Add vissza a lovagkeresztet…

…és szólj még három másiknak, hogy adják vissza ők is. Ilyen volt a Jeges Vödör Kihívás is, aminek lényege szerint a résztvevő leöntötte magát egy vödör vízzel, majd kihívott 3 embert, hogy ők is tegyenek így, vagy adakozzanak jótékony célra.

A plecsni csupán az elismerés emléke, semmi más. Anyagában nem sok értéket képvisel, a lovagkereszthez sem pénzjutalom, sem kiváltság nem jár. Feltételezem, hogy olyanok kapják, akik szakterületükön kiemelkedő teljesítményt nyújtanak, és a kitüntetéssel erre hívja fel a közemberek figyelmét az adományozó. Ez most elég jól sikerült. Felkapta fejét a polgárságnak szintén kitüntetett része is, és közülük az önérzetesebbje visszaküldi plecsnijét az adományozónak.
Hiába hirdetik harsányan, hogy ők nem akarnak ahhoz a közösséghez tartozni, aminek már tagja egy olyan kitüntetett is, akinek munkásságával nem értenek egyet. Nem ragad magával hőbörgésük, mert szerintem az igazán rendes emberek eleve nem kapkodnak állami kitüntetések után. Ha mégis jelölnék őket, akkor pedig visszautasítják. A mostani visszaadók egyike sem tekintheti magát ennyire rendes embernek.

Nem szívesen állnék be a sorba, és természetesen kitüntetéseket sem fogadnék el. Arról sem akarok elhíresülni, hogy valami vagy valaki ellen küzdök nyilatkozataimmal, ezért most arra buzdítok mindenkit, hogy azt a teljesítményt, amit teljesen feleslegesen vetne be alkalmasint a másképp gondolkodók ellen, azt fordítsa inkább valami hasznosra.
A lexikális ismeretek forrása gyerekkoromban a könyvtár volt, mostanában pedig egyre inkább az internetre kapcsolt számítógép segítségével hozzáférhető tartalmak. Ennek a kitüntetés-visszaadó botránynak kapcsán olvastam bele a Wikipédián közzétett, a Magyar Köztársasági Érdemkeresztről szóló cikkbe. Példaértékűen friss, mondhatni naprakész. Lelkes és önzetlen emberek szerkesztik, le a kalappal előttük. Ha minden így működne, akkor rend lenne a világban.

Visszaadósdi helyett arra hívok minden jóravaló embert, hogy írjon egy használható Wikipédia cikket, vagy támogassa ezt az intézményt egy szerény összeggel!

…és sokat változott a világ. Rendszerint így kezdem a visszatekintést, a rácsodálkozást egykori gondolataimra, amiket egy külön fejezetben foglalok össze újabban. Ebben az esetben azonban nem a változásra figyelek fel, hanem az állandóságra, minthogy vannak a világnak olyan szegletei, amiket a változás szele nem érint. Nem az amazóniai esőerdők rejtőzködő őslakosaira gondolok, akiket nem fertőzött meg semmiféle civilizációs vívmány, sem pusztító járványok, hanem közvetlen környezetemre. Például a bíróságok működésére, ahol hiába vezették be a digitális állampolgárok nagy örömére a hangzatos nevű Bírósági Integrált Informatikai Rendszert (BIIR), mert aki jogi képviselő nélkül viszi saját ügyét, az kénytelen továbbra is papírra nyomtatva, 3 példányban sokszorosítva beadni iratait, és ha biztosra akar menni, akkor visz magával egy negyediket, amire átvételi igazolásképpen érkeztetőbélyegzőt nyom az ügyintéző. Digitális aláírással hitelesített, időbélyeggel ellátott PDF dokumentumot küldeni a bíróság e-mail címére? Álmodban. Akik a papíralapú adathordozó megtartása mellett döntöttek, nem találták elég érettnek a társadalom átlagos, doktori fokozat nélküli egyedeit a BIIR használatához. Csak nem hiányzik az oktatási rendszerből a szükséges képzés? Talán be kéne vezetni a tantervbe.

Azért emeltem át a sufniból ezt a régi írást, mert aktualitást adott neki egy viszonylag friss hír, amiben egy okleveles asztrológus kitüntetéséről tudósítanak. Mi a szösz? Már azzal is érdemeket lehet szerezni, ha bizonyos hobbikat nagy lelkesedéssel gyakorolnak? Hamvas Bélának a bor filozófiájáról szóló írását értékelve egyszer már megfogalmazódtak bennem gondolatok a témáról, amit ugyanebben az írásban néhány szakasszal lejjebb bővebben kifejtek. Egyre közelebb kerülünk A hülyék paradicsoma című disztópikus történethez, és egyre inkább fenyeget a veszély, hogy társadalmunk oly mértékben sekélyesedik el, hogy egyszer a pasziánsz nevű kártyajáték magas fokú ismeretéért is kitüntetés jár majd – ha épp nem Nobel-díj.
Hogy valamivel kitűnjön a szürke sokaságból, Károlyról Philipre magyarosította nevét a politikailag és seggnyalásilag a kormánypárthoz bekötött filmipari "zseni", akinek most már a felesége is kitűnik a pórnép soraiból frissen átvett kitüntetésével. Szerintem nincs szüksége lovagkeresztet aggatni magára ennek a kozmikus tolmácsként bemutatkozó nőnek, mert amennyi ékesszólóan magvas baromságot hint szét a világba Planétás‑szerzőként, azzal eddig is bőven keltett megütközést a hülyeségre kevésbé fogékony polgárokban. Több szót nem érdemes vesztegetni rá.