Napelemek – kapacitásbővítés

"Saját bor gyártását is előnyben részesítem a boltban kapható termékek megvásárlásával szemben, saját villanyt is termelek – jó úton járok az önellátás felé" – magamtól idézem ezt a remek gondolatot abból a régi írásomból, amiben szó esik a hegyoldali konyhakertről is. Az önellátás fontosságán merengő gondolatok születésének idején már működött az új inverter, ami nem csupán a megnövekedett kapacitással összefüggésben került a régi mellé, hanem megszüntette a szokványos HMKE bosszantó tulajdonságát is.

Elsütöttem már azt a poént, hogy a feszültségmentes és a feszültség alatt lévő vezetékek között ránézésre nincs különbség, de más a fogásuk. Ebből fakad a szokványos napelemes rendszereknek az a furcsasága, hogy áramszünet idején nem termelnek. Első hallásra bosszantó viselkedésnek tűnik, mert áramszolgáltatás híján volna igazán jelentősége a saját villanynak, de belegondolva ésszerű: hiába kapcsolja le a hálózatot az áramszolgáltató például karbantartás idején, hogy szakembereik biztonságosan dolgozhassanak az áramtalanított vezetékeken, ha a naperőművek által termelt felesleges energia továbbra is feszültség alatt tartaná a közcélú vezetéket a visszatáplálás miatt.

Most újabb adag napelemet szerelünk a tetőre, és az ezekről érkező energia feldolgozását egy másodikként felszerelt, új inverter végzi. Letettem a voksot a Fronius mellé, a bővítéshez is ebből a termékcsaládból választottam: GEN24, ami áramszünet esetén sem hagy cserben. Biztonságosan leválasztja magát a közcélú hálózatról, és a megtermelt energiát kizárólag a háztartás felé irányítja, amivel ínséges időkben is működnek az itthoni villamos berendezések – amíg süt a Nap.

Én nem a borostyán ókori dörzsölgetésével észlelt statikus elektromosságtól számítom a villanykorszakot, hanem a 19. század jelentős felfedezéseitől: dinamó, villanymotor, Volta-elem. Ha ezek előtt is volt élet a Földön, akkor miért olyan fontos a villamosság? Mert az elkényelmesedett városi ember féktelen jólétét szolgálja. Ennek bemutatására én vagyok a legjobb példa: amikor elmegyek itthonról vagy hazaérek, a garázskapu és az utcai kapu magától nyílik és záródik. Villany nélkül, kézzel is lehetséges mozgatni ezeket a szerkezeteket, de a motoros működtetés és a rádiós távirányítás megkímél attól, hogy kiszálljak az autóból – ami nemcsak időrabló, hanem esőben kifejezetten kellemetlen mozzanat. Két kapuval és évi 250 elmegyek-hazajövök ciklussal számolva az elmúlt harminc évben 60.000 kapuművelet zajlott, aminek kézi végrehajtása összesen kb. 250 órát vett volna igénybe (egy kapuműveletre 15 másodpercet számolva) – ez kereken 31 műszak. A villanykorszak találmányainak köszönhetően ennyi időt fordíthattam másra ahelyett, hogy a kapuk kézi mozgatásával foglalkoztam volna.

Néhány év villanyfogyasztását és HMKE-termelését kiértékelve a teljesítmény megduplázása mellett döntöttünk, és ezzel kimerítettük a lehetőségeket: nem fér több napelem a háztetőre. Most is a fővállalkozó szervezte a tetőre mászó csapatot, senkit nem ismertem közülük. Ennek megfelelően a vizeletet is inkább kiizzadtam, nehogy magukra kelljen hagynom a szakembereket, és ritkán pislogtam, nehogy lemaradjak valamely fontos mozzanatról – vagy annak hiányáról.
Átok ülhet rajtam, mert a nálam dolgozó munkások mindig megpróbálnak kifogni rajtam, és valami csontot hagyni az elvégzett munkában. Így volt ez a tapasztalatlan kőművesnél, a tapasztaltnál, és bizony a pinceépítés idején is rendszeresen bukkantam meglepetésekre: a készülő falazat végén, a boltozat és a föld közé dugdosott konzervdobozok, csomagolópapír, kajamaradék, banánhéj, almacsutka stb. Szakmai titkot tártam fel? Ettől lesz tartós az építmény? Fenéket. Puszta trehányság és tiszteletlenség.
Nem volt haszontalan felügyelni a mostani napelemszerelést sem, mert amikor az utolsó táblát is rögzítették, akkor megkérdeztem, hogy visszahúzták-e a cserepeket eredeti helyükre.

Nagyon figyeltem, ezért számomra nem volt kétséges: a cserepek eredeti állapotának helyreállítása elmaradt. Hümmögés, vakarózás, vállfelhúzással jelzett fasz tudja vélekedés követte a kérdést, aztán egy határozott szaki úgy döntött, hogy megnézi. Ehhez a korábban gondosan rögzített táblákat nagy bosszúságukra fel kellett szedniük a sínekről – nekem meg az lett volna bosszúság, ha távozásuk után beázik a tető. Az a párbeszéd sem volt megnyugtató, amikor a tetőn dolgozó egyik melós harsányan megbeszélte a munkavezetővel, hogy másnap később jön, mert a pártfogójával találkozik – feltételes szabadlábon volt a fickó.
Mindezen érdekességek mellett a szerelés elkészült, és a bővítés eredményeként a jelenlegi névleges teljesítmény (20×250)+(4×275)+(12×490)=11980 (watt).