Köntörfal

Léteznek a nyelvben olyan szavak, amiket soha nem használok önmagukban, csak összetételekben vagy toldalékkal. Ilyenek például a hón és a köntörfal. Szóba kerül a hónom alja, vagy éppen megállapítom, hogy valaki mellébeszél, hímez-hámoz, ha úgy tetszik köntörfalaz.
Nem foglalkoztatnának ilyen érdekes gondolatok, ha lenne jobb dolgom, de kint most sötét van és hideg. Az álmosság még odébb van, addig is el kell ütni az időt valamivel. Van min töprengeni, mert napközben dőlnek a hírek, különösen ezekben a napokban, amikor a kolostormalac politikai aktivitása tetőfokára hág.

Néhány napja azzal a hírrel lepett meg a 444.hu, hogy a Puskás Aréna lelátójára sátrat ácsolnak. Ez a hír tényszerűen sem hétköznapi, de ilyen pongyolán összefoglalva igazi különlegesség – nem bírtam kihagyni. Az én hagyományos világomban sátrat vernek, esetleg állítanak, és ácsolni faanyagból szokás. Dicséretes szerkesztői magatartás képekkel illusztrálni egy-egy hírt, mert ezzel a néhány szóban leírt közlendőt viszonylag egyszerűen legalább 1000 szóval megtoldják, ami segíti a mondatokba öntött gondolatok jobb megértését.

A képen egy ideiglenes csőállványzatra épített, nagyméretű erkélyt látok, ácsolatnak nyoma sincs. A látvány több gondolatot is ébreszt egyszerre. Az első: vajon bírja-e majd a terhelést ez a hevenyészett építmény, vagy összeroskad az odasereglő népek alatt? A másik: valóban nem találtak ennél méltóbb helyet az európai államfőkből álló csapat fogadására? Ja, hogy a miniszterelnökünk egy focibolond suttyó? Erre a kérdésre már meg is van a válasz. A következő gondolat: ezeknek semmi sem drága. Ezt az ideiglenes építményt nem kis pénzből húzhatták fel erre a kétnapos rendezvényre, és az elbontás, a stadion helyreállítása sem lesz ingyen.
Az EU 2011-es csúcstalálkozóját a gödöllői Grassalkovich-kastélyba szervezték, ami olyan szempontból is praktikus, hogy nem bénítja meg napokra a budapesti belváros forgalmát a delegációk közlekedése. Kipróbált, bevált helyszín. Takarékos megoldás lenne, no de ott hogyan hivalkodhatna Orbán a hülye hobbijának egyik monumentális kellékével? Meg aztán szereti az erkélyeket, na! A Karmelita kolostor Pestre néző oldalára is csináltatott egyet.

Lenne jobb helye ennek a költésnek számtalan, mint annak a 181 millió forintnak is, amiből az Orbán utáni legkártékonyabb kormánytag, a seggén egy helyben megülni képtelen külügyminiszterünk Laoszba ruccant ki nyáron. Egyszerű polgárként nem látom a nagyobb összefüggéseket, ezért szerintem ez az utazás is teljesen felesleges volt, de legalább jó drága. Csupán ezekből az állami költésekből azt a következtetést vonhatná le az avatatlan szemlélő, hogy Magyarországon dúskálnak a javakban, és mindennek megadják a módját, hiszen telik rá bőven. Azonban én úgy látom, hogy az állam bevételei messze nem fedezik kiadásait, és iszonyatos mértékű költségvetési hiányt halmoz fel folyvást, amit felelőtlen hitelelvételekkel és az adóprés szorításával igyekezne ellensúlyozni – sikertelenül. Az eszetlen gazdálkodásért felelősök takarójának hossza jól ismert, nem hibáztathatható. A nyújtózkodás mértéke az, ami nem felel meg a körülményeknek.
A Médiatanács szerint nem gyűlöletkeltő az a publicisztika, amelyben Donáth Anna esetleges elküreteléséről fantáziál a szerző. Ettől a bátorítástól indíttatva fogalmazom azt a véleményemet, hogy jobban jártunk volna, ha Orbán Viktor apja gumit húz a farkára annál az aktusnál, aminek alkalmával a kis Orbán megfogant, de sajnos megtörtént a baj. Az hagyján, hogy megfogant, de meg is született. Aztán a magyarság nagy szerencsétlenségére felcseperedett, és előbb politikussá lett, majd keszonbeteggé vált amiatt, hogy túl gyorsan és becstelenül emelkedett nagy magasságokba. Ez a szarházi tolvaj, Magyarország kifosztója, a rossz emlékű Berlusconit is a haverjának nevezte, most meg a szintén gátlástalan, elítélt bűnöző Trumppal barátkozik, a háborús bűnös Putyinnal parolázik, és a magyargyűlölő Ficot ölelgeti. Belpolitika? Egy ország hatékony irányítása? Kispályásoknak való. Világpolitikai babérokra tör ez a barom – egy egész csillagrendszerben politizálni, az már valami.

Látszólag elkanyarodtam az eredeti témától, de ezzel senkinek nem okozok gondot, sem keserűséget. A gondolataim legfeljebb vitathatók, de semmiképpen nem károsak, és abban sem lehetek biztos, hogy egy esetleges vitában ne lenne igazam. Létezik egy viccbe hajló találós kérdés. Honnan venni észre, hogy a magyar politikusok éppen hazudnak? Mozog a szájuk. Ha mégsem hazugság kerekedik ki szónoklatukból, akkor zagyvaságokat beszélnek, köntörfalaznak, és hibás, kártékony döntéseiket magyarázzák, vagy éppen a szebb jövőbe vetett hitükről vallanak. El akarják adni magukat a választóknak, és ehhez nem csupán népszerűséget hajhászó nyilatkozatokat és ígéreteket fogalmaznak meg a nemzeti érzületre és az átlagpolgár természetes gyarlóságára hatva, de látványos külsőségekre is szükségük van a hatásos belépőhöz.
A színházi előadásokat díszletekkel, világítással, csicsás jelmezekkel, fülbemászó muzsikával, gazdagon sminkelt szereplőkkel mutatják be. Mindez pompásan hat a nézőtérről, csak ne menj közelebb, és ne nézz a kulisszák mögé, mert amit ott látsz, az romba dönti a megrendezett hatást. Orbán a való életben egy egész országot használ pöffeszkedésének díszletéül. Saját hasznára működtet törvénygyárat, eltorzít Alkotmányt, választási szabályokat, híreket. Titkosítja a kényes döntéseket, szerződéseket, határozatokat. És a kormányzati Jolly Joker: nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházássá nyilváníthat bármit. Ezzel az intézkedéssel ezt a bármit kivonja a különben észszerű szabályozások alól, rettentő károkat okozva az országnak, és persze előnyöket biztosítva sajátjainak, háttérbe szorítva, ellehetetlenítve kívülállókat.
E folyamatos trükközés nyilvánvaló célja: nehogy a pórnép belásson a kulisszák mögé. Orbán az Országgyűlést is biodíszletté silányította mondvacsinált, ilyen-olyan veszélyhelyzetekre hivatkozva bevezetett rendeleti kormányzással. A tényleges károkozás mellett ennek azért van egy előnye is. Nem kell sokat vizsgálódni akkor, amikor a kialakult helyzet felelősét keressük, mert a vétkes nem tud a népképviseletre mutogatni.

Ne hagyd magad megtéveszteni! Küzdj ellene, tájékozódj több forrásból! Nem lehetünk ott minden eseményen személyesen, pedig a saját tapasztalás a legmegbízhatóbb forrás. Mit tehet az egyszerű ember? Olvassa, nézi, hallgatja a híreket. Hol van az igazi? Melyik a hiteles forrás? Erről is mindenkinek van meggyőződése, ezért nem javaslok hírforrásokat, viszont beavatlak abba, hogyan derítem ki a legvalószerűbb igazságot az internet és az egyre hatékonyabban működő mesterséges intelligenciának (MI) nevezett szolgáltatások révén. Az MI nem okosabb nálam, de tőkeerős üzemeltetői olyan erőforrásokat képesek az algoritmusok mögé felsorakoztatni, hogy az egyszerű kérdésekre mostanság igencsak tisztességes válaszokat kapok.
A Puskás Arénába szervezett EU-csúcsról elég sok hír áradt innen-onnan, és pontosan emlékszem, hogy kitől idézték a jópofa nyilatkozatot, ami szerint most a fekete bárány akoljában gyűlnek össze az európai vezetők. Mit tud erről a vadonatfriss hírről az MI? Felteszem a kérdést előbb a Microsoft által működtetett Copilotnak, aztán a Google Geminijének. Csodára nem számítok, mert ezek ugyanabból az anyagból dolgoznak, mint amit az internet közvetítésével bárki elérhet. Mégis nagy segítség, mert megkeresik a kérdésre vonatkozó adatokat, és összefoglalják a lényeget – dolgoznak helyettem.

Megkérdeztem közben a ChatGPT-t is, ami úgy véli, hogy Tóth Gábor Attila, a Magyar Nemzet volt újságírója fogalmazott ilyen véleményt, és ebből arra következtetek, hogy a ChatGPT nem a legfrissebb hírekből dolgozik. Ez azért különös, mert a Microsofttal együttműködve használhatja annak erőforrásait, tehát tudhatná azt, ami a Copilot rövid, lényegre törő, hibátlan válaszából kiderül. Benne lesz a lényeg a Gemini válaszában is, de annak első mondata azt mutatja meg, hogyan kell enyhe magyartalansággal köntörből falat építeni. Ha nem lennék kellően érdeklődő, és nem olvasnám tovább, akkor azt mondanám, hogy: ülj le fiam, egyes. Azonban higgadtan tovább haladva kijön a lényeg ebből a válaszból is, amihez láthatóan türelmesnek kell lenni, majd a kérdésen túlmenően is részletes tájékoztatást kapok az esetről.

Neked melyik stílus jön be jobban? A szószátyár Gemini vagy a szabatos Copilot? Nagy kár, hogy az üzleti érdekek mentén döntéseket hozó vállalkozások, mint például a Microsoft és a Google nem egyesítik erejüket a még nagyobb hatékonyság érdekében, hanem egymástól függetlenül, versengve igyekeznek jó eredményt elérni. Élvezzük ennek előnyét is, mert a verseny a legjobb teljesítményre sarkallja a piaci résztvevőket. A következő kérdésre adott válaszok alapján úgy tűnik, hogy egyelőre a Microsoft jár előrébb.

Ugyanerre a kérdésre a Gemini mentegetőző választ ad, de komolyan kell venni a folyamatos fejlesztés, a szolgáltatás tökéletesítésének ígéretét. Olyannyira, hogy ha ezt a kérdést holnap teszem fel neki, akkor akár tökéletes választ is kaphatok – nem szabad leírni a Google szolgáltatását az alábbi, semmitmondó válaszból kiindulva.

Onnan származik a Microsoft előnye az általa üzemeltetett MI fejlettségét tekintve, hogy 2023 elején, mindenkit megelőzve részesedést vásárolt az OpenAI szervezetében, amivel hozzájutott a technológiához. Ez pillanatnyilag némi előnyt biztosít, de nem ülhetnek a babérjaikon.
Google, Microsoft, NVIDIA, Qualcomm stb. Sikeres vállalkozások, termékeik és szolgáltatásaik értékesítéséből származnak bevételeik. Vannak jó ötleteik, és keményen dolgoznak ezek megvalósításán piaci körülmények között, versenyben a többiekkel. Ugye, milyen bénák? Nem értik ezek a csíziót – mondhatja Orbán, aki életében nem végzett még hasznos munkát, de annál többet csalt, lopott és hazudott.

Sok pénzt elkölteni nagy felelősség. Az adózók befizetései felett rendelkező magyar állam költései rendszerint lopásra optimalizáltak, mert észszerűség csak annyiban fedezhető fel bennük, ha az Orbán-klán hasznát keressük egy-egy beruházásban. A Kútvölgyi kórházra is elköltöttek legalább 10 milliárd forintot, mégsem működik a mozgáskorlátozottakat segítő lift. A hazai állami megrendelések haszonélvezői nem nagyon látnak az orruknál tovább. Egyelőre leragadtak azon az egyszerű színvonalon, amikor a vaskos bevételektől megrészegülve jachtot, helikoptert és vattacukrot vásárolnak maguknak – élvezik az életet.
Nem csak Orbán állapotát nevezhetem keszonbetegségnek. Holdudvarának érdemtelenül meggazdagodott, első generációs milliárdosai nem láttak jó példát, nem tanultak bele a rájuk szakadt hatalmas vagyon okos kezelésébe. Az a gyerek jut eszembe róluk, aki a nagymamájától ajándékba kapott nagy címletű bankjegyét az iskolai büfében az utolsó forintig csokoládéra költi, amit a nagyszünetben mohón magába töm.