagyok ennyire sokoldalú, inkább tologatnám a fűnyírót amatőr módon, de akkor neki kéne esnem iziben.
Ez ellen a szándék ellen dolgozik a keresőfunkció utáni erős vágyakozás – ne maradjon már torzó a nagy mű. Kecskével és káposztával egyaránt jó viszonyt úgy ápolhatok, ha hirtelen legyártom a kereséssel foglalkozó algortimust, aztán megyek kerti munkát végezni szorgalmasan.
Nem lehetetlen, mivel eszembe jut a Google Custom Search Engine, ami működő szolgáltatás, csak használni kell. Hamar megvan, lássuk hát.
Régi emlékeim frissítésre szorulnak, mert ez már Programmable Search Engine névre hallgat. Megnyílik a control panel… és látok itt valami nyomot, a saját nyomomat a múltból, mégpedig 2022-ből.
Mi a szösz! Jártam már itt korábban, amikor még custom search volt a neve, és kísérletezhettem vele, de homályos emlékként csak a név maradt meg.
Viszont itt van a bizonyíték, nem is tagadhatom. Vajon miért hagytam félbe, és miért nem tértem vissza folytatni, amit elkezdtem? Legyen az bármilyen esemény, alaposan kizökkentett az eredeti gondolatmenetből, és eltérített a szándéktól.
Nem ártott a keresőszolgáltatásnak az idő múlása, mert közben fejlődött. Most meghatározhatok egyéni logót is, kikapcsolhatom az automatikus kiegészítést, beállíthatom az elrendezést, nagymértékben testreszabhatom. Prímán működik eltekintve attól,
hogy androidos környezetben nem jelenik meg a logó. Nyilván azért foglalkoztam az üggyel évekkel ezelőtt is, mert gazdagítottam volna a szolgáltatásokat a kereséssel, mert már akkor is hiányzott ez a lehetőség.
Valami sikeresen elterelte a figyelmemet. Ezt már nem fogom kinyomozni, viszont fel tudok idézni több olyan esetet, amikor hasonlóképpen jártam, és a figyelmem elterelésének körülményeire is jól emlékszem.
Egykori céges időszakomban történt, amikor még belvárosi irodát és oktatótermet tartottam fenn, ahol kellemes környezetben fogadhattam ügyfeleket. Érkezett valaki, nyomta a csengőt, én meg nyitottam a kaput távvezérléssel, és mielőtt belépett volna az irodába,
volt időm eltüntetni az asztalról az előző ügyféltől legombolt nagy címletű bankjegyeket. Néhány számítógép vételárát egyenlítették ki nem sokkal korábban, így tetemes summa hevert az asztalon, amit egy ott lévő ablakos borítékba helyeztem. Hirtelen találtam egy félreeső helyet
a könyvespolc legfelső szintjén sorakozó könyvek tetején. Oda dobtam fel, hátracsúszott, nem volt szem előtt. Végeztem az ügyféllel, más gondolatok foglalkoztattak, és utána már nem gondoltam a borítékkal. Réges-régi történet a múlt század 90-es éveinek elejéről, amikor kisgyerekeim még meg sem születtek,
én meg kötöttségek nélkül éltem életemet. Sok ügyfél, sok feladat, sok munka, tisztességes jövedelem. A taxisblokád utáni korszak, amikor még nem volt ilyen messiásváró hangulat a közéletben, mint mostanság.
Ebben helyzetben állt elő az a furcsaság, hogy megfeledkeztem a borítékról, az meg csak pihent a könyvek tetején, amiket ritkán bolygattam, de egyszer mégis levettem onnan valamelyiket.
Le is pottyant a szőnyegre egy boríték, aminek átlátszó ablakából egy papírpénz jól felismerhető részlete vigyorgott, ami ösztönzően hatott rám, fel is vettem azonnal. Nem volt vékony a csomag, és ahogy belenéztem, az első pillanatban őszintén elcsodálkoztam a látványon,
de aztán előjöttek az emlékek.
Ennek az esetnek számomra legmeghatározóbb tanulsága mégsem az elterelt figyelem utólagos elemzése volt, hanem inkább egy fölöttébb megnyugtató érzés miatt szoktam felidézni, és elmesélni. Hiába rejtőzött az értékes csomag hosszú hónapokig, több évszakon át a dugihelyen,
mégsem hiányzott. Akkoriban még nem értett mindenki a számítógépekhez, ezért jól meg lehetett élni a speciális tudásból. Mára a helyzet annyiban változott, hogy rengeteg a hozzáértő ezen a szakterületen, de nem is ez okoz gondot.
Az igazi bosszúság abból fakad, hogy nem a szakértelem juttat zsíros megrendelésekhez, hanem a politikai beágyazottság, a felajánlott jutalék, a visszaosztott zseton, a korrupció.
Emlékszem még egy esetre, amikor szintén egy nagyobb pénzösszegről feledkeztem meg bambán. Ezt a korszakomat már nem diadalmas szakmai tevékenységem határozta meg, hanem a gyereknevelés. Nem fért bele az időmbe ügyfelekkel foglalkozni, csak kiadások voltak, bevétel szinte semmi.
Kereskedelemmel sem foglalkoztam már, ezért a bankszámlán nyugvó tőke nagyobb részét szégyenszemre lekötöttem a várható kamat reményében. A bevételek elmaradásához igazodva letekertem itthon a termosztátot 18 ℃ fokra, mindenki rendesen felöltözve bekkelte ki a téli hónapokat.
Aztán egyszer nagy szemeket meresztettem a bankszámlakivonatra, amiben nagy összegű jóváírás jelent meg. Ott álltam lezsibbadva a pénzintézetben, és első gondolatom az volt, hogy már megyek is a pénztárhoz, és azonnal magamhoz veszem.
Ha van egy kis szerencsém, akkor nem veszik észre a téves utalást, és megtarthatom. Gyarló gondolatok ezek, de a gyerekeim anyukája nem volt hajlandó tartásdíjat fizetni, ezért szükséghelyzetet hirdettem. Megkaptam a kikapcsolás előtti utolsó felszólítást a gázművektől, kell az a lóvé.
A tényezőket figyelmesebben elemezve rá kellett ébrednem arra, hogy igazából a hajdanában lekötött tőkét vezették vissza a számlámra kamatokkal hizlalva, és persze megtarthatom, nincs szükség se csalásra, se sikkasztásra. Megnyugtató gondolatok ezek, de azon érdemes elgondolkodni,
hogy a fenébe feledkezhet meg valaki a saját számláját érintő banki műveletről, ami a szándéka szerint zajlott. Mi terelheti el a figyelmet erről? Van rá magyarázat és mentség. Az idő múlása és a rengeteg gond, ami abban a küzdelmes életszakaszunkban a nyakamba szakadt. Van úgy, hogy elásott kincsekről is megfeledkeznek.
Arra pedig nem csak az élemedett kor és a migrénes fejfájás adhat magyarázatot, hogy ma miért traminit hoztam fel a pincéből, amikor kedvesem kivételesen nem ezt kérte vacsora mellé, hanem bormentő küvét. A borospince megközelítésének elsődleges célja a szokásos adag bor biztosítása. Igen ám, csakhogy van egy rutin, amit minden alkalommal végrehajtok, ha ott járok. Ellenőrzöm az úszófedelek tömlőinek nyomását, megnézek hőmérsékletet, páratartalmat, csapokat, szellőzést. Ezek mindennapos tevékenységek, nem is vennék el a figyelmet a lényegről, de ma belém nyilallt a felismerés, hogy ebben a hónapban még nem kéneztem az üres hordókat. Nosza, rajta. Ez nem mindennapos, nem része a szokásos műveleteknek, okozott is egy kis eltérést a tervezett céltól. Ritka tökéletlen jószág az ember, indokolt a szerénység.