AI-pletyka

Szívesen járok olyan borkóstolókra, ahol a bor előállításáért felelős borász is jelen van. Sőt, újabban kizárólag ilyen rendezvényeket látogatok, mert ezek remek alkalmakat biztosítanak arra, hogy bárgyú kérdéseimre autentikus válaszokat kapjak. Mintha fogalmaztam volna egykor ilyen gondolatot, és valóban. Kivel diskuráljak borászati kérdésekről, ha nem egy borásszal? Ugyanez a fokozott éleslátás vezetett arra a felismerésre, hogy nyilván egy AI-val kell beszélgetni ahhoz, hogy a mesterséges intelligenciával foglalkozó műhelyekben zajló folyamatokról képbe kerüljek. Hát lófaszt, ahogy azt Hadházy Ákos modaná, bár ő inkább a cizelláltabb lónak a faszát formulát használja olykor-olykor, és elhelyezte ezt az ékes kifejezést szavazólapján is, amikor alkotmánybíró-jelöltek sorsát határozták volna meg a Parlamentben.

A kitűzött témától eltérve jelentős kitérőt tehetnék, de csak annyit jegyzek meg, hogy nagyon balfék társadalom az, ahol 2025-ben (ekkor szavaztak Poltról), szavazógombokkal felszerelt ülésteremben papírosokon ikszelgetnek a képviselők. Ennek kapcsán elkalandozhatnék rendőrviccek felé, de most arra akarok kilyukadni, hogy lehet pletykálkodni az AI-val is, noha nem a legmegfelelőbb fórum hiteles hírek megszerzéséhez. Szegény ember vízzel főz, aki meg közel ül a tűzhöz, az együtt ebédel Sam Altmannal, és tőle kapja a bennfentes híreket.

Zuckerberg (Meta) bevásárolt néhány hete, úgy nagyfiúsan: Manus AI startup kereken 2 milliárd dollárért. Ebből arra lehet következtetni, hogy erősíteni akarja cégének AI-vonulatát, és ezt nem bízza a véletlenre. Ahogy a Scale AI sem úszta meg, úgy most a Manust falta fel. Kérdezem az AI-t, hogy mi ez a Manus, de nem veszi a lapot, és valami holland cégről hadovál, meg mozgáskövető kesztyűkről, aztán a robotkarok gyártása is előkerül. Tévútra tévedtünk, mert a Meta nyilván nem fog hardware gyártásba, itt valami software termékről lehet szó. Pontosítjuk a kontextust, és máris helyes irányt vesz a diskurzus: ez a Manus nevű startup egy agentikus AI‑rendszert fejlesztett, amely kevesebb utasítással is képes összetett feladatokat végrehajtani, de már csak múlt időben beszélhetünk róla, mert jó étvéggyal bekebelezték.
Azért vásárolta fel a Meta, hogy felgyorsítsa saját AI‑ügynök fejlesztéseit, és versenyben maradjon az OpenAI, Google és Anthropic mellett. Nem gyakori eset, hogy amerikai techóriás kínai céget vásároljon fel. Lett is belőle nemzetbiztonsági vizsgálat Kínában, mert nehogy már érzékeny technológia kerüljön amerikai kézbe – a technológiatransfer iránya eddig jellemzően fordított volt, és az USA kormánya szokott aggódni és korlátozásokat bevezetni Kínával szemben.
Erről diskurálva kiderül, hogy a Microsoft befektetett ugyan az OpenAI-ba, de a Copilotnak nem sok köze van hozzá. Az együttműködés kereteiben a Microsoft hozzáfér bizonyos technológiákhoz, de a Copilot nem OpenAI‑modell. Mi a pöcs! Nem gondoltam volna azután, hogy böngészőfejlesztés terén nem voltak ilyen finnyásak, és az Edge ugyanazt a motort használja, mint a Chrome.
A Microsoft nem technológiát, hanem stratégiai előnyt vásárolt a 10 milliárdos befektetésével:

• exkluzív felhőszolgáltatói partner lett az OpenAI számára
• megkapta a világ legerősebb nyelvi modelljeinek korai hozzáférését
• közösen fejlesztik az infrastruktúrát
• elsőként fér hozzá a GPT‑modellekhez
• ezeket beépítheti saját termékeibe (Windows, Office, Bing, Copilot)
• fejlesztőknek is kínálhatja az Azure‑on keresztül
• a partnerség hatalmas lendületet ad a Microsoft saját AI-kutatásának
• felgyorsult a Copilot fejlődése, képes lépést tartani a vetélytársakkal

Közérthetően úgy írható le a Microsoft és az OpenAI viszonya, mint akik közös háztartást vezetnek, de külön szobában alszanak. Nem is annyira befektetés ez, hanem profit‑megosztásos visszatérülési modell. A Microsoft a profit 75%-át kapja addig, amíg a teljes befektetése meg nem térül, ezután a részesedése 49%-ra csökken. A hitelezünk és a zsíros kamatokból gazdagszunk elve mellett ebben az együttműködésben nem csak a lóvé áramlik mindkét irányba, hanem a technológia is. Ezzel az előnnyel egy közönséges hitelező pénzintézet nem sokra menne. Nincs igazán tömören kifejező magyar megfelelője, ezért megengedhető szinergiának nevezni az effajta együttműködést, amikor 1 + 1 > 2.

Visszatérve a Manus agentikus rendszeréhez: a cég által képviselt felállás hasonlít az AI-strici elképzelt dinamikájára:

• más cégek rendszerein dolgozott
• az ő feladataikat oldotta meg
• közben viszont saját logikával, saját döntéshozással működött
• egy közvetítő, aki nem maga a szolgáltatás: irányítja és optimalizálja azt, de közben független marad

A Manus nem egy "modellgyár" volt, mint az OpenAI vagy a Google, hanem egy közvetítőréteg. Az a fajta szereplő, amelyik nem maga az AI, de irányítja az AI munkáját, és értéket teremt azzal, hogy az irányítást a megrendelő helyett végzi el.

Pletyka – nem szisztematikus, nem elmélyült kutatáson alapuló, és nem is tudományos munka. Meghallgatom, hümmögök rajta, de nem erre alapozom döntéseimet. Magáért beszél a cím, mégis lekapott a tíz körmömről a ChatGPT, miután az írásban foglalt állítások hitelességének vizsgálatára kértem. Nem megyek Dunának a rossz értékeléstől, de a Copilot és az OpenAI viszonyára tett megjegyzését megfontolom. Abban pedig biztos lehetek, hogy nem tud igazán magyarul. Olvasható a szövegben egy ilyen mondat:
Szegény ember vízzel főz, aki meg közel ül a tűzhöz, az együtt ebédel Sam Altmannal, és tőle kapja a bennfentes híreket.
A "szegény ember" én lennék, aki meg "közel ül a tűzhöz", az a tájékozott iparági nagymenő. Így értem és gondolom én, viszont a ChatGPT eképpen elemzi az idézett mondatot: A szerző fél-humoros, anekdotikus hangvételben beszél "AI-pletykákról" és arról, hogy "együtt ebédel Sam Altmannal". Abból fakadhat a félreértés, hogy mint annyi minden jelentős számítógépes fejlesztés, az AI is angol nyelvterületről származik. Valahogy mégis működik magyarul, csakhogy az oda-vissza fordítgatások közben torzulhat az elemzett szöveg értelme, mint ahogy az elemzés fordítása sem tükrözi híven az eredeti tartamat.

A szöveg egyik vitatott kijelentése, hogy a Copilotnak nem sok köze van az OpenAI-hoz. Ennek cáfolatát a ChatGPT elintézi annyival, hogy szerinte az állítás "túl egyszerű vagy pontatlan", míg a Gemini részletekbe menően indokolja ellenvéleményét:
A Copilot és az OpenAI kapcsolata: Itt a cikk kissé ellentmondásos vagy pontatlan. Azt írja: "a Copilotnak nem sok köze van hozzá [az OpenAI-hoz]". Ez technikai értelemben nem igaz. A Copilot (korábban Bing Chat) alapjaiban az OpenAI GPT modelljeire épül. A Microsoft ugyan valóban fejleszt saját, kisebb modelleket (pl. Phi-széria), de a Copilot motorja jelenleg is az OpenAI technológiája, csak a Microsoft infrastruktúráján és biztonsági rétegei alatt fut.
A több oldalról is cáfolt állítás úgy került a szövegbe, hogy előtte megkérdeztem a legilletékesebbet, magát a Copilotot:

A fenti beszélgetés után bátran szőttem bele a szövegbe a hamis állítást a Copilot asszisztálása mellett. Szerencsétlen jószág valószínűleg nem látja magát objektíven, ezért rossz az énképe. Ellenben a kívülállók (Gemini, ChatGPT) jól látják a helyzetet. Ilyenkor buggyan ki belőlem a rousseau-i gondolat, és erős késztetést érzek visszatérni a keresőgépek találataihoz, és ezek között böngészni autentikus forrás után, amiből helyes következtetéseket vonhatok le. Elég gyorsan eljutok egy Microsoft weboldalra, ahol a Copilot jellemzése így szerepel: "Copilot will continue to be powered by OpenAI's latest models". Most pedig próbaképpen megkérdezem az arany bogaramat, hogy ez vajon mit is jelent:

Makacs egy szerzet, nehéz sarokba szorítani. Amennyi energiát beletesz az ékesszóló érvelésbe, hogy márpedig benne akkor sincs semmi OpenAI, lehetne hihető is, de nekem erről mégis a szuperkém esete jut eszembe, amit most zárásul röviden elmesélek.