Lopakodó infláció

A lopakodó alapvetően pozitív csengésű jelző, mert az ügyes ragadozók zsákmányszerző módszerének egyik fázisára, vagy haditechnikai vonatkozásban egy rendkívül fejlett műszaki megoldásra, a radarfelderítés elől rejtve maradó eszközök különleges kivitelére utal. A lopakodó technológia komoly mérnöki teljesítmény. Az infláció elrejtésén munkálkodó szakemberek feltételezhetően szerény képességű és alulfizetett közreműködők, mert amilyen módszerekkel próbálkoznak, az inkább a sunyisággal rokon – marketinges tempó.

Le is buknak, mint Mari néni a söntésben, aki a sör árának emelkedésétől óvja a közönséget azzal, hogy csapolásnál némi vizet löttyint az innivalóba. Az olcsó vizet sörként értékesítve nő az elérhető haszon. A módszer egyszerű, magyarázatra sem szorul.

A semmi még a víznél is olcsóbb

Ezt a felismerést lovagolják meg a lopakodó inflációt működtető zsiványok, és tesznek szert haszonra úgy, hogy a vásárló a semmiért fizet. Nem szabad félvállról venni a jelenséget, mert csalafinta módszerük a különben józanul cselekvő polgárok figyelmét is próbára teszi. Így adtak el nekem a minap 10 dkg semmit 649 forintos kilónkénti egységáron, tehát kereken 65 forintért. Nem vettem észre azonnal a csalást, de egy rutinellenőrzésnek köszönhetően kiderült a turpisság. Mai világunk gazdasági-kereskedelmi-szolgáltatói vetületét sűrűn átszövik az átverés szálai, és ez ellen védekezve alakult ki az a hóbortom, hogy hazatérvén a megvásárolt portékák némelyikét kíváncsiságból megmérem, mert érdekel, hogy a csomagoláson feltüntetett mennyiség összhangban van-e a termék tényleges súlyával. Az eredményt igyekszem megjegyezni, mert ez nemcsak a súlynak, hanem a gyártó megbízhatóságának, pontosságának is mércéje.

Hogyan lehet eladni a semmit? Például joghurtként

A hűtőszekrényben felhalmozott ehető anyagok között nálunk gyakran megtalálni az almás-fahéjas ízesítésű joghurt kilós kiszerelését, ami egy kis tuning után kerül az asztalra. Praktikus ez a méret, mert a gyártó által alkalmazott edényben van még hely az itthon belekeverendő adalékoknak. Gesztenyepüré, birslekvár, méz, majd a kiadagolt mennyiségek elfogyasztását közvetlenül megelőzően kerül a tetejére tejszínhab. Nagyon izgalmas ízkompozíció, szeretjük.
Ennek a terméknek nem dobáljuk ki ész nélkül a fedeles műanyag edényét, mert kiürítve jól alkalmazható más célokra is. Egy ilyen bespájzolt üres edénnyel kitárázom a mérleget, majd megmérem a bontatlan példányt. Első pillantásra a megjelenő érték utolsó számjegyét értékelem ki, ami nem 0, hanem 4. Megállapítom, hogy ez így helyes, inkább egy kicsit több legyen benne, minthogy a vevő becsapva érezze magát. Mégsem teljesen kerek a világ, mert kigúvadt szemmel meredek most már a szám teljes egészére – pislogni sem merek: 904 gramm.

Az 1 kilós joghurt a mérlegre helyezve mindössze 90 dekát nyom!

Itt fel kell függesztenem eredeti tevékenységemet, mert nem vagyok képes egyszerre több ügyet intézni, többfelé figyelni. Joghurt tuning helyett a hiányzó 10 deka okának feltárására összpontosítok. A joghurtos edények és számlák vizsgálata a következő megállapítást eredményezi: 2016 júniusában még rendben volt minden.

Nem lehet okom panaszra, hiszen a csökkentett súlyú változat a számlán is 900 grammosként szerepel, és a csomagolásán nem látható a korábban hivalkodóan feltüntetett "1 kg" felirat sem. Azzal húztak csőbe, hogy a boltban a szokott helyéről vettem el, és nem volt mellette a korábbi kiszerelés. Önmagában nincs mihez hasonlítani az új változatot, viszont egymás mellé helyezve a kétféle megjelenést, szembeötlő a különbség:

Nem látják a képen szereplő bamba, patás jószágok sem, és ez valamelyikük vesztét okozza. A boltban vásárló polgár megússza annyival a joghurtos esetet, hogy ezentúl kevesebbet kap a pénzéért, ami talán meg sem kottyan neki – ha egyáltalán észreveszi a különbséget.
Mit keresnek itt hópárducok? Remekül álcázzák magukat, foltos mintázatú megjelenésükkel beleolvadnak környezetükbe (itt egy cikk róluk, sok képpel). Feszült figyelemmel felfedezhetők, akár a 900 grammos súlymegjelölés a joghurtos edényen.

…és sokat változott a világ. Amikor engem átvertek a kisebb kiszerelésű joghurttal, akkor még nem volt érvényben az 1/2024. (I. 9.) Kormányrendelet, ami ma már előírja a kereskedőnek egy jól olvasható tájékoztató tábla kihelyezését ugyanabban a látómezőben, ahol a termék és annak ára található a polcon. A tábla kialakítása nem a kereskedő kreativitására van bízva: a rendelet melléklete tartalmazza a kötelező szöveget és arculatot.

A joghurt ára időközben annyira megemelkedett, hogy nálam átlépett egy lélektani luxushatárt. Gyerekeim felnőttek, elköltöztek, nem kell már fejlődő szervezeteket táplálnom, így az almás-fahéjas cucc vásárlásával felhagytam. Eszembe jut a Pásztorok és Szebenics látogatása a beteg Nemecseknél. Finomsággal kínálják őket, mire csak annyit mondanak, hogy nekünk ezért nem jár csokoládé. Nekem sem jár gyümölcsjoghurt. A 65-öt frissen betöltve a kisnyugdíjas életforma része az efféle spórolás.
Magyarországon újabban jogszabály írja elő, hogy a kereskedőnek kötelező tájékoztatnia a vásárlót, ha egy termék kisebb lett, de ugyanannyiba kerül. Nagy segítség ez a könnyen megtéveszthető, bamba vásárlónak. Ahhoz hasonlítható, mintha jól láthatósági mellény viselésére köteleznék a hópárducot.