Szépség

Nem vagyok a széptan tudósa, nem is voltam, nem is leszek. Hiányzik belőlem az abszolút szépség érzékelésének képessége, így pedig nehéz kiteljesedni ebben a tudományban. Sebaj, erre tartunk művészeket, tudósokat. Szobrászt, grafikust, építészt, az esztétika professzorait. Elfajzott művészek alkotnak ronda dolgokat is, mint ahogy az élet védelmezőinek, az egészségügyben dolgozóknak is óhatatlanul dolguk lesz húggyal-szarral, bűzös-gennyes váladékkal. Nem maradhatnak le a politikusok sem. Ők komoly agyi redukció révén nevezik feketének a fehéret, és világosnak a sötétet. A választójoggal felruházott közember meg kapkodja a fejét, hogy mihez tartsa magát?
Aquinói Szent Tamásnak tulajdonítják a szép az, ami tetszik nekünk mondást, amit nem tudok forrásokkal alátámasztani, viszont Immanuel Kant Kritik der Urteilskraft című időskori művéből pontosan hivatkozható a "schön ist das, was ohne Interesse gefällt" gondolat. Nem hibázok, ha tanulatlan civilként elfogadom a szépségnek ezt a meghatározását.

Pihenésre van szüksége a megfáradt embernek olykor, mert nem töltheti ki minden idejét az alkotás-építés-rombolás fárasztó elegye. Megpihenve kritikusan szemléli a környező világot, és ítéletet mond észleléseiről. Kicsi-nagy, hideg-meleg, édes-sós. Aztán a fejlődés úgy hozza, hogy az egyszerű jelzők mellett megjelennek elvont fogalompárok, mint például szép és csúnya. Amíg effajta véleményedet megtartod magadnak, addig egyszerű az élet, de amint kiteszed az ablakba, azon nyomban rád támadnak a másképp gondolkodók.

Meséket illusztrálni hálás feladat. Nem nyomasztja súlyos felelősség a művészt sárkányok és deli vitézek rajzolása közben, és Alibabával, no meg a negyven rablóval is megbirkózik. Állást foglalni szépség ügyében, az már kemény dió. Hogyan ábrázolja a művész a közönség legnagyobb megelégedésére Hamupipőkét, Hófehérkét vagy a világszép királykisasszonyt? A kispatkányos vicc jut eszembe. Az éjszakában kóborolnak, és a holdfényben denevér suhan el fölöttük. Oldalba böki az egyik a másikat, és így szól:
– Oda süss! Egy tündérke!
Egyes mesék hiú szereplőinek dolgát nem bonyolítják el a szerzők, mert varázstükörrel segítik őket a szépség kérdésében.

Shrek történetében a zöld ogre bottal sem piszkálná meg a hétköznapi látásmód szerint vonzó, nappali Fiónát, de amikor a lány az átok alatt éjszaka megcsúnyul, azzal bezzeg felpiszkálja Shrek vágyait. Kifordított tündérmese, amiben nem a békából lesz szemrevaló herceg, hanem fordítva zajlik a változás.
Nem csak bizonyos tündérmesék alakulnak a szokványostól eltérően, de a magyar filmes szakma is kifordítva működik a kiosztott állami támogatások miatt. Ami a hírekből hozzám eljut, az alapján kisszámú tehetségtelen talpnyaló kapja a keret javát, a nagy többség a szerény maradékon osztozik, ha van olyan szerencsés.

Élőszereplős mozifilmek karaktereihez nem kell különös fantázia. Hús-vér színészek közül válogatva, jó szemmel és ízléssel hamar megvan a szereplőgárda. Nincs szükség grafikusok tehetségére és képzelőerejére, csupán egy jó kamerára, és máris remekbe szabott képek készülnek.

Utánanéztem, hogy ki felelt a Walt Disney Pictures produkciójában készült, 2017-es kiadású A szépség és a szörnyeteg című, klasszikus mesét feldolgozó mozi szereplőválogatásáért. Megvan a neve, munkásságáról is bőven akad tudnivaló, de azt nem tudom kideríteni, hogy hová tette a szemét, amikor a szépséget alakító Emma Watsont választotta a szerepre. Kedves, bogárszemű, kétségtelenül világhírű teremtés, no de szépségversenyeken nem indítanám. Figyeld ezt a diplomatikus kritikát: "gyakran szerepel olyan listákon vagy említésekben, ahol szép vagy vonzó nőkről van szó, de ez nem csak a külsejének, hanem a személyiségének, stílusának és értékrendjének is köszönhető". A szörnyeteg félelmetes és egyben emberi karakterét prímán megoldották CGI-vel. Valamiért nem látták szükségesnek a technológia alkalmazását Watson alakjánál, pedig ezzel felcsinosíthatták volna olyan szintre, mint amilyen jól a szörnyeteg sikerült – hogy tényleg feltűnő legyen a kontraszt.

Szintén egy Disney produkcióban, a 2015-ös Hamupipőkében is ugyanez a szakember intézte a szereposztást, de akkor a férfiemberek ízlésének jobban megfelelő színésznőt talált a főszerepre (Lily James). Teljesen rendben van ez így, mert amíg ebben a moziban egy nyálasszájú fickó alakítja a herceget, addig a másik mesében Luke Evans (Gaston) dobogtatja meg a női szíveket, miközben a szépséget alakító színésznő láttán a nézőknek a fanyalgás jut. Így lesz egyensúly a világban.

Ha még nem csúszott ki kezedből az irányítás, akkor kisgyereked kezébe adj könyvet, hogy az olvasott szöveg alapján saját elképzelései rajzolódhassanak ki fejében, saját képe alakuljon szépségről, csúfságról. Fejleszti a fantáziát, megalapozza a felnőttkori leleményt. Nem úgy a film, aminek manapság egyre kevesebb köze van a celluloid szalaghoz, bár nyelvünkbe annyira beépült, mint a telefonszám tárcsázása, noha tárcsának már híre-hamva sincs a készülékeken. Ugyanígy a forgatás ige használata is idejétmúlt a jelenetek rögzítésére, hiszen a digitális kamerákban nem mozog, nem forog semmi, mint ahogy a filmszalag is hiányzik belőle.

Remek műfaj a mozi – nem véletlenül nevezték el egykoron álomgyárnak a világ filmgyártásának központját – , de nem kisgyerekeknek való. Hogyan fejlesztené a fantáziát, ha mindent készen kap a kölök? Semmit nem kell elképzelnie, mert a történet megelevenedik a szeme előtt, a füle hallatára. Sok minden más mellett ez is felnőtteknek való szórakozás, akiket már nem kell félteni káros hatásoktól. Nagy szerencsénkre a filmkészítés kitermelte a jelenetek hangulatát aláfestő filmzenét olyan alkotókkal, mint Rózsa Miklós, Henry Mancini, Ennio Morricone, John Williams, Thomas Newman, Vangelis és mások.

Kiváló találmány a fejhallgató, mert megóvja környezetünket a zavaró hanghatásoktól, de a hallgatót is megkíméli néha az élmény kiteljesedésétől. Tudod-e, mi az 5.1-es hangrendszerben a .1? Ez a hangszóró kizárólag a mély hangokat szólaltatja meg. Nálunk a kanapé is membránként működik azzal, hogy átveszi a subwoofer erőteljes rezgéseit, és így nem csak a fülemmel hallom, és a gyomromban érzem a hangokat, hanem a hátamon és a seggemen is. Ezt az élményt nem adja vissza semmilyen fejhallgató. Próbáld ki ennek a felvételnek lejátszásával, ahol egyszercsak megjönnek a mély hangok.

Hapsinak születtem, aminek inkább előnyét érzem hátrányaihoz képest. Ha lányként jövök világra, akkor mentesülök a tökönrúgás esetleges fájdalmától, de cserébe rengeteg időm megy kárba tollászkodással, tükör előtt fésülködve, szépítkezve, ruhákat próbálgatva.
Teherautóval közlekedve mérsékelt sebességgel, lomhán gurulhatok. Nem támasztanak olyan elvárást velem szemben, hogy a forgalomban ügyesen cikázva közlekedjek. Kényelmes, nyugalmas, biztonságos, van időm alaposan felmérni a bonyolódó forgalmi helyzeteket. Nem irigylem a látványos sportkocsikkal közlekedőket, mert nekik meg kell mutatniuk a járgány képességeit (nem maradhatnak szégyenben), és ennek a virtusnak olykor megvan a súlyos következménye.
Nem lennék szép nők helyében sem, mert rengeteg energiát fektetnek szépségük megőrzésébe, és az ismert módszerek nem garantálják a kívánt eredményt. Történhetnek balesetek, mint például fodrászati műveletek után, egy elhibázott dauer következtében megkopaszodni. Férfiként hajkorona nélkül létezni nem kínos, de egy nőnek nem áll jól, mint ahogy beleszarni a kalapba, és a fejünkre húzni sem nekik való. Elvileg ugyanezt férfiként komoly következmények nélkül megtehetjük – nesze neked egyenjogúság.
Kezdetben az idősödő, hiú emberek éltek a plasztikai sebészet kínálta lehetőségekkel, de mára divattá vált kés alá feküdni. Trendi, akár az iPhone vagy a tetoválás. Nagyobb csöcsöket szeretnél? Semmi akadálya. Irány a tuningműhely, és a csoda megszületik, ha éppen nem te vagy az a kivételesen szerencsétlen páciens, akin nem fognak a különben hatékony módszerek.

Egy kínai fickó esetéről szóló bulvárhír jut eszembe, aki beperelte feleségét, miután borzasztóan csúnya gyerekük született. Az asszony bevallotta, hogy igazából rá hasonlít, mert kiskorában ő sem volt szép, de családja összedobta a szükséges pénzt a plasztikára, hogy végre nagyobb eséllyel adják férjhez az eladósorba került lányt. Átverés, megtévesztés, csalás. Műszempilla, smink, paróka, arcfelvarrás.
A régi, fejletlen világban kénytelen volt szépnek születni az, aki e tulajdonsága révén akart boldogulni. Akkor még minden igazi volt, legfeljebb púder és festék alakított a látványon. Kiskoromból emlékszem csodás nőkre, akik úgy voltak szépek a közvélekedés szerint, hogy nem volt szükségük sebészeti tuningra. Audrey Hepburn, Claudia Cardinale, Brigitte Bardot, Romy Schneider. A sorban az utolsó önpusztító életet élt, ezért nem ért meg magas kort, nem kellett szépségének elvesztése fölött búslakodva öregednie. A többiek évtizedekkel túlélték, rendesen megvénültek, és akkor bizony már nem tündököltek úgy, ahogy azt korábban megszoktuk.
Szépség és gazdagság hamar múló jószág – állítja egy régi közmondás, és az ókori irodalom egyik kiemelkedő alakjaként Ovidiust is foglalkoztatta az elmúlás, az idő hatalma a külső szépsége fölött (Ars Amatoria, Metamorphoses). Szerinte a szépség önmagában nem elég: szükség van bájra, kedvességre és értelemre is, továbbá megfogalmazta azt a gondolatot, hogy a személyiség és a viselkedés sokkal tartósabb vonzerőt jelent holmi múlandó látványnál. A mának élő, a pillanat hevében égő embert nem foglalkoztatja ez a filozófiai felismerés, pedig idővel számolnia kell a hanyatlással.

Szegények és gazdagok

Nem egyszer meséltem már aszimmetrikus ismeretségeimről, és ennek kapcsán egyik alkalommal a senkiségről. Amikor olyan kevés fény verődik vissza rólad, hogy nem nyílik ki neked a fotocellás ajtó. Mindenki másnak igen, neked nem. Elkeserítő. Az ajtónál elszenvedett kudarc még hagyján, de adódnak az életben húsba vágóbb helyzetek. Amikor észre sem vesznek, hiába udvarolsz bármily hevesen, kelleted magad és csábítasz. Kudarc. Mi lehet ennek oka? Talán nem vagy elég daliás, tetszetős, figyelemre méltó. Nem gyakorolsz kellő vonzerőt a kiszemelt emberpéldányra, akivel ösztönösen kívánatosnak tartod a túlélést biztosító reprodukciót. Nem vagy elég fényességes ahhoz, hogy felfigyeljenek rád. Súlyos gondok forrása ez, és elsődlegesen abból fakad, ahogy a fény visszaverődik rólad, mert ezt észlelik elsőként. Minden más inger ezt követően kerül kiértékelésre, amennyiben a látvány nem visszataszító.
Kalandos út vezet az erogén zónákig, ha egyáltalán esélyt kapsz az ismerkedés elmélyítésére, és nem biztos, hogy az első benyomástól eljuthatsz az első benyomásig – ha érted, mire gondolok. Megtalálja zsák a foltját – ezzel vigasztalja magát a nép egyszerű gyermeke párválasztás idején. Ha ismeri a dürgést, akkor hamar rátalál a genetikai minőséget és termékenységet biztosító jelöltre. Nem sokat kellett ezzel gondolnia a régi idők fiatalságának akkor, amikor még többnyire a szülők választottak gyermekük számára házastársat, vagy erre szakosodott házasságközvetítőt bíztak meg a feladattal. A gyerek nem feleselt, tette a dolgát fegyelmezetten, ahogy a korabeli szokások diktálták.
Nem úgy van ez ma, a fene nagy szabadság idején, amikor gyakran a kifejezett szülői tiltás ellenére alakítanak ki egymással (jó esetben) különneműek a nemiség megélésére is kiterjedő viszonyt. Bonyolítja a képletet a versengés felbukkanása a tényezők között, ami nem csupán a spermiumok szintjén tapasztalható, hanem vaskosan megjelenik a kifejlett egyedek viselkedését vizsgálva is.

Kiskoromban rendszerint alulmaradtam a versenyben, később pedig nagyon válogatós voltam. Rengeteg élménnyel szegényebb vagyok ahhoz képest, mint amilyen gazdag lehetnék, ha minden lehetőséget kihasználok. Túlzott óvatossággal szemléltem a világot, ami egyszóval is jellemezhető: beszari. Hosszas udvarlást követően, rendkívül megfontoltan ástam a mélyére egy-egy romantikus vagy érzelmi kapcsolatnak. Az esetek többségében csak a felszínt kapargattam, majd az első gyanús leletet feltárva menekülőre fogtam. A nálam bátrabbak ugyan több élményt gyűjtöttek, de nem feltétlenül jártak jól.
Vajon jól járt-e a közelmúlt társasági híreiben szereplő Harsányi Levente, aki begyűjtötte élményei közé az elmélyült barátságot Obersovszky Larával, most pedig amiatt kesereg, hogy elhagyta barátnője, jegyese, menyasszonya. Ez a lehető legnagyobb pofára esés, ha nem volna ennél is nagyobb, amikor a menyasszony a násznép elképedésétől kísérve, az oltár előtt hagyja faképnél vőlegényét.
Kettejük viszonya halmozottan terhelt volt olyan körülményekkel, amik közül hosszútávon egy is elég a szakításhoz.

• celebek
• nem laknak egy fedél alatt
• két dudás nem fér meg egy csárdában
• jelentős korkülönbség
• mindketten túl vannak egy váláson, sallangoktól nem mentesek
• sokan fenik a fogukat a lányra, és persze fennek ott mást is, ne legyünk naivak

Miből gondolja egy ötvenes évei derekán járó férfiember, hogy képes megtartani egy nála évtizedekkel fiatalabb, harsány, tűzről pattant, a pasik figyelmének középpontjában sütkérező nőt, aki nem is néz ki rosszul. Nem lennék a fickó helyében. Irtó kellemetlen átélni azt a helyzetet, hogy nem sokkal a szakítás után már mással boldog a nő, akinek nemrég húzott gyűrűt az ujjára, és akivel esküvőt tervezett. Szerencsétlen balfasz. Egy picit valószerűbben gondolkodva nem zsenge szépségekre hajt, hanem keres egy korban hozzáillő, kellemes társaságot biztosító, jó tulajdonságokkal megáldott, elfogadható külsejű nőt, aki nem celeb, de őszinte és hűséges. Összeköltöznek, és egymás kölcsönös megbecsülésére alapozva boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Szerelem ebben az életkorban? Ugyan már. Az ember vagy bölcs, vagy szerelmes.