Az olvasáson túl, kikapcsolódásként néha leülök a kanapéra, és megnézek valami érdekes történetet. Szerencsés esetben ez nem csak időtöltés, hanem tudásomat is gyarapítja, mint például a Spaceballs (Űrgolyhók) című tanmese egy réges-régi, messzi-messzi galaxisból. Roppant tanulságos, mert korábban ismeretlen sebességi fokozatokat mutat be a közönségnek.

Ebből a rövid, néhány perces szakaszból is sokat okosodtam. Hiper-szuper sebesség, fénysebesség, állati nagy sebesség, elképzelhetetlen sebesség. Egy internetre kapcsolt számítógépre érkező, és onnan távozó adatok sebességét is jellemezni kell valahogy. Az elfogadott mértékegységekben (pl. KiB/sec) megadott teljesítmény előnye az átválthatóság és a pontos viszonyítás lehetősége, de egy közembernek nem erre van szüksége. Jobban ért ebből: beszart, döcög, elmegy, működik, süvít, hasít, nagyon durva, eszméletlen gyors stb. Ezek abszolút értékelésre való jelzők, de közérthetőbben minősítem a teljesítményt, ha elhelyezem egy skálán, amin ismert tényezőkhöz, etalonokhoz viszonyítom.
Jelen ismereteim szerint az Invitech Kozma utcai telephelyén érdemes szervert bérelni vagy sajátot elhelyezni ahhoz, hogy magyar viszonylatban minden igényt kielégítő körülmények között (99.999% rendelkezésre állás, fizikai védelem, megnyugtató redundancia az áramellátásban, durva sávszélesség) üzemeltethessek egy webes szolgáltatást. Az rondít bele valamelyest ennek a remek műszaki tartalmat nyújtó vállalkozásnak az értékelésébe, hogy a közelmúltban erre is rátenyerelt a hírhedt 4iG.
Egyéni mázlimnak köszönhetően semmi közöm nem lesz az Invitech-hez, mert tehetős ügyfelek kiváltsága igénybevenni ezt a remek szolgáltatást. Nem olcsó, de piszok drága. Hobbitevékenységem mindent elsöprő jelentéktelensége és már szinte közmondásos csóróságom arra ösztökél, hogy a lehető legtakarékosabban elégítsem ki igényeimet, ezért a drága pénzért szolgáltató Invitech kiesik a lehetőségek közül. Valamire mégis használhatom – viszonyításra.

Kiskoromban még nem állt rendelkezésünkre közcélú internet. Csak katonai és akadémiai összeköttetések működtek nagyvárosok között, és rádióamatőrök kísérleteztek akkoriban packet radio technológiával, ami nagyon bizonytalanul működött. Aki ezen a körön kívül gondolkodott távadatátvitelben, az a telefonhálózatot vette igénybe két pont közötti galvanikus kapcsolat létesítésére, és modemet használt. Egy ilyen kütyüvel építettem ki az első kapcsolatot a CompuServe BBS (USA) szolgáltatása és a számítógépem között. Nem volt más értelme a kísérletnek a puszta kíváncsiság kielégítésén felül, ezért nem lett volna érdemes sokat áldozni a nemzetközi távhívás vaskos díjának kifizetésére. Akkor sem voltam nagyon eleresztve anyagiakkal, ezért bekéredzkedtem a telefonközpontba egy olyan időszakban, amikor haverok voltak szolgálatban. Működött, elégedett voltam, elgondolkodtam. Néhány nap múlva saját BBS szolgáltatást indítottam, ami nem volt igazán életképes, hiszen egy telefonvonalon egyszerre csak egy kapcsolatot tudott kiszolgálni. Megint az jutott eszembe, hogy ezt a telefonközpont épületében kellene üzemeltetni, mert azzal kiküszöbölném a "last mile" hatást. Közel lenni a tűzhöz, masszív erőforrásokhoz – ezzel biztosítható igazán a hatékony és zavartalan működés.

Rég leáldozott a BBS-nek, kiment a divatból a telefon modem is, ellenben a "közel lenni a tűzhöz" elv igazsága örökérvényű. Beköltözni a Kozma utcába, vagy tárhelyet bérelni egy jóféle szolgáltatótól már a tűz közelébe juttatja az internetről elérhető adataimat, de van ennél közelebb is, forróbb is.