Aknatető

A kert felé vezető híd egyben lapostető is, a pince előtti akna részleges fedése. Ezzel nincs vége az attrakciónak, mert a teljes fedélnek része lesz egy ferde tető is. Az akna befedése többek között azért kívánatos, mert így az időjárás nem fog olyan nagy hatást gyakorolni a pince előtti térre, mint eddig. Télen jégverem, nyáron forró katlan. A tető önmagában kevés, szükség lesz oldalfalakra is, amik praktikusan üvegből készülnek. A fényt beengedem, de a por, levelek, rovarok stb. kint maradnak. A fejlesztés elkészültével remélhetőleg nem kell többé meztelencsigákat szedegetnem a vizesblokk csempéjéről, és növendék siklóval sem fogok találkozni a padlóösszefolyó fedele alatt.

A Durisol falazóelemek mellett most megjelenik a 30x30-as pillérfalazó is. Az ezekből készülő oszlopok két oldalról egy 5 méter hosszú, 10x15-ös fenyőgerendát tartanak. A 22 fokos lejtésű tetőhöz igazodva az áthidaló gerendát is rézsutosra alakítom, meg az attikafalra ültetett talpszelement is. A gerendák hosszanti vágása attól válik izgalmassá, hogy hobbi célú eszközeimmel nem tudom egy fogásban levágni a felesleget. Két oldalról kell vágni, egymással szemben. Az egyik oldalon egy kéziszerszámot, a másikon egy asztali körfűrészt használok.

A gerenda konzerválásához a garázskapu fölötti áthidalónál már begyakorolt módszert alkalmazom.

Ez volt az utolsó, amit ezzel a technológiával gyártottam. A garázskapu fölötti mindössze 3 méteres, ez meg 5. Ezen a hosszon a folyamatosan melegített és görgetett, előzőleg feltekert bitumenes lemez a végére érve olyan mértékben összeolvad, hogy szinte kezelhetetlen. Csinálhattam volna rövidebb szakaszokat is, de akkor meg az illesztéseknél fog egyszer felpöndörödni. Rengeteget kivett belőlem a művelet, éveket öregedtem. Ilyet soha többet.
A talpszelemenre favédő lazúrt kentem két rétegben, oszt jónapot. Üdítően egyszerű eljárás a bitumenes bajlódáshoz képest.

Jöhet a fedél, van mire ültetni az 5 bordás szendvicspaneleket. Valószerűtlenül könnyű szerkezet, nagy felülettel. Kizárólag szélcsendes nap jöhet számításba a kivitelezéshez, mert különben birkózni kéne a nagyméretű táblákkal (közel 3 négyzetméter), ami balesetveszélyes. Különösen az akna szélén egyensúlyozva. Könnyű darab, de rossz a fogása, és mindkét kezemre szükségem van – néha jól jönne egy harmadik.
A panel másik vége túl messze van. Nem érem el, de egy gurtnit átvetve, és gémet alakítva, egyedül is eljátszhatom a daru, a darukezelő és a terhet igazgató melós szerepét. Artisták? Cirkusz? Minek. Elég engem nézni, ahogy a fogam közözött tartott gurtnival a helyére eresztem a tetőszerkezetet. Közben az egyik kezemben fényképezőgép, amivel megörökítem a műveletet az utókornak. Na jó, van ebben a képben egy kis túlzás, amivel zsonglőrnek festem le magam, de ki ne szeretne néha kitűnni a szürke sokaságból azzal, hogy olyan tulajdonságait fitogtatja, amivel nem sokan rendelkeznek. A népesség kevésbé elszánt része ilyen helyzetekben segítséget hív, és máris könnyebb dolga van. Akkor viszont elmarad a kaland, a egyszemélyes kivitelezésre optimalizált tervezési agytorna, továbbá az adrenalin sem árad szét az emberben kiélezett helyzetek híján. Arról nem beszélve, hogy egy olyan történetet nem nagyon lehet kiszínezni, ami arról szól, hogy jött néhány szakember, és megcsinálták.

Ez is megvan, és még nem ment le a Nap. Gyönyörű csendélet annyi hibával, hogy ez a tető most úgy néz ki, akár egy jól szigetelt hűtőház teteje. Lesz ezzel még dolog, hogy elveszítse ipari jellegét.

Éjszakára lekötöztem. Talán lesz akkora szerencsém, hogy nem pont most támad akkora vihar, ami átrepíti az egészet a szomszédba, és lesz mit lecsavaroznom másnap. Kalotta. Soha nem hallottam ezt a szót korábban, de most egy ilyen nevű alkatrészre is szükségem volna ahhoz, hogy a tetőt szakszerűen a gerendákhoz rögzítsem. Ahol a tetőpaneleket vásároltam, ott nem tudtak adni. Miért is tartanának ilyesmit? Ahová küldtek, ott sem volt. Nem is hallottak róla, mint ahogy én sem, pedig ők egy szakkereskedés. Elbaszott világ ez, legalábbis ez a része szarul működik. Sebaj. Elmentem kedvenc csavarboltomba, ahol helyettesítő termékként a kezembe nyomtak egy maréknyi tömítő alátétet. Falura jó lesz.
Nem vitte el a szél. Lecsavarozva, masszívan rögzítve várja a folytatást.

A folytatás egyik jelentős szakasza, amikor helyükre kerültek a nyílászárók. Majdnem. A legjobb szándék mellett is előfordulhatnak hibák, mint ahogy esetemben is történt baleset abból, hogy 2008 mm helyett 2080 lett az egyik legyártott ablak szélessége. Ez a jobbik eset, mert a tokból lehet vágni. Az üvegből meg nem, és annak is kicsi az esélye, hogy ezt a trapéz alakot máshol fel tudják használni. Az üveg tehát kuka, és az új üveg érkezéséig halasztást szenved az akna teljes elszigetelése a külvilágtól. Ezek a nyílászárók ugyanabból a profilból készültek, mint az egy szinttel lejjebb elhelyezett tolóajtó. Egységes. Színben, hőhídmentességben egyaránt. Kint tűz a nap, palacsintát lehetne sütni a felületen, bent meg hűvös. Egységes lesz a kivitel úgy is, hogy ugyanazt a RAL 7016-os festéket kenem a levágott PUR-habra, mint a tolóajtónál. A színválasztás egy tévedés következménye, de bejött. Mondják, hogy a jó kapus nem csak ügyes, de szerencséje is van.

Nagyon igyekszem előre gondolkodni, hogy a jövőben ne érjenek meglepetések, de ez nem sikerül mindig. Most kivételesen jó érzés tölt el, hogy a trapéz alakú ablakfelület mellett időben sikerült kialakítani az akna szellőztetéséhez beszerelendő ventilátor helyét, és nem utólag kell fejet vakarva barkácsolni.

Legifjabb utódom ritkán jön haza, akkor is úgy jár, hogy befogják valami házimunkára. Most is ez történt vele. Végre volt valaki, aki megfogta a 4 méter széles műfűtekercs másik végét, és segített leteríteni a tetőre. Könnyebb így, ha négy kezem van. Rögzítettük a műfű szélét, amihez lecsiszolta és lefestette a stafnit, majd fel is csavarozta. Megszűnt a hűtőházjelleg, és már az a veszély sem fenyeget, hogy a 0.5 mm-es lemezzel burkolt tetőpanelt huplisra veri a jégeső.