Ászokfa helyett

Párhuzamosan fektetett gerendák a fal mentén, olyan távolságra a padlótól, hogy jól járhasson alatta a levegő. Ászokfa névvel illetik, és ezekre helyezik a hordókat a pincében. A szellőzésen túl előnye ennek az elhelyezésnek, hogy befér a csapra vert hordó alá a vödör, csap híján pedig tömlővel, szivattyú használata nélkül átfejthető a hordó teljes tartalma egy alacsonyabban lévő edénybe.
Nem bírja a párás, nedves helyet a faanyag. Elkorhad, és nem képes ellátni tartószerkezeti szerepét. Ez történt egykori mentorom pincéjében is, aminek padlóján bokáig ért a bor, miután megadta magát az ászokfa, a rajta lévő hordók meg előrebuktak. A hordókból kilógó csapok a földnek ütközve letörtek, a bor pedig elfolyt. Nem volt akkora szerencséje az öregnek, hogy a fal felőli gerenda roskadjon össze, mert úgy a hordók hátrafele buknak, a csapok nem törnek le, és a bor a hordókban marad. Ez így is intő jel, ami elég határozottan tereli az embert az ászokfa cseréje felé, de a kegyetlen sors másképp döntött. Rengeteg bor kárba veszett, és ez nem tette rokonszenvessé a sorsunkat alakító felsőbb hatalmat.

Erre a balesetre emlékezve nincs merszem igazi, hagyományos ászokfát helyezni a borospincébe. Azért törtek elő belőlem ezek az emlékek és különös gondolatok, mert váratlan hordóbőség lépett fel nálunk azzal, hogy a mentett hordók második turnusa kedvező átalakuláson ment keresztül. Megtisztultak, és egyhetes áztatás után már nem szivárog a tartalmuk. A pincében a helyük, de az mégsem járja, hogy csak úgy odavetem őket a padlóra.
Apámban nem hittem, de hihetek Chaplin bánatában, a város zajában, a táguló világban, és hiszek a fa korhadásában. Saját szememmel láttam, más kárán okultam, ezért eszemben sincs itthon is meggyőződni arról, hogy a fa tönkremegy a pincében. Inkább olyan anyagokból gyártok emelvényt a hordók alá, amik jobban bírják a pinceklímát. Ilyen a betonból készült falazóelem, a betontégla és a horganyzott acél járórács.

Egyelőre vízzel feltöltve helyezem el a kipofozott hordókat a frissen készült emelvényeken, mert nincs korábbi tapasztalat arról, hogyan bírja ez a szerkezet a terhelést, ezért élesben vizsgálom az alkalmasságot. Ha nem roskad össze a súly alatt, akkor élesedhet tovább a helyzet azzal, hogy bor kerül a hordókba, de addig is inkább vizet igyanak.

Itatni kell a dongákat, mert szomjasak. Ha már telítődtek, akkor érdemes a víz helyére bort fejteni. Így sem úszom meg a töltögetést, mert ez a hordós érlelés velejárója.