Borospince

Létezik az a módszer, amikor ásnak egy gödröt, s ennek alján, a szabad ég alatt kezdik építeni az állófalat és a boltozatot. Elkészülvén a falazással, kétoldalról óvatosan visszatöltik a földet, amivel az építmény máris pincévé válik, hiszen föld alá kerül. Nincs helyszűke, se omlásveszély, ráadásul a gödröt villámgyorsan kiássa egy munkagép. Az ilyen pince hamar és viszonylag kedvező költséggel épül. Viszont mindig be fog ázni, mert a visszatöltött föld nem kellően tömör.
A mi pincénk nem így készül, hanem klasszikus bányászati módszerrel, vágathajtással. Nem bolygatjuk meg fölötte a földet, ezért a pince száraz marad. Pontosabban: csak ideális mértékben nedvesednek a falak. Első mozzanatként a bejárattal azonos keresztmetszetű síp (közismert nevén nyaktag) készül, amin át majd lejárhatunk a lent kiöblösödő pincetérbe. Nem lesz hosszú, mert a bejárati szintnél csupán 1 méterrel akarunk lejjebb jutni, és ez a szintkülönbség néhány lépcsőfokkal áthidalható. 2.30-as belmagasság mellett így kb. 3.5 méter vastagságú földréteg lesz a pince fölött, ami elfogadható.

Néhány köbméter föld elhordásával kezdődött a művelet, aminek végeztével teljes egészében feltárult a félig eltemetett, hajdanában pincebejáratnak épült boltíves nyílás. Amint eltűnt ez a rengeteg felesleges anyag, rögtön élhetőbbé vált a környék, hozzáférhetővé vált a munkaterület.

Romonád, zsalu. Készül a síp boltozata.

A munkalámpa bevilágít a barlangba, ahonnan évről évre egyre félelmetesebb mennyiségű föld fagyott ki.

Egy teljes műszakon keresztül vödröztem a pincéből kitermelt földet a kertbe, ahol a vadonatúj boltozat fölötti üreget (a kifagyott föld helyét) töltöttük fel. Cementes homokkal kezdtük. Erre jött a föld, amit igen tisztességesen sikerült tömöríteni, mert nagy eső után a lejárat boltozatáról enyhén csöpög a víz, de nem csurog.

Behányni egy kis földet az üregbe, beugrani, megtaposni, kiugrani a gödörből, behányni egy kis földet, beugrani, megtaposni és így tovább. Itt nem játszik a döngölőbéka, mert féltjük a boltozatot.

Megszűnt a spontán kialakult barlang, mostantól biztonságban vagyunk a lejárat boltozata alatt. Lépcső még nincs, de a lefektetett pallókon lépkedve a pince padlószintjére jutunk. Innen kezdődik az öblösebb pincetér kialakítása két fogásban.

Állófal épül, amin acél ívekre kerül a zsalu és a téglaboltozat.

Pillérek, ívek, zsalu kiszedve. Jöhet a következő fogás.

Kulcsfontosságú eleme a pincének a szellőzőkürtő, ami kibukkanhat a felszínen szürke PVC cső formájában, de megjelenhet pofásabb kivitelben is.

Van még tégla dögivel. Már csak a lépcsőhöz, a hátfalhoz és a padlóhoz kell.

Egy sokat tapasztalt ismerősömtől tanultam, hogy ha építünk valamit, akkor gondolkodás nélkül csövezzük be, mert ennek később nagy hasznát vesszük. Továbbfejlesztettem az elvet, mert ha gondolkodva és tervezve végezzük a műveletet, akkor még nagyobb lehet az elérhető haszon. A villamos vezetékek gégecsöveiről van szó, amikben nem feltétlenül csak galvanikus kapcsolat létesítésére alkalmas drótok haladhatnak, hanem bármi, amit bele tudunk húzni.
Egy kis villanyszerelés következik. Erről az a bölcsesség jutott eszembe, hogy a feszültségmentes és a feszültség alatt lévő vezetékek között ránézésre nincs különbség, de más a fogásuk. Ami igazán veszélyessé teszi a munkát, az a pincében uralkodó alacsony hőmérséklet.

Behúzok egy UTP kábelt is, mert ha fejlett technológiát használó eszközök alkalmazásának igénye merül fel, akkor azoknak szükségük lesz internet kapcsolatra.