Sebességhajhász kaland az IT világában
Alapkutatás, mérések
Szívet melengető érzés látni a segítőkész támogatást, amit az internet révén elérhető weboldalak optimalizálásának segítésére hoztak létre. Feltételezem, hogy van ilyen több is, de én most leragadtam a Google szolgáltatásánál, ami ötleteket, módszereket és eszközöket kínál a tetves lassan megjelenő weboldalak gyorsításához. Az itt csokorba kötve kínált lehetőségek ráirányítják az emberi lény könnyen elkalandozó figyelmét az elvégzendő tennivalókra.
A webfejlesztők is emberből vannak, akik között akadnak bőven ügyetlen, szerény tudású és ötlettelen jószágok, s ők hírhedten pocsék minőségben alkotnak, pedig
nem kell ehhez különös szakértelem. Aki hajlandó elolvasni az útmutatást, és nem rest rászánni az idejét és figyelmét az ajánlások szerinti műveletek végrehajtására, az a tanácsok alapján egész jó eredményt érhet el.
Könnyen megy az olvasás, mert aki ismeri a betűket, annak nem okoz gondot. A megértés más tészta. Jelen esetben bírni kell az angolt legalább azzal a 200 szavas szókinccsel, amivel egy jó IT-szakember már elboldogul, mert hiába kínálnak ezen a "Make the Web Faster" mottóval kezdődő
weboldalon nyelvválasztási lehetőséget, az ABC-be rendezett nyelvek listájában nem kapott helyet sem a "magyar", sem a "hungarian" tétel. Ebből is érzékelhető, hogy porszemnyi nemzet jelentéktelen polgáraiként nem sok jóra számíthatunk, és alkalmazkodás nélkül nehezen boldogulunk.
Nem így látják ezt a magyar kormány kevély, büszke és rátarti vezetői, de az eredményeiken nem látszik a hozzáértés (nem vagyonuk gyarapodására gondolok, hanem az országépítő tevékenységükre).
Országrombolásban nagyon jók, mert most már ott tartunk, hogy nem az angoltudás fog hiányozni a polgároknak, hanem a tisztes megélhetés.
20 éve még nem volt olyan kilátástalan a helyzet Magyarországon, mint jelenleg (2022 novemberében írom ezeket a gondolatokat, amikor vármegyékben főispánok képviselik a kormányt, egyre durvább az infláció, a bérek megalázóan alacsonyak, nem minden kútnál kapni dieselt). Mégis úgy láttam jónak, hogy az akkoriban óvodából általános iskolába kerülő gyerekeimet ellássam olyan tanácsokkal,
amiket megfogadva kisebb eséllyel kerülnek szorult helyzetbe. Nem egyszerű megállapítani a legalkalmasabb életkort az összegyűjtött bölcsességek átadására, ezért elég korán kezdtem. Képzeld el, ahogy az asztalnál ülve, 6-7 éves gyerekeknek rendszeresen elmondom a következőket:
• dohányozni ostobaság
• 30 éves korod előtt semmi esetre se házasodj
• ne vegyél fel hitelt, ne élj kölcsönökből
• tanulj sokat, mert ami a fejedben van, az biztosan a tiéd
• tanulj nyelveket (különösen az angolt)
A tudományos világ felfedezéseit elsődlegesen angolul publikálják. Szerencsés esetben néhány év elteltével megjelenhet magyarul is, ha valaki veszi a fáradságot, és lefordítja. A nyelvi képzetlenség tehát erős gátja a tudományok terjedésének.
Az utolsó intelemhez mindig hozzátettem, hogy ha nagyok lesznek, akkor könnyen kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy dönteniük kell: mennek vagy maradnak? Nem lehet jó döntést hozni kényszerítő körülmények szorításában, ami a nyelvtudással összefüggésben azt jelenti, hogy aki csak magyarul beszél,
az más országok polgáraival nehezen ért szót.
Gyerekeim időközben felnőttek. Még néhány év, és akár családot is alapíthatnak az ajánlásnak megfelelően. Folyékonyan beszélnek angolul, versenyképes tudásukat holland, dán, svéd és USA-beli egyetemeken alapozták meg. Attól tartok, hogy ha beszélnek is majd magyarul az ő gyerekeik, azt erősen törve adják elő.
Engem most leginkább a fejlettebb képtömörítés érdekel, mert jelentős méretcsökkenéssel kecsegtet, a kisebb terjedelmű adatcsomagok pedig hamarabb célba érnek. Megvizsgáltam a pince.eu jelenleg legkövérebb (45 request, ebből 34 kép, 13.7 MiB) lapjának teljes betöltési időigényét. Először JPEG képekkel, majd a WebP eljárásnak alávetett, jóval tömörebb képek használatával. A változtatás nagyjából olyan hatású, mint amikor kicserélik a régi, de még használható laptop winchesterét SSD-re. Aki ezt egyszer átélte, az már nem akar többé winchesterrel működő számítógépen dolgozni, olyan mértékű minőségi javulást hoz a háttértár I/O műveleteinek sebességnövekedése.
Érzékletesebb példával magyarázva a különbséget: ha az ember a rengeteg kamaszkori rejszolás után egyszer végre eljut a pináig, akkor többé már nem akar recskázni.
Lássuk előbb a (viszonylag) nagyméretű JPEG képeket használó weboldal betöltési folyamatát és ennek időszükségletét:
Minden mérés előtt töröltem a gyorsítótár tartalmát úgy helyben, mint a CDN infrastruktúrán, nehogy a cache hatása meghamisítsa az eredményt. A JPEG-es változat 15.51 másodperc alatt került a helyére, míg a WebP képekkel megjelenő weboldalnak ehhez 1.48 másodpercre volt szüksége. Használhatnám a PageSpeed Insights szolgáltatást a sebességméréshez, de inkább a kevésbé "steril", az erdőszéli internetkapcsolat által is meghatározott, gyakorlati értékekre vagyok kíváncsi a DevTools mérései alapján.
Aztán mégis megmértem a profi mérőszolgáltatással mindkettőt, mert erős volt a kíváncsiság. Nem volt haszontalan. Íme a PageSpeed Insights vegytiszta mérésének eredménye a JPEG-et használó weboldalról:
A következő értékek a helytakarékos WebP képekkel dolgozó weboldal vizsgálatának eredményét mutatják. Az előzővel összevetve azt a következtetést kellene levonnom, hogy nem volt érdemes törnöm magam a hatékonyság növelésének irányába, mert a fejlesztés révén elérhető sebességnövekedés a számok alapján minimális. Hangyafasznyi. Ennek a laboratóriumi körülmények között végzett mérésnek ellentmond a vadonban végzett vizsgálat eredménye. A gyakorlatias mérés megmutatja, hogy a fejlesztés számottevő mértékben csökkenti a weboldal betöltésének időigényét, tehát mégis megéri foglalkozni az üggyel.
Kinek van igaza? Melyik eredmény helytálló? A gyakorlati mérés eredményében és a saját észlelésemben hiszek, mert hiába mutat meggyőző értékeket a profi mérés, ami szerint a terjedelmes weboldal is villámgyorsan betöltődik, ha ténylegesen lassúságot tapasztalok.
Ha történetesen egy fizető ügyfélnek magyaráznám a bizonyítványomat a PageSpeed Insights számaira hivatkozva, jó eséllyel hinne ő is inkább a saját szemének. Aztán visszakérné a pénzt, de előbb megsértődne amiatt, hogy hülyének nézem.
A mondabeli feleség dilemmája jut eszembe, aki a szokásosnál korábban hazatérvén, gyanús zajok irányába haladva benyit a hálószobába, ahol a férje keményen gyömöszöli a szomszédasszonyt. A férj észleli a váratlan társaságot, de nem jön zavarba, és így szól:
– Anyukám! Ez nem az, aminek látszik. Ugye nekem hiszel, nem a szemednek?
Veszélyes világ ez, nem árt az óvatosság.
