Majomparádé
Örvendetes, hogy a new yorki városvezetés példamutatóan élére állt annak a kezdeményezésnek, amiben a polgárokat letargiába döntő, megszokottan unalmas angol elnevezéseket ezentúl egzotikus népek nyelveiből átvett szavakkal színesítik.
Első lépésként a "Mayor's Office" táblákat festették át "Polgármesteri Hivatal"-ra.
Így próbálják felrázni az életunt városlakók szürke hétköznapjait, mert egyre nagyobb gondot okoz a hatóságoknak, hogy a súlyosan depressziós lakosságból mind többen vetik mélybe magukat felhőkarcolók kilátóteraszairól és magas hidakról.
Miért pont magyar elnevezéseket használnak az intézményekben? Az időközben átnevezett Mayor's Office különbizottsága korábban a Pilisben járt, és látogatásuk során gyűjtött tapasztalataik meggyőzték őket arról,
hogy minden kétséget kizáróan Magyarországon található a Föld szívcsakrája.
Ezt figyelembe véve kézenfekvőnek tűnt a fontosabb intézmények elnevezésének megváltoztatásánál erről a szakrális területről származó szavakkal helyettesíteni az elavult, angol elnevezéseket.
A Dalai láma cáfolta, hogy a Pilisben lenne a Föld szívcsakrája, de ezzel elkésett. Az új irányzat mára beférkőzött szinte minden területre.
Élelmes vállalkozók kiszimatolták a lehetőséget, és a számtalan magyar feliratú öngyújtó, kulcstartó és egyéb reklámtárgyak mellett már kapható a new yorki üzletekben az egyik leghíresebb Banksy poszter magyar feliratú parafrázisa is.
Ezen fellelkesedve, helyi fiatalok máris telemázolták a szabad falfelületeket magyar szavakból összehordott zagyvaságokkal. A nyelviskolák nem képesek lépést tartani a hirtelen támadt kereslettel, ezért az amerikai ifjúság jobb lehetőség híján magyar pop bandák YouTube-on elérhető felvételeinek dalszövegeit dúdolja.
Klubok alakulnak, ahol a tagok kedélyes sörözgetés mellett osztják meg egymással a YouTube és a StreetView szolgáltatásaival, továbbá a CNN színes híreiből szerzett magyar vonatkozású felfedezéseiket, melyek közül a legmeglepőbb: él Magyarországon egy népcsoport, akik az ősi időkben angol nyelvterületről elvándoroltak leszármazottaiként a mai napig beszélik az angolnak egy elszigetelt, degenerált változatát. Erről árulkodnak utcai graffitik, a YouTube-on elhelyezett videoanyagok, és a budapesti utcákra szervezett tüntetéseken megjelenő angol nyelvű transzparensek.
New Yorkban most a fordítottja zajlik annak, mint amit a magyarországi anglománia produkál.
Emlékszem arra az esetre, amikor fiatal korunkban a szomszéd srácnak megtetszett egy reklámtoll mintája, amit nagyon ügyesen egy fehér ingre festett.
Kék sávok, piros csillagokkal. A feliratot sem hagyta le: "keep well closed". Azóta vártam, hogy mikor bukkan fel a tengerentúlon az a jelenség, amikor amerikai polgárok az érthetetlen magyar nyelvet majmolják,
magyar szöveget írnak slágereikhez, magyar szavakat pingálnak falakra, és átnevezik üzleteiket, szolgáltatásaikat úgy, hogy a helybéliek semmit ne értsenek belőle, de az arra vetődő egyszerű magyar emberek otthon érezzék magukat azon a környéken.
Előbb-utóbb minden USA-beli újdonság átterjed az európai társadalmakra, ezért egy cseppet sem fogok csodálkozni, ha Londonban is magyar feliratok váltják a megszokottakat.
Lehet majd számítani ellenállásra, mert ebben a nemzetben különös erővel buzog a hagyománytisztelet, de már látom magam előtt,
ahogy az ósdi angol erőltetése miatt az árverési piacon háttérbe szoruló Christie's és Sotheby's – a vészesen csökkenő profit emelkedésében bízva – több száz éves táblákon "árverési terem" szövegre cseréli a feliratokat.
Azon sem fogok megdöbbenni, ha az angolok megtanulják a "népszavazás" szót, mert a világegyetem általam sokat emlegetett egyensúlya így billenhet helyre.
Magyarországon már régóta referendumot tartanak, voksolnak, és aukciós házakat működtetnek.
Meetingelnek, kontaktolnak, lead vezetésével dolgozik a team.
⚠️Áprilisi tréfának szántam az USA-beli fiktív történésekről szóló mesét, de a többi gondolat komolyan vehető.
A legújabb hír szerint a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola nevét első körben Budapesti Metropolitan Főiskolára változtatják,
de már a távlati terveket is megszellőztették: Budapesti Metropolitan Egyetem. Innen már csak egy lépés a Metropolitan University of Budapest.
Nagy érdeklődéssel olvasom a hírt, ami szerint szakemberek és politikusok garmadája időt, fáradságot és költséget nem kímélve dolgozik a magyar felsőoktatás színvonalának emelésén, és már "az alkalmazott tudományok egyeteme" kifejezés sem hiányzik a felsőoktatási törvény beterjesztett tervezetéből. Lehet szarból várat építeni? Megnézem az egyetemek rangsorolásával foglalkozó topuniversities.com oldalon, hogy a 2014-es adatok alapján hol állnak a hazai intézmények. Íme:
Ezt a rangsort kiterjedt szempontrendszer alapján állítják fel. Olyan tényezőket vizsgálnak, mint például az egyetemen zajló kutatómunka eredményeként megjelenő tanulmányok, értekezések idézettsége,
és Nobel-díjas professzorok is sokat nyomnak a latba. Az így nyert eredményeket pontozzák, súlyozzák, összesítik, aminek végén az egyetemi rangsor összeállítása már gyerekjáték:
a kialakult pontszámok alapján a tételeket sorba rendezik. Ebben a rendben az első 10 helyen szokásosan USA-beli és angol egyetemek tündökölnek – a 2014/15-ös akadémiai évben a listát a(z) MIT vezeti.
Azt gondolnám, hogy a berlini Humboldt, vagy a tübingeni Eberhard Karls egyetemre járni nagyon menő, de ebben a felsorolásban kicsúsznak az első 100-ból. 134. és 141. helyeken állnak,
ami nem rossz az 551-600. helyezések közötti sávba sorolt, legjobbra értékelt magyar eredményhez képest.
A vizsgált egyetem neve nem szerepel tényezőként a rangsor felállításánál alkalmazott képletben, és erre gondolva egy kicsit megsajnálom a magyarországi szakembereket, mert nagy igyekezetük hangzatos nevek kitalálására hiábavaló.
Engem sem érdekel különösebben a név azon túl, hogy ne legyen ízléstelen vagy szeméremsértő. Az én világomban a név csupán azonosító szerepet kap, minőségi előnyt nem biztosít, bárhogy hangozzék.
Azt viszont fontos tudni, hogy ki vagy mi áll mögötte. Ezt a gyakorlatot követve nem téveszt meg senkit a "mazsom" elnevezés sem, mert akárhogy öltöztetik, akárhogy hívják, attól még ugyanolyan képességű maki marad,
legfeljebb egy kicsit mókásabb, viccesebb, sutább.
A Rózsaszín Párduc visszatér című örökbecsű filmalkotásból vett jelenet 1975-ből való, amikor a mai politikai berendezkedésnek előszele sem volt észlelhető. A jelenlegi hatalom képviselői és szekértolóik akkoriban többnyire boldog vagy keserves gyermekkorukat élték, ezért ez a vicces jelenet semmi esetre sem lehet a Magyarországon jelenleg uralkodó hivatalnoki gőg és hozzá nem értés paródiája. A hazai politikai és gazdasági élet mindenható urainak működése olyan szinten öltött impotens jelleget, hogy azt már nem szükséges parodizálni. Ők mindennapi rutin tevékenységüket végezve pont úgy viselkednek, mintha átvették volna a cirkuszi bohóc szerepét, akinek mindent elrontó, esetlen viselkedésén jól mulat a közönség. Lényeges különbség azonban, hogy amíg a cirkuszban nem tartják sakkban a publikumot – aki a jegy áráért azt kapja, amire számít – , addig a leginkább saját érdekeiben törvényeket hozó, annak hasznát leső hatalom, és a sanyargatott polgárság viszonyáról ez nem mondható el.
Közben eltelt egy évtized…
…és a magyar felsőoktatás helyzete tovább romlott. Nem csupán a rangsorban szereplő többi intézményhez viszonyítva, de abszolút mértékben is.
Az elmúlt időszak legjelentősebb változásaként a kormány alapítványokba kényszerítette az egyetemeket, kancellárokat nevezett ki élükre, és saját kádereit ültette a kuratóriumokba.
Napjainkban béremelésért küzdenek az egyetemi dolgozók, mert szeretnének legalább annyit keresni, mint egy árufeltöltő a Lidl boltjaiban.
A 2024-es listát összevetve a 10 évvel korábbival, az összes magyar tanintézmény értékelése romlott, viszont az élen nincs sok változás, továbbra is a(z) MIT vezeti a rangsort.
Kíváncsiságból megnézem azokat, ahová a kölkeim jártak. Különös, hogy a dán VIA nem szerepel a választékban, pedig kisgyerekem ott kapta gépészmérnök alapképzését, tehát a gyakorlatban létezik. A nagyobbik végzett Groningenben, ami akkoriban a 97. helyen állt a rangsorban, és ehhez képest egy kicsit lecsúszott. A(z) UIUC értékelése is romlott, de a KTH tartja helyét.
Nem csökkent a magyar népesség idegen szavak iránti lelkesedése az elmúlt időszakban. Ellenkezőleg. Egyre erőteljesebb törekvés mutatkozik arra, hogy mindent átnevezzenek valami érthetetlenre, és ettől várják a javulást, az üdvösséget. Divatosnak lehet divatos, de ahogy a fiatalok által nagy kedvvel hordott szakadt gatyát elnézem, nem praktikus. Gondoltak egyet az illetékesek, és átnevezték az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatot is, pedig ebből a névből mindenki tudhatta, miről van szó. HUN-REN lett az új név, aminek láttán csak a beavatottak nem néznek pöszén – a Hungarian Research Network rövidítése. Nem tudtad kihámozni a HUN-REN-ből? Akkor sajnos elmaradott vidéki suttyó vagy, ahogy én is. Te sem tudod, mi az a nemzetköziesítés? Úgy tűnik, ezt magyar ember nem tudhatja, mert Csák János kulturális miniszter egy magyarul nem tudó spanyol faszit nevezett ki a "magyar felsőoktatás és kutatás nemzetköziesítésért felelelős" miniszteri biztosnak. Szarva közt a tőgye? Egyre nagyobb itt a zűrzavar.