Nyögdíjas élet

Egy szakállas vicc szerint a reggeli ébredés bizonytalanságot hozhat életünkbe. Erős eufemizmus bizonytalanságként jellemezni a halált, márpedig valószínűleg meghaltunk, ha nem fáj semmink az ágyból kikászálódva.

Viccelődést félretéve, komoly gondolatok következnek saját kútfőből, amikhez a ma reggeli kikecmergés volt a múzsám. Nem élhette nagy lángon életét, aki a nyugdíjas kort megérve nem szenved a következő tünetek együttesétől: sérv, aranyér, lumbágó.
Tapasztalatból tudom, hogy e kellemetlenségeket egy harsány izomlázzal tetézve nehéz röhögés nélkül kibírni. Mert az ember furcsa szerzet: kínjában is képes vidulni. Újabb eufemizmus a nem élhette nagy lángon életét formula, mert kíméletes tétlenségnek és unalmas láblógatásnak is nevezhetem az óvatos felnőttkori viselkedést, ami távol tart emberszabásút veszélyes kalandoktól, rázós helyzetektől, természetes nyavalyáktól – ők élnek takarékon.
Megfelelő életmód mellett bármelyikre szert tehetsz fiatal korban is. Például Csövi haverom, aki szobatársam volt a munkásszállón, már huszas éveiben is gyakorolta a mozdulatot a reggeli ébredést követő harsány fingások után: nyögdécselve hátranyúlt, és szakszerűen visszadugta az aranyerét. Ő a pénteki műszak után útra kelt, és rendszerint hétfő reggelig nem láttuk. Természetes kíváncsiságát elégítette ki utazásaival. Csóró gyerek volt, kényelmes szállásra nem tellett, ezért bokrok alatt, hálózsákban húzta meg magát éjszakára az ismeretlenben. Kockázatot vállalt ezzel, mert hidegben földön aludni meghozza gyümölcsét, ahogy a reggeli rutin is mutatja – a tökéletlen test benyújtja a számlát. Aki így jár, az dúdolhatja Szenes Iván slágerét:

Három aranyásó ment a hegyek között a vízesés felé
Uhá, uhá, uhá, az aranyér'

Sérv kialakulásához sem kell élemedett kort megérned. Elég hozzá néhány tonna betont keverni lapáttal, majd vödrönként felhúzni az emeletre. Mai eszemmel már jobban átlátom a helyzetet, és egy csigakeréken átvetett kötéllel végezve a műveletet, jó eséllyel megúszom. Csakhogy azok az átkozott körülmények mindenbe beleszólnak. Ha nincs hova akasztani a csigakereket, akkor marad a kampós végű, hosszú betonvas, én meg gémeskutat játszok, a hiányzó gémet nyers erővel helyettesítve – a beton a helyére kerül, és az egészségügyi mellékhatás sem marad el.
Miért szenvedsz lumbágótól? Nem vagyok szakértője az emberi testre gyakorolt káros hatásoknak, de sejthetően eszetlen erőlködéssel teszel kárt magadban. Feltétlen szükség van erre? Nincs. Csak hát ott van az a fene nagy virtus: megmutatni a világnak, milyen piszok kemény vagy és erős, pedig igazából csupán apró porszem vagy a világegyetemben… eltaposható és halandó.

Szerveztem korábban is borkóstolót nyugger haverjaimnak és ismerőseimnek, de most már én is egy vagyok közülük. Velem egyívású, egykori középiskolai osztálytársaimmal üljük körbe az asztalt, hajdani osztályfőnökünk egészíti ki a társaságot – az egész banda nyugdíjas. A borokat végigkóstoltuk, a sültkolbász elfogyott, aztán jön egy felvetés, amiből olyan helyzet alakul, amihez hasonlót egy filmben láttam: kemény, harcedzett, sokat próbált kommandósok mutogatják egymásnak harci sérüléseiket bevetés előtt. Civilek vagyunk, ezért csupán műtéti hegeket mutogathatunk egymásnak. Elborzasztó beszámolók következnek arról, hogy kiből, honnan és mit vagdostak ki, mit építettek be. Belek, prosztata, agyi ödéma, stent, laparoszkópia, pacemaker, gégerák stb. Ezek után egy fogászati protézis kifejezetten vidám téma.
Tablettákkal leszorított, enyhén magas vérnyomásommal labdába sem rúghatok, viszont közösségileg szörnyülködünk az orvosok elszántságán, mert egyöntetű vallomások bizonyítják, hogy ezek elaltatják a pácienseket. Nem véletlen. Olyasmiket művelnek az emberrel, amit ébrenléti állapotban nem engedünk meg. Ők hivatalból kábítják el a karmaik közé került áldozataikat, míg a randidrogot a lányok italába csempészők sunyin, alattomosan kénytelenek dolgozni, mert tevékenységük bűncselekmény. A szándék azonos: legyűrni a természetes ellenállást, mert az ember éber állapotban bizonyos műveleteket nem szívlel.

Egyszer valaki azzal az ötlettel állt elő, hogy éljük az első harminc évünket "nyugdíjasként", aztán dolgozzunk életünk végéig. Ez ötvözné a gondtalan életet a makkegészséges állapottal, aminek lenne kihasználható előnye. Talán azért nem vezették be a gyakorlatba, mert az életvégi gondok halmozása nem vonzó lehetőség, de azért sem életképes gondolat, mert kilóg a lóláb: láttuk Faust történetében (a Goethe-változatban) a beavatkozó angyalokat Mephisto ellen dolgozni. Hiába adott a főördög tudást, hatalmat és élvezeteket Faustnak, a végén nem kapta meg, ami a paktum szerint járt volna neki. Átverték. Ezek után ki hinne a fiatal nyuggereknek, hogy a kegyelmi állapot letöltése után becsülettel fogják végezni dolgukat?