Játsszunk tellvilmost!
Két éves lehetek, amikor beköltözünk egy újonnan épült emeletes házba. Szüleim csórók, de az elektronikai innováció egyik csúcstermékére nem sajnálják a pénzt. Tavasz fantázianevű televízió készülék (Videoton gyártmány), amit otthon hokedlire helyeznek, mert asztalra még nem telik. Beköltözésünk után a legnagyobb szobának ez az összes berendezése, ha nem vesszük figyelembe a mennyezetről lógó villanykörtét, a linóleum padlót és a szegélyléceket. Egy ideig ilyen körülmények között zajlanak az események, ez az egyik helyszíne kisgyermekkorom rémtetteinek, melyek közül egy kedvencét mai napig rendszeresen meséli anyám.
Ebbe a TV-készülékkel lakájossá varázsolt szobába tessékelnek be arra a rövid időre, amíg átmennek a boltba. A TV-t bekapcsolják, és berakják mellém kedvenc játékomat, a fából készült teherautót.
Elköszönnek, és rám zárják a szoba ajtaját. Joggal feltételezik, hogy a vásárlásra fordított idő alatt jól elfoglalom magam, nem fogok kárt okozni az üres szobában, hiszen nincs lehetőségem könyvekből lapokat tépkedni, fiókokat kihúzigálni, tartalmukat padlóra szórni stb.
Micsoda naivitás!
Megérkezvén felnyitják zárkám ajtaját, és legnagyobb döbbenetükre heves lánggal ég valami a játékteherautó platóján.
A mese mindig eddig tart, ezért soha nem ismerhetem meg az eset következményeit (saját emlékeim nincsenek ebből a történetből), mint ahogy ők sem tudtak fényt deríteni arra, honnan szereztem gyufát és éghető anyagot.
Rafinált gyerek voltam kiskoromban, magamra is nagy veszélyt jelentve. Sokáig titokban tartottam egy új képességem kifejlődését, amivel szüleimet hamis biztonságérzetbe ringattam.
Nem produkáltam magam közönség előtt, nem kötöttem az orrukra, hogy egy ideje ki tudok mászni a rácsos kiságyamból, amit ők börtöncellaként használtak volna, megint csak arra a rövid időre, amíg távol vannak.
Megvárom, amíg lépteik zaja elhalkul, majd ügyesen kimászok, és az érdekes dolgok felé veszem az irányt.
Ilyen például a konyhaszekrény egyik fiókja, amiben gyógyszereket tárolnak. Színes, cukormázzal bevont, izgalmasan fénylő bogyók. Csak addig szopogatom a drazsékat, amíg kesernyéssé nem válik az ízük – nem a hatóanyagért, hanem az édes burkolatért lelkesedek.
Bliszteres kiszereléssel azonnal lebuknék, de a műanyag fedelű üvegcsékben ömlesztve tárolt készletet kedvemre dézsmálhatom, soha nem tűnik fel a hiány senkinek.
Azok közé a gyerekek közé tartozom, akik csodával határosan érték meg a felnőttkort.
Kivel ne fordult volna elő, hogy szülei váratlanul értek haza, éppen a legrázósabb helyzetben.
Nem az ifjúkori, kellő körültekintés nélkül intézett pásztorórák megzavarására gondolok, mert ez a ritkább eset.
Jóval gyakrabban adódik olyan helyzet, amikor félresikerült kísérletet hajtasz végre a beépített szekrény alsó polcán, és apád pont akkor nyit be, amikor egy ügyetlen mozdulattal felborítod a benzinesampullát, és lángra kap a puskapor.
Becsapod a szekrényajtót abban reménykedve, hogy az álca sikeresen leplezi a beindult folyamatot, de nem vagy elég gyors, és a kiáramló gáz már a szemedet csípi, és a szobában látványosan szétterülő füst is árulkodik.
Szerencséd van, mert egy valamire való férfiember tudja, hogyan kell pokróccal tüzet oltani, de ha anyád örvendeztet meg korai érkezésével, akkor csak jajveszékelésre számíthatsz, és együtt nézitek végig, ahogy a tűz mindent felemészt.
Az én gyerekeim nem voltak ilyen elvetemültek. Tűzveszély soha nem fenyegetett bennünket, legalábbis nem tudok róla, de én is értem már haza váratlanul.
Egy emlékezetes alkalommal rendkívül gyomorszorító, bár kétségtelenül színpadias látvány fogadott, ahogy kisgyerekem a falnál állva egy füzetből kitépett lapot tart a feje fölé (két kézzel kifeszítve),
amire előzőleg ceruzával koncentrikus köröket rajzoltak. Tőle néhány lépésre áll a tesója, aki egy légpuskával céloz a hevenyészett lőlapra.
Arra már nem emlékszem, hogy milyen módon szereztem meg a fegyvert, de roppant nagy mázli, hogy nem húzta meg ijedtében a ravaszt.
Vérfagyasztó? A szar is belém fagyott a helyzetben rejlő lehetőségeket felmérve. Jobb bele sem gondolni abba, hogy milyen irányokba ágazhatott volna sorsunk, ha rosszul sül el, de szerencsére el sem sült.
Erre mondom néha, hogy jobban járunk, ha nem a szerencsén múlik, hanem szándékaim szerint alakul sorsom, de igazából a szándék is édeskevés önmagában.
Leküzdhetetlen akadályokat kell emelni a büdös kölök elé, különben áthágja, megkerüli, kijátsza. Nem szabad hibázni, mert ahogy a légpuskát is megszerezték, okozhatnak egyéb kellemetlen meglepetéseket is.
Kemény ellenfél a gyermeki lelemény. Különösen akkor, amikor valószerűtlen vakszerencsével és csavaros észjárással párosul.
Pengedrót, rács, lakat, vizesárok és láncos buzogány kevés lesz ellene. A masszív fizikai védelem mellett legyen az eszköztárban infrasorompó, biztonsági kamera és a számítógéphálózatokban alkalmazott tűzfal is.
Érdekes, hogy a gyerekeim kordában tartásának eszközeiről értekezek, mégis olyan színezete van, mintha ellenséges támadástól tartanék, vagy jobb esetben egy sima betöréses rablás kivédését tervezném.
Azt hiszed viccelek? Ha nem veszed komolyan, és nem tartod kézben a rendet, akkor úgy jársz, mint én ebben a légpuskás történetben, vagy mint boltba járó szüleim egykoron.
Nem szabad lebecsülni a gyerekek találékonyságát. Felső tagozatos általános iskolás korukban rendszeresen hagytam őket magukra azzal, hogy ha végeznek leckéikkel, akkor megnézhetnek egy filmet.
Bekészítettem egy DVD-t a lejátszóba, elköszöntem tőlük, és vacsorára ígértem érkezésemet.
Elképzelésem szerint a délutánba belefért volna a tanulás és egy átlagosan másfél órás film megtekintése.
Hogyan akadályoztam meg, hogy távozásom után érkezésemig csak DVD-ket cserélgessenek, és mozizzanak?
Roppant rátermetten és előrelátóan kiforrasztottam a készülék "eject" kapcsolóját (a lemeztartó tálcát mozgató gomb), így ez a funkció csak távirányítóval működik, de azt bölcsen eldugtam.
Így értem el, hogy csak az általam behelyezett DVD lejátszását indíthatták el, más lehetőségük nem volt.
Azt az egy filmet meg miért nézték volna meg egymás után többször? Puszta logika, de elméletileg helyes.
Felnőttek viselkedésének jellemzésére újabban egyre gyakrabban és teljes joggal használom a "naiv" szót, amikor gyerekeikkel alakuló viszonyukról mesélek.
A hatástalanított "eject" gombra épülő, elméletben helyesnek vélt logikai levezetés a gyakorlatban gyorsan megdőlt, mert gyerekeim nem is egy, hanem rögtön két új tényezővel módosították a képletet.
Az első módosító tényező a készülék burkolatának eltávolítása, majd két további csavar kioldásával egy műanyag alkatrész kiiktatása.
Ehhez a beavatkozáshoz mindösssze egy csavarhúzó szükséges, ami minden rendes háztartásban fellelhető.
Az ilyenformán módosított lejátszóban a tálca mozgatása nélkül is cserélhető a lemez.
Lebuktak, mert a "műanyag alkatrészt visszacsavarozni, burkolatot helyretenni, és a rögzítőcsavarokat visszatekerni" műveletekből álló folyamat időigénye meghaladja a "garázsba beállni, kocsiból kiszállni, és a lépcsőkön fellépdelni" folyamatét.
Egy egészséges gyermeknek ez nem szegi kedvét további lelemények alkalmazásától, két gyerek pedig már bőven meghaladja a kritikus tömeget.
Egységben az erő, ezért összedobták zsebpénzüket, és közösen vásároltak egy univerzális távirányítót.
Ezt a kütyüt évekkel később találtam meg egy fiókban, tehát megállapíthatom, hogy ebben a meccsben ők győztek.
Kamerát a tanulás helyetti sunnyogás megszüntetésére vetettem be. Majdnem úgy, ahogy a nagyáruházak pénztárai fölött is működnek ilyenek a csalások, sikkasztások megelőzésére, rossz esetben utólagos elemzésére.
Nem figyeltem állandóan, hogy mit csinál a kölök. Fenéket. Megmutattam neki a kamerafelvételt, és azonnal belátta, hogy nem érdemes tanulás helyett suttyomban mással foglalkozni, mert úgyis lebukik.
Aztán kicseréltem kamukamerára (álkamera), aminek puszta látványa ugyanolyan hatással bír.
Nagyfiam ellenőrzésének terhét levette vállamról a bencés rend bejáratott reguláján nyugvó rendszer.
Studium alatt egy tanár felügyeli a rendet, a napirendben szereplő időbeosztás szerinti életét pedig prefektusok vezénylik.
Ebben a szervezetben a szó minden értelmében rend uralkodik.
Tartottam itthon egy bemutatót az internetes tevékenységek naplózásáról, a megnyitott webes tartalmak listájának utólagos ellenőrzéséről.
Ezután jóval fegyelmezettebben látogatták a weboldalakat, mert magukon érezték a figyelmet.
Ellenőriztem közösségi oldalakon kifejtett aktivitásukat, valamint elektronikus levelezésüket, ami lábbal tiprása személyiségi jogaiknak, mégis kötelességemnek tartottam.
Ez van. Amíg gyerek vagy, addig kényszerűen tűröd a gondviselést, és a feleslegesnek tűnő aggodalmat. Amikor felnőtt leszel, akkor meg kellemetlenül rátelepedsz a gyerekedre szüntelen gondoskodással és figyelemmel. Örök körforgás.