Jó pap holtig hülyül

A felidézett történet és a következő gondolatok előzményeként vendégek jártak a borospincében. Sok évtizedes ismeretség köt össze bennünket, aminél magasabb nagyságrend emberek viszonylatában nem adódhat. Bizonyos kagylók, férgek vagy éppen a dülledtszemű álsügér többszáz évig élhetnek, ezért náluk a haverság időtartama messze túlmutat azon a mértéken, amit az emberi faj szerény képességű egyedei elérhetnek. Az ember átlagos élethossza alig haladja meg a 80 évet, a világ fejletlenebb, nehezen élhető részein pedig bőven ez alatt marad.
Hiba lenne pusztán a megismerkedés óta eltelt időből következtetni az ismeretség fokára. Többet tudhatok arról, akivel csak tavaly akadtunk egymásra, mert akivel együtt jártunk óvodába, annak már a nevére sem emlékszem. Az együtt töltött idő bizonyos fajoknál, például az óceán fenekéhez tapadó mélytengeri szivacsoknál egybeesik az ismeretség időtartamával, de az ember sokkal mozgékonyabb – nem képes egész életében megülni egy helyben. Végletesen egyszerű életformájukból adódóan a szivacsok állítólag akár 10 ezer évig is élhetnek, mégsem irigylem őket. Kaptak valamit az evolúciótól, de mire mennek vele? Hiába élnek telepekben hosszú-hosszú ideig, mégis magányosak, mert agyműködés híján gondolati síkon nem foglalkozhatnak egymással. Leragadtak a fejlődésnek egy alacsony szintjén, vagy egyszer tán ők is kimásznak a tengerből? Aztán majd szőlőt művelnek, és alkoholos italokat erjesztenek, de előtte leigáznak bennünket, és elfoglalják birtokainkat, borospincéinket.

Addig jó nekünk, amíg ezek az egyszerű, ámbár hosszú életű teremtmények nem ébrednek öntudatra, és nem támadnak. Az emberiség régóta számol a lehetőséggel, és valamiért egy idegen bolygóról várja a hódítókat, pedig a szivacsok már itt vannak. Azon is lemérhető az átlagember fantáziátlansága, ahogy a földönkívülieket ábrázolja. Az elképzelt idegen lények rendszerint emberszabású alakban jelennek meg, pedig annak valószínűsége igen csekély, hogy egy másik világban is emberformát öltenek az ottani organizmusok.
Lám, a természet mennyivel dúsabb képzelőerővel dolgozott, amikor megalkotta ezt a furcsa jószágot, a szivacsot. Szerintem kisebb a tévedés lehetősége, ha egy idegen világból inkább ilyen külsejű lények érkezését várjuk ahhoz képest, mintha képzeletünkben saját képünkre formálnánk az idegenek külalakját.

Sérelmekből van elég, lenne mit megtorolniuk a szivacsoknak, ahogy az emberiség évezredek óta bánik velük. Itt az ideje áldozatokat bemutatni az isteneknek, hogy védjenek meg bennünket a bosszútól, és nem lenne haszontalan imába foglalni néhány hatékony fohászt, ami megóvna bennünket a tenger alól támadó veszedelemtől. Marhaság? Meglehet, bár ennél kevesebbért is alapítottak vallásokat, tettek felelőssé isteneket a régi korok emberei, akik minden megmagyarázhatatlan jelenség mögé láthatatlan, felsőbb hatalmak munkálkodását képzelték. Ha más nem, akkor az istennyila szavunk lebuktatja a régi emberek hitvilágát abból az időből, amikor fizikusok még nem adták elfogadható magyarázatát a jelenségnek, a töltéskülönbség, az ionizáció és az áram fogalmát bevezetve a tudományba.

Minden korban rátelepednek a társadalomra annak határozottabb, élelmesebb, tájékozottabb, képzettebb, erőszakosabb egyedei. Nagy szolgálatot tesznek ők az élhetetlen, birkamódra vezethető többségnek. Fogódzót, bátorítást, támogatást adnak, a nyáj pedig védelmi pénzt (adót) fizet, és engedelmeskedik. Nehézfiúk, varázslók, papok, vajákosok, javasasszonyok veszik vállukra a problémamegoldás terhét. Legújabb korunkban a népességet uraló réteg kiegészült politikusok garmadájával. Ezeknek a pokolfajzatoknak jelentős része érdemtelenül, különösebb tudás és szakértelem nélkül, ámbár demokratikusan választva kerül hatalmi pozícióba. Velük szemben mindössze egy elvárást támasztanak: értsenek szót a választókkal. Ezt a "munkát" tévedés lenne hivatásnak nevezni, és gyanúmat erősíti az a megfigyelés, hogy a parlamentből kibukott politikusok némelyike álláskeresési segélyen él addig, amíg el nem helyezkedik pizzafutárként vagy árufeltöltőként.

Semmihez sem értő, galád politikusok hitegetik a népet, elvéve kenyerét a papságnak, mert az iskolázott népesség egyre terméketlenebb talajt biztosít a vallásos hiedelmeken élősködő egyházaknak. Fejlett civilizációkban csökken a papság befolyása, de hagyományaikhoz híven még mindig parasztvakító külsőségek közepette hirdetnek igét megmaradt közönségüknek. Tágas templomok, meggyőző díszletek, cicomás jelmezek, tömjénfüst, pompa, gazdagság, bevált liturgia, szentbeszédek, orgonasípokból áradó zenei aláfestés. Hasonló műsort adnak a színházban, oda is szeretnek járni a népek. Nem papok és ministránsok szereplésével, hanem táncosokkal, zenekarral, népszerű színészekkel és katartikus hatású darabokkal. Vajon ki merített a másiktól? A mise koppintása a színielőadás, vagy az egyházak irigyelték meg a színházak sikerét?

Akárhogy is történt, mára szembeötlő különbségek tapasztalhatók. A színházakban alaposan ráhasaltak a színpadtechnikára: süllyedő, szélgép, világítás, zsinórpadlás, kulissza, rivalda, forgószínpad, függöny, díszletraktár. Ehhez képest a misék tartósan változatlan színpadképet mutatnak, a szereplők jelmeze is állandó. A szövegkönyv is mindig ugyanaz, megengedett a felolvasás, nem kell több darab szövegét betanulni évadonként. Nincs szükség világosítóra, díszletmunkásra, öltöztetőre, súgóra, kellékesre, se rendezőre, sem dramaturgra. Sekrestyés, pap, ministráns, kántor, harangozó – belőlük áll össze a templomi műsor szűken vett stábja. Mindkét intézmény hierarchikus rend szerint működik, de míg a társulat független, és a színigazgató hatásköre csak az épületen belül érvényes, addig a katolikus keresztény egyházat a Vatikánból irányítják, és világméretű szervezet.

Egy tőről fakad a két ágazat, amiről nem csak a színházak és templomok hasonló berendezése, de a Thália papjai kifejezés is árulkodik. A színészek azonban nem csak a lelkipásztorok szerfölött regulázott életmódjához képest, hanem abszolút mértékben szabados életet élnek, ami a lehetőségeket éppenhogy szagolgató fiatalság körében különösen vonzóvá teszi ezt a pályát. Csak a színpadon kell megfelelniük merev elvárásoknak, ahol elég a rendezőnek és az ügyelőnek szót fogadni. Máshol szabad a mozgás, nincs fegyelem, sem szigorú követelmények, gátlástalanul habzsolható a népszerűségből nyert összes előny.
Vajon miféle lelki sérülés dönti romba a becsvágyat, fojtja el a bujaságot, és állít vallásos fiatalokat az egyház szolgálatába? Szegénység, engedelmesség, cölibátus. Ezekre emlékeztet a három csomó a szerzetes dereka köré tekert kötélen, ha megfeledkezne fogadalmáról. Pályaválasztás idején inkább riasztó, mint vonzó jelenség, hogy a hitéletet irányító egyházak befolyása és rajongótábora egyre csökken. Üzleti alapon működő szervezetek már léptek, és az autósmozik mintájára autóstemplomot üzemeltetnek, megteremtették az online gyónás és -bűnbocsánat feltételeit, de valamit nagyon elrontottak, pedig egykoron jó úton jártak. A régi időkben az inkvizíció intézményével hatásosan győzködték a népet, hogy az egyház hatalmához, vaskalapos tanításainak igazságához ne férjen kétség. Ehhez képest a jogásztársadalom törekvése kivételezett helyzetük és anyagi biztonságuk fenntartására eltörpül az egyház egykori érdekérvényesítő módszerének durvasága mellett. Zugírászat büntetőjogi szabályozása? Lágy simogatás egy rendes kerékbetöréshez viszonyítva.

Egy történetet ígértem rögtön az elején, amitől elég hirtelen eltérített az aljzathoz rögzült, pórusos vízi állatról folytatott evolúciós töprengés. Ha van egy kis szerencsénk, akkor a szivacsok nem karmokkal és tépőfogakkal felszerelt, kegyetlen ragadozókká válnak a törzsfejlődés során, hanem mamlasz, párosujjú patákon lépdelő növényevők lesznek. Hány és hány szivacs nem érhette meg a békés, boldog öregkort, mert zsenge 2-300 éves korában kiszárítva, konyhai és fürdőszobai kellékként végezte. A zsidók ennél jóval kevesebbért lankadatlanul üldözik az egykori haláltáborok üzemeltetőit.

Tehát a történet. Egy pincelátogatással egybekötött borkóstolástól nem idegen, hogy szóba kerülnek a borászati technológia fogalmai, anyagai, eszközei. Így jött elő a Lucifer küvé hordós változatát kóstolgatva a barik hatás kérdése, amiről legjobb tudásom szerint kifejtettem véleményemet. Végigkóstoltuk a sort, ami után vendégeim remélhetőleg elégedetten tértek haza otthonaikba, én pedig elgondolkodtam azon, hogy legjobb tudásom szerint vajon butaságokkal traktáltam-e őket, ugyanis olyasmiről nyilvánítottam véleményt, aminek nem vagyok szakértője.
A vendégek távozása után mosogattam egy nagyot, majd elvégeztem a szokásos rendteremtő műveleteket. Aztán vettem a fáradságot, és utánaolvastam ennek a barik témának, amiből hál' istennek nem az derült ki, hogy félretájékoztattam volna a közönséget. Mindössze azzal vádolhatom magam, hogy a tájékoztatás nem volt teljeskörű és minden fontos részletre kiterjedő. Mik lennének ezek a fontos részletek?

• Barrik, barik, bárik.
  Francia nyelvből származó jövevényszó, eredeti alakjában barrique. A fonetikai ABC használatával [baʁik], magyar átírás szerint "bárik" lenne a kiejtés, mégis "barik" hangzással honosodott meg a köznyelvben. Szövegkörnyezettől függően ugyanez az alak hordozhat más jelentést is: becézett bárány többesszáma.

• A barrique magyar jelentése hordó, ezért a barik hordó kifejezés látszólag olyan felesleges duplázása a szónak, mint az állandó permanens, vagy az erkölcsi és morális együttes használata.

• A barrique eredeti jelentése: tölgyből készült bordeaux-i kishordó (225 literes) vagy 228 literes burgundi hordó.

• A barrique jelentése mifelénk: szenesre pörkölt belső felületű hordó, ami égetett, kávés, füstös, csokoládés, pörzsölt ízt ad a benne érlelt bornak karamell, vanília, bacon, dió, konyakmeggy, dohány és kókusz aromák mellett. Hogy melyiket a sok közül, azt a pörkölés foka, a hordós érlelés időtartama, a bor alkoholtartalma, és még egy csomó misztikus körülmény határozza meg.

• Megelőzendő a fa törését, tüzet gyújtanak a készülő hordóban a hajlításra váró dongák melegítéséhez, gőzöléséhez. Ennek a műveletnek elsődleges célja a fa rostjainak felpuhítása, a mechanikai feszültség csökkentése az anyagban.

• A dongák hajlításának végeztével már nincs szükség melegítésre, de másodlagos céllal tovább égethetik a tüzet a még feneketlen hordóban, amikor is a hőhatás következtében a hordó belső felülete elszenesedik. Minél hosszabb az égetés, annál vastagabb a szenes réteg, és annál repedezettebb a felület.

• Az égett réteg nem csupán további ízeket biztosít a bornak, hanem az aktív szén természeténél fogva kivon belőle bizonyos anyagokat, amíg nem telítődik.

• A szenes réteg hatása idővel egyre kevésbé érvényesül, ezért az effajta hordókat néhány érlelési ciklus után selejtezik. Ilyen hordót eredeti árának töredékéért vásárolhatunk profi borászatoktól.

• Ahogy az étel csípősségének beállításában is vannak fokozatok, úgy a borászok is válogathatnak különböző mértékben pörkölt hordókból. Nem jön be mindenkinek a kenyérhéj szagú bor, nekik való a pörkölés nélkül készült hordó. Az enyhén vagy közepesen pörkölt hordóban érlelt bor ízére nem ül rá túlzottan a barik karakter, ami jó kompromisszum ahhoz képest, mint amikor eluralkodik a tételen a füst íze, és mindent elfed abból, amit a bor magától adhatna.

• Gyengébb pörkölés esetén a bor inkább megőrzi gyümölcsösségét, kevésbé lesz fűszeres.

• L, M, M+ és H fokozatok jelzik az égetés mértékét, az elszenesedett réteg vastagságát. A legenyhébb (light) pörköléstől várható például a vanília, míg a legdurvább (heavy) fokozat hozza ki a csoki, dohány és kávé aromákat.

• A tölgyfa jelentékeny mennyiségben termel cukrot, és ezt beépíti sejtjeibe. Ezért nem mindegy, hogy a kádár milyen hőfokon és mennyi ideig perzseli a hordó belsejét, hiszen a karamellt készítő cukrász sem ész nélkül hevíti az alapanyagot.

• A borban lévő alkohol által a hordóból kioldható anyagok fajtáját nem csak a hőfokkal és időtartammal szabályozott égetési fokozatok határozzák meg. A kinyerhető ízek és aromák tekintetében jelentősége van a fa fajtájának, korának, de még az is befolyásolja az eredményt, hogy a kivágott fának melyik részéből hasítják a dongának valót, és felhasználás előtt mennyi ideig teszik ki az időjárás változó hatásainak szabad ég alatt.

• A bor jellegét alapvetően a fajta és a termőhely adottságai (terroir) határozzák meg, amibe a szőlő feldolgozása során beavatkozhat a borász. Ugyanez érvényes a hordókészítésre. Kétségtelenül meghatározó szerep jut a kádárnak a minőség alakításában, és ahogy a borkészítésnél, úgy a hordó előállításában is nagy jelentőséggel bír a fa fajtája és a terroir. Az erdő talaja, az éves középhőmérséklet, a csapadék, a terület fekvése, de még a levegő minősége is hatással van az eredményre. Na, ezért nem lesznek versenyben e téren a kínaiak, pedig mindent ügyesen lemásolnak, de a környezeti feltételeket nem alakíthatják kedvük szerint.

• Ötletszerűen nem lehet nekiugrani hordógyártásnak, mert az erdőből nyert alapanyagot előtte évekig szárítani kell a jó eredményhez. Ezt figyelembe véve a kádár szakma rokonságot mutat a zongorakészítéssel.

• Mint annyi minden borpancsolós és egyéb okosság, talán a barrique chips nevű találmány is a Kecel–Soltvadkert–Kiskőrös aranyháromszögben született. Minek bajlódni piszok drága tölgyfahordókkal, hosszas érleléssel, amikor elég néhány napig faforgácsot áztatni kannásborban, és máris megvan a tuti cucc. Az így nyert ízek és aromák tartóssága hasonlít a szoláriumos barnasághoz – nem az igazi, és hamar elmúlik.

Ebből az összefoglalóból kiderül, hogy a barrique szó nálunk jelentésváltozáson ment keresztül, és nekünk nem ugyanazt jelenti, mint egy franciának. Nem egyedi eset. A blokkol szó nálunk azt jelenti, hogy a boltos egy papírra felírja a megvásárolandó termékek nevét és árát, de felmerül ez a szó a blokkolóóra összetételben is. Más nyelvekben a blokkol elsődleges jelentése a megállít, akadályoz. Ezért jól meg kell fontolni, hogy az exportra szánt bor címkéjén milyen szavak szerepelnek, mert a kényes nyugati vásárló könnyen megtévesztést gyaníthat egy-egy jó szándékkal, ámde tudatlanul vagy átgondolatlanul elhelyezett jelzőben.

Lelkes kutatómunka révén most egy darabig meglehetősen tájékozott leszek a boroshordókról megszerezhető tudományok terén, aztán ez a tudás idővel elhalványul. Nem számítok másra, mert nem foglalkozom a témával napi rendszerességgel, viszont itt van ez a kompendium, és nem kell megint temérdek forráson keresztülrágnom magam az ismétléshez. Akkor leszek igazán nagy gondban, ha már azt is elfelejtem, hogy hol találom a jegyzeteimet.