Külsőségek, csomagolás, marketing. Számomra lényegtelen tényezők, ha borról van szó. Nem hatnak meg aranyozott, dombornyomott, "nemesített" felületű címkék, se fából készült ládikába csomagolt, viaszpecséttel lezárt palackok. Nem az én világom. Ezek a flancos megjelenésű termékek elterelik a figyelmet a lényegről. A csicsás palackból kitöltött bor élvezeti értéke nem feltétlenül igazodik a művészi igénnyel kivitelezett címkéhez. Legyen a látvány bármily kellemes, a bor minőségén nem ront, de nem is javít. Ellenben a szemrevaló külsőségek hiányában semmit nem ígérő portékából nehéz kiábrándulni. Sőt, ebben még a kellemes csalódás lehetősége is ott van, hiszen alacsony az elvárás, csak a kóstolás eredménye minősít.

Az ember részrehajló, aminek borok esetében vakkóstolással lehet elejét venni. Nem csak a megnyerő külső befolyásol, hanem a név is. Hogy mekkora hiba bedőlni ilyen ősi trükknek, az egy híres bor kapcsán jól látható. A Romanée-Conti, a világ legdrágább bora csúcsversenyeken, vakon bírálva általában 92-93 pontot kap. Nem rossz eredmény (itt találsz egy remek eligazítást a borok pontozásáról), de a rendkívüli árra nem ad józan ésszel elfogadható magyarázatot. Én ennél jóval egyszerűbb szerzet vagyok, nálam a borbírálat egybites: iható vagy lefolyóba löttyintendő.

Úgy marad egyensúlyban a világegyetem, hogy ha valahonnan elveszünk valamit, akkor azt pótoljuk. Nem szükségszerűen ott, ahonnan hiányzik, lehet máshol is (például, ha valaki csúnya, akkor legyen okos). Palackba töltött borom megjelenésének egyszerűségét ezért fejlett IT infrastruktúrával, azonnali hőfokellenőrzés lehetőségével és webes szolgáltatásokkal ellensúlyozom. Kereskedelmi forgalomba nem kerül, ennek ellenére a palackra ragasztott NFC-címkéhez társított terméktájékoztató technológia egyedülálló, ilyen korábban nem létezett. Létrehoztam az igényes borfogyasztók széleskörű, és minden lényeges tudnivalóra kiterjedő tájékoztatását szolgáló rendszert, mert hiszek abban, hogy ennek legalább így kell működnie. Ha mindemellett még a bor is kiváló, és családi körülményeink is rendezettek, akkor mit lehet még kívánni?

2022 nyarán írom ezt, amikor rossz irányba halad a világ, egyre durvább a helyzet. Felmerülnek olyan kérdések, hogy meg tudjuk-e tankolni az autónkat, lesz-e mit enni, és télen fázni fogunk-e? Ilyen körülmények között a legkevésbé érdekli az embereket a pohárba töltött bor optimális hőmérsékletének ellenőrzése. Ennek ellenére azt mondom, bizakodjunk. Ha egyszer a világ erőszakos és nagyhatalmú bolondjai háttérbe szorulnak, akkor ismét kellemesebb lehet az élet. Egy kedélyesebb világban pedig idővel a profi borászok is rákapnak majd a hőmérős NFC-címkékre, és ők is alkalmazni fogják palackjaikon a fejlett technológiát.
Világ borisszái egyesüljetek!

A profik el akarják adni a borukat, ezért semmit nem bízhatnak a véletlenre. Figyelmük kiterjed arra is, hogy eltávolítsák a borból az erjedési melléktermékeket, a nem kívánatos anyagokat. Ezek egy részét szűréssel, a maradékot (a mikroméretűeket) derítőanyagok alkalmazásával tüntetik el. Ezekkel a műveletekkel kivédik a bor tárolása során különben megjelenő káros hatásokat, mint például az opálosodás, fehérjekicsapódás, üledék.
Szerencsére nem vagyok profi, ezért számomra éppen hogy ezek a műveletek nem kívánatosak. Nem fogom sem szűréssel, sem derítéssel kiherélni a boromat. Ezek az eljárások elsődlegesen a problémamentes tárolást szolgálják, aminek mellékhatásaként a bor szegényebbé, fakóbbá, ízetlenebbé válik.
Inkább ülepítek. Ez az, amit a profik nem engedhetnek meg maguknak, mert nem fér bele az időbe, hiszen még ki sem fizették a szőlőt a termelőnek, de már eladták a bort.

Nem hiszek abban, hogy a bor hosszas tárolást követően nemesebbé válik. Öregszik, ez biztos. Jobb lesz ettől? Szerintem az a jó bor, amit megiszunk. Palackban tárolt bor után sóvárogni, majd évtizedek múltán elővenni – egy lutri. Megromlott? Dugóíze lett?
Rendeltetésének megfelelőbb, kevésbé rizikós életút a bornak, ha érlelés után átfejtem a tölgyfahordóból egy alkalmas tartályba, kénezek rajta annyit, amennyit kell, és elzárom az oxigéntől. Ettől a pillanattól kezdve a további eljárás roppant egyszerű. Poharat csap alá, tölt, elzár, iszik (göngyöleggel sem kell vesződni). Annyival bonyolítom, hogy mindig viszek magammal valakit, akivel koccinthatok. Akár többször is ugyanazzal a pohár borral. Neked is azt javaslom, hogy soha ne igyál egyedül. Ne légy irigy, adj a borodból másoknak is. Persze csak azoknak, akik megérdemlik.