Rokonlelkek

Mit keres egymás mellett egy szakadt alak és egy jól öltözött, szoláriumozott, gondosan beállított és fixált hajviseletű csávó? Egyiket sem kell bemutatni, mert Galla Miklós napjainkra sem kopott ki a közéletből. Gondoskodik róla, hogy időnként címlapokra kerülve írjanak róla. Legalább ennyire jellegzetes megjelenésű, de kevésbé zilált külsővel mutatkozik tőle jobbra Donald Trump, aki szintén sokat tesz azért, hogy a fősodorban szerepelhessen.

Több aspektusból vizsgálva is megállapítható lelkületbéli rokonság a képeken szereplő férfiakról, és ismertségük magyar viszonylatban szükségtelenné teszi munkásságuk bemutatását (Galla nemzetközi megítéléséről nincsenek híreim). Mitől lesznek ők rokonlelkek? Ahogy magyarázni kezdeném, azonnal felrémlik az ősi szabály: bizonyos személyiségjegyek nem társíthatók hitelesen a kritika alá vont személlyel addig, amíg szakember nem vizsgálta meg – addig csupán felelőtlen kijelentésekkel lehet dobálózni. Most mégis bemegyek ebbe az utcába, és teljességgel felelőtlenül, ámbár a körülményeket vizsgálva megalapozottan fejthetem ki véleményemet.

Nincs lehetőségem megkérdezni hajdani óvodástársakat emlékeikről, amiből kiderülhetne ennek a két fickónak mélyen gyökerező erőszakos hajlama, viszont a nyilvánosság előtt tett nyilatkozataik, viselkedésük és megjelenésük alapján lehet élni gyanúval bizonyos személyiségjegyek meglétére. Kettőt emelek ki: az exhibicionizmust és a nárcisztikus viselkedést.
Gallánál nem tekinthetem betegségnek, kórképnek a szakmája gyakorlásából fakadó magamutogatást, hiszen ez a hivatása, ebből volt jövedelme egykoron. Más a helyzet a nárcizmussal, mert ez nem deríthető fel pusztán a vizsgált személyről visszaverődő fény kiértékelésével. Trump hivalkodó exhibicionizmusa nem védhető, nem szükségszerű. Nárcisztikus megnyilvánulásai pedig elég erősek ahhoz, hogy pszichiáterek és klinikai pszichológusok tömegével jelentik ki: Trump esete tankönyvbe illő. Ezek az állítások kétségbe vonhatók, de mit kezdünk a család bennfentes, doktorált pszichológus végzettségű tagjának véleményével? Mary L. Trump könyve Too Much and Never Enough: How My Family Created the World’s Most Dangerous Man címmel jelent meg (magyarul is elérhető: Túl sok és sosem elég), és ez a mű nem csupán felállítja a diagnózist, hanem magyarázatát is adja a faszi viselkedésének.

Galla elhíresült pucér megjelenése a színpadon oda vezetett, hogy az MTVA kuratóriuma méltatlanságra hivatkozva visszavonta a neki megítélt Karinthy-gyűrűt. A szép summával járó szakmai kitüntetés elmaradása érzékenyen érintette a legatyásodott művészembert, aki a hírek szerint fűnek-fának tartozik. Nem is hagyta szó nélkül a kedvezőtlen fordulatot, és megsértett önérzetéből, valamint a tőle megszokott humorból összegyúrt elemekre építve abszurdba hajló kampányt indított "a gyűrűje" megszerzéséért – a miniszterelnököt is nyílt levelekkel bombázta. Ennek a gyűrű követeléséről szóló Galla-ügynek vetett véget Laár András nagylelkű gesztusa, amivel az általa elnyert, és a birtokában lévő gyűrűt fizikailag átadta Gallának, véget vetve ezzel művésztársa dicstelen közéleti törekvésének.

A napokban vehettük hírét Venezuela ellenzéki vezetője, Corina Machado hasonló gesztusának, ami Trump megnyilvánulásait értékelve kísértetiesen hasonlít a Galla-ügyre. Ahogy Galla a Karithy-gyűrűről nyilatkozott, úgy Trump sem rejtette véka alá meggyőződését, hogy őt alanyi jogon megilleti a Nobel-békedíj. Galla hangot adott abbéli meggyőződésének, hogy politikai összeesküvés áldozata, ezért nem kapta meg a kitüntetést. Trumpnak voltak hasonló érvei, de ezek mellett hivatkozott arra is, hogy ha Obama megkapta, akkor neki is jár, sőt. Trump vérbeli kufárként és marketingesként aktívan igyekezett kikényszeríteni az elismerést. A politikai exhibicionizmus és a nárcisztikus magatartás keverékeként tárta a világ elé meggyőződését, ami szerint ha ő az USA elnöke, és hajlandó találkozni diktátorokkal, akkor az olyan teljesítmény, ami előtt a díjat odaítélő bizottságnak hasra kell esnie. "Azt hiszem, sok mindenért kaphatnék Nobel-békedíjat, ha tisztességesen adnák, de nem úgy adják" – mondta 2019-ben. Megérne egy misét, itt meg egy külön fejezetet annak tárgyalása, hogyan hangzik Trump szájából a fair szó, de nem megyek el ebbe az irányba.
Galla pöcsmutogatása a Fészek Művészklubban nem volt akkora horderejű vétség, mint amennyi kárt Trump okozott a világnak, az ítészek szigorúsága miatt mégsem kapta meg a gyűrűt. Szerintem ez a Trump még nem találkozott olyan helyzettel, amiből úgy jött volna ki, hogy nincs igaza. Gyenge nőkkel, gerinctelen politikusokkal szemben mindig könnyedén érvényesül akarata, és mostani pozíciójában, az USA gazdasági teljesítményével, intézményrendszerével és hadseregével a háta mögött nyilván megalapozottan nagy a szája, de szerencsére létezik még a világban az egyenes, tisztességes hozzáállás, amivel találkozva pofára esik. Esne, eshetne, csakhogy odapenderül elé egy törekvő venezuelai politikus, akinek kiutalták a Nobel-békedíjat. Valószínűleg nem önzetlenül, hanem számításból adja át az arra legérdemtelenebb földlakónak, Trumpnak, akinek csak megszületnie volt nehéz. Minden más úgy megy, mint a karikacsapás, és akkor is szerencse kíséri, amikor egy mordállyal tennék el láb alól, és akkor sem éri bántódás, amikor impeachment indul ellene – kétszer is, ami egyedülálló teljesítmény az USA eddigi elnökeinek sorában.
A hírek szerint nem jött be Machado számítása, mert Trumptól ugyancsak tárgyakat kapott viszonzásként, nem az áhított támogatást a venezuelai elnökséghez. Vajon eredményesebb lett volna Machado, ha hagyja magát betuszkolni egy áruházi próbafülkébe?

Ritka pillanat, amikor Trumpnak fülig ér a szája, és nem lefelé biggyed, ahogy rendszerint szigorúan méregeti a körülötte lábatlankodó, eltaposandó népeket (erre rímel valami, és nagy eséllyel Trump is így gondol mindenki másra – ez a gondolat csak magyarul jön át). Különös, hogy Machadoig nem jutott el Trump terve Grönland, Irán, Szíria, Kuba és saját hazája, Venezuela lerohanásáról, bekebelezéséről. Ez az érdemtelenül megszerzett Nobel-békedíj medál egy újabb trófea Trumpnak. Kipipálva. Vajon a maca is meglesz neki egy pásztorórára?