Titok vagy fogalomzavar?

A legszigorúbb értelmezés szerint nem lehet titok az, amit többen tudnak. Megoszthatom titkomat azokkal, akikben bízom, csakhogy ezzel a lépéssel a titok átminősül bizalmas adattá. Amint kikerül kizárólagos rendelkezésemből, a korábban titokként kezelt tudnivaló védettsége meggyengül, felelőtlenül kikotyogva közkinccsé válik.

A cégnél elég Andreával szóba elegyedni, és ami köztünk elhangzik, az mintha hirdetőoszlopra vagy óriásplakátra kerülne. Másnapra minden munkatárs tud róla, harmadnapra az utcán is erről beszélnek, hétvégére pedig városszerte elterjed négyszemközti beszélgetésünk kiszínezett tartalma. Ha véletlenül intim együttlét alakulna köztünk, annak nagy eséllyel minden apró részlete napvilágra kerül, s ez a kilátás visszarettent a céltudatos udvarlástól. Nem húzhatok be plusz egy strigulát, de cserébe mentesülök a túlfűtött igények kielégítetlensége miatt átélhető kudarctól, ami a hírterjesztő némber tehetsége folytán rövid időn belül a Föld túlsó oldalán is beszédtéma lenne.
Különleges élmény, ahogy Andrea ügyet intéz a pénztárnál. A jelenség úgy is érdekfeszítő, ha beszélgetésüknek foszlányai sem jutnak el hozzám, csupán a róla visszaverődő fény hasznosul retinámra vetülve. Az ültében munkát végző pénztáros kedvéért alacsonyra helyezett ablakhoz lehajolva különösen kedvező formát ölt a lány hátsója, és ebben a helyzetben a comb is másképp feszül. A perifériás látás mindössze a mozgás észlelésére elegendő, alakfelismerésre nem. Ennek ellenére az emberszabásúak hím példányaiban mégis kifejlődhetett valami speciális képesség, mert a pénztárablakhoz hajoló alakot észlelve ösztönösen odakapom a fejem. Ezzel a kép a sárgafoltra vetül, pontos kiértékelését engedve a látványnak. Igen, ez nem rossz, sőt.
A kép központi elemének feldolgozásán túljutva felismerem Andit, lelkesedésem lelohad. Eljátszom ugyan keresetlen gondolatokkal a mit és hová kérdések körében, de az érvényben lévő önkéntes tiltás következtében fegyelmezetten hessegetem el magamtól mindet. Nem szabad, tabu. Miért? Amikor nekem meséli kalandjait gátlástalanul, megsajnálom azokat a fiúkat, akik ruhátlanul is közel kerültek hozzá. Ezek az ifjú hímek nem hódító hősökként, hanem szánandó, béna pöcsökként jelennek meg a beszámolókban, pedig az ismétlés reményében vélhetően igyekeztek legjobb teljesítményüket nyújtani. Rövid vívódás után fegyelmezetten lemondok Andrea rejtett zugainak felfedezéséből kiaknázható jövőbeni élményeimről.

Közelebbi megismerésének lehetőségét ugyanazon óvatossággal vetem el, mint amikor hiába kérte felvételét, mégsem alkalmaztam az építkezésen azt a fickót, aki korábban felénk járva mindenféle szerszámot, gyorsvágókorongot, miegymást sózott volna rám. Ezeket a dolgokat nagy valószínűséggel időszerű munkahelyéről mentette ki, bennem meg a potenciális orgazdát látta. Én meg azt láttam benne, hogy nálam dolgozva a tőlem kicsempészhető cuccokkal házalna másfelé. Párhuzamot látok a két eset között, mert Andreától is azért óvakodtam, ahogy másokkal bánt.
Szerencsémre nem voltak elég taktikusak. A melós megmaradhatott volna becsületes embernek a szememben, ha saját használatra gyűjti a szajrét, és tolvaj hajlama az ő titka marad. Andrea is megtarthatta volna emlékezetében intim kalandjait úgy, hogy nem osztja meg illetéktelenekkel fiúinak működési paramétereit, rejtett szokásait. Az őszinteség kedvező tulajdonság, de az előző példákból kiderül, hogy alkalmasint jobban jársz a titkolózással, és nem érdemes kifecsegni bizalmas értesüléseket.

A bizalmatlanság fél egészség, ráadásul a biztonság előfeltétele. Az előző mondat vegytiszta igazságot fogalmaz meg, mégis kevesen tartják magukat ehhez, mert a bátraké a szerencse buzdítás legalább ilyen vonzó. Titkaimat megtartom magamnak, mint ahogy jó ideje nem adok kölcsön könyvet sem. A digitális könyvterjesztésnek köszönhetően nincs szükség saját példányom átadására, hiszen készülhet belőle másolat, vagy pillanatok alatt megvásárolható online. Áldás ez a technológia, mert amíg nem létezett, addig bizony nem egy könyvem kallódott el fegyelmezetlen emberek miatt. Hiába kértem vissza, nem adták. Nem adhatták, mert sajátjukként kezelve ők is kölcsönadták valakinek, akitől ugyanígy nem voltak képesek visszaszerezni, mert onnan is tovább került. A könyv útja hamar követhetetlenné válik, aránytalanul sok törődést emésztene fel visszaszerzése. Néhány kötet elvesztése árán tanultam meg, hogy könyv nem kerülhet küszöbön kívülre, és ezt a szabályt kiterjesztettem mindenre. Csak olyasmit adok kölcsön, aminek elvesztését sem bánnám.
Így vagyok a titkokkal is. Jobb, ha ezek nálam maradnak, mert titkot visszavenni végképp lehetetlen, hacsak nem állnak rendelkezésre mesebeli technológiák, mint például a Men in Black sci-fi történetben használatos memóriatörlő kütyü. Az emberiség jelenleg fejletlen ehhez a művelethez, mint ahogy a tudomány jelen állása szerint a herpeszvírust is csak a gazdatest elpusztításával tudjuk irtani. A tudásuk révén kellemetlenné váló embereknek is gyakran jut ez a sors, vagy kifinomultabb megoldásként egy pszichiátriai intézetbe küldik őket kényszergyógykezelésre.

Több szem többet lát. Érdemes megosztanom értesüléseimet másokkal, ha viszonossági alapon ellenirányban is áramlanak információk. Szűkebb körben, a hozzám közel állók között terjesztem azt a tudást, aminek megszerzése szívós munka árán vagy veszélyeket vállalva lehetséges. Törvénytelen cselekedeteim tanulságainak közzétételével pedig érthetően kivárom az elévülést.

Furcsa népek az újságírók. Írásaikat olvasva néha arra figyelek fel, hogy másképp látjuk a világot. A 444.hu egyik szerzője biztos más élményeken keresztül jutott el a felnőtt korig, mert az ő világában ácsolják a sátrat, ami számomra különös képet fest az eseményről. Nem hiszek neki, és a cikk illusztrációja, valamint a tények valóban ellentmondanak a szövegnek. Hasonló élményem volt ma, amikor Elon Musk titkos találkozójáról jelent meg hír. Mitől lenne titkos, ha az eseményről ország-világ értesül? Ugyanilyen fura érzés lesz úrrá rajtam, amikor a szélsőjobboldal titkos találkozójáról tudósítanak. Nem csak a titok helytelen értelmezésével van gondom. Általában nehezen értek szót azokkal, akik más értelmezését ismerik a szavaknak ahhoz képest, mint amit nekem jelentenek.