Vödörsüllyesztő zsomp

Törkölykiszedő Vasvilla után Pom Pom meséinek újabb reménybeli szereplője született meg a borospincében. Elképzelésem szerint általa egyszerűbbé, kényelmesebbé, gyorsabbá és hatékonyabbá válik a fejtés művelete. Eddig azért volt bonyolult, lassú és kényelmetlen, mert az előkészítéshez hozzátartozott egy raklap becipelése a pincébe. Ott ezt 6 ponton, két-két téglával alátámasztottam, amivel elegendő magasságba került ahhoz, hogy a ráállított dézsa csapja alá beférjen egy vödör. Elengedhetetlen az alátámasztás gondos kivitelezése, mert 200-300 kg közötti súlyt kell biztonsággal elbírnia, emiatt a téglák elhelyezése egy kicsit pepecselős.
Zsomp alkalmazásával ideiglenes emelvény helyett egy végleges "süllyesztmény" oldja meg a közvetlenül padlóra helyezett dézsa csapjának használhatóságát, amivel elmarad az alkalmankénti bonyodalom, raklap és téglák oda-vissza cipelése. További előny, hogy a padlón az emelvényhez képest 27 centivel alacsonyabbra kerül a dézsa, s ez kb. 150 literrel több bor kényelmes átfejtését teszi lehetővé tömlőn keresztül, gravitációs módszerrel. Ez testvérek között is legalább 15 vödörnyit jelent, s amilyen lassan folyik a tartály vékonyka csapjából a bor, ez jelentős időmegtakarítást is eredményez.

Itt az ideje a kékfrankos fejtésének. Előtte hirtelen összehozom ezt a zsompot, mert herótom van a szokásos kényelmetlenségek miatt. Az építőipari tevékenységeket jellemzően rombolás előzi meg, nálam is így megy ez. Padlóburkolatot, ágyazati kőzúzalékot felszedni, félretenni, gödröt ásni. A raklap elhelyezése ehhez képest sétagalopp lenne, mégis a nehezebb végét fogom meg. Megéri? Egy zsomp nem kér enni, nem okoz gondot a tárolása, mozgatása, de tartósan növeli a pince komfortfokozatát. Hosszútávon mindenképpen megéri, és ha elkészül, akkor már abban a pillanatban – és persze attól kezdve folyamatosan – piszok jól fogom érezni magam. Az alkotás öröme is szempont, még egy ilyen apróság kivitelezésénél is.
Hová kerüljön, mekkora legyen, miből készüljön? Mélységét a vödör és a csap viszonya határozza meg. Szélessége megint csak a vödör méretéből adódik, viszont a hossz meghatározása ennél bonyolultabb. Biztosítani kell a vödör oldalirányú, billenésmentes elmozdításának lehetőségét. Ez a mozzanat akkor kap különös jelentőséget, amikor a színültig telt vödröt ki kell emelni a csap alól. A fal mellett nem szoktunk közlekedni, a sarokban meg pláne. Itt nem lesz útban, de van olyan szempont is, hogy a dézsa csapja nyúljon be a zsomp fölé, és legyen elegendő hely a tele vödör akadálytalan kiemeléséhez.
Miből készüljön? Adja magát a tégla, de ez csak annyi előnnyel szolgál, hogy a gödröt látványában egyneművé teszi környezetével. A téglafalak és a zsomp mellé helyezett, borral telt dézsa súlya folytán jelentkező földnyomással szemben az élére állított tégla nem ellenfél. Lapjára meg túl sok helyet foglalna – nem gazdaságos egy másfél vödörnyi gödörhöz képest. Fejtés során a bor óhatatlanul fröccsen-loccsan, ezért a gödör tisztíthatóságára is gondolni kell. Tégla, betonelemek tehát elvetve. Egy alkalmas méretű, könnyen tisztán tartható edény padlóba süllyesztése jelenti a jó megoldást. Körülötte megfelelő keresztmetszetű, betonnal kitöltött résekkel. Ez nem tűnik bonyolultnak, bár ember legyen a talpán, aki egy vödörnyi mélységű, kb. 20-30 literes edényt betonba akar ágyazni úgy, hogy az pont a megfelelő mélységbe kerül, vízszintes minden irányban, továbbá merőlegesen-párhuzamosan és pontosan illeszkedik az adott környezethez, a mélyedést övező padlóburkolathoz.
Be szoktam vonni tépelődéseimbe az asszonyt, mert lehetnek jó ötletei. Van ennek előnye is: több szem többet lát, megoszlik a felelősség stb.

Fogyasztói társadalmunk egyik templomában, egy nagyáruházban végeztük a szokásos bevásárlótúrát, amikor az én szemfüles hitvesem oldalba bök és a legalsó polcon elhelyezett portékára mutat:
– Ez jó lenne a zsomphoz.
Így, kijelentő módban. Elszaladtam egy vödörért, belepróbáltam, tökéletes. Én bambán elsétáltam volna mellette, de a jó szemű, éles eszű drágaságom azonnal felmérte a helyzetet. Egyrészt örvendetes, ha az embert ilyen jó képességű házastárssal ajándékozza meg a sors, másrészt kurva veszélyes. Nem szabad hibázni semmilyen téren...
Ettől kezdve gyorsan peregtek az események, csak a kivitelezés váratott magára. Ezt a remek vályút (eredetileg ételmelegítő edény) kell elhelyezni a pincében, padlósík alatt:

Mélyhúzott, rozsdamentes acél. Könnyen tisztán tartható, peremezett, van tartása. Masszív cucc. Ennek kell gödröt ásni, körbebetonozni, hozzá igazítani a padlóburkolatot és már kész is. Uccu neki!

Jelentős felhajtóerőt gyakorol a folyós állagú beton a belemélyesztett edényre. Elsőre néhány téglával ellensúlyoztam ezt az erőt, majd később a téglákat egy vödör vízre cseréltem. Egyszerűbb a vödröt mozgatni, mint téglákkal szarakodni, ráadásul a vödörben lévő víz különösebb műszerezettség nélkül is jól mutatja az edény helyes vagy helytelen beállítását. Ennél csak az lenne életszerűbb vizsgálata a helyes beállításnak, ha borral telt vödröt alkalmaznék a feladatra.

A fejlesztés éles próbája még aznap délután megvolt. Akkor éreztük meg a kékfrankos tartályának csapjából eresztett mintán a mosogatórongy szagot, késlekedésnek nem volt helye.

A vályú oldalán körbefutó perem és a fölötte hagyott hely biztosítja egy teherhordó fedél ráhelyezésének lehetőségét, akár vágott téglás burkolattal, de ezzel majd akkor fogok foglalkozni, ha már nem lesz fontosabb, sürgősebb és jobb dolgom.