Elektromos energiatároló

Szokványos életemet élem, mert megint felbosszantottak. Szakemberek. A várva várt szakemberek, akiknek érkezését ma egy egész műszakon keresztül lestem. Dél körül érkeznek, ez volt az ígéret, amiből nem lett semmi. Még egy árva értesítés sem, hogy ne üljek tűkön feleslegesen.
Rajtam nem múlott. Időben kitettem poharakat az asztalra, behűtöttem italokat, hogy érezzék a megbecsülést, ha esetleg rendesen dolgoznának. Aztán úgy alakult, hogy ezek sehogy sem dolgoztak, mert elfelejtettek felvonulni a munkaterületre. Rossz bemutatkozás azok után, hogy már többször elhalasztottuk az elektromos energiatároló üzembe helyezését, de most nem volt szó halasztásról – mára tényleges jövetellel kecsegtettek.

Nagyjából egy hónapot állt raktárban a csomag, amit néhány napja végre házhoz szállítottak azzal, hogy majd érkeznek a szerelők is. Hiába, sok a dolog – kivárom a soromat, türelmes vagyok. A szakemberek többször is elhalasztották érkezésüket, de a csomag már itt van, ezzel lehet kezdeni valamit. A munkafolyamatot a hozzáértők is kicsomagolással kezdenék, amire én is képes vagyok. Miért ne tegyem magam hasznossá, ennyivel is előrébb leszünk. Telefonon engedélyt kérek a művelethez, majd nekiveselkedek.

Nem romantikus túlzás így fogalmazni, mert egy akkumulátormodul súlya 36 kg, amit rendesen meg kell fogni, nehogy kicsússzon az ember kezéből. Optimális méret mellett döntöttem a 24 kWh-s változattal, és ez nem csupán ár-teljesítmény viszony tekintetében igaz. Az utolsó modult a helyére téve úgy érzem, hogy a továbbiak már olyan magasságba kerülnének, amiknek emeléséhez kéne még egy ember, ha nem akarnám tönkretenni magamat az erőlködéssel.
Nem kapkodtam. A kicsomagolásra és a készülék összeállítására egy és háromnegyed órát áldoztam az életemből, amiből kb. negyedóra az alaplemez szintezésével telt. Miért tart ez ennyi ideig? Egyrészt a garázs padlója nem tükörsima, másrészt ez egy négy lábú szerkezet, mindegyiken magasságállítási lehetőséggel. Harmadrészt magamnak állítgatom, hogy tökéletes legyen (ezt a feleslegesnek tűnő gondosságot idegenektől nem várhatom el). Legalább annyira macerás vízszintbe állítani, mint a zongorahangoló munkája, ahol egy hanghoz több húr tartozik: ha az egyiket megfeszíted, hatással lesz a többire is.

Ez megvan. Miért ne építsem ki a villanyóra és az inverter közötti adatkapcsolatot biztosító UTP-kábelt is? Ezzel még előrébb leszünk. Rajtam nem múlik, ez is megvan. A rendszer nemcsak akkumulátoros tárolóval bővül, hanem kiegészül egy kétirányú okosmérővel is. Az ebből származó adatok Modbus protokollt használva, csavart érpáron jutnak el az inverterhez. Egy herélt, helytakarékos, olcsósított változatát kaptam az okosmérőnek: csak a három fázisvezető csatlakozik hozzá tisztességes kapcsokon, a nulla vezeték nem megy át a mérőn – csak potenciálreferencia és tápellátás érkezik egy vékony vezetéken, pindurka sorkapocsra.
Várom a szakembereket, és tipródok a semmittevésben. Miért ne kössem össze az akkupakk tetejére pakolt BMS-t az inverterrel? Hasznosan telne az időm, haladna az ügy. Egy DC+, egy DC-, a CAN-bus UTP-kábele, és egy földelővezeték csatlakoztatásáról lenne szó, de nincs itthon szolár kábel, ráadásul nem így volt megbeszélve. Ha egyszer mégis megjelennének az illetékesek, nekik már nem jutna semmi? Így sem maradnának teljesen munka nélkül, mert foglalkozhatnának az okosmérővel, de rájuk hagyom a többi szakmunkát is: nem akarom elveszíteni a 10 éves garanciát.

Egy egész hónapot sem kellett várnom, és ma reggel máris itt termett három szakember. Nincs gond a lelkesedésemmel, mert repesve vártam őket, bár a vendéglátó igyekezet alábbhagyott bennem, és nem hűtöttem be italokat – jó lesz pincehidegen is. Korábban sütöttem volna kolbászt, amivel emlékezetessé teszem az üzembe helyezést, de most már enyhült bennem a jutalmazási szándék, akár a mesebeli dzsinben. Ő a palackban raboskodva eleinte gazdaggá tette volna kiszabadítóját, majd az idő múlásával a világ minden kincsét adta volna, aztán a meddő várakozás annyira kedvét szegte, hogy kiszabadulva már készséggel kitekerte volna a nyakát jótevőjének.

Megérkeztek, majd távoztak. Szélsőségesen rövid leírása a történetnek, nem maradhat így.