Lucifer küvé – 2024
Léteznek hobbik. Egyesek abban lelik örömüket, hogy születési dátumok alapján csillagjegyeket rendelnek embertársaikhoz, amiből bizonyos tulajdonságokra következtetnek. Horoszkópokat készítenek, kártyát vetnek, megjósolják a jövőt. Mások a számmisztikában élik ki hajlamukat. Egy meglehetősen ódon bibliai állítás szerint 666 lenne a sátán száma, aminek helyességét brit tudósok újabban kétségbe vonják. Egyet lehetne érteni velük, amennyiben baromságnak minősítenék az újszövetségi forrást, de nem ezzel álltak elő. Szerintük a hatszázhatvanhat fordítási hiba eredménye, és igazából 616 lenne a helyes szám.
Nekem is van hobbim. Borászkodok. Megesett már nem egy házasítás a pincében, de eddig csak játszásiból.
Mint például amikor a kékfrankost saját magával kevertem.
Ez a bor nemrég másodszor is elszenvedte ezt a műveletet, de nem úszta meg ennyivel.
Harmadszor futok neki, és ennek most fele sem tréfa, mert az ideiglenesen hordóban tárolt oportót fogom összeönteni a nemrég tartályba került kékfrankossal.
Maga a művelet egyáltalán nem ördögi. Töltök 225 egységnyit az oportóból, majd 275-öt a kékfrankosból, aminek eredményeként az 500-as vonalig emelkedik a szint a félliteres mérőhengerben.
Ez a próbaházasítás kiad két pohárnyi adagot, amit kedvesemmel megkóstolunk, és elégedettek vagyunk az eredménnyel.
Ebben az együttesben új erőre kapott az önmagában végét járó oportó, és megszelídült a vadbor, a savakban gazdag kékfrankos.
Harmónia váltja a vadságot és a gyengeséget.
Cuvée. Nem magyar szó, és vigyázni kell használatával, mert állítólag fordítottak vissza magyar borszállítmányt Nyugat-Európából amiatt,
hogy ez a szó szerepelt a címkén. Házasítás. Magyarul van, érthető, nem lehet belekötni.
A dézsát a zsomp mellé állítom, és ebbe fejtem át a borokat,
hogy alaposan összekeveredjenek. Kénezek rajta egy kicsit, mert az oportóban csak 20 mg/l a szabad kén, aztán innen kerül tovább az anyag a 300 literes,
és a nemrég felszabadult 260 literes tartályba, amiből a 2020-as cabernet sauvignont mentettem ki.
Ez a terv. Aztán kíváncsi lettem, hány palackba férne el ez a mennyiség, és osztottam egyet.
Tehát nem kvalitás, hanem kvantitás indikálja a jelzőt. Kerekítve nem jön ki a bestia száma, de a bor nem kerekedik, ezért a 667. nem telik meg. Ebből fakadóan 666 teletölthető palack adja az ügy sátáni jellegét. Ezzel fogjuk azonosítani a jövőben ezt a tekintélyes mennyiségű keverék bort, amiből elméletileg 666 napon át ihatunk naponta egy palacknyit, amíg el nem fogy. Roppant kedvezően hangzik, csakhogy ennek a fejleménynek vannak árnyoldalai. Csökken a sokféleség a pincében, hiszen eltűnik a választékból az oportó és a kékfrankos. Enyhíti a fájdalmat az a körülmény, hogy a hordó rendszeres utántöltésére félretettem valamennyit, és kékfrankosból is megtöltöttem néhány Krug palackot korábban. Egyszer minden bor elfogy, és ebben a keserves helyzetben az új borok megjelenése adhat vigaszt. Sokkal kínosabb következménye a házasításnak, hogy az eredmény tartályokba kerül, és így ismét jelentkezik a pincemunkák között a kiürített hordó gondozásának, rendszeres kénezésének kényszere.
Sátáni házasítás készül
Fogódzóként használom az ördögi tervet, ami nem valósul meg pontról pontra az eredeti elképzelés szerint,
de annyiban hasznos, hogy nem hebehurgyán vágok bele a végrehajtásba.
Nem először bátorítom magam a vak tyúkos közmondással, és most a késleltetett döntések elve mentén is jó irányba haladok.
Gyakorlati tapasztalatot nélkülözve, érdemes kotlani egy keveset a kigondolt terven, mert az idő múlásával jöhetnek új ismeretek, új ötletek.
Jöttek is, be is építem ezeket a logisztikába. Jelentős változás, hogy a dézsából 225 litert nem tartályba töltök, hanem vissza a hordóba.
Az erő velünk van, a dézsa velem van, mert 12.5 literes beosztásokkal látták el a palást belsejét, ami kompatibilis a hordó 225 literes űrtartalmával.
Vízszintben kell lennie az edénynek, és ezen felül már csak a figyelemnek kell velem lennie ahhoz, hogy a bort a 100-as és a 125-ös jelölés közötti vonalig töltsem.
Ezzel ugyan nem patika pontossággal, de jó közelítéssel a hordós tétel fele kerül a dézsába.
Csiszoltam a terven:
Első lépésként a hordós oportóból juttatok át tömlővel 112.5 litert a dézsába.
Ehhez jön a kékfrankos tartályából 137.5 liter a 250-es szintjelző vonalig, +45 ml törzsoldat.
A hordóból a maradék 112.5 liter megy a kékfrankos tartályába, +45 ml törzsoldat.
Megtöltöm a kiürült hordót a dézsából.
A dézsa maradéka megy a kékfrankos tartályába, ami most már igazából a házasítás eredményét tárolja, ahogy a tölgyfa hordó is.
Hosszabb lett a műszak a tervezettnél, mert a 3-as és a 4-es pont végrehajtása között átrendeztem a borospincét. Lekaptam az éppen üres hordót az emelvényéről, amit áthelyeztem, hogy legyen helyük az új hordóknak. Ajándékba kaptam őket egy hegyszentmártoni látványpincéből, ahol igényesen kivitelezett szentélyét hozták létre a bornak és a vadászatok utáni megnyugvásnak. Más helyeken nyert keserű tapasztalatok alapján nedvesség elleni szigeteléssel készült, hogy ne rohadjanak el benne a fából készült bútorok. A föld alatti helyiség csontszáraz, a bútorok kifogástalan állapotban, de a szintén fából készült hordók megsínylik a páramentes környezetet. Kiszáradt dongák, lötyögő abroncsok – újabb hordómentő kihívás .
A házasítással eltűnt két borfajta a pincéből, mégis megmarad a sokféleség, mert az eredmény jó része hordóban érik, míg a maradék tartályba került.
Elválnak egymástól nem csak fizikailag, de jellegben is. Külön utat járnak, mi meg nagy érdeklődéssel fogjuk kóstolgatni mindkettőt a különbségeket kutatva.
A tartályos változat a kóstolhatóságán túl biztosítja az anyagot a különböző okok miatt apadó hordó töltögetéséhez is – továbbra sem lesz szükség rendszeres hordókénezésre, ráadásul a dongák kiszáradásától sem kell tartani.
Egy hete fejtettem mindkét fajtát, ezért még nem lehet seprő az aljukon, ennélfogva a műveletek mindössze annyi veszteséggel járnak, amennyi az edények és a tömlő falára tapad.
Ez pedig minimális, nem is számolok vele, így aztán a kinyerhető palackmennyiséget tekintve a házasított tétel megtartja sátáni arculatát.
Legendákat mesélnek házasításokról. Aki igazán biztos a dolgában, az eleve egybe szedi a különböző fajtákat, és már ekkor eldől, hogy miket és milyen arányban szerepeltet a borban.
Úgy képzelem, hogy aki így csinálja, annak az öregapja is így járt el, és évről évre, nemzedékről nemzedékre finomodott, bevált recept alapján megy biztosra.
Mert ennél a módszernél csak a végeredményt kóstolgathatja, sok változtatásra nincs lehetőség az elkészült borban.
Mások különböző fajtákból nyert mustot vagy a már borrá erjedt, de még éretlen tételeket keverik, aztán a nyers küvét erjesztik, érlelik, és ebből lesz az eredmény. Ez is egy eljárás.
Ami igazán kedvemre való, az a kész borok házasítása. A "nagyoknál" lényegében minden bor házasítás eredménye, mivel a külön hordóban érlelt, de egy fajtából való tételeket palackozás előtt összeöntik.
Persze nem vaktában, hanem végigkóstolják, és a borászok eldöntik, hogy melyiket melyikkel.
Az igazán igényes pincészetekben a több fajtából kevert tételeket visszatöltik a hordókba, és küvéként érlelik tovább a palackozásig.
Itthon lényegesen egyszerűbb a helyzet. Adott két félkarú szerzet, akik együtt talán kitesznek egy egészet.
Nem kísérletezek különböző arányokkal, nem kósolgatom napokig az eltérő keverékeket (hozzáértők szerint 1-2 százalékos különbség is számíthat a buké alakításában).
Ami van, az van, és annyi, amennyi. Kaphatta volna a "kényszerű házasítás" nevet is, vagy az "ahogy esik, úgy puffan"-t, de ki mondja, hogy a Lucifer nem izgalmasabb?
Találó név lenne a "minimalista küvé" is, mert aki igazán eldurvul a házasításban, az akár 14-féle szőlőből vagy borból is összeállíthatja a portékát, vörösekből és fehérekből vegyesen,
mint azt az alábbi tabella első helyén álló, Châteauneuf-du-Pape név alatt megjelenő felsorolás mutatja.
Nem kell ennyire messzire menni ritka házasításért, mert a közelünkben, a Tenkes-hegyen is készül olyan bor, amit egybe szüretelt fajtákból házasítanak, és minden részletében különleges.
Nem sátáni, hanem időtlen. Bolond az, aki ezen a környéken francia bort inna.
Meglátogattam a labort egy palack mintával, és örömmel láttam a fejlődést. Több új berendezés mellett egy Anton Paar gyártmányú, FTIR boranalizátorral bővült eszközparkjuk, ami szabad kén vizsgálatára nem alkalmas, de a bornak más paramétereiből 15-félét képes megmérni. Az első borom keletkezésének idején találkoztam először az FTIR elven működő analitikai eszközökkel, és sajnálkoztam is akkoriban, hogy a PTE Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetében nem használják ezt a technológiát. Nemrég építési munkák zajlottak a labornak otthont adó épületrészben. Közfalakat dobáltak ki, nyílászárókat cseréltek, teljesen felújították. Dicséretes fejlődése az intézménynek, hogy az építészeti megújuláson túl az analitikai műszerállomány korszerűsítéséről sem feledkeztek meg.
Az eredmények megerősítik az érzékszervi vizsgálatot. Kedvezően csökkent az összes sav mértéke, de az alkoholtartalom nem a számításom szerint alakult. Kereken 11%-ra számítottam, amitől a mért érték elmarad, de a házasított bor jellegéhez illik. Könnyed, gyümölcsös, üde, jóivású. A Lucifer küvé inkább hasonlítható egy tornászlányhoz, mint egy erőteljes birkózóhoz, mely utóbbi a testes vörösbor megfelelője lenne. Vehetek más példát is a sportból, ami legalább ennyire szemléletes.
Egerszegi a szöuli olimpán 200 méter háton egy testhosszal verte a másodikat.
A drabális, agyondoppingolt NDK-s sportolókhoz viszonyítva merőben más súlycsoport, mégis bajnok lett.
Ügyetlenkedéseim ellenére remek borrá vált a Lucifer küvé is, de hiába minden igyekezet, ez is hordozza magában azt a kellemetlen tulajdonságot,
amit eddig egyetlen boromnál sem sikerült kivédenem: egyszer ez is elfogy.
következő bor:
№ 7 – bormentő küvé 2024