A negatív reklám hatása

Tudtad, hogy a német himnusz szövegének előadását a szégyenlős németek egy ideje leszűkítik a harmadik versszakra? Egyesek szerint túlságosan büszke és félreérthető az első szakasz szövege, a megszelídült fritzek meg nem akarnak hergelni, sem felbosszantani senkit, és bizonyos népcsoportok érzékenységét is figyelembe vették a döntéskor. Pedig a szöveg eredendően kifogástalan gondolatokat közöl, amit August Heinrich Hoffmann von Fallersleben kiváló németként a legjobb- és lelkesítő szándékkal fogalmazott meg a 19. században.

Ez eddig érthető, de vajon miért éneklik szintén a harmadik versszaktól a Szabin nők elrablása című bohózat egyik dalát?

Talán azért hagyják el az első kettőt, mert nem kívánják untatni a nyájas közönséget a történet előzményével, hanem rögtön a közepébe vágnak, ahol magyarázkodásnak, mentegetőzésnek és enyhe kesergésnek ható gondolatok kezdődnek.

Kezdem én is a harmadik versszakkal, a negatív reklám hatásával magyarázva a történteket. Nem tehetek arról, hogy majdnem minden weboldal megnyitásakor elém csapódik egy figyelmeztetés, hogy itt cookie-t vagy sütiket használnak. Aztán jön a magyarázat, hogy ez a felhasználói élmény javítása érdekében szükséges, továbbá kérik beleegyezésemet ahhoz, hogy ezt megtehessék. Különben lemaradok a minőségi tartalomszolgáltatásról.
Szinte mindenhol ugyanaz a sablonszöveg ugrik elém, ami hasonlóvá teszi az élményt ahhoz, mint amikor gyógyszerreklám megy a TV-ben: "a kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!". Akit gyerekkorában a TV elé ültettek, és a német adókat nézte, az kívülről fújja a német változatot is: "zu Risiken und Nebenwirkungen lesen Sie die Packungsbeilage und fragen Sie Ihren Arzt oder Apotheker!".

Ma már nem a TV előtt, hanem az interneten lógva töltik rengeteg idejüket az emberek, ezért nem a mellékhatásokra figyelmeztető szöveg vésődik beléjük, hanem a cookie tájékoztató. Minden internetező ismeri, és a rendszeresen felugró tájékoztatásokból megragadhat a többségben, hogy a cookie adattárolásra való. Ritka rossz lett a megítélése azzal, hogy törvényszövegben szerepeltetik azt magyarázva, hogy személyiségi jogokat sérthet alkalmazása. Kell ennél rosszabb reklám valaminek?
Rám is hatott a sütis szöveg. Olyannyira, hogy amikor elkészült a kénezési segédlet, és szükségessé vált a weboldalak megtekintéseire vonatkozó adatok tárolása, akkor gondolkodás nélkül a cookie-technikát választottam, noha létezik erre olyan megoldás, ami nem teszi ki a weboldal látogatóit adatvédelmi veszélyeknek.
A napokban megtapasztaltam, hogy a cookie-módszernek nem csak az a rákfenéje, hogy a kiszolgáló oldalról is hozzáférhető, hanem a mennyiségi korlátjával is szembe kell nézni. Ha ezt túllépjük, akkor jön a kellemetlenség.

A cookie túltengésben szenvedő weboldalt nem tudjuk megnyitni a böngészőben, mert az elvárt tartalom helyett egy ijesztő hibaüzenetet érkezik a webszervertől. Ez az állapot egészen addig fennáll, amíg egy hozzáértő nem töröl annyit a cookiek-ból, amíg azok helyfoglalása a kritikus méret alá csökken. Nem bonyolult művelet. Olyan egyszerű, akár egy olajcsere az autóban. Ha megtalálod a leeresztőcsavart, és képes vagy kitekerni, akkor már csak arra kell ügyelned, hogy ne koszold össze magad. A cookie-k törléséhez sem kell más tudomány, minthogy hol találod a lehetőséget a művelet végrehajtásához.

Senki nem kényszerített arra, hogy ne a legalkalmasabb módszert használjam adatok tárolására a böngészőben, de úgy teleharsogták a világot a cookie-kkal, hogy nem is gondoltam más lehetőségre mellettük. Beleestem abba a csapdába, ami a kirakatokat nézegetve is fenyegeti az embert. Meglátsz valamit, bemész a boltba, kifizeted, és a tiéd. Bandukolsz tovább az utcán, és a következő kirakatban ugyanazt látod fél áron. Lehervad orcádról a boldog mosoly, és áthelyezed magad a rangsorban, mert egy balfék vagy.
Ez a viselkedés a tájékozatlan, megfontolatlan, bamba, hebehurgya, kapkodó jelzőkkel írható le szabatosan. Kellő mértékű bölcsességgel felvértezve már kevésbé kerül ilyen helyzetbe az ember, de hiába a rengeteg tapasztalat, ha bizonyos módszerekkel, agymosó technikákkal képesek elaltatni a figyelmemet, és megvezetnek. Egy kerek éven át működött a webhely ezzel a hibával, és csak most jelentkezett a zavaró hatás. Nem várhatok ennyit a javítással, és reménykedek abban, hogy nálam mutatkozott először a jelenség. Hirtelen ráugorva, időben kijavítva nem fog zavarni másokat.

Cookie-k helyett mostantól a local storage intézményét használom adattárolásra. Nincs méretkorlát, nem sérti a személyiségi jogokat, nem egy megbélyegzett módszer. Nem törlődik automatikusan 400 nap elteltével, és nem egy béna stringben tárol minden adatot, hanem kulcsokhoz rendelhető rekordokban. Ez a lehetőség minden tekintetben előnyösebb a korábbi megoldásnál. Mi a faszé' nem ezt választottam elsőre?
A javított programrész rövidebb, egyszerűbb, áttekinthetőbb. Már csak egy apró kiegészítésre van szükség, hogy ne vesszenek el a szakszerűtlenül tárolt adatok, és tűnjenek el az időzített bombaként ketyegő cookie-k. Nincsen ember hiba nélkül, mert ezt a funkciót nézettség áthelyezésnek hívom a programban, noha az összes cookie áthelyezéséről gondoskodik, amik között előfordulhatnak a kénezési segédlet adatai is. Egy funkciónak a programnyelv szabályait betartva bármilyen nevet adhatok, a működést nem befolyásolja. Annyi veszéllyel jár a henye névadás, hogy ha évek múltán elém kerül, akkor megtévesztő lehet a tevékenységet pontatlanul leíró név. Így leszek saját magam ellensége, de ezzel nem lőnek, ezért most marad a pongyola elnevezés.

Ahogy idáig jutok, és átgondolom a történéseket, a Mások vittek rossz utakra engem kezdetű nóta jut eszembe. Remekül takarózhatok a versbe szedett kijelentéssel, nagyjából leírja a helyzetet, de nem mentség. Emellett a negatív reklám effektusra hivatkozva is ügyesen háríthatnám el a felelősséget, de magamat nem csaphatom be. Az elkövetett hibának elsődlegesen a tájékozatlanság, a képzetlenség az oka. Annyi mentségem mégis lehet ebben az ügyben, hogy nem mások weboldalait készítettem el kifogásolható minőségben, hanem a sajátomat. Igazából nincs szükség mentegetőzésre, mert jó úton járok. Egy Niels Bohrnak tulajdonított bölcsesség szerint "a szakértő egy olyan ember, aki a szorosan vett szakterületének minden lehetséges hibáját elkövette".
A webfejlesztés szakterületére érkezve biztos alapot ad a programozói jártasság, de nem mentesít rengeteg új tudomány elsajátításától. A pince.eu létrehozásával kezdettől fogva olyan érzésem van, hogy sötétben tapogatózok. Nem titkolom, hogy csak ugatom ezt a témát. Képezhetném magam, csakhogy mindig akad valami fontosabb vagy jobb dolgom, ezért a felmerülő feladatokat ad hoc jelleggel oldom meg. Ennek ellenére eddig minden elképzelés megvalósult, de ebből az esetből is látszik, hogy milyen sunyi hibákhoz vezet, ha egy feladatra nem a legmegfelelőbb megoldást választom.
Egyszer megrökönyödve hallgattam azt a történetet, amiben egy "szakember" nem találja a csavarkulcsot, ezért találékonyan kapaláccsal veri be a csavart a menetes furatba. Ezzel látszólag minden a helyére kerül, de az a csavar nyilván nem tart úgy, mintha rendesen becsavarták volna. Az én példám mutatja, hogy hasonló hiba könnyen elkövethető a bitek, a RAM és a CPU világában is.

A fenti tudósítás egy vidám, kedélyes történet ahhoz képest, hogy mekkora károkat okozhatnak a programozói hanyagság vagy hozzá nem értés következtében rossz minőségű algoritmusok. Ne legyenek kétségeid afelől, hogy piszok nehéz dolgod van, ha hozzáértő, becsületes, alapos munkát végző szakembert keresel.