Pannon Borrégió Top25 (2023)

Nyárköszöntő borkóstolóra indulok, mégis viszek magammal hosszú ujjú felsőt, számítva egy kiadós zuhéval bevezetett esti hűvösre. Mecseknádasd. Utazásaim alkalmával számtalanszor haladtam keresztül ezen a településen, de eddig csupán egyszer volt célpont – ma lesz másodjára. Egy "Mecseknádasdi Kultúrcentrum" nevű intézmény falai közé szervezték a rendezvényt. Indulás előtt megnéztem volna az internetes keresőben, ami nem adott használható találatot. Megemlítik más témákban, de olyan tájékoztatás nincs, ami erről a helyről szólna. Sebaj. Kistelepülés, az egyik végéből át lehet kiabálni a másikba, majd segít az utca embere.
Időközben tájékozottabb lettem: az egykori Püspöki Magtár épületét keresve is jó irányba indulnék a főutcán haladva. Támpontként a szomszédban álló, szintén egy hajdan egyházi tulajdonú épület szolgálhat, a püspöki nyaralókastély látványosan leromlott állagú, borzasztóan elhanyagolt épülete. Nem lehet mellette szörnyűlködés nélkül elsétálni. Siralmasan néz ki a környezetével együtt. A homlokzati falon jól láthatók az acél feszítőpászmák fogószerkezetei. Azért nem düledezik, mert ezek tartják egyben az épületet.

Nincsenek ilyen gondok a borkóstoló helyszínével. Határozottan jó állapotban várja a vendégeket, nemrég újíthatták fel a pincétől a padlásig – amennyiben egy régi magtárnak van pincéje is. Megérkezvén dokumentáltam az első benyomásokat, fényképek készültek. Az alábbi kép kompozíciójában nem a borok kóstolására összegyűlt, kíváncsi népek kapták a főszerepet, hanem a bejárathoz lehető legközelebb parkolt személygépjárművek. Az egyik rálóg a járdára, de nem a helyszűke miatt. Erről az jut eszembe, ahogy az ellustult, motorizált városlakókat jellemzik viccesen: ezek már WC-re is autóval járnak.

Borivó közönségként megelégednék az íz- és aromaélményekkel, de a szervezők rendszerint továbbgondolják a szórakoztatást, és zenei élményről is gondoskodnak. Az én egyszerű észjárásomból fakadó gondolatok nem mérvadók, de hivatkozhatok a szekszárdi borvidék híres szülöttére, Babits Mihályra, akinek viselt dolgairól már ejtettem néhány szót tengöri nóta című írásomban. Szerinte nem szabad lebecsülni a szagok hatását a szellemiségre. Ezeket az ingereket többre tartotta akár a zenénél vagy a szobrászatnál is, de gondolatai nem juthattak el a szervezőkhöz, akik komplex élményben részesítenék a megjelenteket. Élményekben és ingerekben dús délutánra, majd estére számíthatok, amit a Top25-be sorolt borok kóstolása mellett egy rezesbanda feltűnése is garantál.

Látványos külsőségek közepette, fanfárok hangja mellett bevonulni nagyon menő lenne, de egyszerű borkóstolóra érkeztem, nincs szükség ilyesmire – különben is hiányoznának a káprázatos látványelemek. Az ünnepélyes eredményhirdetés és díjkiosztás ceremóniájának hangulatát mégis fanfárhangzást színlelve igyekszik fokozni a rezesbandából kivált trombita-trió.

Hetényi János, a Mecseknádasdi Szőlő- és Bortermelők Egyesületének elnöke mond köszöntőt, mielőtt átadná a díjakat, okleveleket.

Üres poharainkat szorongatva, türelmesen és tisztelettel kivárjuk az értékes gondolatok elhangzását, aztán jöjjön, aminek jönnie kell. A Top25-ben csak kiváló borok kapnak helyet, gondolkodás nélkül elfogadnám sajátomnak bármelyiket. Talán a rozékat mégsem. Egyet sem kóstoltam a választékból, pedig lett volna rá lehetőség, de nem akartam lerontani az élményt ezekkel a hirtelen készült, átmeneti borokkal. Ezt így eldöntöttem, és nem bántam meg utólag sem.
Azt viszont megbántam, hogy nem használtam vakut a fényképek készítésénél, és emiatt a teremben készült felvételek csapnivalóan pocsék minőséget képviselnek. Kevés fény jut be kívülről ebbe a helyiségbe, mert a régi mesterek a lőrésnél alig szélesebb ablakokat építettek be a magtár falaiba. A magasan lévő mennyezeten elhelyezett világítótestek szerény teljesítménye sem ad elegendő többletet jó minőségű képek készítéséhez – most már én is látom. Egy ilyen baklövés akkor válik különösen fájdalmassá és keserűvé, amikor valaki egyszeri és megismételhetetlen eseményeket örökít meg élvezhetetlen minőségben. Szerencsére ez a borkóstoló nem ilyen.

19 pincészet jelent meg boraival, ők adják a Top25 választékát. A kiválasztás szabályai szerint egy termelő legfeljebb két termékével kerülhet be a sorba, s ebből kiszámolhatjuk, hogy a 19-ből hatan dupláztak, a többiek egy-egy borukat kínálják a kóstolón. Ez elegendően sok ahhoz, hogy a végére érve összedőljön minden addig épített tudás és tapasztalat, bármennyire odafigyelve és összpontosítva is gyűjtöm az élményeket. Mert nem köpöm ki. Nincs olyan isten, aki erre rávegyen. Köpködjenek a profik, a tisztafejű minősítők, én bizony lenyelem, aminek meg is van az enyhe tudatmódosító hatása.
Botladozni, dülöngélni nem szoktam a végére, mert ha mind a 25-féléből töltenek 3 centet, az megfelel egy palacknyi mennyiségnek, amitől egy felnőtt ember még nem lesz csontrészeg. Az a körülmény is csökkenti a lerészegedés esélyét, hogy közben magamhoz veszek sajtos rudat, pogácsát stb., amiket a kiállítók némelyike előzékenyen tálal borai mellé. Enyhíti az alkoholos italok hatását az is, hogy nem egyszerre döntöm magamba ezt a mennyiséget, hanem délután 3-tól este 7-ig, apránként. Abból is le tudom mérni az elfogyasztott borok enyhe hatását, hogy még most is képes vagyok felidézni az Ebner pincészet főnökének vallomását, ami szerint jelenleg 7 nyelven beszél: olasz, német, spanyol, francia, angol, magyar, orosz. Legutóbbit nemrég kezdte tanulni, és minden más véleménnyel ellentétesen a magyart tartja a legkönnyebbnek.
Már kezd hagyománnyá válni, hogy az ilyen rendezvényeken különösen jó képességű alakokkal kerülök szembe, és csak sárgulok az irígységtől. Nem elég, hogy több nyelven beszél, de még a borai is kiválóak. Pincéjéből 2 tétel is bekerült a Top25-be, melyek közül a 2018-as merlot ("Marcus válogatás") címkéjén kigúvadt szemmel, majdnem hitetlenkedve néztem az alkoholtartalom mérőszámát:

Pedig simán kihozhatnak ennyi alkoholt az élesztők a 24-25-ös cukorfokkal szüretelt szőlőből nyert mustból, és mintha ennyit is mondott volna a nyelvtudós borász, de erre nem vennék mérget. Nem szokásos érték, ritkán látni ilyet borcímkén. Lehetne durvább is, ha a tényleges alkoholtartalmat a NÉBIH-előírások szerint, kerekítve tüntetik fel a címkén. Mert akárhogy kerekítjük, ez mindenképpen 16%-os értéket eredményez.
Kettesével ültették az asztalok mögé a díjazott borászokat, akár a suliban. Az ülésrend szerint Andreas Ebner padtársa Eszterbauer János lett volna, ha nem szólítja máshová a kötelesség, ezért egy kedves fiatal lány töltögette poharainkat, aki emellett beavatott a "tanyamacska" jelentésébe. Megkóstoltam volna, de csak díjnyertes boraikat, a kadarkát és a cabernet sauvignont kínálták.

In medias res, de inkább majdnem a végétől, ráadásul visszafelé meséltem eddig a történéseket. Rögtön az elején meghatároztam a kóstolási rendet, hogy minél később érjem el azt a fokozatot, ahol már kezelhetetlenül sok élménnyel kell megbírkóznom. E döntés értelmében az alacsony alkoholtartalmú fehérekkel kezdem, és ezekkel végezve járom újra a sort, immár a vörösök iránt érdeklődve.

Feltűnt más is rögtön az elején, mégpedig a Hudák Weingarten plakátja a terem hátsó végében. Ki ne lenne kíváncsi, hogy milyen borokat csinál egy világhírű idegsebész borászata? Eredeti szakmájának rendkívüli tudású képviselője. Vajon mi lesz a szőlőből, ha ilyen előélettel vág bele valaki a borászkodásba? Megkóstoltam, nem rosszabb a többinél, állja a sarat. Többre nem emlékszem, mert elterelte a figyelmemet, hogy kérdéseimre tört magyarsággal kaptam választ. A felesége orosz származású ukrán, szintén doki. Remélem, nem értettem félre, és nem írok ide hülyeségeket.

Hiányos emlékeimet felfrissítendő, megnéztem volna webhelyüket, hogy tájékozottabb legyek, de igyekezetemnek útját állta valami technikai malőr. A legtöbb borászati webhely az életkorunk után puhatolózva dönti el, hogy hozzáférést enged-e a tartalomhoz, a szolgáltatásokhoz. Hudákéknál is ezzel szembesül a látogató, de innen aztán nincs továbblépés, az érdeklődés kielégítetlen marad (a [nem] opció működik, de nem érdekel különösebben a "legális ivási kor"-ról szóló tájékoztató). Megnézem a weboldal forráskódját, hátha találok benne valami kiskaput. F12 (DevTools) trükkösen letiltva, de a Ctrl-Shift-I működik, így azonnal kiderül, hogy a script végrehajtása a hivatkozott elementorFrontendConfig szükséges definíciójának hiányában leállt. Ismert hiba, valószínűleg a WordPress Caching Plugin okozza.

Szólnék nekik, de nem találok semmi utalást a webhely készítőire, ezért a tulajdonost keresve megnézem a domain-nyilvántartást. Hudák-Weingarten Kft, székhelyük címével – lássuk, mi derül ki ebből:

Ezen a "székhelyen" aztán biztos nem készül se weboldal, se bor. Lemondok a további részletek megismeréséről, de az sem kizárt, hogy nagyon elnéztem valamit.

Duplázott a Szende Pince is. Egy merlot és egy Irsai Olivér került be a Top25-be. Utóbbi illatos, muskotályos, nagyon finom – igazi lányos bor.

Szendével egy asztalnál a Schunk Pince gazdája kínálja díjnyertes borát, egy jóféle vöröset. Bevallom neki, hogy sosem hallottam róla, mert Hosszúhetényből csak a Szabó Pince ismerős. Nem sértődött meg. Neki csak "szabózoli", lényegében szomszédok. Az utca egyik oldalán a Schunk, szemben vele a Szabó. Feltételezem, hogy a környékbeliek nagyon élvezik a helyzetet. Nem kell messzire menniük jó borért, és válogathatnak is.

Nem lehet megfelejtkezni a Danubiana megjelenéséről, mert egyedül ők kínáltak zöldveltelinit, ráadásul nem "küvé" kivitelben, hanem tisztán. Az a kedves ismerősöm, akitől a 100 literes prést vásároltam, korábban évtizedekig a muromi szőlőhegyen termelt zöldveltelinijéből gyártotta borát. Már az első években rájött arra, hogy jobban jár, ha fele-fele arányban keveri chardonnay-vel, mert az így kapott változat nem égeti a gyomrát. A gyomorégés elhárítására persze megfelelő módszer a napi adagok csökkentése is, de aki figyelembe veszi, hogy a készletnek el kell fogynia a következő szezonig, az nem élhet a mennyiségi korlátozással, mert valahogy ki kell üríteni az edényeket, hiszen jön a következő évjárat.
A Danubiana nem kispályás borászat, mégis hasonlítunk egymásra. Ahogy nekem sincs saját szőlőm, úgy ők is külsős termelőktől vásárolják az alapanyagot. Egyedülállóságuk abban is kiütközött, hogy egyedül ők kínáltak boruk mellé szezámmagos stanglit, amire az esemény végéig rájártam volna, de sajnos annál korábban kifogytak a készletből.

Az alábbi képek nem tévedésből tűnnek fel kétszer egymás alatt. Ezeken mutatom be ismerettterjesztő célzattal a képjavító algoritmusok hatását. Az első az eredeti, fakó, fénytelen változat. Ráeresztve a csodatévő eljárásokat, a korábban borongós hangulatú kép kontrasztosabbá, fényesebbé válik, ha úgy tetszik élettel telik meg – a stangli is étvágygerjesztőbb.

Megálltam Makk Péter asztala előtt, természetesen kóstolás szándékával. Tökéletlenségem okán borának jellegzetességeit nem tudnám felidézni, viszont beszélgettünk egy keveset a használt hordókról. Ő az a borász, aki antialkoholistaként örökölt meg egy birtokot, de nála fordított felállásban zajlott a történet ahhoz képest, mint amit a Bussayról meséltem. A Makk családban az asszony győzte meg a férjembert arról, hogy a megörökölt pincészettel kezdeni kell valamit. Ez a derék ember legalább olyan gyökeres változáson mehetett keresztül, mint amikor egy bigott vegetáriánus rászokik a húsevésre. Most meg itt van, mert a borát beválasztották a Top25-be.

Jó emlékeim vannak a Belward Pincészet borairól, különösen a "Preferito" fantázianevű kékfrankosukról, de nem ezzel kerültek a díjazottak közé.

Valamiért a 2022-es sauvignon blanc-ra esett a választás. Töltöttek belőle, megkóstoltam. Ez a bor mindig jó okot ad arra, hogy a jellegzetes macskahúgy aromáért felelős anyag nevét keressem emlékezetemben, de ki képes fejben tartani ilyen vegyületek neveit, mint a pirazin, vagy metoxipirazin, még durvábban: 3-izopropil-2-metoxi-pirazin. Utóbbira kitalálták az IPMP rövidítést, de sokkal beszédesebb és könnyebben megjegyezhető a macskapisa, nedves gyapjú, faforgács, zöldpaprika, esetleg katica. Gondolnád, hogy a katica, ez a kedvelt óvodai jel, a mesekönyvek illusztrációjaként gyakran feltűnő kedves kis bogár veszedelmes hatással lehet a borra? Kellemetlen ízanyagából állítólag néhány tized nanogramm/liter (gyakorlatiasan: 4 db katica/kg a feldolgozott szőlőben) már érezhető, és nem örülünk neki. Nomád arabok (beduinok) fejezik ki ékesszólóan azt a vágyukat, hogy ellenségüknek bárcsak dögölne meg az összes tevéje, ami sivatagi körülmények között igen durva átok. Nem túlzás ehhez a durvasághoz hasonlítani azt, amikor haragban álló szőlősgazdák katicát kívánnak a másik termésére, de a "nőjön köröm a pöcsödön" lehet minden átkok legdurvábbika – férfiemberek között.

Végigkóstoltam már majdnem mindent, mire a Bock díjnyertes boraihoz értem. Ők is dupláztak. Kétféle cuvée volt a kínálatban, és úgy emlékszem, hogy egységesen füstös ízt mutattak. Ez az íz nem a szőlőből jön, hanem a hordóból. Nincs ezzel gond, bővíti a választékot, aki ezt szereti, tőlük megkapja.

Manapság személyiségi jogaink érvényesítésének erős vágyától túlfűtötten éljük életünket. Egy időben jól kerestek a rendőrök azzal, hogy közterületen intézkedve képek készültek róluk, amik megjelentek újságokban, internetes felületeken. A szereplők pedig azonnal perre mentek a képmásukat az engedélyük nélkül felhasználó kiadókkal, szerkesztőségekkel, és kényszerű szereplésükért alkalmanként 300 ezer forintos sérelemdíjat ítéltek meg nekik. Igazodva a társadalmi elvárásokhoz és a jogi környezethez, az alábbi képet a Tűzkő Birtok képviselőjének engedélyével készíthettem.

Magyarázom a bizonyítványomat, amikor gyatra megvilágításra hivatkozok, de most már így kell elfogadni, ahogy van. Nyersen, retus nélkül, fényszegényen – csak a JPEG-WebP átalakítás rontott rajta valamennyit. Homályos, sejtelmes, sokat ígérő. Ezzel szemben a hivatalosan szépnek nyilvánított nők rendszerint "túlszerkesztett" fotókon tündökölnek, amiken nyoma sincs a természetességnek.
Most olvasom a legfrissebb hírek között, hogy a hétvégén Hacsi Boglárkát választották az ország legszebb nőjének. Ha én fogalmazom a hírt, akkor abban benne lenne, hogy rossz döntések, tévedések és félreértések folyományaként, és hogy a silány választékból nem lehetett jobbat kihozni. Mázlista ez a Boglárka azzal, hogy aki a fenti képen poharakat töltöget a borissza közönségnek, nem ért rá, és nem indult a szépségversenyen. Az angyali megjelenésű bortöltögető lányt nézegetve (családi állapotát nem tisztáztuk) nem csak a fedetlen bőrfelületéről visszaverődő fénnyel voltam elégedett, de a teljes "kiszerelése" rendben volt. Első kérdésem nem a kóstolt borra vonatkozott, nem is tudta hová tenni hirtelen:
– Hernyóselyem vagy műselyem?
– ?
– A köntös anyagára vagyok kíváncsi, mert jól néz ki.
Aztán persze szó esett borokról is. Annyira béna vagyok, hogy Bátaapátit összekevertem Bátaszékkel, de ez nem rontott sokat az esélyeimen. Nem vagyunk összeillő korosztály, meg sem próbálkoztam jó benyomást keltő, behízelgő, nagyhatású udvarlós szövegekkel. Lehetnék rámenősebb az elfogyasztott borok alkoholtartalmától hajtva, de visszafogott, illedelmes és jogkövető viselkedésem igazolja, hogy nem kell súlyos következményektől tartanom. Bátran végigkóstolhatok egy ilyen sort, mint amit ez alkalommal elénk tártak, mert ez még nem az a mennyiség, amitől eszemet veszteném.

Most jön az a rész, amikor "végét vetik a zenének, s hazamennek a legények". Semmi nem lehet tökéletes. A borok finomak voltak, de hazatérvén már fejfájás gyötör.