Tavaszodik I.

A pincében rendben zajlanak a folyamatok, a 2020-as cabernet sauvignon hordóba került. A következő szüretig nincs sok tennivaló, viszont kezdődik az építkezési szezon, folytatom a tavaly abbamaradt munkákat. Előtte azonban teszek egy kitérőt, mert ha időben ki akarom ültetni a palántákat, akkor gondoskodni kell alkalmas helyről. Építek a kertben egy támfalat, annak tetejébe meg egy magaságyást. A húsz évvel ezelőtti építkezésből maradt egy kupac kő, de ennyi nem elegendő hozzá. Meséltem korábban, hogy a nagyharsányi kőbányában már nem árulnak építőkövet, ezért ez az attrakció beton támfalelemekből épül.
Az első művelet a tereprendezés, ami egy monumentálisra nőtt, áthatolhatatlan szeder-telep kiirtását jelenti. Nem fáj érte a szívem, mert semmit nem terem vagy alig valamennyit, és a tüskéi nagyon barátságtalanok. Életrevaló növény, nem lesz egyszerű végleg megszabadulni tőle.

Nem adta magát olcsón a szeder. Rendesen megszaggatta a ruhámat. Közben rá kellett jönnöm, hogy a hosszú szárú hegesztőkesztyű szederirtó kesztyűként is jó szolgálatot tesz egy háztartásban.

Most jön a "kedvencem", a földmunka. A régi világban büntetésül követ törettek az emberrel. Fejlett világunkban nekem a föld kitermelését és mozgatását mérték ki. Néha eltöprengek azon, hogy mivel érdemeltem ki ezt a sorsot? Nem szívesen foglalkozom ilyesmivel, de magától nem fog elkészülni, ezért megint a "magad uram, ha szolgád nincsen" bölcsesség érvényesül.

A megtámasztandó föld nem függőlegesen emelkedik, ezért a támfal mögött egyelőre levegő foglal helyet. Az űrt természetesen ki kell tölteni, de az épülő fal közelében, a kertben nincs felesleges föld, pedig milyen kényelmes lenne karolásnyi távolságból lapátolni.

Olyan kiváltság a kényelem, amiből nekem – építkezés terén – nem jut. A szükséges anyagot az udvarról hordom fel, ahová a futófolyosó padlóburkolatának készítését megelőző földmunkák idején depóztam. Eddig csak a bal térdemet éreztem – nem véletlenül hagytam abba a fallabdát évekkel ezelőtt – , de most kalandos lépcsőket járva már a másik is jelzi, hogy nem lesz ennek jó vége. Kiskoromban tudtam szervezni embereket ilyen munkára, mert akkor még nem akart mindenki celebként vagy influencerként érvényesülni, és maradtak olyanok a munkaerőpiacon, akik tisztességes bérért hajlandóak voltak egész nap gürcölni. Megint fogytam valamennyit. Mindig volt térdem, de ritkán figyeltem fel létezésükre. Most olyan korszak kezdődik, amikor egy darabig nem is tudok majd másra gondolni. Nem a képen látható néhány vödörnyi teherrel kínlódtam, ez itt csepp a tengerben. Nem számoltam a köröket, de ráment egy műszak.

Pihentető az eddigiek után a következő művelet, amikor 50 literes zsákokból szelídített tehénszart, más néven "érlelt marhatrágyát" helyezek el a majdani ágyás alatti rétegbe. Ennek tetejére növényi apríték kerül, majd az egészet lefojtom egy réteg földdel.

A megtámasztott part szabadon maradt részét függőlegesre vágva kiszélesítem a derékmagasságban kialakított vízszintes placcot, amire így már két sorban ültethetek palántákat. Nehezen, kemény küzdelem árán hagyja magát birtokba venni a kiszélesített terület. Előkerült néhány meglepően jó állapotban lévő vaskos gyökér – az egykoron ezen a területen állt szilvafák gyökerei.

Ez már olyan, akár az igazi. Konyhakerti ágyás derékmagasságban, dréncsöves öntözéssel, paradicsom- és paprikapalántákkal.

Paradicsom és paprika. Nőnek, mint a bolondgomba, már kötözni kell őket.

A támfal és a konyhakert annyiban kapcsolódik a borospincéhez, hogy ha egy borozgatás mellé esetleg lecsóhoz van kedvünk, akkor közel az alapanyag. Ezt a gondolatot követve disznóólat is építhetek egyszer, meg vágóhidat és füstölőt, hiszen a lecsóhoz kolbász és szalonna is kell. A szedertől visszahódított területen kétféle fügét is ültettem. Az egyik fajtát dugványozással, a másikat cserepes állapotából. Remek gyümölcsöt adnak, és nem tépik le rólam a ruhát, mint a szeder. Jobban járok velük.

Kétféle füge? Igen, ott van a másik is a jobb oldali kövekkel körbevéve, csak nem látszik. Valami nagy figyelmet igénylő tevékenység közben ügyetlenül rátapostam. Kedvesem vette észre a növény állagromlását, s egy metszőollóval szakszerűen visszavágta (tőből), majd köveket helyezett el a baleset után a tövek köré, hogy megbotoljon benne a mamlasz, ha megint fügét taposna. Masszív növény, a gyökereinek semmi baja. Ki fogja bírni.