Gondolatok borászatról, weboldalról
Csontig hatolóan, de még azon is túl, velejéig amatőr borászatot hoztam létre, amit nem szívesen fejlesztenék profi vállalkozássá,
pedig minden mellette szól. Körös-körül hemzsegnek a borvidékek, köztük az ország legdélebbi, legmelegebb éghajlatú, kedvező domborzatú szőlőtermő területe.
Alapanyagban tehát nincs hiány, és elég széles a környék fajtaválasztéka ahhoz, hogy ne kelljen messzire menni szőlőért.
A gondos pincemunkák melletti másik fontos feladatom jó viszony kialakítása bizonyos termelőkkel, mert saját területem nincs, és nem is tervezem beleártani magam a szőlőművelésbe.
Nagyban segíti a szakmai ügyek tudományos alaposságú intézését az a körülmény, hogy néhány saroknyi távolságra működik a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet.
Lehet előnye is annak, hogy nem fiatalon vágtam bele ebbe a tevékenységbe, és nem ebből kellett egzisztenciát teremtenem megélhetési borászként, mennyiségi-kereskedelmi szemlélettől túlfűtötten.
Nem születtem bele, nem vertek belém megkerülhetetlen szabályokat, ezért most megengedhetem magamnak a kísérletezést, több szakterület eredményeinek ötvözésére törekedve.
Borászati technológia terén semmi újat nem fogok kitalálni. Mégis van bennem szándék, hogy hozzátegyek valamit ehhez az ágazathoz.
Ez a törekvés eredeti szakmám képviselőinek jellegzetes viselkedéséből fakad. A számítógépes világban a programozók szeretnek optimalizálni, fejleszteni, csiszolni az algoritmusokon.
Mindig találunk jobb, hatékonyabb, hibátlanabb, biztonságosabb megoldást a korábbinál.
Kis lépésekben haladok. Elkészült a hegyoldalba vájt borospince, aminek folyamatosan fejlesztem épített környezetét. Az infrastruktúra immáron teljes mértékben alkalmas arra, hogy a hazahozott szőlőből megfelelő körülmények között készüljön bor. Ennek a szakadatlan tervezéssel és építkezéssel megtűzdelt borászati tevékenységnek a történetét dokumentálom korszerű módon, ezen a webhelyen. Magamnak, utódaimnak és a téma iránt érdeklődőknek. Krónika.
Itt az ideje elcsodálkozni azon, hogy miközben lelkesen foglalkozom egy izgalmas szakterülettel, teljes mértékben hiányzik belőlem a becsvágy. Pedig szívós munkával olyan nevek mellé kerülhetnék, mint a Tiffán, a Gere vagy a Szepsy, a többiekről nem is beszélve. Isteni nedük, elismerések, bor, mámor, Provence. Magyarosan: bor, mámor, Bénye.
Kinek ne hiányozna ez az életérzés? Nem kell a képzelet világába utazni ilyen történetekért. Látni valós példát közelebb is.
Vidéki körzeti orvosként élte egyszerű életét, amikor felesége megörökölt egy szőlőt Csörnyeföldén, a szlovén határ közelében.
Ha benne vagy a sűrűjében, akkor már ebből is tudnod kell, hogy kiről fogok mesélni. A Bussayról van szó, aki jelentős sikereket ért el boraival úgy, hogy a semmiből hozta létre borászatát.
Azt mondta az asszonynak, hogy ha itt van ez a szőlő, akkor kezdeni kell vele valamit. Szakmai tudományoknak híján volt, ezért elkezdte módszeresen faggatni a környékbeli öregeket.
A rendelőben már nem csak a páciensek tüdőzörejeit hallgatta, hanem azokat a történeteket is, amikből kiderült, hogy a régiek mit, mikor, hol és hogyan csináltak.
Ennek figyelembe vételével bővítette birtokát további ígéretes területekkel, aztán épített egy feldolgozó üzemet, majd 2015-ben elnyerte a borászok borásza díjat.
Nem strapálom magam túlzottan a tartalom kisképernyős eszközökön is kifogástalan megjelenéséért, mert ez aránytalanul sok törődést igényelne.
Egyszerűbb felhívni a látogatók figyelmét arra, hogy az itteni történetek legalább tablet méretű, de inkább laptopkijelzőn vagy asztali számítógép monitorán jobban mutatnak.
A világegyetem legfontosabb fogalmai a rend és az egyensúly. Ennek szellemében tárgykörökre bontva, témák szerint csoportosítva kerül eléd a választék.
Az egyensúlyra nem ügyelek kínosan. Adja magát, hogy éppen mi kerül terítékre. Ha nem borászattal kapcsolatos, akkor a soron következő szerkezet vagy építmény munkái szolgáltatnak témát, de nem tartom titokban a lecsó alapanyagának itthoni előállításához végzett időszerű kerti munkákat és az információs technológia alkalmazásával megvalósított produkciókat sem.
Ezek között előfordulhat az egyszerű JavaScript betétektől a full stack fejlesztésig bármi. Véleményem is van a világ dolgairól. Kinek ne lenne? Ezek közül sem tartok meg mindent magamnak.
Sajátos stílust képvisel a pince.eu domain alatt elérhető webhely. Nem kifejezetten webfejlesztésre szakosodott profik készítették valamely népszerű sablon alapján, hanem házilagos kivitelezésben hoztuk össze az asszonnyal, saját elképzeléseinket követve.
Egyikünknek sincs köze a szakterülethez, de ha volt merszünk előképzettség nélkül belevágni borászatba, akkor ez sem okozhat gondot. Kedvesem közgazdász, aki a benne szunnyadó művészi hajlamot érvényre juttatva vállalta az arculat kialakítását, amit HTML és CSS eszközökkel öntött formába amellett, hogy vektorgrafikus szerkesztőprogramokat is használt.
Az így előállt keretbe rendszeresen töltök friss tartalmakat, aminek gyakorlása közben kitört belőlem a folyamatok észszerűsítésére törekvő vágy, és megreformáltam a webhely bizonyos elemeinek logikáját.
Ekkor helyeztem el a forrás file-okat a GitHubon, és ezzel egyidejűleg kerültek a webkiszolgáló funkciók a Cloudflare hatáskörébe, amiről annak idején részletesen beszámoltam.
Egyszerű kezelőfelület biztosítja a cikkek elérését, s ezenközben jelzésekkel is találkozhatsz.
Egy kiterjedt webhely karbantartása figyelmet igényel. Lehet hibázni, aminek eredménye a műfaj sajátosságának megfelelően ország-világ előtt csúfoskodik, s ez nem adhat okot büszkeségre.
Rossz esetben még szégyenkezhetek is. Elébe mentem a feladatnak, és mielőtt összecsaptak volna a hullámok a fejem fölött, kialakítottam egy olyan rendszert, ami kivédi a szokásos hibákat, egyszerűsíti és könnyen átláthatóvá teszi a helyzetet, továbbá garantáltan jó eredményt ad.
Erről a fejlesztésről is mesélek a jelzések haszna című írásban.