Régi adósságot törlesztek magamnak és azoknak, akiket eddig azért nem hívtam bort kóstolni, mert nem akartam veszélynek kitenni őket. A kivételezettek is csak azzal az instrukcióval léphettek a frissen elkészült lépcsőre, hogy "a falhoz lapulva, nagyon óvatosan, nagyon vigyázva". Mert magasságot nyerve nagyot lehet zuhanni fentről, amit ezidáig úgy bekkeltem ki, hogy nem volt itt vendégjárás.
Egy autentikus borospince közvetlen közelében nehéz elkerülni az alkoholos befolyásoltság állapotát, ami bizony a mozgáskoordináció zavarához vezethet. Ebben az állapotban nem várható el sem helyes döntések gyors meghozatala, sem az izmok működésének pontos összehangolása. Ilyen helyzetben nem nagy kunszt tántorogva járni, egyensúlyt elveszíteni, rossz helyre lépni. Mindez egy meredély szélén imbolyogva nagyon veszélyes.
Lehet valami bajom a zuhanással, mert már a lépcső építésének szükségességét is ennek kivédésével indokoltam. A szintkülönbséget áthidaló szerkezet 240 kg vasanyag felhasználásával (ebben nincsenek benne a horganyzott kivitelben vásárolt lépcsőelemek és járórácsok) az újratervezéstől számítva kereken egy hónap alatt elkészült. Az utólag legyártott korlát csak 15 kg anyagot nyelt el – légies, karcsú szerkezet – , mégis jóval tovább (fél évig!) húzódott a kivitelezése.

Január elején belevágtam. Hazahoztam az anyagot, levagdostam a tartókat, belekalapáltam az előrelátóan a lépcső mellé hegesztett fészkekbe. Egészen addig vidáman folyt a szabadban végzett munka, amíg el nem romlott az idő. Nem volt ereje a Napnak, esett, hideg volt kint. Én pedig megmakacsoltam magam, hogy bent nem fogok acélt vagdosni, mert tele lesz minden fémporral, ami nem kívánatos.
A következő képen nem a CO₂ palack a főszereplő, hanem a lépcső tartószerkezetére hegesztett 30x30-as zártszelvénydarab, amibe némi meggyőzés árán sikerült benyomni a 25x25-ösből egy megfelelően hosszú szakaszt ahhoz, hogy a kiálló rész lehessen a korlát függőleges tartóoszlopa.

A három szakaszból álló korlátot elméletileg négy egyforma oszlop tartaná, de a negyedik kilóg a sorból. Ennél nem kellett erőlködni Matroska-zártszelvényekkel, és a leesést gátló kapaszkodóhoz a legegyszerűbben, hegesztéssel rögzítettem a szögvasból és laposvasból összeállított tartót. Fölfelé szélesedik, így praktikusan beleszorul a falra csavarozott zártszelvénybe. Végleges állapotában alul biztosítócsavar fogja védeni kirántás ellen.

Ki nem hiszi, hogy a hegesztéshez képest nehezebb egymáshoz illeszkedő alkatrészekbe egytengelyű furatokat fúrni, némelyiket csavarmenetes kivitelben? Márpedig az összes többi csatlakozás rögzítése ezzel a macerás, fúrogatós, menetes, csavaros módszerrel készül. Ennek is van előnye: roncsolás nélkül oldható, szétszedhető, összerakható. Ez a tulajdonság akkor kap jelentőséget, amikor el kell vinnem itthonról. Miért kell egy lépcsőkorlátot sétáltatni? Hamarosan ez is kiderül.

Hónapokig értelmetlenül meredtek az oszlopok a nagy semmibe, most végre került rájuk valami. Ha nagyon akarom, akkor láthatom előnyét is a korábbi helyzetnek, mert a lezuhanás veszélye mellett hosszú időn keresztül egy másik fenyegetettség is fűszerezte életemet. Ha megbotlok, és rosszul esek, ezek az oszlopok felnyársalnak. Megúsztam.

Minden alkatrész elkészült. Vagdosás, hegesztés, furkálás és hajlítás után felületkezelés következik, de ez nem az én dolgom. Meglepően gyorsan végeztek vele: másnap reggel szóltak, hogy mehetek érte – galvanikus horganyzás. Hazahozni, mindent a helyére tenni és összecsavarozni már gyerekjáték. A fene se érti, mi tartott ezen ennyi ideig.

Egyedi konstrukció. Igazodtam bizonyos ajánlásokhoz, előírásokhoz, de például a "tolongó tömeg okozta hatásokat" nem vettem figyelembe. Ellenkezőleg. Fegyelmezett járókelőkre számítok a lépcsőtartókra hegesztett 30x30-as zártszelvénydarabból induló 25x25-ös tartóoszlopok anyagválasztásánál. Ehhez mérten a szerkezet kellően erős és merev, magassága 1 méter, kapaszkodásra alkalmas. A negyedik lépcsőfoknál induló korlát első oszlopát meg kellett támasztani, mert a rá ható erőt a tőből hajló oszlop nehezen viselné.

Miért nincs korlát a lépcső elején? Hiteles, tudós mérnökök megállapították, hogy az esés csak 80 centinél nagyobb magasságból végrehajtva hordoz magában olyan veszélyt, ami ártalmas az egészségre, de ez csak az egyik ok. A pincéből fölfelé indulva nem akarom minden alkalommal megkerülni a lépcsőt, hogy azzal szemben állva kaphassak fel rá. Felesleges mozdulatok, felesleges lépések – elfecsérelt idő és merő unalom. Ehhez képest sokkal célravezetőbb és izgalmasabb a lépcső mellett haladva jobb kézzel fejmagasságban elkapni a korlát oszlopát, jobb lábbal oldalról fellépni a második lépcsőfok szélére, majd lendületből, enyhe terpeszben fordulni 180 fokot, és bal lábbal érkezni a következőre (lásd piruett!). Eközben a mozdulatsor közben ébrednek olyan erők, amik a tartóoszlop megtámasztása nélkül annak veszélyes kihajlását okoznák.
Gyerekméretű gyalogosokra nem készültem, számukra a lépcső az elkészült korláttal sem biztonságos, de nekik különben sincs semmi keresnivalójuk felügyelet nélkül a borospincében.

Meséltem egyszer a Cloudflare szolgáltatásában bekövetkezett balesetről, aminek kulcsgondolata: "ne vállaljon rendszerprogramozói munkát az, akinek nincs elég fantáziája olyasmire is felkészülni, ami elvileg be sem következhet", aztán ezt a véleményemet "az ördög nem alszik" megállapítással nyomatékosítottam. Ezt a gondolatsort most kiegészítem azzal, hogy lépcsőkorlát készítésébe se ártsa bele magát az, aki gyerekkorában nem olvasott meséskönyveket nagy mennyiségben.
A mesék fejlesztik a képzelőerőt, amennyiben olvassák-hallgatják (mesefilmekre ez nem érvényes, ott mindent elképzelnek helyettünk, mi pedig csupán befogadók vagyunk). Mi szükség kiterjedt fantáziára egy lépcsőkorlát kivitelezésénél? Eredetileg úgy képzeltem, hogy a borospincéhez vezető ajtó zárásával kivédem a kiskorúakra leselkedő veszélyeket. Aztán eltelt egy kis idő, és felülvizsgáltam ezt az álláspontomat. Én is voltam gyerek, fel is neveltem kettőt – tudom, milyen találékony jószág, és milyen esendő. Megbízhatatlan, nem fogad szót, megszegi a szabályokat, és hat rá a gravitáció – meg kell óvni a veszélyektől.
A pince előtti aknában a lépcső legmagasabb szakaszához kapcsolódó emelvény korlátja csak egy kapaszkodóból áll, az alatta lévő nyílás eddig szabadon tátongott. Magam miatt nem aggódom, de a váratlanul beszabaduló kiskorúak mellett gondolnom kell a magasan elhelyezett tárgyakra is, amik a korlát alatt leeshetnek, összetörhetnek, és akár sérülést is okozhatnak a lenti szinten tartózkodóknak.
Nem véletlenül maradt a kapaszkodó alatti rész akadálytalanul átjárható. Ha közbülső magasságokba is felszerelek valami leesésgátló szerkezetet, akkor a bordó szüretelődézsák szó szerint korlátok közé kerülnek, és nem marad mellettük annyi hely, hogy az emelvényen közlekedni lehessen. Úgy csinálok helyet, hogy óvatosan kitolom a dézsákat az emelvény szélén túl. A korlát alá beférnek, még épphogy nem esnek le, így felszabadul mellettük annyi hely, hogy én is elférek. Az üvegballonokat nem merném ilyen bátran a szélre helyezni, mert elég egy rossz mozdulat, és ezek üresen könnyen billennek.

Továbbra sem fogom besűríteni a kapaszkodó alatti részt köztes korlátokkal. A nagyméretű nyílást hálóval fedem be, ami rugalmasan változtatja kitejedését, igazodik a kürülményekhez. Előnye ennek a megoldásnak, hogy az emelvényen elhelyezett tárgyakat még bátrabban tolhatom ki a szélekre, több hely lesz mellettük, és egyáltalán nem kell tartani lezuhanásuktól.

Remek megoldás, egyelőre elégedett vagyok, de motoszkál bennem egy gondolat: szabotázs ellen védtelen a szerkezet. Elég egy éles eszköz (kés, olló, penge stb.), és a hálónak annyi. Nem a fantáziám indult be, csupán emlékek tolultak elő bennem legkisebb gyerekemről, akinek óvodás korában a kisolló volt a kedvenc szerszáma. Ügyesen megbontotta a szőnyeg szegését, kicakkozta a függönyt, és nem egy alkalommal kilyukasztotta vele a műanyag kerti medence oldalát. Vajon lesz-e követője családunk újabb generációjában?