Ki ne ismerné Bábel tornyának bibliai történetét? Napjaink Magyarországában nem kell ahhoz földöntúli hatalom, isteni ármány, hogy összezavarja nyelvünket. Elég ehhez egy hülye divat, ami afelé hajtja a telefonja nélkül lefagyó ifjúságot, hogy fejlettebb nemzetek nyelvét majmolja. Aztán jönnek azok a felnőttek, akik fiatalos benyomást keltenének úgy, hogy az éretlenek nyelvén szólalnak meg, keverve a magyart idegen szavakkal.
Nem vagyok se divatos, se fiatal. Hadilábon állok az idegen szavakkal, ami nem pusztán műveletlenségről árulkodik. Hiába beszélek egész jól magyarul, némely honfitársam megértése szótár nélkül mostanság megnehezedett. Rengeteg a jövevényszó, és rossz szokás szerint akkor is ezeket használják, ha létezik a gondolatot pontosan kifejező magyar szó. Egyre aggasztóbb ez a jelenség. Magamon is észreveszem, hogy bizony néha becsúszik egy opció meg prioritás, esetleg triviális vagy perspektíva, pedig törekszem minél kevesebb idegen szót használni. A régi világban még csak orvosok, jogászok és egyházi emberek tették emelkedetté beszédüket idegen, leginkább latin szavakkal, de ma már a közemberek is nagy kedvvel teszik érthetetlenné közlendőjüket (íme egy remek paródiája ennek).
Rossz szokás? Igen. Legalább olyan rossz, akár az orrtúrás vagy a körömrágás. Hanghatások is kísérhetnek rossz szokást, mint a krákogás, szipogás. Ezekből sejthetem, hogy valami baja van annak, akiből ezek a hangok kitörnek, de mit gondoljak arról, aki értelmes szándékkal formál hangokat, hogy azzal gondolatokat közöljön, és eközben érthetetlen szavakkal tarkítja beszédét?

Zavaróan hatnak a beszédben felbukkanó felesleges töltelékszavak, mint például a tartalmi többletet nem adó, szükségtelen bazmegolás és amúgyolás, de ettől a szöveg nem válik érthetetlenné. A bábeli tanmese arra int, hogy az összezavart nyelv felborítja a rendet, és lehetetlenné teszi a társadalom egyedeinek sikeres együttműködését. Arra figyeltem fel, hogy különösen a szórakoztatóipar képviselőinek beszédére jellemző az idegen szavak használata, de ilyen egyszerűen nem határolható be az érthetetlenül karattyoló szakmabeliek köre, mert mára eljutottunk oda, hogy a hegymászók sem tudnak magyarul, akik szerint "abszolút valid a fles buldernél". Magyarázat lehetne erre az érthetetlenségre, hogy szakzsargont használnak, és bennfentesként szándékosan teszik érthetetlenné beszédüket, amivel kizárják elgondolásuk megértéséből a kívülállókat (tolvajnyelv). Egy másik magyarázat szerint kitörni készülnek a szűk magyar piacról. Megmutatnák magukat a nagyvilágnak, és ezt készítik elő az angol nyelv elsajátításával, amit fegyelmezetlenül beleszőnek a magyar közönségnek szánt műsoraikba is. Fokozzák ezt a szükségtelen majomkodást azzal, hogy nekik április 20. négy húsz, 2014 húsz tizennégy, és örülhetünk, hogy a mértékeket még nem gallonban, mérföldben és Fahrenheitben számolják.

Elszántan és kíváncsian vetem magam a témára. Ahogy Vikár Béla népdalok gyűjtésére indult fonográfjával, úgy kezdem gyűjteni a kevert nyelvezetet használók nagy nyilvánosság előtt tett nyilatkozataiból az érthetetlen szavakat, amik túlnyomórészt angol eredetűek. Jelentésük kiderítésének első lépésében a kiejtés szerinti alakokra teszek szert. A második lépcsőben megfejtem ezek írásmódját, ami alapján a harmadik fokozatban egy szótárból kinyerem az elhangzott szó jelentését. Távol áll ez a gondtalan és egyszerű élettől, mert így a megértés fáradságossá és döcögőssé bonyolódik, ráadásul a módszer csak konzerv előadásoknál működik, élőben tolmácsra volna szükségem.

Csodálkozással vegyes borzongással hallgatom az elhangzott szövegeket, és nem irigylem az előadókat. Mondanivalójuk lényege töredékesen jön át, mert figyelmemet minduntalan eltereli egy-egy új szó, aminek jelentését csak a korábban ismertetett, nem éppen egyszerű módon vagyok képes megfejteni, és ez bizony vontatottá teszi a befogadást. Mire végzek a szótározással, addig nagyjából el is párolog az elhangzottak érthető részének emléke, amit újból meghallgatva zökkennék vissza a kerékvágásba, de ennyit nem ér. A rászánt temérdek időn kívül nem veszítek semmit, mert csupán a divatos idegen szavak gyűjtése vezérel, és megleszek a kinyert példák forrásául szolgáló eszmék megemésztése nélkül. Mindenesetre elegendő anyag jött össze ahhoz, hogy ezt most ábécébe rendezve megmutassam.
⚠️Az alábbi gyűjtésben beszélők szélsőségesen vegyes képet mutatnak. Vannak köztük úgy egyszerű, mint rendkívüli emberek, és a szélsőségek közötti skálán sokféleség mutatkozik. Semmi esetre sem követendő példaként, inkább elrettentő szándékkal teszem közzé. Nem a néprajzkutatók törekvése szerinti gyűjtés ez, akik szóban terjedő népszokások, hagyományok fennmaradásáért dolgoznak. Ellenkezőleg. A nyelvben burjánzó idegen szavakat irtani kell.

affiliáció (affiliation)
agenda
áutkeszt (outcast)
áutró (outro)
bájopik (biopic)
beksztidzs (backstage)
besztprektisz (best practice)
bézik (basic)
bihájndöszínsz (behind the scenes)
bít (beat)
brend (brand)
brénsztorming (brainstorming)
bríf (brief)
búszt (boost)
cselendzs (challenge)
csill (chill)
csop (chop)
dáunbed (downbad)
diszklím (disclaim)
díl (deal)
dórsztep (doorstep)
drájv (drive)
dripfíd (drip feed)
drámpek (drum pack)
dzsánki (junkie)
ecsívment (achievement)
edukatív (educate)
ekkáunt (account)
emancipatórikus (ēx manus capere)
esztablisment (establishment)
evolválódik (evolve)
experimentális (experimental)
fájndájning (fine dining)
fícsör (feature)
fíd (feed)
fílezés (feel)
fíling (feeling)
fít (feat)
fles (flash)
fló (flow)
fókusz (focus)
full
grúv (groove)
imidzs (image)
issú (issue)
ízi (easy)
kámbek (comeback)
kemisztri (chemistry)
klikbét (clickbait)
kontextus (context)
kontextualizál (contextualize)
krézi (crazy)
krindzs (cringe)
láge (Lage, die)
lájk (like)
lík (leak)
legöszi (legacy)
léjer (layer)
májndszet (mindset)
ménsztrím (mainstream)
míting (meeting)
mörcs (merch)
narrál (narrate)
námb (numb)
oldszkúl (old school)
óvörmádering (overmothering)
performensz (performance)
pikáp (pickup)
pinnelt poszt (pinned post)
podkászt (podcast)
portéböl (portable)
prájm (prime)
prodáksön (production)
pussol (push)
random
ríl (real)
rialiti (reality)
rivjú (review)
rivörb (reverb)
szápport (support)
szelfmédmen (self-made man)
szelláut (sell out)
széfszpész (safe space)
szingöl (single)
szíjó (CEO)
szkill (skill)
szkór (score)
szkrím (scream)
szmárt (smart)
szörvájver (survivor)
szpík (speak)
sztalk (stalking)
sztétment (statement)
trek (track)
tres (trash)
trénel (train)
tyún (tune)
ultimét (ultimate)
vájb (vibe)
valid
vájröl (viral)
ventilál (ventilate)
vizsön (vision)
vók (walk)
zúm (zoom)

Felfigyeltél a lista hiányosságára? Nem tudástárnak szántam, ennek okán nem tartalmazza a magyar jelentéseket. A szavak többségének értelme erősen függ a szövegkörnyezettől, tehát nem feltétlenül az első helyen álló szótári jelentés lesz a megfelelő, ezért sincs helye itt bármelyiknek. Mégis teszek egy kivételt, mégpedig a lista közepe táján álló fókusz helyett javaslok magyar megoldást. Egy beszélgetésben elhangzik egy újabb rossz példa, a "ne vegye el a fókuszt", amit a "ne altassa el figyelmünket" kifejezéssel helyettesítve kétségtelenül érthetőbb, egyértelműbb, szebb, bár egyáltalán nem divatos és nem is külföldieskedő megoldást kapunk. Ismersz még olyan országot, ahol a polgároknak szótárt vagy tolmácsot kell alkalmazniuk honfitársaik megértéséhez?
Nem fog meg a mondanivaló, ha nem tisztelnek meg magyar szavakból fogalmazott, érthető előadással. Mondják, hogy a tiszteletet ki kell érdemelni – nekem nem jött össze, de nem fogok reklamálni. A tisztelet hiánya még hagyján, de megnehezítik az életemet az érthetetlenül beszélők, és inkább menekülök ezekből a helyzetekből, hacsak nem szörnyűlködni van éppen kedvem. A magam egyszerű és hatástalan módján képes vagyok bosszút állni a tiszteletlenségért: nem kapnak a boromból azok, akik érthetetlenül beszélnek, és ezzel alakul ki az egészséges egyensúly. Ha az előadó nem veszi a fáradságot világosan fogalmazni, nekem meg nincs kedvem szakadatlanul szótározni, akkor nem fogom végignézni a műsort, ami a YouTube értékelő algoritmusának is egy jelzés.
Felvetődött bennem egy kérdés. Hogyan fogadnák az USA-ban vagy Angliában azt a jelenséget, ha valaki magyar szavakkal tűzdelné meg angol beszédét? Úgy képzelem ennek hatását, hogy a hallgatóság folyamatosan közbevág, és az érthetetlen szó jelentése felől érdeklődik, s ez akadozóvá teszi az előadást. A szónok előbb-utóbb rádöbben, hogy mindenki jobban jár, ha mellőzi a magyar szavakat beszédéből – így észszerű. Angolul beszélni angol szavak használatával jár, a nyelv szabályainak alkalmazásával. Kevés kivételtől eltekintve nincs helyük se magyar, se más nyelvből vett szavaknak.
Ez az egyszerű okfejtés elfogadható, támogatható, de semmi szükség rá, mert az angol anyanyelvűek nem kevernek magyar szavakat beszédükbe, náluk nem vált divattá a majomkodás. Azonnal rendreutasítják az érthetetlenül nyilatkozót, vagy otthagyják, esetleg elküldik azt, aki nincs tekintettel a jogos igényre. Nem így van ez itthon. Nálunk az angolt majmolók diktálnak, és elvárják a szégyenkezést attól, aki nem érti őket. Nagyon ritkán fordul elő, hogy valaki rosszallását fejezi ki egy idegen szót hallatán, de a felhozott példa is harsány röhögéssel kísért viccelődésbe torkollik – nem igazán komoly számonkérés.

A hirtelen jött tavaszi időjárást csapadékos hideg követte, így a kerti munkákat szüneteltetve volt néhány napom erre a témára, de egyszer abba kellett hagynom a gyűjtést. Nem hízik tovább a lista, noha akadnak még bőven ilyenek, mint például lokáció, hájp, inklúdid, desztináció stb. A fenti felsorolás csupán ízelítő, egy kis csokor a hétköznapi nyelvre rátelepedő gyomokból. Megfigyelésem szerint nem azok szőnek beszédükbe idegen szavakat, aki jól vagy tökéletesen ismerik az adott nyelvet, hanem a majmok. Félművelt menő arcok, akik nagy kedvvel hígítják beszédüket idegen szavakkal. Nem azokra jellemző ez a viselkedés, akik szorgalmasan végigtanulják az egyetemi éveket, és elsőre teljesítik vizsgáikat. Nem sok jóra számíthatok azoktól sem, akiknek beszédében gyakran elhangzanak a következők: szóval, egyébként, tulajdonképpen, amúgy, izé, hát, figyelj, meg minden, abszolút, na mindegy, tök jó, végül is, ezzel együtt, hogy is mondjam, mittudomén.
Hamar megtanulja a leckét a gyakorlatlan lovas, mert nagyot nyekken, és ez ráirányítja lankadt figyelmét a hibára. Másképp fájdalmas a nyelvi hiba, ami az építőelemek legalacsonyabb szintjén, a betűknél is elkövethető. Akinek már ezen a szinten gondjai vannak, az bizonyos munkakörök betöltésére nem alkalmas. Az alkalmatlanság oka lehet képzetlenség, de az alkoholos befolyásoltság is hibához, rossz esetben tragédiához vezet – nem véletlenül tiltják munkavégzés közben. Nehéz eldönteni, hogy a következő alkotás láttán sírjak vagy nevessek.

Komolyan kell venni a nyelvet, mert ellenkező esetben nem járhatunk jól, de pórul annál inkább. 2021-es adatok alapján, számítási módtól és adatforrástól függően 10 ezer földlakóból 12-13 ember beszél magyarul, ami nem sok. Mégis, éppenhogy beférünk a 100 leggyakrabban beszélt nyelv közé.

92. helyen áll a magyar, mégis a fenti kimutatás legvégén árválkodik, mert az uráli nyelvcsaládból nem került be több a 100-as listába, noha például a finn és az észt is milliós nagyságrendben beszélt nyelvek. Jól látható a számokból, hogy különleges nyelvünket ritkán beszélik, ezért ritka szerencsés a magyar anyanyelvű. Magyarázatra és pontosításra szorul a szerencsés jelző, mert Magyarországon élni napjainkban balszerencsés állapotként érzékelhető, ha a hosszasan regnáló Orbán-féle hatalomgyár teremtette feudális rendszert értékelem. A társadalmi nyomorúság ellenére a magyar nyelv valóban ritka kincs. Ilyen értelemben szerencsés az, aki ebben a közegben nő fel, és agyműködését ez a szabályrendszer határozza meg. Teller Ede megállapítása: "amennyiben nem Ady teremtő nyelvén ismertem volna meg a világot, akkor aligha vittem volna többre egy átlagos középiskolai tanárnál".
Kincs, drágakő, arany, ivóvíz. Ezek a dolgok tisztán érnek sokat, a szennyezés sokat ront értékükön. Így van ez a nyelvvel is. Vigyázni kell rá, mert a szennyezés tönkreteheti, és nem fogjuk érteni egymást. Ha mégis, akkor az már egy másik nyelv lesz. Nem véletlenül gondolták az érthetetlen nyelven beszélő magyarokról (Teller Ede, Szilárd Leó, Wigner Jenő, Kármán Tódor, Neumann János) az USA-ban, hogy igazából a Marsról származnak. Magyarokról elterjedt még az a vélekedés is, hogy hiába érkeznek mögötted a forgóajtóhoz, mégis előtted fognak kilépni onnan.
Izgalmas a nyelv szókészletével és szabályaival, de nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítani neki, mert ez csak egyik tényezője gondolkodásmódunk alakításának. A szellemi hatékonyság másik mozgatóereje a felfokozott lelemény, amivel a hajdani COCM-lista által is sújtott kelet-európai hiánygazdálkodásban kellett megoldást találni sok mindenre, amit az elkényelmesedett nyugatiak egyszerűen levehettek a polcról. Nem szabad megfeledkezni az oktatásról sem, ami annak reformja előtt jól működött hazánkban, de mit tesz ezzel a kártékony orbáni politika? Lezülleszti, mint ahogy azt már megtette annyi mindennel, például a nemzeti jelzővel is. Amihez hozzáérnek, az lezüllik, tönkremegy, vagy undorító.

A mai értelemben vett nemzet tagjai között nincs szoros genetikai kapcsolat, hiába vezethető vissza a nemz igére a fogalom eredete. Nincs sok teteje nemzeti hovatartozásról beszélni az alapján, hogy melyik országban élünk. Magyarnak lenni ma már nem egy törzshöz tartozást, származást jelent, hanem életmódot, és egy különleges anyanyelvet. A világ fejlett országaiban a népesség összetétele egyre tarkább. Jó példa erre a sokszínű francia futballválogatott, ahol tősgyökeres franciát nehezen találni, de a közös nyelv összeköti őket.

Már megint álmosítom magamat lefekvés előtt, egyidejűleg tájékozottabb leszek közéleti témákban – több legyet ütök egy csapásra. Hatékonyan használom ki az időt, amit tovább fokozok azzal, hogy a megmondóemberek beszélgetését másfélszeres sebességgel nézem-hallgatom a YouTube-on. Aztán elhangzik egy érthetetlen szó. Visszatekerem, visszaállítom a normál lejátszást, és valóban idegen szót használnak, ami a magyar anyanyelvű hallgatóságnak nem sajátja: ekocsémbör.
Eddig a diskurzus érdekes gondolatait követtem, most azonban megtorpanok az érthetetlen szó hallatán, mint a kígyóval találkozó mén. Ekocsémbör. Angol eredetű kifejezésre tippelek, ami alapján az "echo chamber" írásmódra vezetem vissza a kiejtett hangokat. Ezt írom a szótárba, noha ezek az angol szavak nem hozzák zavarba a szűk szókincsű konyhanyelvet ismerő, felületes tudású embert sem, de hogy kerül ez ide? Nem én tévedtem rossz helyre, mert a beszélő előtte is, utána is tisztán magyar szavakkal érteti meg magát, csak ennél a résznél bicsaklott meg a nyelvi egység. Visszhang kamra. Hamar eljutok idáig, még a fonalat sem vesztettem el, csakhogy most kitérőt kell tennem, mert gyanítom, hogy ennek a szóösszetételnek a szavak összeolvasásán túlmutató értelme lehet. Nem fogtam mellé ezzel a feltételezéssel, mert e két szó együttállása tényleg hordozhat speciális jelentést.

Ideológiai kérdéseket feszegető gondolatokba ágyazva inkább a második, az elvontabb jelentésnek van helye. Eddig voltam képes az eredeti témára összpontosítani, de most más irányba veszem utamat. Azt a helyet keresem, ahol megvilágosítják elmémet, és gyarapodhat szegényes tudásom, ami hozzásegít a hibrid szöveg megértéséhez. Hiányzik képzettségemből a bölcsész szakirány, és ez nem egyszerűsíti a feladat megoldását, de némi szerencsével vak tyúkként is találhatok szemet. A jelentés magyarázata alapján az angol kifejezés fordításaként a véleménybuborék fogalma ugrik be, ennek helyességét kutatom. Jó helyen tapogatózok, mert erre keresve a találatként elém kerülő információs szűrőbuborékról szóló Wikipédia cikkben írnak az echo-chamber tükörfordításáról is.
Nem fogok ennél közelebb kerülni a helyes eredményhez, mert közben végre kellően elálmosodtam ahhoz, hogy érdemes legyen nyugovóra térni. Különös érzékük van ezeknek a választékosan beszélő, tájékozott, okos és intelligens véleményvezéreknek ahhoz, hogy trükkösen eltereljék figyelmemet mondandójuk lényegéről. Ehhez elég jó ütemben benyögniük egy idegen szót, én meg rögtön elkalandozok ahelyett, hogy végighallgatnám vitájukat. Fegyelmezetlen lennék? Csapongó? Ilyen könnyen eltéríthetnek az eredeti szándéktól? Vagy az új ismeretek megszerzése iránti leküzdhetetlen vágy erősebb mindennél? Fasz tudja.

Egyszerű, vidéki magyar polgárként azt feltételezem, hogy nem csak én hőkölök hátra akkor, amikor a fülembe csattan az ekocsémbör. Vagyunk így jó néhányan, és a mi kedvünkért igazán lehetne előzékenyebb, emberségesebb, segítőbb a gondolatait szavakba öntő előadó. Jön az ekocsémbör, de mielőtt kimondaná, torpanjon meg ő, felismerve a helyzetet, hogy magyar hallgatósághoz beszél. Nekem belefér a jó ízlésbe egy kis homlokráncolás, egy nagyobb levegővétel, az sem baj, ha hosszabban elgondolkodik. Jelezheti egy kis hümmögéssel vagy őőőő-vel, hogy megakadt ugyan a szavak formálásában, de mindjárt jön a folytatás. Megengedhető ez a viselkedés, hiszen közérdeket szolgál, miközben keresi emlékezetének tárában a kigondolt szó magyar megfelelőjét abban a formában, ami a közlendő gondolatot leghívebben tükrözi.
Mindenki jobban járna így. Nem kalandozna el az idegen szó jelentését találgató, nem kellően felkészült hallgatóság figyelme, nem azon rágódnának, hogy mit jelenthet az ekocsémbör, és nem elhanyagolható előnye a magyar szavak használatának, hogy nem fenyeget a félrefordítás réme.

Bizonyos helyzetekben az idegen nyelvű szöveg félrefordítása halálos lehet, de amikkel a hétköznapokban találkozom, azok némelyike inkább vicces. Kinek ne fakasztana orcájára mosolyt a következő címkével ellátott savanyúság?

Nem a vidám színek és grafikai megoldások láttán vigyorgok, hanem a német gyártmányú konzerv egyik fontos tulajdonságának fordításán. Pontosabban azon, ahogy elképzelem, amint egy munkanélküli idegenvezetőnek kiadják a melót: fordítsd le a címke anyagát magyar és szlovén nyelvre. Így lesz aztán a "scharf" erős vagy csípős helyett "élesen". Kitűnik a hozzáértés abból, hogy az éles kapott egy határozóragot. Járhatott már a tag magyar étteremben, és kérdezhették tőle hogy a halászlevet csípősen vagy erősen kéri, de a végeredmény így is röhejes. Mint amikor a titkárnőre bízzák egy számítógépes program használati útmutatójának fordítását, aki két kávéfőzés között az "insert a disk into drive" szövegből a "helyezze a korongot a meghajtóba" megoldást szüli. Ez a furcsaság meg abból fakad, hogy a szótárban a disk mellett a korong áll az első helyen.
Ha nem is vezetnek tragédiához a hibás szövegek, akkor is felelőtlenség olyasvalakit megbízni fordítási munkával, aki nem mozog otthonosan az adott szakterületen. Gyakran hallom a fennhéjázó nyilatkozatot, ami szerint valaki perfekt beszélne nyelveket, de vigyázni kell az ilyen kijelentéssel, mert megtévesztő. Munkásságát értékelve talán Arany János nyelvtudását minősíthetjük utólag perfektnek. A nagy többségnek meg kell elégednie annyival, hogy jól vagy kiválóan érti és beszéli a magyart. Külföldiként hiába él és dolgozik valaki évtizedek óta Magyarországon, kerülhet olyan helyzetbe, amit csak született magyarként láthatna át.
Német anyanyelvű, magyar férjet választó, és fordítóként tevékenykedő néni kérdezte tőlem egyszer régen, hogy:
– Mit jelent az "elsi"?
– Magyar szó?
– Igen, magyar.
– Olyan nincs.
– Hogyne lenne!
És mutatja egy szövegben a zavarba ejtő szót: elsivárosodás.
– A "városodás"-t értem, de mit jelent az "elsi"? – kérdi a néni újra és újra.
Magyar anyanyelvűként nem tekintem létező és jelentéssel bíró szónak a városodást sem, de az elsivárosodás rendben van. Van erre fogalmuk a németeknek is (Veröderung), csakhogy ritkán használatos, nem közismert. Annyira nem, hogy a duden.de sem ismeri – ha úgy tetszik, nem perfekt. Ez az eset jól példázza, hogy miért kell elvetni a segédeszközök mindenhatóságába vetett hitet, de ha ezzel nem győzlek meg, akkor gondolj bele, hogy műfasszal sem lehet gyereket csinálni.

Nagyon rokonszenves, amikor valaki törekszik a szép magyar beszédre, jól artikulál, és kizárólag magyar szavakat használ. Én nem tudok ezzel dicskedni, mert már annak is örülhetek, ha nem érthetetlenül motyogok, és azok a fránya idegen szavak is becsúsznak olykor. Nem is dicsekszem. Tudnék helyettük megfelelő magyar szavakat is, de néha olyan poén rejlik a helyzetben, hogy nem bírom kihagyni. Annak örülhetek, hogy ezek a fogalmazások tudatosak, és nem azzal a természetességgel jönnek belőlem, mint ahogy például levegőt veszek. Gondolkodnom kell rajtuk. Más a helyzet a nagymenőkkel, mert belőlük bezzeg olyan természetességgel buggyannak ki nem csak idegen szavak, de angol kifejezések, mintha ezeket mindenkinek értenie kellene.
Jópofa emberek hívtak meg magukhoz egy közismert celebet, hogy beszélgessenek vele. A magyarországi exhibicionizmus kiemelkedő alakja, a hamis mosolyú műsorvezető-influencer-stb egyszer csak ezt az idegen kifejezést ágyazza be mondandójába: börnáut. Elvárja ennek megértését, nem mondja magyarul is a pórnép kedvéért, és vendéglátói sem tartják fontosnak közérthetővé tenni az elhangzottakat. Elég, ha ők értik? Mi lesz a közönséggel? Szótározzanak?

Úgy tűnik, hogy a magyar lelkialkat és a köznyelv már olyan mértékben fertőzött az angollal, hogy alapvetően jó szándékú emberek beszédéből sem hiányzik. Napjaink politikai üstököse, a jól érzékelhetően nagy tudású és tájékozott Magyar Péter fogalmazásaiban is megjelennek érthetetlen kifejezések. Az egyik legdurvább azok közül, amiket eddig hallottam, a "páblik epiriensz". Van az angoloknak az a hülye szokásuk, hogy másképp írják ahhoz képest, ahogy mondják, ezért a nyelvet nem beszélők duplán bajban vannak. Nem elég szótár után nyúlni, előbb dekódolásra van szükség. Public appearance a megfejtés, aminek magyar jelentése már kinyerhető a szótárból: "nyilvános megjelenés". Ugye érthetőbb így?

Lefekvés előtt megint YouTube anyagokkal fárasztom magam, és elém kerül Vujity Tvrtko alias Balogh Szilárd, aki elég érdekes fickó ahhoz, hogy végignézzek egy vele készült riportot. Közel járok a végéhez, amikor elhangzik egy döbbenetes kijelentés. Nem használok idegen szavakat – mondja hősünk, amit hitetlenkedve fogadok. Ennyi erővel állíthatná magáról azt is, hogy képes lebegni a levegőben – segédeszköz nélkül – , amiben ugyancsak megalapozottan kételkednék. Nem vagyok rest újból végighallgatni másfeles sebességen. Nem azért, mert kétségeim volnának, hanem azért, mert első alkalommal nem gyűjtöttem ki az elhangzott idegen szavakat, de most ez a cél. Fóbia, lokális, abszolút, szelfi, pesszimista, anekdotisztikus, nosztalgia, szimbolika, periódus, racionális, brutális, dokumentum, csekkol. Nem sok egy 55 perces beszélgetésben, és a felsorolásban akadnak olyanok, amiket csak nagy szigorral minősíthetek idegen szónak, olyan mélyen beleivódtak a magyarba. Ebből az eredményből érződik, hogy valóban kevés idegen szó hangzott el, de a "nem használok" állítás miatt a viszonyítás alapja a semmi, és ahhoz képest a valamennyi jelentős különbség.

Napjaink politikai beszédeiben gyakran elhangzik a "családbarát kormány" kifejezés, amit a hatalmon lévők bizonygatnak, az ellenzékiek meg cáfolják. Kinek higgyünk? Helyes döntést nem hozhatunk süket szövegek meghallgatásával. Arra kell figyelni, ami történik. A politikai rendszerben kialakult összevisszaságra tekintettel már jó ideje meggyőződésem, hogy legfeljebb a család méretű közösségben van lehetőségünk saját hatáskörünkben rendet tartani. Régóta nem megy az, hogy politikai pártokra szavazunk, ők pedig hatalomra jutva országos szinten megoldanak mindent. Aki nem vak és süket, annak nem kell bizonygatnom a rendszer hibáit, és az is igaz, hogy a nagy többség képes vigyázni a családjára. Ez a közember számára fenntartható méret, ennél nagyobban nem érdemes gondolkodni a mai magyar viszonyok mellett.
Kínos beismerés, mégis elárulom, hogy a Kiskegyed YouTube csatornáján bukkantam rá Kósa L. Adolf nyilatkozatára (mentségemre: a 24.hu szemlézte), amiben gyerekeiről is mesél. Viszonyukról és arról, hogy mit tett és mit nem, amikor kicsik voltak. Tanulságos, de nekem nem mondott újat. Elrontott valamit az első házasságából született két fiánál, és ebből okulva harmadik gyerekére jobban odafigyel. Ahogy meséli, óvodás koráig minden idejét a családjával töltötte, üzleti tevékenységét felfüggesztette. Hasonlóan alakult a helyzet nálunk is. Lényeges különbség azonban, hogy én a második fészekaljából származó két fiammal voltam szoros kapcsolatban óvodás koruktól középiskolai kollégistává válásukig, és csonka családban neveltem őket. Adolfhoz hasonlóan nekem is meggyőződésem, hogy vagy dolgozik az ember, vagy gyereket nevel. Szerencsémre nem voltam olyan sikeres, mint ő, ezért nem fáj különösebben, hogy amikor fiaim önállóvá váltak, akkor nem sikerült visszatérnem korábbi életmódomhoz, ha úgy tetszik derékba tört a szakmai karrierem.
Nagyon fontos, hogy a fiúgyereknek legyen apukája, mert a gyerekeik helyett mindent megoldani kész anyukák nem jeleskednek az önállóságra nevelésben. Ennek kapcsán is jó gondolatokat hallok ettől az Adolftól. Hasonló cipőben járunk. Keserves állapot, amikor az elvált asszony az apja ellen neveli a közös gyereket, de hozzá lehet szokni.
Ismeretlenül is nagy egyetértésben vagyok ezzel a manussal, aki használ idegen szavakat a kiskegyedes beszélgetésben, de nem hetvenkedik azzal, hogy nem venne a szájára ilyeneket. Moratórium, média, kolléga, sztár, outsider, korrekt, publikus, generál, kapacitás, optimális, gravitáció, univerzális, zsenánt, produkál, partner, spirituális, szituáció, korrigál, kolerikus, mentális, projekt, brutál. Több ez annál, mint amennyi Tvrtko beszédében előfordul, de közülük csupán a "kolerikust" kellett szótáraznom, a többi szinte radar alatt marad.
Na, van itt egy ember, akinek szívesen adnék a boromból, és az a véleményem, hogy a fejében lévő tudás mellett azért sikeres, mert hiteles. Mintha bort prédikálna, és azt is inna.

Telik-múlik az idő, s közben továbbra sem hallatom szavam, de figyelek. Amit gondolok, azt szokás szerint ide írom, és minden nap megállapítom, hogy a hírek között nem bukkan fel semmi jó. Olyan, aminek örülni lehet. Hőmérséklet tekintetében tombol a nyár, istentelen meleg van, amit gyemekként még nagyon élveztem. Most viszont riadtan nézem a kinti hőmérőt, ami tegnapelőtt 38, tegnap 39, ma pedig 40 fokot mutatott árnyékban. Egy kicsit többet is, mert 40.3 foknál tetőzött a forróság. Kíváncsiságból megmértem egy beton járólapokkal burkolt, napsütötte területet: 69-70 ℃. Nem tanácsos mezítláb rálépni, mert hólyagosra süti az óvatlan ember talpát.
Napok óta locsolom a haszonnövényeket. Kevés van belőlük, mert idén sikertelen volt palántanevelő igyekezetem, semmit nem ültettem. Aztán ezt a kudarcot ugaron tartásnak nevezve maradt üresen a konyhakert egynyári része. Ebben az ínségben az eper és a piszke mellett a füge biztosít valamennyi gyümölcsöt. Az öntözés előtt pöndörödtek már a levelei szerencsétlen epernek, és hiába vártuk az esőt, nem jött semmi. Abból is látszik a füge érése, hogy zabálja valami – madárra tippelek. Hálót terítettünk rá, mert nagyon élveznénk, ha nekünk is maradna. Kedvesem kövirózsái is kaptak egy kevés vizet, pedig azok jól bírják a szárazságot. Paranoiás lennék?
Egyszer valaki megszámolta, hogy egy barom politikus egységnyi idő alatt hányszor mondja ki a háború szót. Ebből nőtte ki magát az a sport, amit én is űzök azzal, hogy a valid szó elhangzását számoltam meg egy beszélgetés 31 másodperces szakaszában. Az eredmény kilenc. Jól számoltam?