Gyerekülés nélkül használom az autót, mivel nincs szükségem rá, de ha ott lenne, akkor alkalmasint gyerek nélkül is hasznát vehetném. Apróbb közlekedési kihágások esetén a bírság összegét meghatározó képletben tényezőként szerepel, hiszen a rend őre is emberből van. Nekem már mondott olyat rendőr, hogy nem bírságol meg, költsem inkább a gyerekeimre. Igaz, ennél az esetnél ott ültek a hátsó ülésen a kölkök is.
Soha nem volt kenyerem a famegmunkálás, de szerepelt vágyaim között. Mégsem lett belőlem asztalos. Ha ebben a szakmában dolgoztam volna, akkor valószínűleg a szekrények hátulját is rendesen megcsinálom, amire semmi szükség (Steve Jobs is tett hasonló nyilatkozatot). Amatőr boraimat nem kell reklámozni, ugyanis rajtunk kívül csak azok isszák, akiknek nagy ritkán juttatok belőle. Címke sem kéne a palackra, mert akinek kezébe nyomom, csak nem felejti el hazáig, hogy mit kapott.

Az embléma keletkezését meghatározó események

Ahogy a feleslegesnek tűnő gyerekülésnek is meglehet a haszna, valamint a falnak tolt szekrény hátuljának igényes kidolgozása is jó érzéssel tölthet el annak ellenére, hogy nem látszik, úgy a saját borom palackjára ragasztott címke is szolgálhat megelégedésemre. Enélkül nem lenne kerek, nem lenne egész, mint ahogy a katona sem teljes sapka nélkül.
Ébrenléti időszakomat javarészt művészi hajlam és alkotóerő nélkül élem. Amit álmomban látok, azt meg reggelre elfelejtem. Nehéz így kiötleni, mi kerüljön a címkére a tájékoztató adatokon kívül, de nagy ritkán megszáll az ihlet. Ki ne ismerné az elméletet? Kell az arculathoz valami kép, ábra, alakzat, amit az ember, a megcélzott fogyasztó hozzáköthet a gyártóhoz, a termékhez. Eszembe jut erről az Apple almája, amit a Beatlestől nyúltak. Pontosabban vásárolták, mert egyszer csak hajlandóak voltak fizetni érte. Majd újból fizettek, aztán pereskedtek egy sort, pedig mennyivel egyszerűbb lett volna megváltoztatni a nevüket Banana-ra vagy Peach-re, mint ahogy azt ügyvédek javasolták. Nem adta fel az almát az Apple, ami érthető – minden termékükön rajta van.
Ismert alkoholos italok között is találni olyat, amit igen erősen sikerült összekapcsolni a köztudatban egy-egy alakzattal. Mik jutnak eszedbe az alábbi rajzok láttán?



Ezek nagyon jól sikerült képi jelek, a felnőtt emberek többségének mélyen beivódott a tudatába mindkettő. Italokról van szó, mi más történhetett volna?
Egy borospalack csavarzárának tetejéről készült a következő kép, amin feltűnik egy ötletes, nagyon egyszerű ábra, ami nem számít közismertnek, legalábbis én nemrég csodálkoztam rá a jelenségre. Megkóstoltam a villányi Maczkó Pincészet "TéLi áloM" fantázianevű borát, és eközben figyeltem fel erre az arculati elemre, a pohárorrú medvére. Emellett felfigyeltem arra is, hogy az összes kóstolt tétel közül ez a bor lógott ki szelíden hordózott ízével – a jó irányba persze. Maczkóéknak már megvan az, amit én még csak keresek. Emblémában is, borban is.


Történt egyszer, hogy kedvesem fényképezőgéppel a kezében jelen volt annál a történelmi pillanatnál, amikor bemerészkedtem a készülőben lévő borospince frissen falazott boltozata alá. Hideg volt. Fejemen kapucni, lábamon meleg csizma, és a pince sötétjéhez igazodva a legsötétebb formámat mutattam. Világos háttérben, jó kontraszttal. Egy ilyen kép alapján nehéz lenne azonosítani, de állítólag a testtartásomról felismerhető vagyok. Fotóművész tündérkém szerint nem csak magamra hasonlítok körvonalaimat vizsgálva, hanem egy híresen sötét alakra is.

Megfordulva, jobb megvilágításban, teljes harci díszben.

Edward Kenway (ceruzarajz – Robert Parkin)

Drágaságom – számtalan jó és rossz tulajdonsága mellett – rendelkezik olyan képességgel és tudással, ami alkalmassá teszi őt grafikai elemek kivitelezésére. Jó dolgom van. Azért sem kell a szomszédba mennem, hogy megbízást adhassak valakinek a pincés fotón szereplő alak felhasználásával megrajzolandó emblémához. Szóbeli instrukciókon túl egy hevenyészett skiccet is mellékeltem az elképzelésemről:

Igazán szerencsés vagyok, mert ahogy az építőipari kivitelezések során nem egy szakterületbe belekontárkodtam, most nem kell kitanulnom a vektorgrafikus elemekkel dolgozó tervezőprogramok használatát is. Nagy könnyebbség.
Egyetlenem szakértelme és igyekezete meghozta gyümölcsét. Többféle méretben és felbontásban kaptam meg az eredményt, amit szinte azonnal elhelyeztem a pince.eu nyitóoldalán, és természetesen favicon is készült belőle.


Eltelt egy kis idő, és nem hagyott nyugodni a szögletes sarkok lekerekítésének vágya. Így lágyabb, finomabb az eredeti rajz megjelenése. Ez lesz az igazi.


Megint eltelt egy kis idő. Már az elejétől fogva motoszkált bennem a gondolat, hogy a szabályos kör alakú ábra a metróalagútra emlékeztet. Legyen egy kicsit szögletesebb, alsó ív nélkül.


Aztán jött a DropStop, ami kivédi azt a jelenséget, amitől a felnyitott vörösboros palack ősidőktől fogva a fehér abrosz ellensége. Nem kell többé szalvétával szerencsétlenkedni, mert a DropStop használatával a töltés után letett palack nyakán, oldalán nem csurog le a bor.
Erre a 7.5 centi átmérőjű korongra készült a borospince jelvényének következő változata, amin az alak közelebb került a függőleges tengelyhez, és a hiányos alsó ív kiegészült a webhely címével.