Berendezem a világomat

Hiányozni fog belőle sok minden, ami előtt fényképezkedni szeretnek a civilizált társadalmak világot látni vágyó polgárai: Eiffel torony, Gízai piramisok, Niagara-vízesés, Fudzsi, Taj Mahal, de említhetem a hortobágyi Kilenclyukú hídat is, ha közelebbi látványosságot keresek. Ismerőseimnek képeslapot küldve erről a hídról, nem váltana ki akkora elismerést, mintha mondjuk Stonehenge építménye előtt integetve tünnék fel egy jól beállított fényképen. Misztikus, drágább az utazás, nem engedheti meg magának bárki – vonzó úticél. Hortobágy? Bugac? Ezekről a helyekről érkező üdvözlőlapokkal nem vívnék ki sem csodálatot, sem elismerést. Üdvözlőlap? Ugyan már! Külsőségekkel, díszletekkel az Instagramon tessék korszerűen villogni.
Messzi tájakra látogató, az utazgatás összes kockázatát vállaló homo turisticus élete pillanatképekből áll: sehol nem tud igazán berendezkedni, nyomot hagyni, mert ahhoz kevés időt tölt helyben. Ezzel ellentétben a homo residens életmódja szólhat építésről, a helyi életminőség javításáról, aminek eredményét felesleges utazások nélkül élvezheti. Bátran ültethet fát, aminek termését utódai is szüretelhetik.

Fogyasztás áll szemben teremtéssel. Ünnepek és hétköznapok, üdülés és dologidő. Ideális világ lenne, amelyben a homo laborans lakóhelye közelében talál munkát. Szerencsétlen ingázók költséget nem kímélve, rengeteg időt áldoznak munkahelyük megközelítésére, majd a hazatérésre – mindezt kellemesebb tevékenységektől, maguktól és családjuktól elrabolva.
Költség- és időmegtakarítással kecsegtet, ezért érdemes alaposan elgondolkodnod rajta, megtervezni, és a kedvező hosszú távú hatásokért átszervezni előnytelen életmódodat. Ne állj meg ennél! Lakóhelyed átgondolt megválasztásával, építésével, fejlesztésével az üdítőnek szánt nyaralások is feleslegessé válhatnak. Miért költenéd drága, fárasztó és veszélyes utazásokra jövedelmed jelentős részét? Lehet annak jobb helye: ingatlanfejlesztés. Nem az értékesítéssel elérhető haszonért, hanem azért, hogy jobban érezd magad saját otthonodban. A következő gondolattal nőnemű olvasók nem tudnak mit kezdeni: ha megfelelő nőt választasz magadnak, akkor nem kell kuplerájba járnod. Kihagyhatod a kényszerű nyaralásokat is, ha közvetlen lakókörnyezeted kielégíti kényes igényeidet. Alakítani kell rajta? Ne habozz, állj neki! Inkább saját ingatlanod kényelmének fokozásába fektesd jövedelmedet, mint illékony élményekbe.
Szállodában lakni olyan, mint étteremben enni: nincs benne semmi otthonos, hiányoznak a hazai ízek. Viszont benne van a státusz-transzformáció. Rövid időre anélkül válhatsz úrrá, hogy ezt az érdemet tényleges teljesítménnyel, esetleg öröklés útján kellene kivívnod. A legtöbb átlagember a mindennapi munkája során valamilyen hierarchia alján vagy közepén helyezkedik el, és engedelmeskedik, teljesíti mások elvárásait. Úgy a szálloda, mint az étterem, rövid időre a hierarchia csúcsára emel: előre köszönnek, kinyitják előtted az ajtót, alád tolják a széket, lesik minden kívánságodat – a pénzedért, ami egyszer csak elfogy, te pedig visszazöttyensz a saját középszerű világodba. Ha túl gyors a változás, akár keszonbetegség tünetei is jelentkezhetnek. Hiányzik ez neked? Fogadd el, ami jutott, és dolgozz azon becsülettel, hogy a gyerekeidnek jobb legyen.
Lakóautóval biztosítanád a vándorlás kényelmét? Nem fér bele minden. Hazatérvén megnyugvással tölt el, hogy a műhelyben ott áll a satupad, és a szerszámaidat is a helyükön találod – amennyiben nem rámolták ki hajlékodat távolléted alatt.

Furcsa szerzet lenne, aki kisgyerekkorában alig várja a szünet végét, hogy megint iskolába mehessen? Magamról mesélek, de nem vagyok egyedül ezzel a mentalitással. Egyszer belezúgtam egy lányba, aki a filharmonikusoknál volt másodhegedűs. Egyidejűleg két főiskolát végzett: a zeneművészetit és a tanárképzőt. Nem volt hajlandó a bevett szokás szerint napozni nyaranta, mert ahhoz egy helyben kell feküdni, tétlenül (kedvemre való ifjú némber volt, de akkoriban még szertelenül éretlen lényem nem felelt meg magas elvárásainak).
Kívánatos a tétlenség elutasítása a folyamatos cselekvés javára? Pihenünk eleget alvás közben. Az ébrenlétet pihenésnek alávetni megbocsáthatatlan vétek, elfecsérelt idő. Vannak erre szavaink: henyélés, léhaság. Tétlenség, naplopás, dologtalanság, az eredmény hiánya. Az elpazarolt idő végérvényesen elveszett, soha nem jön vissza. Nem lehet vele anyagszerűen bánni, mert nem teremtett jószág, csupán illúzió. Addig tart, amíg az életed – sem azelőtt, sem azon túl nem gazdálkodhatsz vele: használd ki minden percét!
Lehetek sikeres eredmények híján? Súlyos gondok forrása a sikertelenség, ami a semmittevésből egyenesen következik. Tehát minden szorgalmas ember sikeres? Fenéket. Ha ez ilyen egyszerű lenne, akkor az utcán leginkább derűs, boldog, fülig érő szájjal közlekedő polgárokat látnék. Te mit látsz?

Az utcán manapság kizárólag célirányosan közlekedek. Kerülöm a szemkontaktust bizonyos embertípusok képviselőivel, mert különben félreértik a helyzetet, és kéregetni kezdenek. Lenne bennem szánakozás, de tapasztalataimat értékelve jobban járok, ha nem létesül semmilyen kapcsolat köztünk. Nem szívesen lépek vagy gurulok ki az utcára, mert eközben rendszeresen találom magam kínos helyzetben. Nem a felbukkanó tereptárgyak miatt alakulnak konfliktusos helyzetek, hanem az utamba eső embertársaimmal kerülök összetűzésbe olykor. Nézeteltérés, érdekellentét vagy puszta ellenszenv szüli az emberi interakciókból fakadó kellemetlenséget. Hogy lehet ezt elkerülni?
Több módszer is eredményre vezet, de ezek közül a magány nagyobb veszélyt hordoz, mint amennyi haszna lenne. Az én együgyű véleményem nem mérvadó, de erről a témáról a nálam kompetensebb Selye János is kifejtette gondolatait a magyar nyelven is megjelent Életünk és a stressz című munkájában, amiben az emberi szervezet optimális működéséhez szükséges, megfelelő mennyiségű és változatos ingerekről szól. Ezek hiányában a pszichés működés beszűkül.
Jobb irányba indulok a megoldás felé, ha nem utasítok el mindenkit válogatás nélkül, hanem célzottan olyan rendezvényeket látogatok, ahol hasonszőrűek társaságára lelek. Ennél is hatékonyabb módszer bizonyítottan jókedélyű, barátságos emberek meghívása a borospincébe. Borok és finom falatok kóstolgatása nemcsak remek alapot ad a közös élményhez, hanem megteremti a hangulatot, amelyben könnyen áramlanak gondolatok, vélemények, tudományok. Suhannak, siklanak, röppennek.

…annyi követ képes megmozgatni, hogy a történelem folyamán példának okáért a vallásos gondolatok komplett szakrális univerzumokat teremtettek, ahol a szellemi tartalom anyagba sűrűsödik: katedrálisok, bazilikák, mecsetek, kolostorok, sztúpák, szentélyek, zarándokhelyek. Nemcsak megfogható anyagi világot alakítanak gondolatok, hanem elvi síkon jogrendszert (profán jog, kánonjog, saría, halakha stb.), diplomáciát, államot hoznak létre. Ünnepek, szokások, erkölcsi normák.

Építőanyagok, rengeteg munka és fáradság nélkül is teremthetsz univerzumot magadnak kellő fantáziával: Marvel-, Tolkien-, Star Wars univerzumok szórakoztatásra, a vallás koherens világa pokollal, mennyországgal, istenekkel életvezetésre készült. Nem születhet mindenki jászolba, hogy tanításai nyomán a kereszténység ekkorát durranjon. Buddha, Mohamed és Krisna is kivételes személyiségek lehettek, ha vallásindító gondolataik eredményét nézzük. A lábuk nyomába sem léphetek, de jól viselem a jelentéktelenséget, és nem akarok ekkora léptékben gondolkodni.
Saját, tyúkszaros, vidéki univerzumot építek egy ideje. Zsákos cementből, sóderból, téglákból és kövekből – itthon. Nem akarok tömegeket vezényelni, követőket gyűjteni, csupán kellemes, nekem tetsző környezetben akarom élni az életemet anélkül, hogy rendszeresen messzire kelljen utaznom azért, hogy más népek gazdag fantáziával alkotott építményeit, szokásait, életmódját csodálhassam. Saját alkotásaimban akarok gyönyörködni, a közvetlen környéken bámészkodom, és a saját boromat iszom méltó környezetben. Egy régi fogalmazványom jut eszembe erről, így most abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy magamtól idézhetek: a bor kiváló, családi körülményeim rendezettek – mit lehet még kívánni?

Nem a ruha teszi az embert, és nem csupán az időjárás ellen véd. A csomagolás eltakarja a belső értéket vagy értéktelenséget (lásd: Mátyás király álruhája, jól öltözött csalók), hovatartozást sejtet, vagy legalábbis a hovatartozás iránti vágyra utal. Egy üzenet. Piercing, hajviselet, tetoválás, Rolex a csuklón: mind árulkodik viselőjéről, de külsőségekből messzemenő következtetést ne vonj le, mert a máz lehet hamis. Kémek álruhában, színészek, bohócok, jogászok jelmezben – megtévesztő, képmutató a szó szoros értelmében. Az öltözék szerepe oly erős, hogy még fejlett világunkban is nagy jelentőségű. A hiánya pedig legalább akkora hatással bír, mert a pőre látvány a civilizációs réteg alól felszínre hoz ősi, biológiai reflexeket, és felhorgasztja a reprodukciós vágyat.

A státuszharc hétköznapi fegyvere az öltözködés, de ezzel nem merül ki a megmutatás eszköztára. A mesevilágban varázsszavak biztosítják a hatalmat és befolyást, a való világban azzal leszel értékes, ha teljesítesz. Akkor tisztelnek, ha bizonyítasz, és úgy ismernek el, ha eredményt mutatsz.
Nem megy ez mindenkinek egyformán, nem mindenkiből jön ki elegendő teljesítmény a vágyott elismeréshez, de nem kell belenyugodni a sikertelenség szégyenébe. Nem telik drága ajándékokra karácsonykor? Vinnéd a családot nyaralni, de nincs miből? Az óvatosabbja hitelkérelmet nyújt be valamely pénzintézethez, a keményebbek rablás útján törnek előre, a sunyibbak pedig lopnak és csalnak, a politikus pedig eladja lelkét az ördögnek.
A lízingelt autóról és a kacsalábon forgó bérelt kégliről ugyanúgy verődik vissza a fény, mint a saját tulajdonról. Amíg fizeted a díjakat, addig megtévesztheted a bárgyú szemlélőt a menőség kellékeivel, és eladhatod magad sikeres emberként, de a lebukás veszélye ott lebeg a fejed felett. Nem fog ki mindenkin a szemfényvesztés, a süketelés és egyéb marketingtrükkök sora, amíg elérhetők a közhiteles nyilvántartások adatai: cégjegyzék, beszámolók, törzstőke, nyereség, veszteség, árbevétel. Nem tartom sokra a marketingeseket.
Mi van a becsülettel? Az bizony az erényes ember kiváltsága.

A szárnyasok fiókái biológiai reflexből követik az első mozgó tárgyat (általában az anyát). Veleszületett, ösztönös, túlélési célú viselkedés. A megfelelési kényszer azonban szociálpszichológiai természetű, ami az ősközösségben a túlélésre adott esélyt: akit nem fogad el a törzs, az egyedül nem boldogul.
Gyerekeim anyukája minden szezonban ugyanúgy megvásárolta a színházbérletet, ahogy néhai szüleitől látta, aztán az előadásokat végigaludta. Irtó kínos volt, ahogy mellettem ülve kiszámíthatatlan időközönként koppant a térdén homloka, amikor nem ébredt fel időben, és ülő helyzetből előrezuhant ernyedt felsőteste. A számítástechnikában a watchdog process olyan rendszerkomponens, amely folyamatosan figyeli a program vagy hardware működését, és hiba esetén újraindít, riaszt, vagy beavatkozik. Hogy jön ide ez a gondolat? Úgy, hogy jóval kevesebbet láttam az előadásból, mint amennyivel beértem volna, mert végig az asszony előre‑hátra billegését kellett felügyelnem, hogy időben ébreszthessem a zuhanás előtt. Az lett a vége, hogy megvétóztam a színházba járást, pedig tőlem aztán egyáltalán nem idegen a műfaj.
Amikor polgárok szabad akaratukból összekötik életüket, családot alapítanak, és egy fedél alá költöznek, akkor a megvalósításba torkolló elhatározás rendszerint komoly szándékot tükröz. Semmit nem rejtettem véka alá. Házastársam ismerte kalandjaimat, nőimet, igazi bizalmasom volt. Porontyainknak szép gyerekkort biztosítandó együtt döntöttünk az erdőszéli ingatlan megvásárlásáról – neki is mindene belement. Egyetértettünk abban is, hogy nem terheljük életünket a szokásoknak megfelelően végrehajtott házasságkötéssel, nem lesz róla papírunk, nem hitelesíttetjük viszonyunkat hivatalok által, mert ennek manapság már nincs jelentősége. Házasságon kívül született gyerekeinket a nevemre vettem, és éltük életünket látszólagos nyugalomban. Látszólagosban, mert éveken keresztül rejtegette eltérő meggyőződését, amíg egyszer csak borult minden, és hirtelen semmi nem az volt, mint aminek látszott. Már nem fogadta békésen csajozós életmódomat, ráadásul kerített magának olyan faszit, aki a szokványos rituálé szerint feleségül vette. Aztán távozása előtt azt találta nyilatkozni, hogy nagyon szar helyen lakunk, ami igazán rosszul esett. Legalább annyira, mint amikor nem volt hajlandó tartásdíjat fizetni a hátrahagyott gyerekek után. Hamis volt tehát minden egyetértés, amit korábban elhitetett velem, amiért annak idején őt választottam társnak a nagy sokaságból, pedig messze nem tökéletes. Az ilyen helyzeteket átélt férfiemberek fogalmaznak meg olyan mondásokat, mint a "ne higgy a nőnek, amíg meleg" és az "akkor higgy a nőnek, ha ló legel a sírján".

Utólag, a múltat higgadtan értékelve is nehéz kideríteni, hogy pontosan mi okozott váláshoz vezető törést az asszonyban. A prémium nyaralások rovására megvalósított itthoni ingatlanfejlesztés, vagy a nők által kislánykoruktól vágyott tökéletes esküvő hiánya? Mindkét tényező társadalmi státuszt mutat, elmaradásuk pedig a család lecsúszására utal, ami miatt szégyenkezni, magyarázkodni kell az ismerősök előtt.

Erősíti a gyanút, hogy a volt asszonynak tényleg ezek hiányoztak, mert az esküvőjére boldog-boldogtalant meghívott, és az új pasival teljesített rendszeres utazásairól végre közzétehet bizonyító erejű fotókat – csorba kiköszörülve, már nincs miért szégyenkezni.
Lajstromba vett oldalbordaként kivirult a boldogságtól. Rendszeres nyaralásokkal és sítúrákkal biztosítja környezetét tehetős voltáról, társadalmi elismertsége ennek megfelelően emelkedett. Én megmaradtam erdőszéli bugrisnak. Továbbra sem járok nyaralni, családi állapotom sem változott, és mindig van valami újabb teendő: legutóbb csemegeszőlő oltványokat ültettünk, támrendszerrel, karókkal, jól megtrágyázva – 2028-ban fordulnak termőre. Múló emlékeim természetesen így is keletkeznek, nem kell ehhez idegenbe utaznom drága pénzen, sem vitorláshajóról messzi horizont felé bámulnom a nagy büdös semmit.

Hiába kiváló a börtönkoszt, ha a körülmények tönkrevágják a hangulatot. Az épített környezet és a berendezés textúrája, az ezekről visszaverődő fény meghatározza az atmoszférát. Betoncella és masszív nyílászárók helyett az erdőszéli friss levegő, a diófa árnyéka, patakcsobogás és madárfütty kedélyesebb légkört biztosít.
Az emberiség elenyésző hányada élvez halban és vadban gazdag, kellemes körülményeket, ahol egy szál ágyékkötőben, rezsiköltségektől nem gyötörve élheti kényelmes életét. Ha ismered az emberi természetet és a gyarlóságot, akkor az élet önfeledt élvezetébe bele kell szőnöd a lakóhelyed erődítését célzó munkákat is. Kihagyhatod ezt a fejlesztést, de akkor légy nagyon jó politikus, vagy mérj megelőző csapást a sziget körül ólálkodó kalózhajóra, mert különben odalesz boldogságod forrása.

A fogyasztói társadalom egyedei máshová mennek azért a boldogságért, amit otthon nem találnak (lásd: a már említett kupleráj). Fel kell figyelni arra, hogy ezek a kellemes helyek nem az ősrobbanással egyidejűleg keletkeztek, amibe szerencsés felfedezők csak úgy beleülhetnek, hanem élelmes és törekvő befektetők hozzák létre a turistaparadicsomokat. Disneyland, Las Vegas, Dubai: remekül fialtatják a tőkét. Rengeteg munkával jöttek létre (utóbbiak sivatagos területre épültek), és ezeken a helyeken nem a táj a fő attrakció, hanem a szolgáltatás. Természetközeli élményt keresel? Bora Bora, Maldív-szigetek, Santorini, Ibiza, Plitvicei-tavak stb. Akármelyik fajtáját keresed a kikapcsolódásnak, gondoskodnod kell szállásról, és valahogy el kell jutnod a célhoz. Megérkezvén szomjas vagy, kínzó éhség gyötör, keresed az elveszett csomagjaidat, és nem tudsz betelni a rengeteg látnivalóval. Számtalan kalandot követően hazatérvén ne felejtsd el felkeresni a bőr- és nemibeteg-gondozót. Hitelességeddel együtt ugrik a respekted, amikor megmutatnád haverjaidnak az irigylésre méltóan exkluzív nyaralásodról készült fényképeket, de a memóriakártya pont akkor füstöl el.

Milyen előnyökkel jár az itthon maradás? Nem kell szállást foglalni, sem utazni – egyik sem pénztárcabarát szolgáltatás, nem is veszélytelen, ráadásul át is verhetnek (mégsem tengerre néző szobát kapsz). Elmarad a kaland, a meglepetés: nem vész el a poggyászod, nem is dézsmálják meg zsivány reptéri dolgozók, nem fog csípni a pisilés. Nem zsebelnek ki tömegben, zsúfolt helyeken. Nem szenvedsz el fertőzést gondatlanul elkészített ételektől, sem szennyezett víztől. Nem támadnak meg paraziták, sem egzotikus vadállatok. Nem száradnak el a növényeid, nem kell kulcsot adnod a szomszédnak. Nem kell amiatt aggódnod, hogy otthon felejted az útleveledet, az oltási bizonyítványodat, esetleg Kevint.

Ez a koncepció arra épül, hogy kerítésen belül (itthon) nem kell nagy távolságokat bejárni egy-egy látnivalóhoz. Nosza, menjünk le a borospincébe, vagy hágjunk fel a hegyre, és nézzünk messzire – tiszta időben a horvát hegyeket is látni. Eper, füge, paradicsom, paprika, cukkini, piszke – szegényesebb ugyan a piaci felhozatalnál, de ehhez csak a konyhakertig kell elbandukolni, akár lenge öltözékben is. Nem kell magamat puccba vágni, és összeszedni a kellékeket, mint amikor elmegyek itthonról.
Nem szegényedek el, ha itthon maradok, mert a szokásos kondérnyi lecsóba a piacról beszerzett alapanyagért egy használt bicikli árát hagynám ott. Megesett már, hogy megtréfáltak (inkább cserbenhagytak) a magok, és semmi nem nőtt ki a földből. Abban az évben megmakacsoltam magam, és elmaradt a lecsófőzés.
Újabban a kolbászt az udvaron sütöm, mert a saját zsírjában magas hőfokon sülő fűszeres húsból olyan erővel törnek elő illékony szerves vegyületek, hogy az beinná magát függönybe, kárpitba, szőnyegbe, de még a ruhásszekrényben tárolt holmi sem úszná meg. Jár a kolbász mellé röszti és sült krumpli, de ezek eltérő ideig és más hőfokon sülnek. A hagymakarika és a sajtos húsgolyó sokkal rövidebb idő alatt átsül, nem süthető együtt sem a krumplival, sem a kolbásszal.
Mi a megoldás? Régebben egymás után készültek, és mire végeztem, kihűlt a kolbász. Időközben beszereztem egy ételmelegítőt, ami megoldja a már elkészült adagok melegen tartását, csakhogy ezzel a három adag sütésének összeadódó időigénye nem csökken. Mi a végső megoldás? Három sütő egyidejű használata eltérő paraméterekkel.
Villannyal működnek, teljesítményigényük jelentős, ami önmagában nem rendkívüli, de ha ezek mellett töltődik a villanyautó, esetleg bekapcsol a bojler és a hidrofor, akkor az összesített teljesítmény bőven túlmutat egy átlagos háztartásban rendelkezésre álló értéken. Számomra a luxus nem azt jelenti, hogy elutazhatnék Ausztráliába vagy Stockholmba, majd ott szállodában lakhatnék hetekig. Ilyesfajta kényeztetésre nincs szükségem, ellenben az nagyon érzékenyen érintene, ha nem használhatnám korlátozás nélkül az eszközeimet, és nem működnének minden körülmények között.

Ha nem dolgoztam volna rengeteget a házivillannyal támogatott energiabőség kialakításán, akkor előállna a vendégfogadási kapacitásparadoxon: nem nyithatnám ki az elektromos mozgatású kaput kolbászsütés közben, mert a villanymotor működtetése leverné a biztosítékot. Az érkező vendégeket türelemre inteném, ők meg addig toporognának az utcán, amíg a kolbász meg nem sül. Sarkított helyzetet írok le, ami a valóságban nem szokott előfordulni, de elméletileg nem lehetetlen. A gondos tervező szélsőséges helyzetekre is felkészíti a rendszert – ezért van az embernek két veséje.

És csűrbe vagy pajtába? A német nyelvű beszámolóban a Scheune jelenik meg, és ez magyarul inkább pajta. Ritkán használatos szó, mert a városi ember nem találkozik vele. Most mégis elém került Kristian Dittmann történetében, aki nem hétköznapi foglalkozást és életteret teremtett magának.
Napok óta fogalmazom a szerény életmódról és a kerítésen belüli építés előnyeiről szóló gondolataimat, erre hirtelen megismerem egy nálam is egyszerűbb fickó körülményeit a fejlett nyugatról, és mindjárt elsárgulok az irigységtől. Az ezer négyzetméter alapterületű pajta még hagyján (nem túlzás, mert egy 50×20 méteres épületről van szó), de rackajuhok nyírják a füvet a birtokon, a tyúkok friss tojásokon ülnek, és a háztetőről évi 600 köbméter esővíz gyűlik össze a háztartás számára.

Végighallgatom a riportot. Jól érthető a szöveg, mert szerencsére nem a tengermelléki népek valamelyik dialektusát beszélik. Viszonylag keveset kell szótáraznom, de nem vagyok igazán elégedett a nyelvtudásommal, mert néhol csak sejtésem van az elhangzottak jelentéséről. Most már nem fogok tájékozatlanul elpusztulni, mert a házigazda beavat a birkagyapjú nyestűző hatásába: nála még egy tyúkot sem vitt el a ragadozó, mert gyapjúfüggönnyel védi a tyúkól bejáratát. Ennek hatására próbáltam kideríteni, hogy honnan szerezhetnék nyers gyapjút, amit a padlás bejárata elé hányhatnék, de balaton-parti kínálatnál közelebbit nem találtam. Nem fogok azonnal felkerekedni érte, ezért rendszeres éjszakai nyestvendégünk egyelőre továbbra is teleszarja a padlást.
Figyelemre méltó gondolatok a tengerifüvet nyersanyagként használó gazdálkodótól:

• nem kell máshová mennie, mert jól érzi magát otthon
• a maga ura, maga osztja be az idejét
• mindig van tennivaló
• nem kell szabadságra mennie üdülésért
• vásárlásait nem a birtoklás iránti vágy vezérli, hanem a kiszemelt tárgy használati értéke
• a nyugalom mindennél többet ér

Beszél arról, hogy a számítógép képernyőjét bámulni hülyeség, de ezt ő sem fogadja el teljes mértékben, hiszen használ email szolgáltatást. Idézi Ferdinand Tönnies híres gondolatait a közösségről és a társadalmról, amiből következtethetünk arra, hogy nincs teljesen megbékélve a világ jelenlegi állapotával.
A sokra tartott nyugalom Dittmann életében nem köldöknézés, hanem a külső tényezőktől óvott zavartalanság: nem kell igazodni olyan elvárásokhoz, amikkel tevékeny emberként nem feltétlenül értek egyet. A dolgos ember nyugalma a speciális csendből fakad: senki nem pofázik bele az általam kidolgozott eljárásokba.
Szeretem a szecessziót, a kedvencem a művészeti irányzatok közül, ezért nem kerülnék egy táborba ezzel a váratlanul felbukkant tengerbiológussal. Hitet tesz a form follows function elve mellett, amivel a chicagói iskola és a Bauhaus tanításait követi. Ne legyen szép és kifinomult a megjelenés, csak működjön. Strand-Manufaktur néven futó vállalkozásának terméke a tengerifűvel töltött vászonzsák, amit párnaként hirdet és értékesít. Nincs elbonyolítva hímzéssel, cakkos szegéllyel, itt valóban a funkció határozza meg a kivitelt. Ez tökéletes összhangban van a gyártó szemléletével, s ez magyarul nagyjából így hangzik: ami egyszerű, az nagyszerű.
Dittmann mintha előre megsejtette volna a konklúziót, mert 2025 augusztusában az einfach leben (egyszerűen élni) című könyvének 19. (kis példányszámú) kiadását nyomtatták. Nem fogom elolvasni (esetleg ha PDF-formában is megjelenik), mégis úgy gondolom, hogy sok mindenben egyetértünk. Ehhez elég látni, ahogy berendezte saját, kerítésen belüli világát.

Kaptam egy megszívlelendő kritikát: az írásom sajnálatosan egysíkú, mert az utazásnak csak a hátrányaira világít rá, nem tér ki annak értékeire, mint például más kultúrák megismerése. Röviden pótolom az elmaradt ellenérveket, de nem saját kútfőből. Ebben a témában nem lehetek kellően hiteles és meggyőző, ezért nem fárasztom magam a megfogalmazásukkal – a következő gondolatok az AI-tól származnak.

Ha rajtam múlik, akkor az utazás mellett ilyen érvek szólnak:

• mindössze egyetlen dokumentált eset ismert, ami úgy vezetett egy utazó pusztulásához, hogy az általa felfedezett kannibál törzs elfogyasztotta, és a csontjaiból hasznos eszközöket készített
• az ételmérgezést meg lehet úszni hasmenéssel és/vagy hányással, általában nem halálos
• a japán fugu (gömbhal) csak szakszerűtlenül elkészítve mérgező (kerüld a gyakorlatlan szakácsokat)
• nem minden buszjárat zuhan szakadékba
• vonatok meglehetősen ritkán siklanak ki, és a műszaki mentők az esetek többségében sikeresen szabadítják ki az utasokat a roncsolódott szerelvényekből
• repülőgépek elvétve zuhannak le, a világ egyik legbiztonságosabb közlekedési módja
• hidak ritkán szakadnak le pont akkor, amikor áthaladsz rajtuk
• nem törvényszerűen gyakoriak a síbalesetek, és nem is mindig halálos kimenetelűek – kivéve persze, ha az ember kifejezetten szerencsétlen
• zsebtolvajok ellen egyszerű a védekezés: szorítsd magadhoz a táskádat, és egy pillanatra se lankadjon figyelmed
• veszélyes környéken barangolva a pénzedet tartsd a zoknidban; az erszényedben csak annyit hagyj, ami az útonállók megnyugtatására éppen elegendő
• repülőtereken igénybe vehetsz fizetős csomagfóliázást, ami jelentősen megnehezíti, hogy illetéktelenek észrevétlenül túrjanak bele a csomagtérbe kerülő holmidba