Fallabdás banda

Nem erősségem a buliszervezés. Az a kevés összejövetel, amiknek eddig a borospince és környezete biztosított helyszínt, mindig mások szervezésében jutottak el a megvalósulásig, és ez történt most is. Nekem elég annyit tudnom, hogy mikor érkezik a társaság, és hányan lesznek. Első hallásra vagy olvasatra ez így az én szemszögemből egyszerűnek és kényelmesnek tűnhet. Leginkább azért, mert nem kell több körben egyeztetnem a meghívottakkal a lehetséges időpontokról. Ez alkalommal annyiban ártottam bele magam a szervezésbe, hogy a saját szakállamra is hívtam valakit, mégpedig a kisgyerekem hajdani maszek angoltanárnénijét, akivel annak idején remek üzletet kötöttem. Az angolórákért cserébe sportolási lehetőséget kapott a fallabdapályán azzal a feltétellel, hogy én leszek az ellenfél.

Kemény sport, nem nőknek való. Felszakadt szemöldök, kitört fog, elszakadt térdszalagok, és a kitört üvegajtó szilánkjain fetrengő, a pályáról kirepült, csuromvér játékos. Igazi mázlistaként ezeknek az eseteknek csupán szemtanúja voltam, nem velem történtek. Megúsztam apró horzsolásokkal, állandósult ízületi fájdalmakkal, meg azokkal az eleinte piros, majd megkékülő, és az eltűnés előtt sárgászöldre váltó foltokkal, amik a bőrfelületen jelentkeznek, amikor eltalálnak labdával. Mert a labdát alapesetben a falra kell ütni, de a szándék és a megvalósulás közé néha beékelődik a pályán lábatlankodó ellenfél.
A felsorolt sérüléstípusok viszonylag ritkán fordulnak elő. Jóval gyakrabban fenyegeti komoly veszély azokat, akik Lót feleségéhez hasonlóan nem hiszik el, hogy hátranézni nem szabad. A játékosok túlnyomó többsége nem használ védőszemüveget, enélkül pedig egy keményen megcsapott labda akár vakságot is okozhat – szerencsére csak fél szemre, mert a fallabdás gyakorlatban a 2 játékos, 2 ütő, 1 labda felállás terjedt el.

Nagyon kedélyes meccseket vívtunk az angoltanárnénivel. Semmi durvaság, csak futottunk a labda után. Persze nem elég a futás önmagában, helyezkedni is kell a sikerhez, de hiába az igyekezet, ha ügyesebb az ellenfél. A pontokban mért eredmény tekintetében az ügyetlenebb játékos lesz a vesztes, mert a fallabdában nincs döntetlen. Megjelenik tehát a kudarc réme és élménye, aminek csendes tűrése a tanárnéni vérmérsékletébe nem fért bele.
Ügyes volt a lány. Ráadásul jóküllemű, szemrevaló. Ha nem figyeltem oda, bizony kikaptam tőle, és ez csak egy a szokatlan élményekből. Szintén nem hétköznapi hatással voltak rám a labda kergetése közben az ellenfélből kitörő nyögdécselések, a visszafogott vagy éppen öblös sikolyok. Ezek annyira meggyőzően szóltak, hogy a közelben ólálkodó, ráérő fallabdás férfiemberek a pályán kívül, az üvegfal előtt karéjban csoportosulva kísérték figyelemmel mérkőzéseinket. Nem valami különleges technikát lestek volna el, hanem a hosszabbra nyúlt, küzdelmesebb labdamenetek vége felé erősödő, igen érdekes hanghatásokat várták. A hangok alapján azt lehetett feltételezni, hogy a nagy küzdelem árán elnyert pontot orgazmusszerűen élte meg a lány, míg a pont elvesztését annak elmaradásaként. Nem lehetek biztos abban, hogy az üvegfal előtt szurkolók némelyikének ne lett volna közben enyhe erekciója.

Rám tényleg nem érdemes szervezési munkát bízni, mert ez a jóemlékű tanárnéni az esemény napján lemondta részvételét, pedig rengeteg kedves emléket idézhettünk volna fel az egész csapat örömére. Így sem maradtunk nőivarú meghívott nélkül, mert a tényleges szervezést intéző tagnak volt ötlete női résztvevőre is. Nem nagyon ártottam bele magam a lehetséges vendégek kiválasztásába és felkutatásába, és ezt a semmittevést fentebb egyszerűnek és kényelmesnek neveztem. Igen ám, de a világegyetemben egyensúly uralkodik, amiből következően nem engedhető meg, hogy rám csak kellemes hatásokat gyakoroljon környezetem. Az első hírek még arról szóltak, hogy a csapat este hétre érkezik. Ez az időpont aztán héttől fél nyolcig terjedő, tágabb előrejelzéssé alakult, ami a végső meghatározás szerint már ennél is óvatosabb, 7 és 8 közötti időszakká duzzadt.
Nem tudhattam előre, hogy a kompánia előörse este 8-kor toppan be, mint ahogy a nagyjából negyed óra elteltével érkező későn jövők sorsának alakulásáról sem szólt korábban jóslat. Így került egyensúlyba különben gondtalan életem a kereken egy órán át tartó várakozással, hiszen nem engedhetem meg magamnak azt a figyelmetlenséget, hogy ne a beharangozott érkezési időszak elejétől lessem a vendégek felbukkanását.

Irsai Olivér fajtájú várakozópálinka ízlelgetésével ütöttük el az időt, amíg teljessé nem vált a banda, de az estének itt kezdődő szakasza már nem csak a bódító hatású ital révén telt kellemesen, hanem a társaság miatt is. A személyiségi jogok napjainkra divatossá vált érvényesítéséből fakadó bonyodalmak elkerülésére feltettem a puhatolózó kérdést, hogy ellenükre volna-e a jelenlévőket ábrázoló fényképek feltűnése a pince.eu weboldalon, amire egyenes választ csak az egyik faszitól kaptam. Ő konkrétan azt kérte, hogy egy fekete csíkkal tegyem felismerhetetlenné a fizimiskáját, és kiskorú B. Lászlóként hivatkozzak rá.

fallabdás banda

Az okos fényképező masinának füle is van, mert aztán magától gyártott olyan képet, amin utómunkálatok nélkül sem ismerhető fel a kompozíció főalakjaként szereplő kiskorú B. László, aki fiatal kora ellenére a társaság legtöbbet látott, legtapasztaltabb és legdörzsöltebb tagja. Az alábbi ábrázolás erősen megtévesztő, mert a szokványos észjárású és avatatlan szemlélő nem a felsorolt tulajdonságokat kötné e homályos megjelenéshez – óhajának megfelelően, teljesen felismerhetetlen a manus.

kiskorú B. László felnőttek társaságában dorbézol a borospincében

A fallabdás összejövetelre készült borlapon a következő tételeket soroltam fel:

Időközben eltűntek bizonyos fajták az itthoni borospincében készült borokból, mint például az oportó, a rozé és a kékfrankos, ezért lett rövid a borsor, amit a Lucifer küvé vertikális tételei tesznek kevésbé szegényessé. Alábbhagyott a borválaszték, de a mennyiségre továbbra sem lehet panasz, és a házasításoknak köszönhetően viszonylag friss borokat is kóstolhatunk.
Felemás hangulatot teremt egy borkóstoló eseményen a résztvevők nyilatkozata, hogy ők alapvetően nem kedvelik a vörösbort, de ez, amit éppen a poharukba töltöttem, tetszik nekik. A nyilatkozat első része nem egy olyan borospincébe való, ahol a borok 86%-a vörös, de aztán megérkezik ennek a gyomorszorító bejelentésnek az ellenpontja, az éppen kóstolás alá vett tétel méltatása. Így kanyarodott el kiskorú B. László borkóstoló szerepe a borivás felé, amint kinevezte kedvenc borává a bormentő küvét, és több pohárnyit elfogyasztott belőle.

kiskorú B. László tetszését jelzi

Akármilyen az italválaszték, szilárd táplálékról is gondoskodni kell a vendégsereg éhségének csillapításához. Kedvesem meg is sütötte a duplasajtos-tejfölös pogácsát, ami nem csupán piszok jól mutatott a tálban, de olyan heves tetszést aratott, hogy perceken belül elfogyott, pedig két tepsinyi mennyiségről van szó. Mire feleszméltem, már csak hűlt helyét találtam, ami lehetetlenné tette a látvány dokumentálását, és nekem nem is jutott belőle sokkal több annál, mint amennyit még frissen bekaptam belőle. A pogácsán felül kenyeret, töpörtyűkrémet és egy kevés parmezánt halmoztam fel, továbbá meglepetésként az idei utolsó érett földieperszemek kerültek az asztalra a kertből.

Nem vagyok kiváló vendéglátó, mert bemutattam ugyan a töpörtyűkrémes kenyérszelet gyártásának technológiáját, de aztán hagytam, hogy mindenki szeleteljen magának és kenje meg, ha megéhezik. Így zajlott a bor pohárba töltése is. Az elején töltögettem, de aki feltalálta magát, az később annyit eresztett a poharába a tartályokból, amennyi jólesett.

csillogó szemek

A borozás iránti érdeklődés lanyhulásával megfontolt pálinkafogyasztásba csapott át az italozás (ezen a ponton került elő a keszüi almából készült, eperfahordóban érlelt párlat). Az este további részét leginkább kényelmes, ülő testtartásban töltöttük, s eközben megbeszéltük a világ dolgait. Ennek a társaságnak sem én lettem a hangadója, pedig meséltem volna érdekességeket a pinceépítésről, szőlőfeldolgozásról, az elfogyasztott borok keletkezési körülményeiről, de ez már a kutyát sem érdekelte. Mindig felmerült valami érdekesebb téma.

itt valahogy sikerült magamra vonni a figyelmet

A bulit mindössze egy levert borospohár bánta, a többiek az éjszaka közepén túl is jól érezték magukat. Az teszi igazán súlyossá a pohártörést, hogy hiába takarítom fel a törmeléket a legnagyobb gonddal, hónapokkal a baleset után még mindig fogok találni itt-ott üvegszilánkokat. Így szokott ez lenni.

A fenti képek fényszegény környezetben, lényegében hangulatos félhomályban, vaku használata nélkül, kézben tartott kamerával készültek. A viszonylag hosszú expozíciós idő miatt a bemozdult felületek homályosak, de a gyér fényviszonyokhoz képest elfogadható felvételek születtek, no meg keletkeztek ilyenek is:

Zárásul álljon itt egy érdekes téma, a fényképezés fényképezése: