Futófolyosó: kapu

Leírni egyszerű a folyosóvégek lezárását. Kivitelezni már kevésbé, tekintve a nyílások nagy méretét (kereken 3 méter széles és 2.7 magas). Egy 7-8 m²-es felület nem gyerekjáték. Ekkora nyílászárót elég rendesen megnyomhat a szél, és ha megfelelően merev anyagból készül, akkor a súlya is tekintélyes. Ezeket nem fogom hobbimódszerekkel és -anyagokból kivitelezni, ide jól bevált termékeket kell beépíteni. Az udvar felé egy átlátszó Hörmann kapu, míg a másik oldalra egy szintén telibe üvegezett tolóajtó kerül. Kell a fény, különben nyomasztóan sötét hellyé válna a borospincéhez vezető út.

A kaput még az év elején (áremelés előtt) hazahoztam. Az isteni gondviselésnek köszönhetően augusztus közepén, a padlóburkolás végéhez közeledve behoztam a beépítés helyére, és kicsomagoltam. Hiányzott egy alkatrész. Nem egy apró csavar vagy alátét, hanem egy közel 3 méteres darab. Tehát nem azért hiányzott, mert kiesett vagy elgurult volna, hanem eleve be sem tették a csomagba. Pedig made in Germany. A precíz németek is hibáznak. A becsülettel továbbra sincs gond, mert a hibát elismerték, az alkatrészt pótolták, de hetekig tartott. Ha szerencsétlen módon csak most fedezem fel a hiányt, akkor jelentős késedelmet szenvedne a kapu beszerelése.

A kapu 2750 mm széles és 2500 mm magas áthajtási keresztmetszetet biztosít. A futófolyosó oldalfalai nem párhuzamosak, befelé szűkül. A körülményeket megvizsgálva szakemberek kijelentették, hogy ide nem szerelhető be ilyen méretű kapu, és keskenyebbet, alacsonyabbat javasoltak. Én egy kicsit makacsabb vagyok, és a kényelemszeretetem is szerényebb mértékű, ezért alaposan megmértem mindent. Majd újból megmértem és ellenőriztem. Szerintem befér. Mindössze egy helyen adódott szélsőségesen szoros illesztésű rögzítési pont, de a saját kezűleg elvégzett beszerelés megfelelő eredményt adott. Még a motoros hajtásnak is maradt hely.

A hiányzó kapualkatrészre várva elhelyeztem és alábetonoztam a hőhídmentes küszöböt, ami a padlóburkoló téglák közé illeszkedik. Nem Hörmann termék, hanem alumínium profilokból készülő nyílászáróknál használt küszöb, de vizsgálataim szerint megfelelő egységet képez a kapu alsó gumitömítésével. Attól kaptam, aki a tolóajtót gyártotta. Méretre vágatta, majd a kezembe nyomta. Ajándék.

A küszöb elhelyezésével egyidejűleg a pillérfalazásba is belevágtam. Ahogy a folyosó túloldalán a folyóka volt a támpont, úgy itt minden a küszöbhöz igazodik. Számtalanszor megmértem, mert most nem cm, hanem mm az egység, és a kőfal nem merőleges a küszöbre. Ellenben a kapu vízszintes vezetősínje szükségszerűen az, és konvergál a futófolyosó terméskőből épült oldalfalához. A mérések alapján a sín vége pont találkozik a fallal. Izgalmas. El kell még férnie a sín és a fal között egy csapadék elvezető csőnek, a másik oldalon meg egy falra szerelt kábeltálca lesz útban, ha rosszul mértem. A motoros hajtásnak szintén van bizonyos helyigénye a kapu és a mennyezet között. Az is fontos szempont, hogy a küszöbtől az udvar irányába határozott lejtésre van szükség, mert különben gondok lesznek az esővízzel. A kaputól néhány lépésre ajtó nyílik a házba a futófolyosóról. Ennek küszöbéhez is igazodni kell, és lesz még a kapu mögötti autóbeálló területén egy rácsos folyóka a leolvadó latyak, lecsurgó esővíz elvezetésére. Utólag már látom, hogy a pince előtti szintezés ehhez képest gyerekjáték volt, és nem véletlen, hogy vérbeli szakemberek nem vállalnak ilyen macerás kapubeszerelést, se burkolást, se földmunkát. Ha mégis, akkor az eredmény hagy maga után kívánnivalót.

A küszöböt pontosan vágták le, a szélső kapuelemek távolsága tökéletes. Jó irányba halad az ügy.

Pillér alap rendben, kezdődhet a falazás. A vasat bekötöm a falba, nehogy egyszer eldőljön az egész. Határozottan olyan érzésem van, hogy a profik nem pont így csinálnák, de ők most nincsenek itt.

A pillérek tetejére kerül egy áthidaló gerenda, amit kettő darab 10x15-ös fenyőgerendából gyártok. Egyenként könnyebben kezelhetőek, és majd a végén összefogom a kettőt. A fa vetemedhet, ezért nagyon masszívan kell rögzítenem a pillérek tetejéhez. Erre is ki kell találni valamit, de az már biztos, hogy a két összefogott gerendára bitumenes lemezeket olvasztok. Ilyet sem láttam szakemberektől, de attól még hasznos lehet. Elgondolkodtató adaléka a történetnek, hogy miközben a KSH szerint jelenleg 5% körül alakul az infláció, a fenyő fűrészáru közel háromszorosára drágult a tavalyi árszinthez képest. Ha most eladnám ezeket a gerendákat, majdnem 200% hasznot foghatnék a faanyagon. Milyen egyéb befektetés hozna ennyit ilyen rövid idő alatt? Fegyver, narkó, leánykereskedelem, de ez mind törvénytelen. A vassal (zártszelvény, laposvas) nem volt ilyen szerencsém, mert azt idén hoztam haza a tavalyi árnak nagyjából duplájáért. Magyarország dübörgő gazdaságának töretlen fejlődése okoz néha meglepetéseket, bár ezt a durva áremelkedést világpiaci hatásokkal magyarázzák. Kurva drága sport lett az építkezés. Olcsóbb, élvezetesebb és menőbb lenne szerezni egy 20-25 lábas vitorláshajót kikötőhellyel, de túlságosan élhetetlen vagyok ahhoz, hogy ez valaha megvalósuljon. Különben is, egy vérbeli fakír nem az élvezetekre hajt. Építkezik.

Barkácsgép. Kicsi a tárcsa átmérője, a gerendát nem lehet egyből elvágni vele. Fordítani kell az anyagon a teljes vágáshoz – szegény ember vízzel főz.

Ennél a résznél nem sokat méricskéltem, mert a végeredményként kialakuló 20x15-ös gerendával akárhogy birkózok, pontatlanul elhelyezett furatokkal nem fog simán rácsúszni a menetes szárakra. Ezért azt a módszert alkalmaztam, hogy külön-külön felemeltem a gerendákat a pillérek tetejére (így még egyemberesek), aztán összefogott helyzetben megjelöltem a csavarok helyét. Most már csak merőlegesen kell fúrnom, és jó lesz.

Összeállt az áthidaló gerenda, fel kell tenni a helyére. Abban elég nagy gyakorlatom van, hogy rossz fogású, nehéz tárgyakat hogyan kell ősi egyiptomi módszerekkel egyedül emelgetni, mozgatni. Ez is menni fog. A nehézséget az okozza, hogy szigorúan vízszintesen kell a csavarokra engedni a gerendát, aminek nem lehetek egyszerre mindkét végén. Daruval egyszerűbb lenne.

Terheléspróba 116 kilóval. Ha ezt kibírja, akkor nem lesz baj.

Van mihez csavarozni a tokot és a síneket.

Ez az a sín, ami közelít a kőfalhoz, és egy 110-es csőnek is el kell férnie mellette.

A vezetősínt tartó rögzítőfül milliméter pontossággal nyúlik be a kábeltálca alá úgy, hogy a sín vízszintes helyzetben csatlakozik a tokhoz. Szakemberektől nem várhattam el ezt a teljesítményt.

Már rég beesteledett, de ez a derék, szorgalmas, kitartó, ügyes, bátor stb. fickó még mindig a lamellákkal küzd.

Nem fúrtak ki minden lyukat a gyárban, amire nincs utalás az összeszerelési útmutatóban. Ezzel sikerült fokozni a beszerelési folyamat komplexitását, mert különben csak a mellékelt csavarok behajtásával kellene foglalkozni.

A zsanérokkal összekapcsolt lamellák együttes súlya az adattábla szerint 93 kg. Nehéz, rossz a fogása, és erőlködni sem akarok. Jöjjön megint valami ősi módszer, amit akár az ókori Egyiptomban is használhattak. Legyen kétkarú emelő, aminek a mindig kéznél levő, kétméteres ércbányászati fúrószárakat nevezem ki.

A kaput alátámasztva, majd az emelők alá újabb téglákat téve apránként emelhető annyira, hogy a legfelső lamella beforduljon a vízszintes vezetősínekre. Abban a helyzetben könnyebb puszta kézzel felemelni. Belátom, hogy egy háromfős, tapasztalt beszerelőcsapat már rég végzett volna, csakhogy ők nem vállalták.

A több tagból álló csigás húzórugó a tokban kapott helyet. Ennek ereje egyensúlyozza ki a kaput, ami mostantól félkézzel is mozgatható. Kicseréltem az ideiglenes csapadékvíz elvezető csövet, ami végleges helyére, a vezetősínek takarásába került.

Hazahoztam és felcsavaroztam néhány új alkatrészt. Ezeknek köszönhetően a kapu gombnyomásra mozgatható, és levehetem a kőfal mellett lógó piros kötelet is.