Híd

Nem volt kegyes a tavaszi időjárás. A szükséges építőanyagokat csak nyár közepén halmoztam fel, de előtte még felhúztam a gerendák elhelyezéséhez szükséges falakat. Minek a gerendák? Egy hidat építek a pince előtti, 4 méter mély akna fölé, ami egyben az akna részbeni fedését is biztosítja. Ez a szerény képességű, elpuhult városi életmódhoz szokott emberszabásúaknak is lehetőséget ad épségben átkelni a futófolyosó tetején kialakított teraszról a kertbe, és egyben támasza lesz az aknát fedő majdani ferde tetőnek. Korszerű anyagokból épül. Födémgerendák, béléstestek, beton.

Érkezik a vasbeton gerenda. Kereken 160 kg és rossz a fogása.

A láncos emelő csak 3 méterig használható. Sorba kellett kötnöm kettőt, hogy a gerendákat 4 méter magasra húzhassam.

Elfogyott a láncos emelő, ezért az akna átellenes sarkához már csak egy elektromos csörlő jutott. Ennek elég hosszú a drótkötele ahhoz, hogy csigakeréken átvetve is tudjon emelni 4 métert. Nagyon kényelmes. Nyomom a gombot, és emel. A láncos emelő más stílust képvisel. Csörög-zörög, felriasztja a szomszédot. Nem is volt rest odahúzni egy asztalt, és arra felállva, a kerítésen derékig áthajolva elégítette ki kíváncsiságát. Közben felbőszülten tájékoztatott a várható fejleményekről, miszerint bejelentést fog tenni minden létező hivatalnál annak érdekében, hogy engem elmarasztaljanak. Jó szándéka jeléül hozzátette, hogy előbb megvárja, amíg felépítem, és majd utána intézkedik, hogy a hatóságnak legyen mit lebontatnia. Úgy látom, mi tényleg nem fogunk jó viszonyt kialakítani.

Ahogy nőtt az emelkedő gerenda helyzeti energiája, úgy lódult meg bennem az adrenalin szintje. Elképzeltem, ahogy a barkácsolt tartószerkezetek összeroskadnak, valami eltörik, elszakad, kicsúszik, a gerenda lezuhan, és ízzé-porrá zúz mindent. A szanaszéjjel repülő betondarabok meg ripityára törik a tolóajtó üvegét. Sok mesét olvastam gyerekkoromban, ezek fejlesztették a fantáziámat.

Az alábbi képen jól látható zsémbes szomszédom teraszának fehérre festett, rácsos mellvédje is. Amikor nem a kerítésen csimpaszkodva veszi szemügyre az őt érdeklő folyamatokat, akkor onnan jóval kényelmesebben kísérheti figyelemmel tevékenységemet. Páholyból. Vele ellentétben én nem a hatóságtól várok megoldást, hanem ösztönösen védekezek a zavaró hatás ellen azzal, hogy olyan magas kerítést építek, amin nem lát át. Ez a legkevesebb. Ennek előszelét érezve nem csoda, hogy ideges, amilyen ócska műsorok mennek manapság a TV-ben, bennünket meg nem nézhet többé. Bosszantó, amikor rendszeresen átszól, közli kifogásait, teljesen érdektelen véleményét. Rendkívül rossz természetem miatt mindig türelmesen meghallgatom, pedig elküldhetném éppen az anyja keservébe is, de tudom, hogy ez milyen rosszul esne neki. Az meg különösen aggasztó, amikor tőlem elhangzott, de másnak címzett gondolataimat kritizálja, mert ez arra utal, hogy nem csak leskelődik, hanem hallgatózik is.
Nagyon remélem, hogy az épülő fal segít elszigetelődni ettől a roppant kellemetlen és zavaró tényezőtől.

Megizzadtam rendesen, noha a lánc húzogatása nem igényel nagy erőfeszítést. Majd’ szétvetett az aggodalom, és meleg is volt.

Ebben a helyzetben már odébb lehet tenni kézi erővel, csak bele ne szédüljek az aknába.

Addig emelgettem, rakosgattam a gerendákat, amíg párhuzamosan, megfelelő távolságba nem kerültek egymástól. Méricskéltem is, de a biztos eredmény érdekében betettem egy kefnit, és ahhoz igazgattam a gerendákat. Így nem lehet elrontani. Nem a fenét nem. A szállítmányba bekerült egy "idegen" darab, talán más gyártó terméke. Ez egy kicsit keskenyebb a többinél, ami rögtön kiderült, amikor a többi kefni sorra beszorult. Sebaj. Megint elvégeztem a gerendaigazgató műveletet egy másik darabbal, és máris rendbe jött minden. Ritka szerencsés vagyok, hogy pont az egyetlen keskenyebb példányt vettem ki az összes közül elsőre.

Keletkezett még egy speciális kefni, de ez már az én felelősségem. A pince előtti aknába építendő lépcső pihenője a most készülő híd alá kerül. Nagyon bénán mutatna egy padlóra támasztott oszlop, a helyet is foglalná, ezért a pihenőn jelentkező erőket egy sodronnyal a híd gerendáira, azokon keresztül a tartófalakra terhelem. A sodronyt egy 5-ös laposvasra hegesztett láncszembe akasztom – ez bonyolítja a kefni eredeti megjelenését.

Hevenyészett zsalu került a híd végeihez, aztán megint futottam egyet a betonos vödrökkel.

Majd falak magasodtak, padlókiegyenlítő terült, vízzáró szigetelés készült – én meg fogytam néhány kilót, mert ezekre a munkákra sem szerződtettem szakipari vállalkozót.

Időközben elkészült az akna ferde teteje. Erről az összes víz a hídra folyik, ami egyben az akna részbeni fedésére szolgáló lapostető is. Fordított rétegrend szerint a víz elleni szigetelést a hőszigetelő XPS lemezek követik, erre jön egy réteg geotextília, a legtetejére meg a szokásos járólapok. Ezt a technológiát már jól begyakoroltam a futófolyosó tetején.

Vágni kéne a lapokból, hogy a burkolt járófelület egyszerre érjen véget a híddal, ami innen nézve lehet járda is, mert most éppen nem látszik, milyen mélységet hidal át. A futófolyosó tetejétől a kert felé enyhén szélesedik, ezért a járólapokkal fedett felület két oldalán egyre szélesebb rés mutatkozik a burkolólapok és a falak között. Nagy figyelmet igénylő művelet a lapok vágása, és rengeteg porral jár. Mostani hangulatommal – aminek semmi köze a lustasághoz – nem fér össze ez a folyamat, ezért úgy döntöttem, hogy a nem túl széles réseket kaviccsal töltöm ki. A járda végét is úgy alakítom, hogy vágás helyett inkább hagyok annyi rést az utolsó lapok között, hogy egybevágjanak a híd végével. Ide is kavics kerül.