A jog nem egzakt tudomány

Belehasít az éjszakába a csengő hangja, aztán dörömbölnek. Félelmetes erre ébredni. Dr. Kováts János kinéz a kukucskálón, és nem haramiákat vagy rendőröket lát, hanem az egyik szomszédot.
– Doktor úr! Jöjjön gyorsan, szül a feleségem. Már nem mehetünk sehova, mert beindult.
– Jogász vagyok, nem orvos – vonakodik dr. Kováts.
– Nem érdekel, jöjjön azonnal!
Egy mindenre elszánt ember toporzékol az ajtó előtt, ebben a helyzetben ellenkezni hiábavaló. Menni kell.
Kováts úr nemrég cserélt névtáblát, amin büszkén hirdeti friss doktori címét. Most azonban a postaládára is visszateszi a régit, mert sima Kovátsként nyugalmasabb életre számíthat.

A doktori cím eredetileg kizárólag az orvosláshoz értők kiváltsága volt. Mélységes tisztelet és hajbókolás övezi e szakma képviselőit mindenkor, ami érthető, hiszen élet-halál urai. Megirigyelhették a gyógyítók felé áradó tiszteletet a jogászok, és az emberiség történelmének egy sötét korszakában valahogy kijárták maguknak is a társadalmi hierarchiában előnyöket biztosító, kitüntető címet.

Mit gondolsz a képen látható fickóról? Nem szabad külső alapján ítélni, mert nagyot tévedhetek, elsőre mégis az ugrik be, hogy talán itt a piros, hol a piros csalásban utazik, és autóvásárok mellett szedi el a pénzt balga emberektől. Alaposan melléfognék ezzel a gondolattal, mert emberünknek honoris causa doctor címet adományozott a Debreceni Egyetem, tehát igazából tiszteletre méltó tagja társadalmunknak. Érdekes példát hoztam fel a témához, mert erről a fasziról titulusai alapján sem kaphatok csalhatatlan képet. Sikeres kézilabdaedzőként indult meredeken felfelé ívelő pályája, és ma már prof. dr, egyetemi tanár, egyetemének emeritus rektora. Micsoda karrier! Kellett hozzá egy kis hátszél, meg néhány törvénymódosítás a szabályok kijátszására, de nincs ebben semmi rendkívüli. A kommunista időkben a négy elemit végzett Elena Ceaușescu a kamu doktori címén túl a Román Tudományos Akadémia elnökségéig vitte, ráadásul miniszterelnök-helyettes volt.
A kétes előmenetel hátterében patrónusok és jogászok állnak, akik kreatív törvénykezéssel, szabályok idomításával, politikai kinevezésekkel egyengetik kegyeltjeik útját. Kártékony foglalkozás a politikus-jogász, de ezt is lehet fokozni a propaganda-marketinges irányultsággal ötvözve.

A jogászkodás megítélésével foglalkozva, azon belül az ügyvédek tevékenységét vizsgálva jelentkezik első kétségem arra vonatkozóan, hogy tudománynak tekinthető-e az a szakismeret, aminek célja jogszabályok csűrése és csavarása. Polgári perekben az ügyvédek mindkét fél képviseletét vállalják. Nem meggyőződés alapján választanak oldalt, hanem a díjat megfizető ügyfélnek dolgoznak elvtelenül, zsoldosokhoz hasonlóan. Tehát egy ügyvéd elvállalja az ügyet a felperes oldalán, majd egy másik annak ellenkezőjét az alperes jogi képviseletében úgy, hogy valamelyikük nyilván vesztes lesz a perben, és csak egyikük élheti meg sikerként közreműködését. Tisztelet a kivételnek, mert nem minden szakember vállal eleve vesztes ügyet, csakhogy létezik a megélhetési jogász, aki nem válogatós. Amíg lószar van, veréb is van.

A jogász szakma csúcsa kétségtelenül a bírói hivatás, de őket sem irigylem. Minden ítélethozatal után összeszorul a gyomruk, hogy vajon fellebbeznek-e döntésük ellen, és ami igazán rémülettel tölti el őket, az a fellebbviteli bíróság esetleges ellenkező értelmű döntése, ami az eltérő jogértelmezés lehetősége miatt akkor is benne van a pakliban, ha az alsóbb fokon hozott ítélet megalapozott.

Felelősség tekintetében talán az ügyészi tevékenység a legkevésbé nyomasztó a jogász hivatásrendek közül, mert hibájára vagy tévedésére azonnal felhívja a figyelmet a védőügyvéd, és kiigazítja a törvényeket elvárhatóan mindenkinél jobban ismerő bíró. Így aztán a vádemelési szakaszban bátran vagdalkozhatnak büntetési tételekkel, a meghozott ítéletért a felelősséget a bíró viseli. Az ügyészt elmarasztalhatják, ha javaslata nincs összhangban a bűncselekmény súlyával, mivel neki is kötelessége a törvények szellemében dolgozni. Ez a munka sem lehet minden esetben sikeres, mégis úgy gondolom, hogy emiatt nem sírnak át álmatlan éjszakákat.
Íme két hírhedt ügy a közelmúltból, amikor az alapeljárásban született ítéleteket a fellebviteli bíróság megváltoztatta.

• Az uborkáit lopás ellen védő gazda áramot vezetett a veteményese köré húzott kerítésbe, amivel egy tolvaj halálát okozta. Több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt indítottak ellene eljárást, és a bíróság előzetes letartóztatását rendelte el. A vádhatóság képviselője fegyházban letöltendő büntetést kért a vádlottra, akit elsőfokon egy év felfüggesztett fogházbüntetésre ítéltek. Az ügyész súlyosbításért, a vádlott és védője felmentésért fellebbezett.
  Mi lett a vége? Az ítélőtábla megrovásra enyhítette az ítéletet.

• Egy borosgazda megelégelte, hogy pincéjéből rendszeresen lopnak, ezért borába fagyálló folyadékot kevert. Ennek okán a következő lopás után a borfogyasztó tolvajok egyike belehalt a mérgezésbe. Az ügyészség életveszélyt okozó testi sértéssel vádolta meg a gazdát, amit a bíró saját hatáskörében előre kitervelt, aljas indokból elkövetett emberölésnek minősített, és az elsőfokú eljárás végén 7 év börtönbüntetésre ítélte. Mindenki fellebbezett. Az ügyészség különös módon enyhítésért, mint ahogy természetesen a vádlott is, akire másodfokon halált okozó testi sértés miatt másfél éves, felfüggesztett börtönbüntetést szabtak ki.

Csupán ezekből az ügyekből kiindulva megállja helyét a címbeli megállapítás, hogy a jog meglehetősen ködös, nem egyértelmű szabályrendszert alkalmazó szakterület, és a jogászok törvényszöveg-értelmező tevékenysége a verselemzéshez hasonlatos: lelkület, hangulat, közérzet, fantázia és inspiráció kérdése, hogy a szubjektum mit hoz ki belőle. Hogy mennyire nincs egyetértés jogászok között ugyanannak az ügynek megítélésében, az jól lemérhető például a fagyállós esetben. Az ügyész, a vádlott védője, az áldozat családjának ügyvédje és a bíró mind jogászok, mégis négyen négyféle jogi értelmezését fogalmazták meg ugyanannak a tényállásnak. Baj van a doktorokkal. Az orvosok néha annyiféle diagnózist állítanak fel egy betegről, ahányan vannak, a jogászok pedig egy-egy eset jogi minősítésekor kerülnek ebbe a helyzetbe.
Az első fokon súlyosan elítélt fagyállós gazda magára hozott bajt. Elsődlegesen azzal, hogy mérget öntött a borba, de ezt még megúszhatta volna. Súlyosbította helyzetét, lehetetlenné tette védekezését a beismerés. Soha nem derült volna fény arra, hogy ki kezelte a bort fagyállóval, ha ő nem kotyogja ki. Legyen ez az ügy tanulság mindenkinek, aki harcba száll sunyi tolvajokkal, galád ellenséggel, igazságszolgáltatással, jogszolgáltatással, hivatalokkal.

Elvi tanácsok nyomasztó helyzetek elkerüléséhez

• Védd az értékeidet. A nem jogerősen 7 év börtönre ítélt V. Pál eleve gondatlan volt akkor, amikor nem szerelt ajtót pincéjére, és az udvarán tárolta azokat a holmikat, amiktől a tolvajok megszabadították.

• Ne hagyd megtorlatlanul az ellened elkövetett gazságokat. Mi minősül gazságnak? Ennek megítélése vérmérséklet függvénye. Tasnádi (nem az egykori pécsi polgármester, hanem az agysorvadásos) állítólag azt is rossznéven vette, ha véletlenül ráléptek a cipőjére. Csontok törtek, fogak repültek. Nem ezt javaslom. A szélsőséges viselkedést kerülni kell.

• A harag rossz tanácsadó, a hirtelenség nem vezet jóra. Ügyedet intézd megfontoltan.

• Soha ne fenyegesd azt, akivel szemben eljárnál, mert azonnal rád terelődik a gyanú, ha valami baj érné. Fenyegetni azért sem szabad, mert ha végül mégsem teszel semmit, akkor azzal hírneveden esik csorba – a beváltatlan fenyegetések hiteltelenné tesznek.

• Tervezz. Ne csak a lehetőségeket gondold végig, hanem a hatásokat is. Legyen alibid, tüntesd el a nyomokat. Igazából akkor jársz el helyesen, ha nem hagysz nyomot. Nem egyszerű feladat. Számtalan helyen elcsúszhat az elképzelésed, könnyű hibázni, és a végén elkapnak.

• Önbíráskodást tervezve nem árt közben egy alapos önvizsgálat. Ha ennek során megállapítást nyer, hogy az önbizalmad mértéke meghaladja tehetségedet, akkor tegyél le róla, és válaszd a törvényes utat. Azért is hasznos alaposan elgondolkodni az ügyön, mert közben kiderülhet, hogy nincs is igazad.

• Légy barátságos, kelts olyan benyomást az ellenfélben – ez lehet akár hatóság is – , mintha kettőig sem tudnál számolni. Ezzel elérheted, hogy lebecsüljék képességeidet, és ne küzdjenek ellened teljes erőbedobással, ami a végén vesztüket okozhatja (nem pusztulásukra gondolok, hanem arra, hogy veszítenek).

• Ne fecsegj. Ha eljárást indítanak ellened, tagadj a végsőkig. A vádat bizonyítani alkalmasint nagyon nehéz, sok esetben lehetetlen, amennyiben nem magától az elkövetőtől kapnak hozzá támpontokat. Ha a bizonyításhoz szükséges tudás egyedül a te fejedben van, esetleg a számítógépeden, akkor az ellened nem bizonyíték – amennyiben csöndben maradsz, és erős titkosítással véded adataidat.
  A ma érvényes jogrendben "senki sem kötelezhető arra, hogy önmagát terhelő vallomást tegyen, vagy önmaga ellen bizonyítékot szolgáltasson."

• Emlékezni nem kötelező. Ha olyasmiről kérdeznek, amiről nem szívesen beszélnél, elég annyit mondanod, hogy nem emlékszel.

• Az ellenség lehallgat. Egy óvatlanul megfogalmazott mondat a telefonba, egy elküldött e-mail időzített bomba lehet, bármikor felhasználhatják ellened. Amit rajtad kívül más is tud, az már nem titok.

• Olvasatlanul ne írj alá semmit. Akkor se, ha barátságosan kérnek, fenyegetés hatására meg pláne. Ha az eléd tett papíron bárhol §-jelre bukkansz, akkor kérd megbízható jogász segítségét a szöveg értelmezéséhez.

• Kerüld azokat a helyzeteket, amikben doktorok intéznék ügyedet. Az orvosdoktor félrekezelhet, a jogászdoktor jogértelmező tevékenysége pedig teljesen alááshatja életed során megszerzett bölcsességedet, az észszerűségbe vetett hitedet.

• Jogászokat, ügyvédeket csak a bírósági eljárások ügyrendjében való eligazodáshoz alkalmazz. Az ügyedet te ismered legalaposabban, ezért az érveket, bizonyítékokat, cáfolatokat és összefüggéseket nálad jobban senki nem gyűjtheti össze, ezt nem várhatod el egy felbérelt jogásztól. A szakember dolga annyi, hogy ezeket a bíróság szemszögéből elfogadható formába öntse, és figyeljen a határidőkre.

• Egy peres ügyben az átlagos ügyvéd csak jogi képviseletet vállal, nem a megoldást szállítja. Ha meglepődtél ezen az állításon, akkor inkább ne pereskedj.

• Felkészületlenül ne menj tárgyalásra, és ezt követeld meg jogi képviselődtől is.

• Jobb híján meg lehet élni az ellenfél beadványaiból is, mert néha különös módon olyan adatokat tartalmaznak, amihez máshonnan nem jutnál hozzá, és bizonyításra sem szorulnak, amíg a másik fél nem cáfolja saját magát.

Mire számíthat az igazságtételre vágyó polgár attól az igazságszolgáltatástól, ahol nincs garancia az ítéletek helyességére? A hírekben terjedő különös jogi esetek mellett saját ügyeim utólagos értékelése is elővigyázatosságra int. Bármikor és bárkivel megeshet, hogy ügyének hivatalos mederbe terelésével úgy sem a kívánt hatást éri el, hogy előtte jogtudós szakemberekkel konzultálva alaposan elemzik az eljárás várható kimenetelét. Megtörténhet ilyen csúfság? Hogyne.
A számítógépes világban hackernek nevezik a bűnözőket, akik fondorlatos módszerekkel hozzájuthatnak adatainkhoz, titkainkhoz, szélsőséges esetben online bankszámlánk felett is átvehetik a rendelkezést. Ezek a bűnözők a legritkább esetben foglalkoznak a kód visszafejtésével, vagy a titkosítás feltörésével, mert az nem egyszerű feladat. Leginkább a rendszerbe éket verő emberi tökéletlenségre alapozva érnek el jó eredményeket, és az emberi tényező nem csak a számítógépes rendszerek biztonságát gyengíti. Miért is bajlódna a betörő falbontással, zártöréssel, nehézkes módszerekkel, amikor a kulcsot a lábtörlő alatt találja?

A jogrendszer gyenge pontja is az emberben keresendő. A jog uralmát csakis a többdimenziós mérlegelés szuperfegyverével rendelkező, beépített ügynökként tevékenykedő bíró rendítheti meg. Tehát mit kell elfoglalni a jogrendszer uralásához? Hová érdemes beépített embert ültetni? Naná, hogy a bírói székbe, és ezzel a támadással célszerű a legmagasabb szintű bíróságot megcélozni, továbbá az ügyészség zombivá tétele sem haszontalan. Nehéz olyan ellenféllel jogi úton küzdeni, akinek mindkét hivatal a markában van.
Orbán Viktor, a nemzet mindentudó, jövőbe látó bölcs atyja a törvényhozó- és végrehajtó hatalom megszerzése után egyre inkább kiterjeszti uralmát a jogrendszer felett is. Beérni látszik a kemény aknamunka gyümölcse, így mit neki számára kedvezőtlen, jogerős ítéletek hatástalanítása a Kúrián. Vele szemben hiábavaló bármilyen jól felépített perstratégia, törvények ismerete. Az sem számít, ha nincs igaza, mert a végén mégis ő nevet. Bosszantó. Leginkább abból fakadnak a jogrendszer hibái, hogy ember alkotta, tehát tökéletlen. Próbálna meg belenyúlni miniszterelnökként a matematika vagy a fizika törvényeibe, azonnal szertefoszlana mindenhatóságának mítosza. Pedig azon a fránya gravitácón volna mit bütykölni, mert kisgömböcünknek egyre nagyobb gondot okoz küzdeni ellene.
Nem erősíti a törvény tiszteletét, a jogkövető polgárok számát sem gyarapítja, ha politikai nyomásra gyakorlatlan jogászokat ejtőernyőznek bírói székekbe, mert a felsőbb hatalomtól függő, kontraszelektált, szervilis bírói kar nem szolgálja a jogbiztonságot. Magyarországon ebbe az irányba haladunk.

Eddig azokat a kínos jogi eseteket taglaltam, amikben születik egy döntés, amin változtat a felsőbb bíróság, és akár visszájára is fordíthatják az eredeti ítéletet. Ez történt a napokban egy speciális eset megítélése kapcsán, de nem a bírósági, hanem az ügy nyomozati szakaszában. Ezeknek a hatóságoknak a működésében is vannak gondok rendesen, mert nem mindenhol értelmezik a jogot józan ésszel és a logikának megfelelően – a Till-ügyben a jogrend, a jogállam újabb próbája zajlik hazánkban, egyelőre kétes eredménnyel, fölöttébb zavarosan és megkérdőjelezhető szakszerűséggel, de várjuk ki a végét.

Adott egy 24 évvel ezelőtti bűncselekmény, aminek elkövetője feladja magát, és beismerő vallomást tesz. Kihallgatása után szabad emberként tér haza otthonába, mert a tényállás szerint büntethetősége elévült. A hírt a rendőrség sajtótájékoztatón teszi közzé, minden sajtóorgánum lehozza, így gyorsan terjed, hogy a gyilkost nem gyanúsítottként, hanem tanúként hallgatták ki, és szabadon távozhatott. Ez nagy felháborodást kelt a társadalomban, de nincs mit tenni, ha erre az esetre vonatkozóan így rendelkezik a törvény. Az áldozat családját nyilván rendkívül megrázza az ismertté vált elkövető büntetlensége, de a többséget hamar más gondolatok foglalkoztatják, és ahogy az lenni szokott, a nagy port felvert botrány hamar elül...

Hamarabb szavazta meg az Országgyűlés a törvénymódosítást, mint ahogy végeztem volna ezzel a tanmesével, mert én még csak itt tartok, de a módosítást már elfogadták. Lám, törvényt is lehet fércelni kapkodva, pedig az ember azt hihetné, hogy ez komoly, megfontolt munka, de épp most cáfoltak rá e naiv hiedelemre.
Nem volt elég a törvénykezési ügyeskedés. Egy másik trükk is kellett ahhoz, hogy a javított jogszabályt alkalmazni lehessen F. János lezárt ügyének újbóli megítélésekor, ami a visszamenőleges jogalkotás tiltása miatt egy jogállamban nem bevett gyakorlat. Az ügyészség hatályon kívül helyezte a nyomozást megszüntető határozatot, ami szerint a nyomozóhatóság elévülés okán engedte el a gyilkost. Ezzel a húzással F. János sokak nagy megelégedésére olyan helyzetbe került, hogy hiába van papírja bűncselekményének elévüléséről, most mégis úgy tekintenek ügyére, mint ami még nincs elbírálva, tehát foglalkozni kell vele. Hamarosan bíróság elé kerül, ahol megvizsgálják az elkövetéskor érvényben lévő és a hatályos törvényt. Láss csodát, most már egyik alapján sem állapítható meg elévülés, ezért meghozhatják az elmarasztaló ítéletet, és az elkövető kóterban marad.
Tegnap ez még nem lett volna lehetséges. Gyilkos a sitten, a jogbiztonság koporsójába meg egy újabb szöget ütöttek. Jó kompromisszum? Jogászok által uralt világunkban igazán szerencsések vagyunk azzal, hogy hazánkban már jóideje kivezették a jogrendszerből a halálbüntetést. Többek között a Balla Irma-ügy mutat rá arra, hogy az igazságszolgáltatás oldalán senkit nem érdekelnek a tények, a bizonyítékok – vagy azok hiánya – , ha van egy koncepció. Bármikor előkerülhetnek az ügyészséggel vádalkut kötő hamis tanúk, lehet felületes a nyomok rögzítése, figyelmen kívül hagyhatnak perdöntő bizonyítékokat, és beindulhat az okoskodó jogászkodás, a törvénybarkácsolás, a paragrafustuning.

A Till-ügyben végzett politikai kavarás olyan, akár egy látványkonyha. Néhány nap alatt, a szemünk láttára főztek ki egy jogi furfangot a hirtelen jött társadalmi igény kielégítésére. A régi világban autodafét rendeztek a népnek, néha kerékbetörtek, karóba húztak, esetleg máglyán égettek el bűnösöket a város főterén. Spontán igényektől fűtve mutatnak be emberáldozatot, vagy lincselnek a világ kevésbé civilizált szegleteiben néha, de ez a nálunk zajló, páholyból nézhető változat sokkal kényelmesebb. Kell ennél jobb állam, mint ami megadja a népnek, amit kér? Van annál jobb állam, mint ami vadul kutatja a köz véleményét, és rendszeresen konzultál a nemzettel? Segít helyes választ adni ezekre a kérdésekre egy Babits Mihálytól származó gondolat: "nem azt kell adni a népnek, amit kér, hanem amit kérnie kellene".

Az illusztrációként feltűnő igazság és erkölcs istennőjének kukucskáló (nem pártatlan) változata innen való: clipartmax.com/