Vizesblokk

A pince a maga pinceségében már a jobbik formáját mutatja, de az oda vezető utat még erős rumli szegélyezi. Lelkesítő élmény, hogy a nemrég hasznavehetetlen boltíves bejáratnál nem egy 45 fokban emelkedő rézsűvel nézek szembe, hanem a lépcsőkön lefele lépkedve egy igazi, hamisítatlan borospincébe érkezem. Jó húzás volt régi téglából építeni, mert ha kap egy kis patinát, akkor úgy fog kinézni, mint egy jó állapotban fennmaradt, több száz éves építmény.

Itt az ideje gatyába rázni a környezetet, mert sokat ront az élményen, ha ezt a remek pincét sártengeren és törmelékhalmokon keresztülgázolva lehet megközelíteni. Jó megoldás a puszta földre valamilyen burkolatot fektetni. Továbbá ki kell alakítani az infrastruktúrát azon jövőbeli igényeknek kiszolgálására, amikor a pincéből kapatos emberek tántorognak kifele, és szükségleteik keletkeznek. Hideg-meleg víz, mosdó, zuhany, retyó. Ezért készült a pincebejárat építésének idején, néhány lépés távolságra attól, egy alkalmas méretű földalatti helyiség. Itt véget ér a terméskő világ, a boltíves térfedés, és megjelennek a korszerű építőanyagok. Pincefalazó, monolit vasbeton födém, kerámia padlóburkoló, csempe. Egy vizesblokkban praktikusabb ilyesmivel dolgozni.
Az építőipari tevékenységeknél megszokottan, a rumli átmenetileg fokozódik.

Megjelenik a vakolt falfelület. Elterjedt technológia, más világ.

Helyükre kerülnek a szaniterek. Ezt sem bíztam másra.

Az évtizedeken keresztül lomok tárolására igénybe vett, de többre hivatott helyiséget végre az eredeti szándék szerinti rendeltetésének megfelelően használhatjuk. Megnyugtató. A pulzusom is alábbhagyott, pedig messze vagyunk még a végétől. Most jön az a rész, aminek eredményeként végre száraz lábbal közelíthetjük meg háztartásunk legújabb intézményeit.