Veszélyes vizek

Az ember esendő, gyarló, tökéletlen teremtés. Jól alkalmazkodik ugyan a körülményekhez, mégis könnyen bajba kerülhet, ha nem figyel a részletekre. Segédeszköz nélkül alkalmatlan a repülésre, de például úszni megtanulhat. Jobban mondva evickélni, ha mondjuk egy delfin teljesítményével vetem össze a produkciót. A helyzet mélyvízben válik különösen veszélyessé, ahol nem ér le a lábunk. Élővízben tovább fokozódhat az izgalom, mert itt medúzák, cápák, piranhák és egyéb ártányok okozhatnak kellemetlenséget. Ragadozók híján is hamar véget ér a vidámság, amikor az ember rádöbben, hogy fajsúlya meghaladja a vízét, és Archimédesz úszó testekről tett megállapításainak megfelelően merülni kezd. Kopoltyú híján, a zokszigént a vízbű’ nem kinyervén, hamar az árnyékvilágban találja magát a nyomorult szerzet. Pedig ha figyelne a körülményekre, élhetne akár 100 évig is.

A napokban vétózott Orbán, majd Demeter Szilárd adta elő szertelen gondolatait, amikben Európát a Soros-univerzum gázkamrájának nevezte. Deutsch Tamás EU-képviselőt eközben épp kihajítanák a néppárti frakcióból, de ezt a kínos ügyet hamar háttérbe szorítja Szájer József homokos haverjainak szervezésében zajló, rendőrségi rajtaütéssel megzavart brüsszeli orgiája. Ami ugye nem maradt észrevételek nélkül, és különös módon, a hazai politikusok viselkedését nem másolva, következményei lettek. Lemondott mandátumáról, díszpolgári címéről, kilépett a Fideszből, de vannak az ügynek enyhébb következményei is. Például ez:

A botrány kipattanásával Szájert azonnal védelmükbe vették harcostársai, többek között a Fidesz–KDNP európai parlamenti képviselője, Hidvéghi Balázs. Ő a legkomolyabban vett keresztényi megbocsátás jegyében János evangéliumából idéz: az vesse rá az első követ, aki bűntelen. Védőbeszédnek ez rövid. Sokkal meggyőzőbb a következő tartalommal: az vesse rá az első követ, akit még nem kúrtak seggbe gumi nélkül egy brüsszeli buziorgián, majd nem menekült az ajtót a pucér társaságra törő rendőrök elől az ereszcsatornán lemászva, és nem találtak a hátizsákjában némi narkót.
Lehetne fokozni a drámát azzal, hogy Szájer megszegte a gyülekezési korlátozást, nem tudta igazolni magát, megpróbált képviselői mentelmi joga mögé bújni, de kit érdekel ez? Pucéran ugrott ki az ablakon vagy felöltözve? Ez sokkal érdekfeszítőbb körülmény, aztán mégsem tudhatjuk biztosan.
Micsoda kaland! Lesz mit mesélnie unokáinak a tábortűz mellett.

Szürke és egyhangú életet élő polgárként legfeljebb elferdített, kiszínezett történeteket költve vehetem fel a versenyt országvezető életművészekkel, hiszen szerény vidéki életvitelem eseménytelensége nem szolgáltat kellő alapot izgalmas mesék előadásához. Se orgia, se jachtozás, se helikopter. Helikopterezésben már Rogánékat is megelőzte Szijjártó Péter, aki az egyre rázósabb megmozdulásai következtében esélyes egy esetlegesen bekövetkező jövőbeli skandallum főszereplőjévé válni. Beszólt Bidennek, basztatja az ukránokat, és most a román belpolitikába kavar bele kampányolásával.
Az én meséim jóval szerényebb körülményekről árulkodnak. Nem vagyok se miniszter, se EU-képviselő, se oligarcha. Az élményeimet leginkább a saját szemétdombomon zajló események szereplőjeként gyűjtöm, s ez nem igényel olyan vaskos erőforrásokat, mint például Semjén Zsolt rénszarvas-vadászata, ahol mellesleg a helikopter is kelléke volt a szabadidős elfoglaltságnak.

Napi rendszerességgel meglátogatom az emeleti retyót. Miért nem a földszintit? Pedig kényelmesebb lenne. Igen ám, de fönt a kisgyerekem szobáját csak egy ajtó választja el a fürdőtől, ami lehetővé teszi a lentinél komolyabb infrastruktúra használatát. Bekapcsolom a hifit, a hangszórókból a Bartók rádió adása tódul. Igencsak nagy kontraszttal jár a szarás műveletének összekapcsolása az igényes komolyzenei műsorok hallgatásával, de így ez a viszonylag rövid időtartamú elfoglaltság egyidejűleg a művelődést is szolgálja. Ez persze azzal jár, hogy rendszerint csak részletek jutnak el hozzám, komplett szimfóniák nem férnek bele a szűkös időkeretbe. Van, aki újságot olvas közben, más almát eszik (ez szerintem is nagyon durva).
Itt jön be a képbe a figyelem megosztásának problémája, amire a férfiember közismerten csak korlátozottan képes. Ha nem figyelek kellőképpen a főtevékenységre, akkor az hibához vezet. Komolyan kell venni ezt a lehetséges következményt, mert aki figyelmetlen, az szélsőséges esetben gyalogosokat gázol a zebrán, ami különösen tragikus kifejlete a közlekedésnek.
Egyszerű sorsom nem rejti magában szövevényes történet alakulásának esélyét, de a minap mégis adódott egy váratlan helyzet. Már csaknem végleges testhelyzetet felvéve görnyedtem a WC-ülőke fölött, amikor a térdemre támaszkodva szövetet éreztem a tenyerem alatt. Igen, bizony, elfelejtettem letolni a gatyámat. Nagyon elgondolkodhattam valamin.
Már nem emlékszem, mi volt akkor mindennél fontosabb, érdekfeszítőbb, és mély gondolatokat ébresztő, de szerencsémre időben életbe lépett a riasztás. Végül a körülményeknek megfelelően, pucér seggel ereszkedtem a retyóra, és nem következett be baleset.

…és sokat változott a világ. A Fidesz második kétharmadának idején még nem teljesedtek ki azok az AI-szolgáltatások (Midjourney, DALL·E), amikkel sokkal profibb kivitelét adhattam volna a raftingos képnek, ezért a gumicsónakon eredetileg evező alakok fejére szögletes képeket illesztve ábrázolok akkoriban még aktuális politikai szereplőket. Ma már sokkal fejlettebb minden, mégis ugyanezt a megoldást használnám, mert az AI túl szemérmes ahhoz (irányelvei vannak), hogy közismert fickók képmását felhasználja a szükséges műveletekhez.
Más irányban is látok potenciált az évekkel korábban fogalmazott írásban. Érdemes lett volna kifejteni a budin almát evő alak törekvését, aki egy régi történetben szállást keresve az egyik lehetséges helyszínen az udvari budit méregeti.
– Ha kiveszem a lakrészt, akkor kéne vágni egy nyílást ide.
– Hova? – kérdi a házigazda.
– Ide az ajtóra, úgy derékmagasságban.
– Aztán mégis minek?
– Azért, hogy ki tudjam dobálni az almacsutkákat.