Nemrég rendeztünk egy szűkített osztálytalálkozót, ahol elhangzottak a szokásos kérdések – amikre hellyel-közzel én is válaszoltam – , és a buli után mit hallok vissza közös ismerősöktől? Folyton dicsekszem. Hol ezzel, hol azzal. Dicsekszik a fene. Tényszerűen előadtam az elmúlt tizenvalahány év érdekesebb eseményeinek zanzásított történetét. A körülmények jelentős változása okán ebből az időszakból kevés panaszos helyzetet tudnék felidézni, a régebbi zűrös események meg lassan homályba vesznek.
Elhatároztam, hogy mielőtt teljesen elfeledném a kínos eseteket, ezen a felületen rögzítem a rázósabb kalandokban rejlő rémségeket. Mert egyensúlyteremtő szerepüknél fogva szükség lehet ezekre az elbeszélésekre is, nehogy megint rossz szájízt hagyjak magam után valahol az egyoldalú sikertörténetek előadásával. Adagolni kell egy kis rémséget is, szükség van egy kis borzalomra, különben lagymataggá válik a műsor. Ebből a gyűjtésemből szemezgetve elejét vehetem a kedélyes történetek bosszantó egyhangúságának azzal, ha ügyesen beiktatok egy kis horrort közbe-közbe.
Nem baj, ha kapok néha korholó visszajelzést – vettem az adást, megértettem a lényeget. Embertársaim jó kedélyének fenntartása érdekében hiba lenne pusztán azzal hetvenkedni, hogy fogytam 18 kilót. Arról is becsülettel be kell számolni, hogy előtte híztam 20-at. Megint előjött az oly lényeges egyensúly, aminek fontosságával egyetértek, noha már jó ideje azt vallom, hogy inkább irigyeljenek, mint sajnáljanak.

Ébredtél már úgy az ágyadban, hogy kötél volt a lepedőd, és zihálva, csurom lucskosan állapítottad meg, hogy ez hál' istennek csak álom volt? Ez a kevésbé kínos változat. Úgy lesz igazán húsba vágó az élmény, ha ébren vagy, és azt kívánod, bárcsak álmodnál. Aztán ott van a harmadik típus, a "csípjetek meg, hogy ébren vagyok és nem álmodom", mert a körülményeket fölöttébb furcsának, különösnek és valószerűtlennek tartva nem hiszed el, hogy valóban átéled a körülötted zajló eseményeket.

Megtörtént eseteket mesélek, amik az én életemet vagy a hozzám közel állókét színesítették. Egyik sem szolgált örömömre, mégis habozás nélkül végigcsinálnám újra mindet, ha lenne arra garancia, hogy ugyanide érkezzek, ahol most vagyok.
⚠️Amikor nem saját élményeimet idézem fel, akkor nem biztosítható a történet maradéktalan hűsége a valósághoz. Fogalmazok olyan mondatokat, amik visszaadják az eredeti hangulatot, a lényeget, noha például egyes párbeszédek ténylegesen nem szóról szóra hangzottak el úgy, ahogy itt olvasható. Saját emlékeim sem lehetnek már tűpontosak, nem emlékezhetek szó szerint mindenre, de az érdemi tartalom nem sérül. Bizonyos ügyek felidézésénél nagy segítséget nyújtanak a történéseket vagy az elhangzottakat híven rögzítő dokumentumok, amikből merítve nem lehet kétséges a történeti hűség.