Rehab

Nem kell ahhoz háború, hogy békében élő civilek is találkozhassanak természetellenes halálnemek enyhébb változataival. Ez a kellemetlenség megeshet úgy is, ha elővigyázatlanul sütnek-főznek a konyhában. Eddig kialakult világképemben a legveszélyesebb konyhai eszközök a sodrófa, a bárd és a kés voltak, de ez az elmaradott nézetem ma valamelyest felzárkózott. Megjelent a rakétázós-robbantós-lövöldözős hírek mellett egy tudósítás a nitrogén-dioxid káros hatását taglaló tudományos kutatás eredményéről, ami nem hagy kétséget afelől, hogy zárt térben gázt égetni életveszélyes. Nem az energiahordozó robbanásveszélyes voltából következően, hanem az égéstermék belélegzése miatt. A hír szerint évente kereken 40 ezer európai leli halálát a szennyezett konyhai levegő miatt, és ezzel a tüdőbe jutó mérgező anyag az áldozatok számát tekintve lekörözi az autóbaleseteket.
Ezt a nitrogén-dioxidos cikket olvasva ugrott elő emlékeimből a modern kor bizonyos vívmányait elutasító egykori viselkedésem, ahogy itthon hosszú évekig vétóztam meg a konyhai gázüzemű sütő használatát. A helyiség "levegőjébül veszi ki a zokszigént" – magyaráztam meggyőzően Szalacsi Sándor szavait pontatlanul idézve – , ráadásul csípi a szememet az égéstermék, ami ennek tetejébe még büdös is. Az pedig különösen aggasztó, hogy e káros hatások egy töltött kacsa sütésekor órákig gyötörnének, de még az egyszerű kuglóf is közel egy órán át sül. Erre a kínomra sokáig a sütéssel járó ételkészítési technológia mellőzése jelentette a megoldást, miközben tudtam, hogy fafejű álláspontom hosszútávon tarthatatlan, mert az univerzálisnak kikiáltott mikró mégsem alkalmas mindenre.
Abban az időben még nem került elém az NO₂ veszélyességének ilyen részletes és meggyőző bemutatása, ahogy a hivatkozott tanulmányban kifejtik. Korábban ösztönösen tartózkodtam a gázsütő használatától, most viszont tudományos vizsgálattal igazoltan megalapozottá vált a káros hatás elleni berzenkedésem.

Családunk nyomorúságát enyhítendő, egy villannyal működő sütő rendszerbe állítását terveztem. Évekig tartott a ráhangolódás – így nevezem a tökölődést – , és a megfelelő sütő hiányában megélt idő vészes múlása már az én közérzetemet is kikezdte. Romantikus túlzásba hajló gondolat ez, mert közben arcizmom sem rándult, mindenesetre kedvesem kívánságának teljesítése, és az ételválaszték bővítésének igénye egyre égetőbbé vált.
Felkeresni egy szakkereskedést, majd ott vásárolni egy korszerű, hőlégkeveréses példányt inox burkolattal, teleszkópos tepsitartó sínnel, grill adapterrel, érintőképernyős kezelőfelülettel – ki nem képes erre kellő mennyiségű fizetőeszközt birtokolva? Eljárhattam volna így már régebben, de a késleltetett döntések híveként nem heveskedek. Ráadásul az igazán kívánatos készülékek árának mindig tudtam jobb helyet a valóban szükséges kiadások között, ezért a végletek és szélsőségek embereként az ellenkező oldalról közelítettem a feladathoz.
Egy igazán sóher gondolat: hogyan juthatnék egy alkalmas készülékhez, minél kevesebbet költve rá? Szerencsével és megalkuvással. Mindkét tényező alakítja sorsomat, mert egyszer csak hírét vettem egy leharcolt készüléknek. A tulajdonosában kedves emlékeket idéző, ámbár lomként tárolt sütőt a sufniból kellett előbányászni – ingyen adták. A pápai Elekthermax gyártmánya: FS-1001-es típus, 1.6 kW fűtőteljesítménnyel, 3 fokozattal.

– Micsoda pogácsák és milyen sültek készültek benne! – így hangzott a hálás visszaemlékezés. Megfogtam és elhoztam, mielőtt kitették volna a kuka mellé. A múlt század 50-es éveiben már termelt a gyár, erre az időszakra tippelem a készülék gyártási évét, ami a sufniban uralkodó helyzetnek és az előéletének megfelelően szutykos, zsíros, pókhálós, és a zománchiányos részeken rozsdásodik.

A képeken megfigyelhető állapot nem árulkodik a készülék burkolata alá valaha befolyt, megkövesedett, néhol gumicukor állagú zsiradék jelenlétéről. A kellemes állapotokhoz szokott szemlélő ennél a résznél dobná ki a taccsot, és hajítaná szemétbe az egészet. Viszonylag edzett vagyok, továbbá az efféle szennyeződések eltávolításában nagy segítség a Kärcher magasnyomású mosója, amit a hatékonyság növelésére forróvízzel táplálok. Ahol ez sem segít, ott marad a spakli és a gyökérkefe. Hideg időszakban, fagypont alatt a művelet szabadtéri kivitelezése nem vonzó lehetőség, ezért az alkatrészeire bontott szerkezet tisztítása a fürdőszobában, műanyag lábtörlőkkel bélelt kádban zajlik. Néhány másodperc nem sok, ennyi idő alatt alakul gőzfürdővé a helyiség. A továbbiakban csukott ajtó mögött, kisgatyára vetkőzve intézem az ügyet. A 120 bar nyomással dolgozó tisztítógépből elegendően erős vízsugár árad ahhoz, hogy az eltávolítandó szutyok szárnyra kapjon, és korábban makulátlan felületekre csapódjon. Igazán látványosan a csempével burkolt falakon, valamint a tükrösszekrényen jelennek meg zsíros cafatok, és jut belőlük a fülem mögé is.

A védőszemüvegben és összeszorított foggal végzett sütőtisztító művelet oda vezetett, hogy az alkatrészek megtisztulásával egyidejűleg a korábban tisztálkodásra használt fürdőszoba ideiglenesen alkalmatlanná vált eredeti rendeltetésére, de az asszony mégsem vált el tőlem. Sőt, egy ágyban alszunk azóta is. Áldott jó természetű nőnemű.
Nem törekszem korhűségre, ezért némely alkatrészek, anyagok kimaradnak az összeszerelésnél, míg mások meg anakronisztikusan hatva beépülnek. Az elszennyeződött elektromos szigetelőgyöngyöket újakra cserélem, és nem kerül vissza a készülék hátulján eredetileg alkalmazott hőszigetelő azbesztlemez sem. Utóbbi helyett 4 cm vastag kőzetgyapottal teljesen körbeszigetelem a sütőteret – egyedül az ajtóba kerül vékonyabb.

Az utólagos szigeteléssel számottevően csökken a hőveszteség annak ellenére, hogy az elhibázott gyártói tervezés okán meglévő hőhidakat tartószerkezeti szerepük miatt nem szüntethetem meg. Szintén komfortosító szándékkal iktatok be egy 300 fokos hőmérsékletig szabályozható hőkapcsolót az eredeti, 3 fokozatú teljesítménykapcsoló kiegészítésére.

Összefoglalásul megfogalmazom azt a véleményemet, hogy háztartásunkban az ehető anyagok összeállítását célzó műveleteket ezután is csak túlzással nevezhetem konyhaművészetnek, viszont az elektromos sütő üzembeállításával az asztalra kerülő étkek választéka jelentősen bővül, és a rehabilitációt célzó munka eredményes elvégzése az elszántságon túl nem igényelt különösebb szakértelmet, sem megterhelő anyagi ráfordítást.

Néhány sütés után szembeötlött a készülék újabb tervezési hibája. Abból következtettem erre, hogy az ajtóhoz közelebb eső anyagok kevésbé sültek meg a hátulra kerültekhez viszonyítva. A színre és állagra vonatkozóan egyaránt érvényes észrevétel oka hamar kiderült. Az elnagyolt illesztés folytán a sütőteret záró ajtó meglehetősen széles réseket hagyott, és ezeken keresztül bizony remekül szellőzött és hűlt a belső tér. Nem maradhat így, nem végzünk fércmunkát, ezért az ajtó gyári kivitelét rugalmas, hőálló, élelmiszeripari szilikonlemezekkel egészítettem ki.

Ez a sütő az átalakításokkal együtt is egyszerű maradt, ennélfogva nem okozhat sem csalódást sem meglepetést. Egyelőre elégedetten hátradőlve élvezem a helyzetet, és a sikeres munkát követő tétlenségből fakadó nyugalmat.
Nem lesz ez mindig így.

Látom a jövőt, amikor az én egyetlenem konyhai munkáját okostelefonos alkalmazás könnyíti majd, aminek barátságos kezelőfelületén intézheti a Wi-Fi funkcióval kiegészített avíttos sütő hőmérséklet- és időzítőbeállításait, és ugyanígy kap értesítést a pillanatnyi állapotról. Ez lesz az elaggott sütő tuningjának könnyebbik része, mert ehhez nem szükséges gatyára vetkőzve, gőzborotvával viaskodnom. Egy apró csont van az ügyben, mégpedig a korábbi munkáknál jól bevált, félvezető alapú DS18B20 hőmérő 125 fokos méréshatára, mert emiatt kénytelen leszek a sültek magasabbra kúszó hőjének mérésére alkalmas platina-hőmérőt kalibrálgatni. Ezzel a kényelmetlenséggel együtt is kedvező árú alkatrészekből (ESP8266, jelfogó/SSR, PT1000) és saját kivitelezésben, a hosszú téli estéken kigondolt programsorokból összehozható a kívánt funkcióbővítés.

Ha ez megvalósul, akkor már csak egy lépésre vagyok attól, hogy a Velorexbe távnyitós központi zárat, elektromos ablakemelőt és GPS nyomkövetőt szereljek.

Nagymenők nem úgy jutnak el Tibetbe, mint ahogy annak idején Kőrösi Csoma Sándor. Olyan módját választják a közlekedésnek, ami úgy kényelemben, mint időben előnyöket biztosít a gyalogszerrel megtett úthoz képest, viszont költség tekintetében az összevetés Csoma győzelmét hozná ki.
Nem túlzok azt állítva, hogy a fenti történetben bemutatott konyhai eszköz, és a következő képen megjelenő Miele H 7890 BP közötti különbség van akkora, mint a gyaloglás és a repülés közötti.

A Miele sütő vételárának kifizetéséhez mélyen pénztárcába kell nyúlni, mert még egy jólétben élő, átlagos jövedelmű német polgárnak is legalább kéthavi bérét teszi ki. Nem csupán borsos ára miatt figyelemre méltó az eszköz, hanem annak révén is, hogy megoldották benne a vezeték nélküli maghőmérséklet-mérést. Említettem fentebb, hogy a félvezetők 125 ℃ fölötti hőfokon tönkremennek, tehát nem Wi-Fi, nem is Bluetooth, hanem valami trükkös módszert fundáltak ki.
Nálunk szerencsére nincs ilyen cucc a konyhában. Kisgyerekként minden játékomat szétszedtem, mert kíváncsi voltam a belsejére. Ez sem úszná meg, mert nagyon izgat, hogy milyen műszaki megoldást alkalmaznak a maghőmérőnél. Neked sincs ilyen sütőd a konyhában? Van ennek előnye. Ha bírósági végrehajtók rontanának otthonodba lefoglalható ingóságok után kutatva, akkor ezt a Milele sütőt jó eséllyel lajstromba vennék a falon lógó Szinyei Merse Pál festményeddel együtt. Ellenben a csodásan felújított Elekthermax készülék mélyen radar alatt maradna, mint ahogy békén hagynák az udvaron álló, tuningolt Velorexet is. Egy jó műszaki állapotban tartott gépjárművel bárhová eljutni, még ha ütött-kopott is. Ugyanígy egy sütőben is csak a beállított hőfok, valamint a sütési időtartam határozza meg az eredményt, és ebből világossá válik, hogy egy csodasütőből is kikerülhetnek emberi táplálkozásra alkalmatlan fogások.