Futófolyosó: padlóburkolat

A burkolat fektetését az én viszonylatomban jelentős földmunka előzi meg, amit velem ellentétben egy erre szakosodott, alkalmas gépekkel felszerelt társaság játszi könnyedséggel elvégezhetne – de nem végzi. Földtükör készítés következne kereken 60 m² területen, amit megelőzne néhány köbméter föld elhordása, mert a pincéhez vezető folyosó talajszintje magasabb a kívánatosnál. Úgy gondoltam, ennek kivitelezésétől megkímélem magamat. Rosszul gondoltam. Röviden elmesélem, mit mondott az igényemre egy szakipari vállalkozó.

"60 négyzetméter? Néhány köbméter föld? Na jó. Egy pénteki, rövid műszak után arra kanyarodunk hazafelé menet. Ki se szállunk az autóból teljesen, csak fél lábbal, és arrébb dobjuk azt a földet. Ha ha ha."
Ez virágnyelven azt jelenti, hogy nem akarnak foglalkozni ilyen pitlák melóval. Azt is jelenti még, hogy földmunka terén is ki kéne teljesítenem képességeimet, amihez nem igazán fűlik a fogam, és egy sérv sem hiányzik. Annyira meg akartam szabadulni ettől a földtúrástól, hogy egy ismerős vállalkozótól kölcsönkértem a Lajost, aki rendkívül szorgalmas munkaerő. A főnöke engedte volna, de a Lajos nem akart kiszakadni a csapatból.
Magamra maradtam.
A riasztó helyzeten az eredeti terv módosításával tettem túl magam. Nem lesz vízszintes a padló. Lesznek benne enyhe emelkedők, és ugyanekkora lejtők, óvatos küszöbök K-szegélyből (ebben kevésbé lehet hasra esni). A tükör pedig nem lesz tökéletes, de az egyenetlenségeket nagyon szépen kitölti a 0-4-es kőzúzalék. Amennyi fáradságot megtakarítottam, annyival több időt szántam méricskélésre, tervezésre. Az eredmény sokkal érdekesebb egy vízszintes padlónál, és egyes helyeken a vízelvezetés szemszögéből kifejezetten praktikus vályúkat, lejtőket alkottam. Lényeges eredmény: jóval kevesebb földet mozgattam meg, és szállítottam el az eredeti elképzeléshez képest.
A padlóburkolást a pince előtti területtel kezdem, aminek szintezését meghatározza a vizesblokk és a pince küszöbmagassága, valamint a szennyvízelvezető cső és a lefolyóként alkalmazott rácsos folyóka viszonya, továbbá a futófolyosó padlójának szintje. Külön ügyelni kell arra, hogy a vizesblokk nem vízszintes síkra nyíló ajtaja legalább derékszögben kitárható legyen.

A lefolyóként alkalmazott folyóka bűzelzáróval csatlakozik a szennyvízcsőhöz. Miért nem profi lefolyót használok? Nézd meg az árát. Elrettentő. A "profi" bűzelzáró meg annyira béna, hogy leszűkíti a keresztmetszetet, ami rendszeres duguláshoz vezet, ráadásul lassabban folyik el a víz. Íme a maszek megoldás:

Döngölt talajon elterített betonra fektetem a folyókát. Ez a támpont, ehhez igazodik és lejt minden más.

Itt még azt hittem, hogy a pince előtti tér igényli a legnagyobb odafigyelést, de ez az elmélet később megdőlt. Jól sikerült külalakra és funkcionálisan egyaránt. Nagy mennyiségű víz várakozáson felüli gyorsasággal tűnik el a lefolyóban. Ideális hely hordómosásra.

A "tégla van dögivel" már volt egyszer. Nem jut eszembe más az alábbi képről, legfeljebb az, hogy téglához képest rendkívül méretpontosak (antik betontégla).

Egy újabb fuvar 0-4-es kőzúzalék az ágyazathoz.

Az ágyazat és a padló helyéről kiszedett földet az udvari depóba talicskázom, onnan a platóra dobálom, majd egy pihentető fuvart követően az építési törmeléket gyűjtő konténerbe lapátolom. Nem emlékszem, hányat fordultam, de elég volt ahhoz, hogy kifejlődjön bennem az energiatakarékos lapátolás képessége.

Meglehetősen egyszerű tevékenységekből áll össze az építőipar nevű sport. Engem az ment meg az egyhangúságtól, hogy a saját építkezésemen egyszemélyben töltöm be a képesítés nélküli culáger, kubikos, kőműves, burkoló, anyagbeszerző, fuvaros, villanyszerelő, vízvezeték-szerelő, ács, állványozó, hegesztő, lakatos, tervezőmérnök, művezető és műszaki ellenőr pozíciókat.
Itt a helye a kérdésnek: miért nem alkalmazok szakembereket? Korábban azt az elvet követtem, hogy mindent szakemberre kell bízni, mert tőle várhatok kifogástalan eredményt, szakszerű kivitelezést. Felhígult társadalmunkban ez a megállapítás ma már nem feltétlenül érvényes. A jó szakemberek folyamatosan szökdösnek, elvándorolnak nyugatabbra. Érvényes ez az építőiparban dolgozókra is. Csak a kutyaütők maradnak, meg azok, akiknek erős a kötődésük megszokott környezetükhöz. Olyan vállalkozókkal is volt dolgom, akik felmérték a terepet, ígértek egy árajánlatot, aztán nyomuk veszett, elérhetetlenné váltak. Volt, aki következő év októberére tudott volna beütemezni, annyira elfoglalt. Nem szabad elfelejteni az elkényeztetett földmunkás vállalkozót sem, akinek 60 m² túl kis falat, nem hajol le aprópénzért.

A ritka és elrettentő esetek közé tartozik, amikor nemrég egy kőműves-burkoló szakembert alkalmaztam. Rendesen megfizetve, de talán még annál is jobban. Nem esett az eső, nem volt hideg, még csak nem is volt részeg. Napidíjért dolgozott, nem kellett kapkodnia. Egy kerítés sávalapjának kivitelezése volt a soron következő feladat, ő pedig kifogástalan munkakörülmények közepette a következő mutatványt adta elő:

Szóvá tettem, hogy az eredmény nem meggyőző, de neki az ilyen észrevételeimre volt egy sablonszövege: jóó lesz az. Valóban. El is csúszott, csálé is, de a miénk. A zsalu nem dőlt ki teljesen, a friss beton nem folyt le, másnapra megkeményedett. A szakember ekkor észlelte, hogy elfelejtette beágyazni az odakészített 12-es betonvasakat, de nem jött zavarba. Lebontotta a zsalut, majd fogta a vasat, és egy nagykalapáccsal bőszen beverte a megszilárdult betonba. Mire felocsúdtam, és tiltakoztam volna, már megvolt a baj. Ő meg a szokása szerinti szöveget szajkózta: jóó lesz az, jóó lesz az. Ekkor telt ki végleg a becsület. Nem sajnáltam elküldeni, mert szinte minden nap okozott valamilyen kárt amellett, hogy végezte a dolgát. Kilyukasztotta a szennyvízcsöveket, csorbásan vágta a kerámialapokat, fordítva ragasztotta le, nem stimmelt a minta. Hiába volt felhalmozva minden szükséges alapanyag (sárga- és folyami homok, cement, sóder stb.), méregdrága zsákos, előkevert anyagokat vásároltatott velem (alapvakolat, simítóvakolat). Borzasztó.

Az elején megbíztam egy régi, megsüllyedt burkolat kijavításával. Fölszedte a köveket, feltöltötte az ágyazatot, majd visszarakta a burkolatot. Aztán jött, hogy:
– Hiányzik egy kő.
– Az meg hogy lehet?
– Há’ az ott sem vót. Hiányzott má’ az elején.
– Ne mondja! Nekünk eddig nem tűnt fel.
– Má’ pedig az bizony nem vót ott.
Oly mértékben ügyefogyott volt a faszi, hogy sejtettem, hol lehet az elveszett kő.
– Tudja mit? Kössünk fogadást. Szedje fel, amit lerakott, és keressük meg az ágyazatban, mert szerintem ott lesz. Ha mégsem, akkor kifizetem még egyszer a díjat, de ha megtaláljuk, akkor az magának bukta. Rendben?
– Rendben.
A követ természetesen megtaláltuk a burkolat alatt, a kőzúzalékba temetve. Nem ez volt a legjövedelmezőbb napja a szerencsétlennek, mert akkor még nem napidíjas megállapodásunk volt, hanem négyzetméter után fizettem.
Az építőiparban uralkodó állapotokról mesélő kitérő után visszakanyarodok az eredeti történethez. Földmunka, anyagmozgatás, ágyazatkészítés szintezéssel, tömörítéssel, téglavagdosás, burkolat fektetése. Ezek a műveletek ismétlődnek a pincétől az udvarig. Az egyhangúságból időnként kizökkent egy-egy addig nem tapasztalt helyzet, de még így sem szívesen élnék meg ebből a munkából.

Világosodik a terület. Közel a megváltás, a futófolyosó udvar felöli vége.

Tapasztalataim alapján bizton állítom, hogy ezt az apró részletet a szakemberek túlnyomó többsége jó eséllyel pontatlanabbul kivitelezte volna annál, mint ahogy itt látható:

Ezt a "kanyart" sem bíztam volna másra, mert akkor valószínűleg életem végéig nézegethetném az egyenetlen, szabálytalan vágásokat.

Közeledek az udvar burkolatának széléhez. Amikor idáig ér a futófolyosó téglapadlója, akkor már nem kell többé sarat dagasztani esős időben.

Ez is megvan, de a befejezéstől még messze vagyunk, mivel a folyosó mindkét vége nyitott. Eddig ez az állapot nem okozott gondot, csakhogy nemrég villanybojlereket akasztottam a falra, amik ezentúl innen látják el a házat és a borospince vizesblokkját melegvízzel. Elszontyolodnék, ha a vizes szerelvények télen szétfagynának. Most szeptember elején járunk, tehát némi szerencsével van közel két hónapom arra, hogy lezárjam a folyosóvégeket. A célt szem előtt tartva már van jelentősége, sőt, szükségszerű, hogy annak idején hőszigetelés is került a lapostetőre.