Törekvő, igyekvő fiatalok céljai elé nehezen gördíthető elháríthatatlan akadály, mert találékonyan és fáradhatatlanul intézik ügyeiket. Rájuk mondják viccesen, hogyha valahonnan kidobják őket, és bezárják az ajtót, akkor bemásznak az ablakon. Valamelyik régi költőnk a fogában szaporodó idegen anyaggal írta le az öregedést, amivel egy átlagembernél a látás romlása is együtt jár. Esetemben a nyugalom iránti vágy előretörésén, a fokozódó türelmen is lemérhető a vénülés. Az izgága viselkedés már nem az enyém.

Napra pontosan egy éve küldtem el a Brady magyarországi képviseletének a borospalackra ragasztható speciális NFC-címkéjükre alapozott ügyféltájékoztatási rendszerről egy mindenre kiterjedő, olvasmányos ismertetőt. Szerepelt ebben a meggyőző marketingszövegtől, piackutatástól kezdve az elvégzett mérések eredményein és a következtetéseken át a technikai részletekig minden. Képekkel, ábrákkal gazdagon illusztrálva, jól érthetően. Eredetileg tartottam volna nekik egy bemutatót az elkészült IT-rendszerről, de lehűtötték az igyekezetemet azzal, hogy ők egy multicég, náluk ez nem így megy. Rendben, nekem kell alkalmazkodnom, hát fogalmaztam egyet, és belesűrítettem a tudnivalókat egy PDF dokumentumba.
2021 szeptemberében indult a kapcsolat velük, a szokásos apró akadályok leküzdésével. Telefonon kerestem az illetékest, de csak egy munkatársával sikerült beszélnem. Néhány nap múlva email érkezett, hogy visszahívott volna, de nem vettem fel: hívjam, ha ráérek. Egy kicsit döcögősen indult, de aztán jó irányt vett az ügy. Egy haverommal és egy palack névre szólóan felcímkézett, díszdobozba csomagolt borral felkerekedtünk, aztán meg se álltunk a célig. Nem én lennék, ha jó időben érkeztünk volna. Telibe kaptuk az ebédszünetet, így vártunk egy keveset, de aztán összejött. Az illetékesnek átnyújtottam az ajándék bort, ő meg egy tekercs demonstrációs címkéből levágott nekem kettő darabot. Elküldhette volna postán is, én ragaszkodtam a személyes találkozáshoz. Így kezdődött.

Hol tart most az ügy?
Ha ennek a történetnek az elején megfogant valahol egy gyermek, akkor már szaladgál, és lehet vele beszélgetni. Egy év is hosszú idő, amennyi a részletes ismertető elküldése óta eltelt. A gyermek megszületik, és ha nem is szaladgál, de talán képes a hátáról a hasára fordulni. Ennyi idő alatt más téren is fejlődhetett volna a világ. Ha e nagymúltú cégnél elgondolkodtak volna javaslataimon, akkor ma már hőmérős NFC-címkével szerelt prémiumborok is léteznének nagy számban, de törekvésem sajnos nem járt eredménnyel. Nem csörgött a telefonom, nem kaptam emailt a postaládámba. A Brady döntéshozóitól semmi válasz, semmi reakció nem érkezett. Egy alkalommal éreztem olyat, hogy hatással volt rájuk az ötletem. A bemutatkozó, telefonos beszélgetésünk során a magyarországi képviseletet beavattam abba, hogy IT-fejlesztői múlttal a hátam mögött, amatőr borászként használnám a címkéjüket. Mi lett ennek az eredménye? Találkozásunk alkalmával biztosítottak arról, hogy jónak tartják az elképzelésemet, és democímkéket postáztak a jelentősebb borászatoknak, hátha vevők lennének rá. A kereskedői reflex tehát működik, az innováció már nem annyira. Vajon mit kezdtek a borászok a borítékból kihulló NFC-címkével? Nyilván semmit. Egy ilyen címke köré működő infrastruktúrát építeni mélységesen IT-szakmai ügy.

A hozzám betérő pincelátogatók többsége a kóstoláson túljutva nem ússza meg a találkozást a prototípusokkal. Jó a fogadtatás. Némelyek azon hüledeznek, hogyan férhet ekkora tudomány egy papírvékonyságú címkébe, de aztán elfogadják, hogy létezik ilyen, hiszen a saját szemükkel győződnek meg róla. Ilyen alkalmakkor a tájékozottabb, gyakorlatias közönségnek az a része, akik láttak már karón varnyút, két kulcsgondolatát szokta megosztani velem:

1. el fogják lopni az ötletet

2. le kell védetni

Nem akarok bemenni ebbe az utcába, nem akarok jogászokat bevonni az ügybe. Szívesebben foglalkozom inkább szakmai tevékenységgel, IT-fejlesztéssel, a borokkal és a pincével. El fogják lopni? Lopják. Legalább lesz mihez hasonlítani, mert egyelőre nincs párja a világban, nem tudok hasonló szolgáltatásról. Nem lenne haszontalan egy esetleges koppintás. Verseny alakulna ki, amiben a résztvevők jobb teljesítményre sarkallják egymást, nem lehet eltunyulni. Mellesleg én is láthatnám előnyét annak, ha mások is megjelennének eredeti ötletekkel.
Gátat vet a hőmérős NFC technológia terjedésének a címke horribilis ára. Érdeklődésemre 3250 eurós árajánlatot kaptam egy 500 darabos tekercsre. Osztottam egyet, amivel 6.5 € jött ki egy címkére. Ipacs Szabó-féle bort ennyiért nem kapunk, de a Vylyan 2022-es hërka chardonnay-je belefér. Jelentősen drágítaná a kiszerelést, megduplázná a példaként felhozott bor árát egy ilyen címke – csak a nagyon prémium kategóriánál férne bele a büdzsébe, ami nem lenne igazságos. Eltartott egy darabig, amíg megemésztettem, mert az én világomban az NFC-címkék darabára mennyiségtől függően 5-10 cent (akár dollárban, akár euróban). Miért kerül ez a Brady címke 100-szor annyiba, mint egy NTAG 213-ra épülő, szokványos darab?

Közben a gyártó marketingesei úgy próbáltak enyhíteni a vékonypénzű vásárlók kínjain, hogy a kínálatban megjelentek 100-as darabszámú tekercsek is, ami magyar viszonylatban így már nem milliós, hanem csupán százezres nagyságrendű költést jelentett volna egy óvatos vásárlásnál – forintban.
Nem lehetett nagy tolakodás a cuccért, mert úgy látom, hogy mára a termék eltűnt a cég választékából, a korabeli link alatt már nem érhető el a portéka. Közvetett módon ezzel lényegében választ kaptam az egy évvel ezelőtti megkeresésre. Nem akarnak ezzel a témával foglalkozni. Összhangban vagyunk, mert hosszas, türelmes és eredménytelen várakozás után én is arra jutottam, hogy más forrásból kell megszereznem a borospalackokra ragasztandó spéci címkéket.
Az eredménytelenség ellenére látom hasznát, hogy ennek az angol cégnek köszönhetően felfigyeltem a technológiára, és az ajándékba kapott címkékre kifejleszthettem a rendszert, ami mára tökéletesen működik. A címkében rejlő chip az NXP terméke. Ha a Brady nem lát fantáziát ebben, akkor mást kell keresni helyette, aki szintén tud bánni ezzel a chippel, és nem akar hirtelen nagyot kaszálni a tudományán.
Több vasat is tartok a tűzben, kínai gyártók felé vettem az irányt. Sokkal kényelmesebb és gördülékenyebb lenne ezzel az üggyel úgy foglalkozni, ha minden hozzávalót hazai gyártók termékeiként vehetnék le a polcról, de erről álmodni sem érdemes. A magyar gazdaságirányítás a turizmust, a divatszakmát és a sportot támogatja, ha éppen nem külföldi érdekeltségű multicégeket. Mikroelektronikai eszközök tehát továbbra is messziföldről szerezhetők be, mert fejletlen iparú országunkban nem gyártanak ilyesmit.

Megtettem az első, puhatolózó lépéseket a kidolgozott rendszerhez alkalmas, hőmérővel ellátott NFC-címkék alternatív beszerzési forrásait kutatva, ami rám jelenleg nem ró különösebb terhet. Csupán a várakozást, az idő múlását kell elviselnem továbbra is. Valahogy úgy, mint amikor a must vagy a cefre pezsegeni-pörcögni kezd, én meg arra várok, hogy egyszer csak kiforrja magát. Várakozásban marha nagy gyakorlatom van. Addig is remekül elfoglalom magam a lépcsőkorlát gyártásával, ami szintén jó régóta várat magára.