Joggal feltételezem, hogy korál szavunkat nem a pusztából hoztuk magunkkal, hanem egy idegen szó magyar leirata. Egyházi vonatkozása miatt erősen latin eredetre tippelek, bár származhatna angolból is, mert mindkét nyelvben azonos, choral alakot kapott. Ebből az egyezésből hibás következtetés lenne rokonságot feltételezni a két nyelv között, de tudós emberek állítják, hogy mindkettő az indoeurópai (régiesen indogermán) nyelvcsaládból ágazott el. Legalább ekkora eséllyel kerülhettek szavak kelta nyelvekbe a normann hódítással, de nem akarom elvenni sem nyelvészek, sem történészek kenyerét, mert mindkét tudomány távol áll tőlem.
Letettem arról, hogy ebben az életemben angolul beszéljek, arról meg pláne, hogy értsem is az így karattyoló népeket. Magyarul egyszerűbb az élet, mert kórus és korall szavaink úgy kiejtésük, mint írásmódjuk szerint jól megkülönböztethetők. Nem így az angoloknál, ahol a choral és coral kiejtés szerint nem térnek el egymástól. Mindkét szó mellett a [ˈkôrəl] hangzást adják meg a szótárban, tehát nem csak én hallom egyformának, hanem a fonetikai jelek egyezése is ezt mutatja. Persze a szövegkörnyezet egyértelművé teszi a jelentést, de ez a segítség sem ösztönöz kellően az angol nyelv értő használatára.

Utódaimban idejekorán kifejlődött a képesség, amivel nemzetközi csapatban, idegen országok szervezeteiben is jól érvényesülnek. Fontosnak tartottam boldogulásukhoz, ezért járt hozzánk kiskorukban maszek nyelvtanár, ezért iratkoztak be külföldi egyetemekre. Nem lehet minden gyerek ilyen szerencsés – én sem voltam az.

Legalább ilyen eredményességgel tartottam távol családom felnövekvő nemzedékét a vallásos érzülettől, hitélettől, hiszékenységtől. Nem járunk templomba, nem imádkozunk, nem fohászkodunk istenekhez. Fizikailag nem volt távolságtartás, mert fiaim egyházi és felekezeti iskolákba jártak, de a haszontalan eszmék nem ivódtak beléjük, nem tettek kárt bennük. Ezek az iskolák, az ott megismert tanárok inkább voltak rendkívül hasznosak, mintsem kárunk származott volna irányultságukból.

J. S. Bach munkásságában sem okozott károkat a vallásos közeg, aminek zeneszerzőként szolgálatában állt. Ellenkezőleg. Többek között az egyház biztosított hátteret, inspirációt, valamint kellő jövedelmet népes családjának eltartásához. Életének egy szakaszában hetente komponált új kantátát vasárnapi istentiszteletekre vagy ünnepekre, s ezzel jelentős mértékben hozzájárult az egyházi zene fejlődéséhez. Ezek a művek mindmáig a liturgikus zene kiemelkedő darabjai úgy, mint a tőle származó passiók, oratóriumok, korálok, misék és motetták. Így teljesedett ki művészete olyan mértékben, hogy az a mai napig hatással van a közönségre, a zenésztársadalomra, továbbá jelentősen fejlesztette a zeneelméletet.

Meg kell hagyni, nem hétköznapi fantázia kell ahhoz, hogy valaki ilyen gazdag dallamvilágot hozzon létre többszólamú harmóniában és ritmusban. Bach alkotói nagyságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy a műveltség szerény fokán álló, zeneileg képzetlen emberben is megragadnak tőle származó dallamok. Így juthatott eszembe a képzelőerő mértékét firtató gondolataim kapcsán egy korálfantázia műfajú szerzeménye, egyik legismertebb és leggyakrabban előadott darabja, a Jesus bleibet meine Freude. Sokféleképpen interpretálják. Ha elmarad a kórus, akkor csak a címe utal vallásos ihletettségre, és ebben a formában nem áll jól minden hangszernek. Furcsa ízlésemnek más darabok zongoraátirata kellemesen hat. Bach számtalan nagy sikerű műve közül a Schafe können sicher weiden jól hangzik zongorán, pedig ezzel az előadásmóddal, ezen a kifinomult hangszeren és a fényes külsőségekkel pont a darab mezőillatú jellege vész el, s ezt a vélekedést a kedvező testi adottságait nem rejtegető művésznő sem feledteti.

A nyáj nyugalomban legelhet (Schafe können sicher weiden) című szoprán ária a Vadászkantátából való. Eredeti hangszerelésben az énekhangot a continuo mellett furulyák kísérik, ami a pásztorok életét, a békés vidéki körülményeket idézi. A dallam és a ritmus együttese zongorán előadva is meggyőzően szól, átadja a nyáj védett nyugalmát, nem kelt zavart a nedves gyapjú és az ázott szalma illatának hiánya. Ellenben a Jézus az én boldogságom (Jesus bleibet meine Freude) című korál nem szólhat jól ezen a hangszeren. Nem a kórus hiánya okozza a herélt hangzást, hanem a zongora elhaló hangja. Ez a hangszer nem képes kitartott hangot kibocsátani úgy, mint például a fúvósok. A mű eredeti hangszerelése szerint a szélesen hömpölygő, diadalmas dallamfolyam oboából árad, ami önmagában is magával ragadja a hallgatóságot, ezen felül a kórus és a többi hangszer bónusz.

Bizonyos hangszereken játszva a folyamatos hangzás adja magát. Húzod, vonod, fújod, nyomod, és szól. Egy orgonistának kivételesen jó a dolga, mert nem elég, hogy a sípokból folyamatosan tódulnak a hangok, hanem még a kórus szólamát is képes megfelelő hangzással eljátszani, ha bekapcsolja a vox humana (emberi hang) regisztert.
Az is bátran színpadra viheti a BWV szerinti 147-es kantáta záró tételét, aki csak saját baritonjára támaszkodhat. Megspórol ugyan egy kórust, de a másik oldalon maga köré kell gyűjtenie egy kamarazenekart a megfelelő barokk hangzást biztosítandó. Kísérletezni nem csak lehet és szabad, hanem kötelező, ezért ugyanezt megteheti egy angyali hangú szoprán is, de sokat veszít azzal, ha hangszeres kíséretre korrepetítorát kéri fel, aki jobb kézzel a kísérődallamot játsza, ballal meg basso continuot. Ettől lesz halvány a kísérlet, mert ezzel az egyszerűséggel pont a terjengős, barokk hatás tűnik el a produkcióból, amit sem jó artikuláció, sem lelkesen kalimpáló karnagy nem pótolhat.

Bach fantáziájának csak végzetes agyvérzés, ebből fakadóan a földi lét viszonylagos rövidsége szabott határt. Egyik legismertebb és leggyakrabban előadott műve az ő korában ilyen összeállításban szólhatott: oboa, fagott, harmónium, vonósok és kórus. Zeneileg képzetlen vagyok, nincs bennem hajlam komponálásra, de a képzelőerőm más téren jól működik. Kiskoromban Berze Nagy János és Benedek Elek gyűjtését, ráadásul a Grimm testvérek meséit olvasva edződött, ezért nem szorulok megmondóemberek ötleteire, amikor rendkívüli helyzetek magyarázatát keresem.

A közbeszédet jelenleg a múlt héten kipattant botrányok határozák meg. 2025 januárjának első napjaiban Orbánt hiába keresték, amíg ki nem derült, hogy Indiába utazott. A hírek szerint hetekig nem kíván hazatérni annak ellenére, hogy ő maga vezette be a rendeleti kormányzást háborús veszélyhelyzetre hivatkozva. Nélküle pedig nem történhet semmi, nem hívja össze a kormányüléseket – üdülni ment családostul. Néhány napra rá, az év második hetében pattant ki a Rogán-botrány: az USA szankciós listára tette a Magnitsky-törvény szellemében eljárva. Nem utazhat a tengeren túlra, ottani vagyonát zárolják, és az is pórul jár, aki üzletel vele. Lényegében pária lett, elzárkózik tőle az amerikai társadalom. Nem zárják börtönbe (a szankciók célja nem a büntetés, hanem a viselkedés pozitív változása), de távol tartják maguktól, mint valami fertőző leprást, aki eközben Magyarországon zavartalanul éli világát. Orbán után a legnagyobb hatalommal bíró "miniszter", akit bátran nevezhet bárki bűnözőnek anélkül, hogy ezzel Rogán becsületébe gázolna. Mert ez az alak bizonyítottan és köztudomásúan egy sunyi, gátlástalan tolvaj, egy kivételesen nem jogász, hanem marketinges közgazdász bőrbe bújt kártékony maffiózó.

Kiskoromban én is nagy zsivány voltam. Ha valami disznóságot csináltam, utána gyorsan ágyba bújtam, és alvást színleltem, mert ez egy gyerek számára különösen védett helyzet. Abban bízhattam, hogy az alatt az idő alatt, amíg látszólag alszom, a cselekmény elévül. Hasonló taktikát követhet Orbán, aki nem alvást, hanem üdülést színlel Indiában, jó messze innen. Itthon is nehéz közvetlen kérdésekkel zaklatni, hát még a világ másik felén.
Rogán mégiscsak a titkosszolgálatok főnöke, ráadásul a magyar kormány jól fizetett lobbistákat tart Washingtonban. Valaki időben leadhatta a drótot a készülő amerikai döntésről, és ezt megneszelve Orbán megpattant, és azóta is úgy viselkedik, mintha minden rendben lenne. Rogánról egy szót sem szól, miközben azt megüzente Indiából, hogy szerinte Csád biztonsága és szuverenitása milyen fontos. Kisajátított országrészek, saját lábon álló család, TEK, erős mennyezet a fej fölött, és vastag bőr a pofán – ezek teszik magabiztossá az embert. Orbán ennyi mindennel megtámogatva épít stadiont a kert végébe gőgösen, hosszabbítaná meg a kisvasutat Bicskéig pofátlanul, és így védi Rogánt a védhetetlentől dacosan. Pedig ez a fickó már nem csak a Kúria szerint bűnöző, hanem az OFAC is annak tartja. Az USA Pénzügyminisztériumának Külföldi Vagyonellenőrzési Hivatala vezet nyilvántartást a világ legsötétebb gazembereiről. Félreértésből nem szoktak felkerülni erre a listára, és aki szerepel rajta, arról biztosan tudhatjuk, hogy nem rendes ember.

Öreg vagyok már a forradalom-csináláshoz, de szurkolok a fiataloknak. A bumburnyák Mészáros Lőrincnek nem lehet akkora fantáziája, mint némely zeneszerzőnek vagy mesemondónak, de valamit sejthet a jövőről. Történt egyszer néhány éve, hogy valaki merészen és kíváncsian légifelvételeket készített a manus valamelyik birtokáról, és ezeken a fotókon páncélozott harcjárművek láthatók. A közvélekedés megelégedett azzal a magyarázattal, hogy hobbieszközök, mert megteheti, és ilyeneket is tart. Aki utazott már ilyen járműben, az érezhette közben a kényelmetlenséget, a süppedős bőrülések és a pohártartó hiányát. Kéjutazásra tehát alkalmatlan, viszont átgázol mindenen. Állítólag egy szentpétervári vállakozás ilyen járgányokkal nyújt különlegesen biztonságos taxiszolgáltatást. Lehet ezzel menekülni, ha úttorlaszokat épít a lázadó csőcselék? Hogyne lehetne. Nincs előtte akadály, és megvéd kézifegyverek lövedékeitől.

Megérett a változásra a magyar vidék. Ezt onnan is tudni, hogy a mai hírek között ezt olvasom: "borzasztóan büszke arra a MÁV, hogy egyetlen utas sem hal meg vonatbalesetben". Ez már valami! Ennél jobb reklám nem is kell egy szolgáltatásnak. Hogyan érhetné utol ezt a színvonalat például egy étterem? Jó reklámmal, remek szlogennel, például ezzel: a mi konyhánktól nem fogja kihányni a belét, mert az alapanyagok közül száműztük a gyorsan ölő mérgeket.
Emlékszem arra, amikor a rendszerváltás idején az Alkotmánybíróság megtiltotta a személyi szám használatát, mert roppant komolyan vették a személyes adatok legújabb divat szerinti védelmét. Azonnal működésbe lépett a magyar lelemény, mert hirtelen átnevezték személyi azonosítóvá, amire nem vonatkozik a törvényi tilalom. Ugyanígy vezették be nagy leleménnyel a 10.9 kilós gázpalackot a 11 kilósokra érvényes szabály kijátszására, de a fehér csekkel is a sárga csekk szabályait cselezte ki a Posta a nemzeti trükközés rendszerében. Trükközésnek minősül az is, ahogy a kormány kénye-kedve szerint kókányolja az Alkotmányt (újabban alaptörvényt). 2023-ban módosították úgy, hogy most már egyedi, tartós azonosítónak hívják azt, aminek használatát korábban személyi szám elnevezéssel tiltották meg. A különböző adatbázisok összekapcsolására alkalmas személyi szám furfangos visszahozatalával a digitális állampolgárságnak ágyaztak meg, ami a kínai típusú, totális ellenőrzés bölcsője. Kíváncsi lennék arra, hogy Rogánnak milyen "találmányai" hasznosulnak a digitális állampolgárság programban, és ez mennyibe kerül az adófizetőknek? Egyszeri licensz, vagy látszólag kedvező bérleti díj formájában húz hasznot? Esetleg haveri koncesszióban működtetik majd a digitális állampolgárság rendszerét?
Meglehetős bonyolultsággal működik az ország, ha szégyentelen és haszonleső jogász-politikusok telepednek a gazdaságra és az államigazgatásra. Egyik hülye szabály jön a másik után, csak kapkodjuk a fejünket. Ebben a helyzetben a gyengébb idegzetűek fogódzót keresnek, támogatásra szorulnak, amit az élelmesebbje habozás nélkül kihasznál. Az egyház a túlvilági boldogság és a feltámadás ígéretével – épp most olvasom, hogy Szabó Zsófi is támaszra lelt az igékben. Aztán ott van a kormánypárt, ami rezsicsökkentéssel, adókedvezménnyel, CSOK-kal, munkáshitellel győzködi a választópolgárokat az egyedüli igazságról.

Abban reménykedek, hogy a következő országgyűlési választáson már nem képviselnek jelentős arányt azon választópolgárok, akik a Rabszolgasors című brazil teleregény főszereplőjének, bizonyos Isaurának felszabadítására gyűjtést szerveznének, mert a Fidesz a valószerű gondolkodás hiányának erre a fajtájára építi kampányát. Attól a balmazújvárosi nőtől pedig megvonnám a választójogot, aki egy Elon Muskként bemutatkozó csalónak százezreket utalt át. A jogosítványát is bevonnám, mert egy ennyire egyszerű szerzet veszélyt jelenthet a közúton is.
Már nem is csodálkozom azon, hogy az állami gondoskodás híján életképtelen egyedektől felhígult társadalomban, ebben a veszélyes és nehezen átlátható, egyre bonyolultabb világban sokan az istenektől remélnek megoldást, templomokban keresnek menedéket, pártfogót – Jézus az ő boldogságuk.

Az egykoron uralkodó nézet szerint a Nap keringett a Föld körül. Hiába érveltek ez ellen tájékozott, tudós emberek, elnyomta őket a hatalom. Mit elnyomta? Giordano Bruno esetére ez pontatlan megállapítás, ha valóban kivágták nyelvét, majd fejjel lefelé lógatva, élve megégették eretnek tanok hirdetése miatt. Kopernikuszt és Galileit is sanyargatták, amiért összeütközésbe kerültek a katolikus egyházzal. Utóbbit nem csak heliocentrikus világnézetéért, hanem az egyházfő ostobának minősítése miatt is eljárás alá vonta az inkvizíció. Tanulságos és borzongató történetek maradtak ránk a sötét középkorból, de manapság nem bánik ilyen durván a hatalom az alattvalókkal. Legfeljebb kirúgatnak a munkahelyedről, törlik az adószámodat, esetleg megbírságolnak, vagy narkót "találnak" az autódban, és börtönbe kerülsz.
Hiába vagy magas állami pozícióban, hiába van hatalmad a nép felett, így is lehetnek gondjaid. Itt van például az Indiából hazatért Orbán, aki szereti ezeket a szőnyeg alá söpörni. Ahogy Rogán meglehetősen kényes ügyével röhögcsélve viccelődik, azzal Karinthy humoros önéletrajzi novellafüzéreibe illő magyarázatát adja annak, hogy miért került az USA szankciós listájára Magyarország kormányának egyik minisztere. Eszerint: ha egy nagyhatalom őt bünteti, az azt jelenti, hogy jól végzi a munkáját. Már nem is lényeges kérdés, hogy Orbánnak mekkora súlya van a nemzetközi politikában, tényleg olyan nagy barátságban van-e Trumppal, hogy annak beiktatása után simán leveteti sáros miniszterét a szégyenlistáról, hiszen nem is akarja, mert ezen rajta lenni igazából dicsőség, és különben is, mi mindig így szállunk le a bicikliről. Eddig félreértettem a helyzetet, de van nekünk egy széles látókörű miniszterelnökünk, aki felnyitja szemünket, és megmondja a tutit.
Vajon hogy lehet az, hogy a hírek szerint Orbán nem vesz részt Trump cimborájának beiktatási ceremóniáján, pedig milyen jó is lenne ott feszíteni, és fényképezkedni, megint benne lenni a nemzetközi nagypolitika sűrűjében, együtt mutatkozni nagyságokkal. Ezen töprengenek most a megmondóemberek, hogy mi lehet az oka az itthon maradásnak? Valószínűleg a Kína-barát gazdaságpolitika és Rogán botránya siklatta ki az oly nagyon vágyott megjelenést az USA elnökének buliján, de erre a kudarcra is megvan a kormányzati propagandagépezet pökhendi magyarázata: Orbánnak rangon aluli lenne az esemény többezer résztvevője között tülekedni. Már megint nagyot taknyolt azzal a bringával, de el kell fogadnunk, hogy erről így kell leszállni.
Ugyanilyen meggyőzően magyarázza bizonyítványát az egyszeri tanuló minden apró részletre kiterjedően, mert enélkül az együgyű szülő félreértheti a bolond tanárok által gondatlanul beírt osztályzatokat. Karinthy írása eredetileg nem tartalmaz konklúziót, de létezik az a dramaturg, aki a színpadra szánt változatot szájbarágósan kiegészíti a következő szöveggel:
– Mondja fiam! Maga hülyének néz engem?