Tavaly nem született klasszikus történet sem a tavaszváró előkészítő munkákról, sem a palánták kiültetéséről, és a bő termés áldásairól sem esett szó a későbbiekben. Pedig rajta voltam, és a korábbi éveknél komolyabban vettem a palántanevelést, amire a "profi" palántaföld vásárlása is utal, de teljes fiaskóhoz vezetett a törekvés. Nem rendeztem csírázóversenyt, hanem bizalmat adva a frissen vásárolt, szintén "profi" vetőmagoknak, kibontott csomagolásukból közvetlenül földbe kerültek. Aztán locsolgattam, aminek meg is lett az eredménye, és itt – mint annyiszor már az életben – megint pofára estem. Mert sarjadtak hirtelen zöld hajtások, csakhogy ezek mindenféle gazoknak bizonyultak. A bolti palántaföldből, ami ugye az ígérvény szerint steril. Ez nem volt az. Sőt, ebbe keverhettek valami szert, ami a kultúrnövények fejlődését gátolja, mert a korábbi években különösen életképesnek mutatkozó cukkini magok is bezápultak. Átbaszás a zsákos föld, de én a gyártó helyében inkább Bitcoint lopnék vagy banki csalásokra szakosodnék. Fotelből intézhető, kényelmes módja az átverésnek, a kezét sem koszolja össze, ráadásul sokkal jobb lóvé van benne.
Ilyen gyalázatos helyzet alakult a tavalyi mezőgazdasági tevékenységem során, és saját termés hiányában egy adag nem sok, de annyi lecsót sem főztem ebben az elátkozott szezonban. Nem akartam elszegényedni, ezért az orbáni infláció sújtotta paprikákból és paradicsomokból nem voltam hajlandó vásárolni akkora halmot, amiből a szokásos kondérnyi mennyiség kijönne. A kerti ágyások helyét felverte a gaz, ami jobban hangzik úgy fogalmazva, hogy ugaron tartottam a területet. Szerencsére évelő fajtáit is telepítettem termést hozó növényeknek korábban, így a balul elsült palántanevelés miatt nem maradtunk teljes mértékben ellátatlanul, és az eper, a füge és a piszke biztosítottak gyümölcsforrást. Ebben a látszólag egyszerű helyzetben is adódott gond a kertben – nem az én ügyem lenne, ha nem így zajlanak az események – , érdekesebb történet híján erről tudósítottam tavaly a Csigasör című fejezetben. Ha mesélek még a fügebokrok fölé feszített madárhálóról is, az végképp érdektelen elbeszélés lett volna.

Jelentős erőfeszítéssel és környezetalakítással járó munkákra egy ideje már nincs szükség a kertben, mert az úttörő – ha úgy tetszik kerttörő – tevékenységek 2021-ben és 2022-ben zajlottak. Szederirtás, földmunkák, magaságyás- és támfalépítés. Most már csak a meglévő létesítmények finomhangolása, tuningja igényel némi figyelmet, mint például az ágyások szegélyének régóta vágyott beépítése. Enélkül is működött minden, de ez a szegély megakadályozza a föld ki- és lefolyását a magasabb területekről, amivel két legyet ütök egy csapásra. A föld megmarad ott, ahol szükség van rá, és nem szennyezi a szomszédos területet, ahol szegély nélkül sárban tapodnék esős időben. A korábban szegélyként használt terméskövek a Leier kertiszegély beépítése után támasztékként és nehezékként szolgálnak.

A gazok rendkívül életrevaló növények. Rengeteg időm ráment az eltávolításukra, s eközben a tompa fáradtságon túl az életigenlés szintjének csökkenését tapasztaltam. Ekkor szántam el magam talajtakaró szövet alkalmazására, ami elméletileg és az ígéret szerint elnyomja a gazokat, megakadályozza növekedésüket. Úgy látom, hogy a gyakorlatban nem érvényesül a várt hatás. Az eleinte a talajhoz simuló szövet időközben megemelkedett, hepehupás lett, mert alatta növekedésnek indultak a haszontalan növények, és a szövet most már ezek szárain, indáin, levelein nyugszik. Aztán ezek előbb-utóbb megtalálják az elültetett palánták helyén kivágott nyílásokat, és ott törnek felszínre. A TEMU-ról rendelt talajtakarón ügyesen keresztülnő a fűszál, nem akadályozza a beton járólap sem. Következő csapásként az anyag beígért UV-állóságának hiányára számítok, ami hamar kiderülhet, ha végre rendesen odapörköl a Nap. Látomásaimban megjelenik a cafatokká foszló szövet, amit porszívóval szedek össze leleményesen, mielőtt szerteszéjjel hordaná a szél a kertben.

Ezer veszély leselkedik a konyhakerti növények termelőire, ezért nem csoda, ha eddigi tapasztalataimra építve idén óvatosabb vagyok. Ráhagytam a palántanevelés felelősségét azokra, akik ebben a műfajban nálam nagyobb jártasságot szereztek. Tőlük hoztam haza paradicsomot, paprikát, cukkinit és kíváncsiságból vörös káposztát, aztán vártam a jó időt a kiültetéshez, ami csak nem akart megérkezni. Nem állt meg az óvatosság a palántanevelés kiszervezésénél. Megvártam a fagyosszentek távozását, utána ültettem ki először a paradicsomot, majd a többit, kivéve a paprikát. Figyeltem az éjszakai hőmérsékletet, és amikor végre nem süllyedt 12 ℃ alá, akkor vettem ehhez a bátorságot. Kint van már egy hete, és remélem, megerősödött annyira, hogy jól bírja a megint hűvössé vált éjszakákat.
Minden jókedvem elszáll, ha nem bírják ki a kedvezőtlenül alakuló időjárást ezek az érzékeny jószágok. Akitől a keszüi almát szoktam vásárolni, az már lemondott a bő termésről a természet által rosszul időzített tavaszi fagyok miatt, és barackból meg cseresznyéből is csak mutatóba lesz valamennyi, ami enyhe világvége hangulatot idéz. Ezt az érzést erősíti az a megfigyelésem is, hogy nem látok a kertben méheket röpködni. A cukkinit eddig is saját kezűleg poroztam be, ezután sem lesz másképp.

Az a része sem változott a világnak, ahol a csigák pusztításával számolni kell. Kiegyensúlyozott viszonyt ápolok velük, mert amíg ők az eper érett terméseit pusztítják, addig én őket. A következő képen látható eper eredetileg gyönyörűséges példányként várta azt a pillanatot, amikor teljes érettségében leszakajtom. Ebbe az idilli képbe rondított bele egy csiga valamikor este 9 és éjfél között. Aznap is többször jártam a kertben csigavadászaton, de nem lehetek eléggé óvatos és igyekvő, mert a két akció közötti időszakban, jó ütemérzékkel elkerülve szakaszos megjelenésemet, előbújt rejtekéből egy falánk, nyálkás gonosztevő. Megjelenése még hagyján, de nem átallott beleharapni abba a gyümölcsbe, aminek szüretelésével türelmesen vártam, hogy a fal felé néző része is beérjen.

Az éjszakai csigavadászat mellett új epertövek telepítésével is növelem annak esélyét, hogy az ültetvény a csigák igényein túl a háziak ellátását is szolgálhassa. Bevált forrás, ezért most is az eperpalanta.hu webáruházból érkeztek a palánták. Értik a dolgukat, mert az eddigi tapasztalatok jók, és továbbra is a szokásos piaci ár feléért-harmadáért mérik portékájukat. Választékukban kínálnak vörös egrest, ebből is ültettem egyet a meglévő bokor mellé. Az új telepítésű eprek egyelőre nem kényeztetnek bő terméssel. Túlélésükért küzdenek kiszakítva megszokott helyükről, ennél többet még nem várhatok tőlük a kiültetést követő nyomorúságos állapotukban, de annyi előnyét látom a kezdetleges helyzetnek, hogy ezt a területet pillanatnyilag nem kell védenem hordákban támadó csigák ellen.

Nem akarom megszokni, hogy az éjszakánként portyázó csigák lépéselőnyben vannak hozzám képest. Csigák viselkedésével kapcsolatban lépéselőnyről szólni különös képet fest a mozzanatról, de a lényeget jól kifejezi. Ha elnapolom a szüretet a kedvező érettség elérése érdekében, akkor ezt a döntésemet bánhatom, amikor a csigák éjszakai kártételének eredményét szemlélem napvilágnál ahelyett, hogy elégedetten szedegetném a termést. Szedjem le éretlenül, savanyúan? Megelőzve ezeket a rohadékokat? Igazából nem versenyezni akarok a kártevőkkel, hanem kiszorítani őket a területről, ahol az öregebb epertövek már pirosló termései vonzó célpontot kínálnak a betolakodóknak.

Szépen megerősödtek a fügebokrok ahhoz képest, hogy egy időben még a kivágásuk is szóba került. A fügetermést is dézsmálja valami, amit még nem tudtam tetten érni. Pontosan úgy zajlik a folyamat, akár az epernél. Felfedezek egy ígéretes termést, amiről megállapítom, hogy már ehető, de holnapra még finomabb lesz. Erre jön ez a valami, letépi, és nekünk csak a kocsány maradványát hagyja. Ez a jelenség is kezelhető úgy, hogy nem várom be a teljes érettséget, hanem korábban betakarítom a termést, de ez ellenkezik azzal a vágyammal, hogy érett gyümölcsöt szedjek.

Mindenféle állat jár a kertbe, amiknek bejutását nem tudom megakadályozni. Róka, macska, gyík, sün, nyest, mókus és madarak. Vajon melyik zabálja le a fügét? Egyszer ezt is megtudom, de addig is marad a madárhálós védekezés, amikor érik a gyümölcs. Hogy mikor számít érettnek, annak megállapítására bevethetek mindenféle érzékszervi vizsgálatot, de a hangyák is értenek hozzá. Ha kellően érett a füge, akkor ezek a szorgalmas rovarok azonnal megjelennek, és vagy darabokat rágnak ki a felszínből, vagy az alján lévő nyíláson át másznak a gyümölcsbe, és hordják ki az ehető anyagot. Ellenük nagyon szelíden, jótékonyságba hajlóan védekezek. Mézadagokat helyezek el a földön, ami elegendően csábító ahhoz, hogy az éhes hangyát eltérítse attól a szándékától, hogy a növényre felmászva, annak termését dézsmálja.

Májusban már a szabadföldön tartott eper is derekasan teljesít azzal, hogy megjelennek rajta a pirosló, érett gyümölcsök (a szezon október végéig tart, tavaly is ekkor szedtem le az utolsó adagot, ami egybeesett a fallabdás banda látogatásával). Nálunk nem nagyüzemi termelés zajlik, ezért eleinte csak néhány szem kelleti magát, amit két tűz között őrlődve szedek le. Nem hibádzik belőlem a kellő türelem és belátás, szívesen kivárnám a teljes érettség állapotát, csakhogy a másik oldalon megjelenik a csigák fokozott érdeklődése. Velük kell versenyeznem, de ebben a műfajban nem a gyorsaság dönti el a sikert. Ha csak ettől függne, akkor egy csiga nem rúghat labdába, de nem ezen múlik, hanem az időzítésen. Éjszakánként többször is kimegyek a terepre, és összeszedem a csúszómászókat. Ezzel a vegyszer- és méregmentes módszerrel mára sikerült elérnem az eperültetvény területén élő kártevők egyedszámának olyan mérvű csökkenését, amivel megszűnt a termésre leselkedő veszély, és végre kifogástalan minőségű eper kerülhet az asztalra.

Sziszifuszi küzdelem. Nyilván nem kaphatom el az összes csigát, mert az éjszaka nagyobbik részét én is inkább az ágyban töltöm. Az ebben az időszakban garázdálkodó egyedek zavartalanul élhetik életüket, szaporodhatnak, amiből egyszer újabb csigaáradat jelenik meg, és kezdődik minden elölről. Azonban megvan a haszna gyérítésüknek is, mert ezzel nem csak a termést védem, hanem elkerülöm a bosszúságnak azt a fajtáját, amivel egy kedves ismerősöm szembesül saját kertében, aki nem irtja ezeket a teremtményeket. Azt mesélte, hogy nyáron a nagy melegben néha nem tud aludni, és kiül a teraszra levegőzni. Nála már annyian vannak ezek a nagymértékben elszaporodott csigák, hogy az éjszakai csendben jól hallhatóan csámcsognak táplálkozás közben.