borospince

Kivételesen nem a szokásos bizonytalanságom eloszlatásának igénye vezérel, amikor arról próbálok tájékozódni, hogy kinek milyen tapasztalata van téglából falazott, boltozatos pincéje fölé ültetett növényekkel, de hiába. Az internetes közvetítéssel elérhető tudományok bősége nem mutatkozik meg ebben a témakörben. Összevetném saját meglátásaimat másokéval, mert hiszek a több szem többet lát igazságában, de semmit sem találok, egy fia írás nem szól erről. Nincs értékelhető találat a "borospince fölött növény gyökér beázás" kulcsszavakra, és nem tudom kideríteni a kudarc okát. Ügyetlenül keresek, a Google pancser, vagy erről a témáról még nem tettek közzé gondolatokat?

Egyszerűnek tűnhet programozóként keresőalgoritmust írni, de vannak buktatói, s ez a nehézség a nyelv sajátosságából is fakad. Gyökérre keresve nem jön elő találatként a gyökerek. Még durvább nyelvi helyzetben az "álom" nem található az "álmot lát" kifejezésben. Fejlesztés közben hamar rátör a felismerés az emberre, és az algoritmust megvalósító kód duzzadni kezd. Ha jól csinálom, akkor intelligens megoldás születik, ami nem csak a dolgát végzi, hanem megfelel a jelenkor divatjának is. A lényeg, hogy nem elég betű szerinti egyezőségre keresni. Hogy mennyire nem, arról sokat tudnak mesélni azok, akik már vették ezeket az akadályokat.

Az első komolyabb keresőprogramot a BNO kódkönyvből származó szövegre írtam, amit egy egészségügyi intézményben vettek használatba réges-rég. Ebből nőtte ki magát a telefon-előfizetői adatokban kereső program, amit a Magyar Posta egykori távközlési üzletágának adtam el regionális szinten.
Régen papír alapú adathordozó, a telefonkönyv állt a kíváncsiak rendelkezésére. Vagy ezt böngészték az érdeklődők, vagy a 03-at tárcsázták, amire a tudakozó jelentkezett. Itt emberek fogadták a hívásokat, és válaszoltak kérdésekre (még nem terjedt el az internet, nem volt online tudakozó). Számítógépbe pötyögték a keresett adatokat, és közölték az eredményt. dBase alapú, Clipperben fejlesztett, nagyon béna programot használtak, ami csak teljes egyezés esetén adott találatot. Évtizedekkel ezelőtt, a csekélyke teljesítményű korabeli számítógépeknek kivárhatatlanul sok időbe telt volna végigtekerni a tekintélyes méretű adatbázist, ezért kulcsmezőkre indexelve igyekeztek jobb eredményt elérni. Ez a technika gyors válaszokat ad, amennyiben az indexek között megtalálható a keresettel egyező adat. Gyorsnak gyors, viszont olyan kérdésekre, mint a "czy-nal írja a nevét, és a Kolozsvár utcában lakik" nem tudtak telefonszámot mondani, megállt a tudomány.

Piaci rést fedeztem fel. Lelkes fiatalemberként legyártottam a programterméket, ami speciális kérdésekre is azonnal találatot adott, és bemutattam az illetékeseknek, hogy szótöredékekre is eredményesen kereshetnek. Tetszésüket megnyerte, így telepítettem először a pécsi, majd a mohácsi tudakozóban, és a nagy elégedettséget szülő, remekül működő referenciák alapján országos elterjedésére számítottam. Szép pénz van a távközlésben, teljes joggal érezhettem úgy, hogy megfogtam az isten lábát.
Nem tévedtem, csakhogy ennek a "szép pénznek" a java nem nálam kötött ki. A Posta távközlési üzletágából ekkor lett Matáv Rt, aminek vezetőjévé Straub Eleket nevezték ki, aki előző állásában az IBM Magyarország Kft vezérigazgatójaként dolgozott. Nem sokkal ezt követően Straub előző munkáltatója, az IBM 1.4 milliárd forintért elkészíti a Matáv tudakozóiban használatos új rendszert. Ebben a fejleményben nem egyedül az bosszantó, hogy kigolyóztak egy remek lehetőségből, hanem az is, hogy az IBM méregdrága rendszere azóta sem ad választ a czy-nos kérdésre, ami bizony visszalépés eredményességben. Aztán erről a Straubról bizonyítást nyert, hogy valóban korrupt gazember. Kemény világ van, ahol nem csak mézhamisítással és borpancsolással kell szembenézni, hanem az üzleti életben sem mindig a minőség és a teljesítmény számít.

Mi kellemetlenebb? Elesni egy jelentős üzlettől, vagy a borospince beázása? Software előállítása saját kivitelezésben nem jár jelentős költséggel, nincs magas rezsije – tisztán agymunka, a billentyűzet heves püfölésétől kísérve. Nem okoz különösebb veszteséget, ha nem tudom eladni az eredeti szándék szerinti vevőnek. Bizonyos részei felhasználhatók más munkáknál (OOP/FP szemlélet szerinti tervezés és megvalósítás mellett játszi könnyedséggel), tehát a fejlesztésre fordított idő sem megy pocsékba. Lemaradni egy üzletről? Lelkes és kitartó udvarlással sem garantálható a frigy az imádott nővel. Megjelenik a képben egy donhuán, és hirtelen lenullázódnak érdemeim. Lecsúsztam a Matávos lehetőségről, az élet pedig ment tovább. Nem lett jobb, de rosszabb sem.
Ehhez képest a borospince beázása nagyobb aggodalommal tölt el. Elméletileg nem ázhat be, mert a fölötte lévő földréteget nem bolygattuk, viszont a gyakorlat mást mutat: kövér vízcseppeket a téglaboltozat egy bizonyos részén. Nem vészes a helyzet, csupán aggasztó, hiszen nem csurog, nem folyik, csak csöpög. Ezzel vigasztalom magam, de elgondolkodtató, hogy évek teltek el a pince elkészülte óta, és eddig nem mutatkozott ez a nem kívánatos jelenség. Tüneti kezelésként szivaccsal felitathatom a vízcseppeket, de jobban járok, ha nem kell állandóan ott strázsálnom, és inkább az okot szűntetem meg.
Ez egy krimi – mondta egykoron Bors Jenő, a Hungaroton igazgatója, mikor a hullámosra gyártott hanglemezekről kérdezték. Nyomoztak, kutattak, és a változó gőznyomásra vezették vissza a minőségi hiba okát. Nincs szükség nyomozásra a borospincében. Elegendő elgondolkodni, és a meglévő ismeretek, majd a felszínen és a pince mélyén végzett felderítés alapján igen nagy bizonyossággal a kertben időszakosan tündöklő, pünkösdirózsának nevezett növények kerülnek gyanúba.

Jó támpontot ad a felszínen megjelenő szellőző, mert ehhez viszonyítva könnyen belőhető a beázás területének függőleges vetülete fent, a kertben. Egybevág a bokrok helyével, ezért a gyanú alapos. Kedvesem virágoskertje ez, ahol még tulipán, frézia, nárcisz, krókusz és jácint is virágzik. Ezek kivétel nélkül hagymás növények, gyökereik nem nőnek mélyre. Közöttük nem figyeltem fel egészen mostanáig ezekre a rózsához hasonló virágot bontó, ártatlan megjelenésű bokrokra, de most érdeklődésem homlokterébe kerültek, mert ezek a növények nem hagymából, hanem gyöktörzsből hajtanak ki, és gyökérnyúlványaik mélyre furakodnak. Utólag megvilágosodtam, hogy annak idején ezekkel a gyökerekkel találkozhattunk a pinceépítés során, amikre a földet kitermelő szakemberek hívták fel figyelmemet. A földfelszínhez viszonyítottan 3.5 méter mélységben felbukkanó gyökerekről akkor azt hittem, hogy elhalt fák maradványai, de most alaposabban átgondoltam a helyzetet.

Nem tártam fel teljes keresztmetszetében a felszín és a pinceboltozat között húzódó földréteget, ezért csak sejtésem lehet, és következtethetek arra, hogy ezek a gyökerek igazából a pünkösdirózsákhoz tartozhatnak. Hit, sejtés, feltételezés. Ingatag alapok ezek a biztos tudással és érzékszervi vizsgálatok eredményével szemben, de valamilyen irányban el kell indulni a megoldás felé. Egy kísérlet következik. Új helyzetet teremtek a pince fölötti kertrészen, ami barbár művelet folytán alakul. Ásót, csákányt és lapátot ragadva irtom ki a sejtésem szerint mélyre növő gyökerű bokrokat.

Nem lehetett könnyű dolga az atomok és molekulák szerkezetét kutató Niels Bohrnak, mert látás vagy tapintás útján nem bizonyosodhatott meg róla, tisztán elméleti síkon kellett közelítenie a problémához. Megfoghatatlan, láthatatlan dolgokról kimunkált elmélete mégis használható, Nobel-díjat kapott érte. Nem számíthatok hasonló elismerésre, ha bejön a sejtésem, és valóban a pünkösdirózsa gyökerei mentén szivárog víz a pinceboltozathoz.
Nincs más elképzelésem a beázás okára. Gyökerestül emelem ki a földből a bokrokat, és az utánuk maradt gödröket rétegesen tömörítve temetem be, elszigetelve ezzel a lejjebb induló gyökérmaradványokat a felszíntől. Agyagos talaj. Kellően sűrű állagúra döngölve útját állhatja a lefele szivárogni igyekvő esővíznek, ha ezt a tömör masszát nem bontják meg gyökerek.

Nem sivatagosodik el a környék az irtás következtében, nincs nagy baj. Hamarosan zöldülni fog a fű a betemetett gödrök helyén, és a hagymás virágféléket sem bántottam, amik közül a tulipánok a főszereplők.

Különös helyzet alakul, mert a művelet eredményessége valaminek az elmaradásával igazolható. Nem egy jelenség, hanem annak hiánya okoz majd örömöt. Vajon meddig kell a tünetmentes állapotnak fennállnia ahhoz, hogy a beavatkozást sikeresnek nyilváníthassam? Most kéne egy kiadós eső, ami után körülnézhetek a pincében, beázás nyomait kutatva. Bajban leszek, ha továbbra is vízcseppek jelennek meg a szokásos helyen. Ez esetben a teóriám megdőlése miatt érzett csalódáson túl, nyomasztó teherként nehezedhet rám az ártatlan növények felesleges kipusztításának felelőssége.

Esőre várva van időm felidézni régi emlékeket, amikhez elő tudok bányászni korabeli dokumentumokat is. Elődeink valamelyike már vájt pincét a hegyoldalba valamikor a régmúltban, aminek lepusztult maradványai évtizedekkel korábbi ideköltözésünk idején még megvoltak. Közvetlen elődünk maga mesélte, hogy a pince tetejére ostoba módon fásszárú növényeket ültetett, amiknek gyökerei az alattuk húzódó ősi pince mennyezetét megrongálták, a téglák közé furakodva a boltozatot szétfeszítették. Jelentős értéket sikerült ezzel tönkretennie az előző tulajdonosnak, mert a pinceboltozat eleje "megindult" a kert felé, ami semmi jót nem ígért. Nem tudta megszűnteni a boltozaton éktelenkedő rést ez a szerencsétlen, viszont a pincebejárat körüli homlokfalat kínjában betonnal erősítette meg. A következő képen gyönyörű gyermek formáját öltött egyik utódom látható pelenkás korszakából, és mögötte tűnik fel a randa betonnal elcsúfított homlokfal.

Igazából mindkét gyönyörű kisgyerekem szerepel a képen, de ezen a kompozíción a betonfal háttérbe szorul.

Nem hozta meg a kívánt eredményt a szerencsétlenkedés, nem akadályozta meg a pince pusztulását. Legfeljebb arra volt jó a betonos megerősítés, hogy ne omoljon hirtelen a kertbe az eredetileg kőből rakott fal, mint ahogy a betonozott felülettől jobbra látható, eredeti szerkezetében mutatkozó támfalszakasz maradványa is omladozó állapotban volt. Ezekből a megfigyelésekből már akkor sikerült leszűrnöm a tanulságot: ne ültess mélyen gyökerező növényeket pince fölé! Se fát, se bokrot.
Ideköltözve tehát volt egy használhatatlan, omlásveszélyes pincénk a kertben, amit tanácsos volt messzire elkerülni. Nem maradhatott így. Más volt a munkamorál és a hozzáállás akkoriban, ezért ide tudtam csábítani dolgos szakembereket, akik ezt a rondaságot fáradságos munkával elbontották – homlokfalastul, pincéstül, repedt boltozatostul, mindenestül – , és hasonlóan szívós igyekezettel építettek a helyére egy alkalmasabb támfalat.

Alul 60 centi vastagsággal indul, ami 4 méteres magasságig 45 centire vékonyodik. Klasszikus súlytámfal épült szakszerűen. Statikai számításokkal, építési engedéllyel, helyet hagyva egy boltozatos ajtónyílásnak, ami mögé később pince is került. Ezt akkoriban fűnyírótárolónak, és a kertben létesítendő 8x4-es úszómedence gépészeti berendezéseinek szántam, aztán e nagyra törő terv végrehajtásának családunk felbomlása vetett véget.
Közben eltelt 25 év. Medence nem épült, és növényeket sem ültettem a kerti pince fölé. Ha nagy vizet akarunk látni, akkor elgurulunk Orfűig, s ez a megoldás még a jelenlegi üzemanyagárak mellett is gazdaságosabb az építkezéshez és az üzemeltetéshez képest.

A mai közállapothoz igazodva nem csak az úszómedencét mellőzném, de elmaradna a vaskos támfal megépítése is. Hagynám, hogy kialakuljon egy stabil rézsű az elbontott pince helyén, amit a maguk természetességével fognának meg a burjánzó növények gyökerei. Ingyen van, fáradság nélkül. Válásunknak több oka lehetett, és ezek közül csak az egyik, hogy a volt asszony az építkezésbe ölt anyagi javakat szívesebben költötte volna magára, nyaralásokra, sítúrákra, ruhákra, bizsukra, kiegészítőkre. Nem tagadom, hogy ifjúkori heves csajozásom is beleszólt sorsunk alakulásába, de ez önmagában nem vezetett volna perpatvarhoz. Kellett ehhez a megtermelt jövedelem elköltésére vonatkozó eltérő szándék is.
Nem sokat változott az ízlésem, és világnézetem sem módosult időközben. Ma mégis eltekintenék ennek a támfalnak a felhúzásától annak ellenére, hogy még mindig tetszik a megvalósítás, és örülök létezésének. Épített környezetünk fejlesztését a megváltozott körülmények vetnék vissza. A támfalfal építőanyaga, a nagyharsányi terméskő már nem kapható. Nem találnék munkaerőt sem arra, hogy ezeket a nem csekély súlyt képviselő köveket két emelet magasságba, lépcsőt mászva, ölben vigyék fel a beépítés helyére. Ugyanezen az úton, vödrökben cipelték fel a rengeteg habarcsot és az alapárok kitöltéséhez felhasznált nem kevés betont is. Szép teljesítmény. A mai melósok ennél jóval kényelmesebbek. Ráadásul kevesen vannak, sok a megbízás, válogathatnak. Ki az a bolond, aki ilyen keserves munkával akarja keresni kenyerét, ha nem muszáj? Sokféle műszaki megoldással szolgálható az építőmunkások kényelme: toronydaru, betonpumpa, szállítószalag. Sajnos ezek egy ilyen kiskaliberű építkezésnél nagyot rontanak a költséghatékonyságon, ezért rendesen kösse fel a gatyáját, a bugyellárisát és a szervező zsenijét, aki manapság ilyesmit építene gépjárművel nem megközelíthető hegyoldalban.

Elhozom az autót a javítóból, ahol a fékkel foglalkoztak. Azt mondja a szerelő, hogy a legjobb tudása szerint járt el, de hogy ettől megjavult-e, az majd akkor fog kiderülni, ha mégse tudnék hatásosan lassulni, és belerongyolok az akadályba. Ha ilyet tapasztalnék, akkor vigyem vissza, és megint bütyköl rajta valamit – ígéri a szakember.
Ez csupán fikció, mert a fék ellenőrzése egyszerű. Nyomom a pedált, és érzem a hatását. Nincs ilyen pedál pincebeázás ellenőrzésére. Ebben a helyzetben valóban akkor fog kiderülni, hogy sikeres volt-e a beavatkozás, ha egyszer megint beázik. És akkor sem a sikert könyvelhetem el, hanem a kudarcot. Arra se nagyon figyelünk fel, ami magától értetődik. Ilyen például a rend, amit nehéz észrevenni, de amint behord a huzat néhány falevelet szellőztetésnél, azonnal megállapítják, hogy rendetlenség van, mert szemetes a padló.

Hónapok teltek el a pincebeázás megszüntetését célzó kerti földmunkák óta, aminek sikerét eddig nem tudtam lemérni. Nem ázott be, nem csöpögött a víz, de ezt betudtam annak, hogy viszonylag száraz időjárás uralkodott, nem volt minek leszivárognia a föld mélyére.
Ez a szelíd helyzet változott meg hirtelen azzal, hogy villámokkal és mennydörgéssel kísért vihar vonult el felettünk az éjszaka. Elég erősen dörgött ahhoz, hogy a házat is megmozdulni érezzem, és olyan zuhé csapott le, hogy a patak is megáradt.

Ha valamitől, hát ettől beázhat a pince, ezzel kimutatható, hogy indokolt volt-e a mélyre gyökeret eresztő bokrok likvidálása. Kiderülhet az is, hogy semmi közük a beázáshoz, mert nem javult a helyzet.
Eltelt egy nap az égi áldás óta, beázásnak semmi nyoma. Egyelőre úgy néz ki, hogy nem hiába pusztultak a pünkösdirózsák. Öröm ilyen sikerekről beszámolni. Aztán ha holnap mégis megjelennének a vízcseppek, akkor az nagy pofára esés lesz.

Téglaboltozat és gyökerek