Eső előtt köpönyeg

Minden életkornak megvan a maga sajátossága, és a legfrissebbel ugyanúgy meg kell küzdenem, mint például a gyermekkori kiszolgáltatottsággal. Úgy érzem, itt az ideje, hogy saját hatáskörben tegyek valamit az időskori elhülyülés ellen, mielőtt késő lenne.

Nem hiszek a medicina különböző színű, és egyre nagyobb számban fogyasztani ajánlott piruláiban. Az olvasásban hiszek, s hogy ne boruljon az egyensúly, írnom is kell. Közzétett gondolataim szolgálhatnak mások épülésére, szórakozására, netán kétségek eloszlatására, és persze okozhatnak bosszúságot egyeseknek. Nekem is jól jön némi külső segítség, amivel az akadályokat könnyebben vehetem. Akadnak buktatók bőven, és ezeket olykor pofára esve, néha becsapottan, máskor jóleső kudarcként megélve hagyom magam mögött.
Hajózni kell – javasolták a régiek, amiből engem a felfedezés hasznossága és a tájékozódás szükségszerűsége érint. Némelyeknek a hit segít – eléjük Isten tart lámpást. Akit nem erősít istenhit, az kénytelen saját, rendszerint szívós munkával kitermelt tapasztalataira alapozni. Jelentősen csökkenti a hasznos ismeretek megszerzésének időigényét, és enyhíti a saját tapasztalás keserveit, ha figyelünk azokra, akik előttünk járnak. Esetleg olvasunk tőlük.
Aki igazán szerencsés, az olyan családban nevelkedik, ahol már az apja és a nagyapja is egyazon szakmát művelték. Így válhat a gyermekből kiemelkedően nagy tudású szaktekintély, akinek kisujjában van az, amit az első generációs szakemberpalánta szedett-vedett iskolákban, és üggyel-bajjal próbál megtanulni. Annak ellenére, hogy sötéten látom a közállapotokat, korszerű világunkban a Gutenberg-InterNet-Google háromszög támogatásával egy self-made man is viharos gyorsasággal törhet ki a semmiből, mert ez a galaxis szerencsénkre rengeteg hasznos tartalmat szolgáltat.
Olvasni kell.

…és most rábukkantam internetes jelenlétem nyitányára. Ha igazán művelt lennék, akkor erre föl kitörne belőlem egy déjà vu felkiáltás, de elmaradott kelet-európai környezetben elmarad az érthetetlen nyelvű szöveg majmolása – inkább kussolok. A Találkozás önmagammal témakör bevezető és egyben összefoglaló fejezetében bebalzsamozva digitális kriptába helyeztem a korábban felfedezett, akkor elsőnek vélt fogalmazványt. Egy kicsit zavarban vagyok, mert most előástam egy még korábbi írást, amely megelőzi a kriptába került szöveg 2015. április 2-i dátumát.
Rég volt már, nem emlékezhetek mindenre, ezért katalógusokat lapozgatok régi dokumentumok után kutatva. Most megint ezt teszem, de figyelmesebben. Két nappal korábbi dátummal, 2015. március 31-i keltezéssel mutatkozik a katalógusban az Eső előtt köpönyeg, amivel övé az abszolút elsőség. Tartalmát tekintve programadó publicisztikai jegyzet, ars poetica jellegű önvallomás – az íráshoz, tanuláshoz és önképzéshez való személyes viszonyom deklarációja.

2015-ben a tudás demokratizálásának pillérei közül még hiányzott az AI, ezért akkor így mutattam be a tudáshoz való hozzáférés infrastruktúráját: Gutenberg-InterNet-Google. Nem ez a legjobb szöveg a pince.eu-n, de mindent összevetve bizonyosan az első. A mauzóleumba nem ez került, de ismert a történelemből nem egy olyan eset, amikor a díszsírba nem a megfelelő hullát helyezték: Mozart és Napóleon esetében is kétségek merültek fel, hogy kihez is tartoznak igazából a sírban heverő csontok, aztán mégsem dobálják ki a bizonytalan maradványokat. A kriptát nem bolygatom, ez az írás pedig nemcsak dátuma alapján került az első helyre: ez egy manifesztum.