Nem kerget a tatár

2025. február 19. szerda, a hét közepe, a németeknél Mittwoch. Nem kell hozzá nyelvész képzettség, sem etimológia, mert a németet valamennyire ismerő vak is látja, hogy ez a Mitte és a Woche szavak összevonása. Ha rosszul gondolom, és mégsem ilyen egyértelmű, akkor is irigylésre méltó dolguk van ezeknek a derék fritzeknek, mert nyelvük építőelemeinek elemzéséhez ott van nekik az online Duden, amiből mindent megtudhatnak. Elszenvedve reklámok felugrását ingyenes, tehát nem csak tehetős emberek kiváltsága használni. Magyar anyanyelvűként sem vagyok ellátatlan, mert működtetnek egy Akadémiai Digitális Archívumot, ahol két gombóc fagyi áráért 1 hónap hozzáférést kaphatok a tudományokhoz, vagy használhatom az Országos Széchényi Könyvtár fenntartásában működő értelmező szótárat, amit igazából az Arcanum, egy maszek vállalkozás hozott létre.

Miért vásárol a rendőr két mosógépet? Azért, hogy ne billegjen rajtuk a teknő. Ugyanezt látom a tudományok magyar nyelvű digitális közzétételében. Réges-régi nyomtatott szótárakra, lexikonokra, ismeretterjesztő művekre eresztik a karakterfelismerő algoritmusokat, így a papír alapú adathordozó szöveges tartalmáról számítógépes file-ok keletkeznek, amit az internet közvetítésével hozzáférhetővé tesznek a nagyközönség számára. Nem csupán a szöveg tördelése tükrözi az eredeti megjelenést, hanem ott van benne a 19. századi magyar nyelv íze is (pl. "eszközt vagy czélt föltételez"). Az így keletkező eredményben annyi az innováció, hogy terjesztéséhez a továbbiakban nincs szükség nyomdára, nem kell rengeteg fát papírgyártáshoz kivágni, de ennél is jelentősebb az előállt anyagnak az a tulajdonsága, hogy a tudományokat konzerváló szöveg digitális módszerekkel feldolgozhatóvá, kereshetővé válik. Ez az egyik alapköve annak, hogy a nemrég berobbant mesterséges intelligencia (MI) magyarul is tud, mert ezekből a digitalizált anyagokból tanítható, és már csak ezért is vitathatatlan érdemeket szereztek azok, akik ezt a munkát elvégezték, mint a mindenféle régi dokumentumokat szorgalmas hangya módjára digitalizáló Arcanum.
Most már csak arra van szükség, hogy teknőről mosógépre váltsunk. Ennek egyik módja, hogy kihasználjuk a személyi számítógépek (PC) fejlett multimédiás kezelőfelületét. A puszta szöveg papírról monitorra helyezése nem nagy durranás, hiszen könyvből ugyanúgy olvasható. Kisgyerekkori vágyam, hogy ha valamire kíváncsi vagyok, akkor az összes tudnivaló egy szemvillanás alatt elém kerüljön. Erre a klasszikus könyvtári cédulák lapozgatása nem igazán jó megoldás úgy sem, ha a katalógust a PC monitorán bámulom, ellenben a számítógépes rendszerek képességei biztosítják a hozzáférést a világ összes tárolt tudásához, elvégzik ezek feldolgozását, a PC pedig elém tárja ennek eredményét. Ma már számos megvalósult szolgáltatást látok az úgynevezett szerencsésebb történelmi fejlődésű népek kivitelezésében, az ottani polgárok szolgálatára, bár ha magyar létemre ráfanyalodok az angol nyelvű Encyclopædia Britannica használatára, akkor én is kimerítő tájékoztatást kapok mindenről. Például az űrsiklóról, ha éppen ez érdekel, és természetesen multimédiás tartalommal: szöveg, kép, hangzó anyag és persze mozgóképes dokumentumok. Az angol nyelvű elektronikus lexikonból hiányzik ugyan a tapintás élménye, úgy mint az ízek és illatok, de ez jó kompromisszum, elfogadnám magyar tartalommal. Kapok magyar nyelvű tájékoztatást az űrsiklóról az online kislexikonban, de ha ezt összehasonlítom a Britannica szócikkével, akkor látom a magyar rögvalóságot.

Pedig az országot immáron ötödik ciklusában irányító miniszterelnök azt mondja, hogy amire nagyon kell pénz, arra mindig van. Úgy látom, ez megint csak süket szöveg, ami nincs összhangban a valósággal, mert a jövőre nincs pénz. Mire kell annyira, hogy erre nem futja? Nem fogom itt felsorolni. Te is tudod, mindenki tudja, hogy a jelenlegi kormány nem mindannyiunk jövőjéért, nem a közjóért cselekszik, és ez az Orbán nem egy Széchenyi. Ellenkezőleg. Rá a legkisebb, egyben legkártékonyabb magyarként fognak emlékezni.
Gyerekkori álmom lényegében teljesült azzal, hogy minden engem érdeklő tudományt gyorsan elérek. Ha nem is szemvillanás alatt, de másodpercekben mérhető a megfogalmazott kérés teljesülésének időigénye – amennyiben minden kifogástalanul működik. Emlékszem arra, amikor kiskoromban egy szegedi professzor egyetemi jegyzetére volt szükségem, ami könyvtárközi kölcsönzés útján jutott el hozzám. Hetekig vártam arra, hogy az akkori lehetőségekhez mérten fejlett módszerrel – postai levelezőlapon – értesítsenek. Megjött, mehetek érte. Megkaptam, és végre elolvashattam azt a féloldalnyi szöveget, ami érdekelt. Az internet és a rádiótelefon világában az információ hetekben mérhető átfutási ideje nem versenyképes (ennyi idő alatt Kolumbusz Kristóf középkori eszközökkel a Kanári-szigetekről a Bahamákig hajózott), csakhogy az internet és a telefax előtti világ így működött.
Amiről eddig meséltem, az csupán gyors lehívása és megjelenítése különböző típusú tárolt adatoknak abban az esetben, amikor meg tudom nevezni azt, amit keresek – mint az űrsiklót a korábbi példában. A régóta szolgáló keresőgépek mellett (Google, Bing, Yahoo! stb.) az MI nem igényli pontos keresési kulcs(ok) megadását. Elég szabatosan megfogalmazni a kérdést, és már jön is a válasz.

Tehát a Wikipédia nem állami finanszírozásból működik, nem főállású dolgozók szerkesztik, alapvetően hobbiprojekt. A példának felhozott űrsiklóról mégis jóval terjedelmesebb cikket közöl magyarul ahhoz képest, mint amit a minden lexikonok etalonjaként számontartott Britannica angolul szolgáltat. Ráadásul ingyenes, szabadon és regisztráció nélkül használható, ami nem mondható el a hazai, állami fenntartású adatbázisokról. Ilyen a földhivatali nyilvántartás is, amit az adófizető polgárok pénzéből tartanak fenn, hogy aztán ez a zsivány banda újból és újból lehúzza őket a tulajdoni lapok kiadásáért.
A regisztrációhoz kötött ingyenes használat is nagyon zsibbasztó akkor, amikor hirtelen szükségem lenne valamilyen tudományra vagy adatra, és cserébe elvárják mindenféle személyes adatom kiszolgáltatását. Ez annyira elfogadhatatlan, mint amikor épp elvérezni készülök, és a fölém hajoló doktor az adataim felől érdeklődik, mert nyilvántartásba kell vennie, mielőtt életmentő beavatkozásba kezd. Ez elég különös gondolat, de furcsa világunkban megtörténhet.
Lexikális ismeretek forrása gyerekkoromban a könyvtár volt, mostanában pedig szinte teljes mértékben az internetre kapcsolt számítógép segítségével letölthető tartalmak. A Wikipédián közzétett szócikkeket lelkes és önzetlen emberek szerkesztik, le a kalappal előttük. Ha minden így működne, akkor rend lenne ezen a vidéken. Támogasd a Wikipédia működését adód 1%-ával!
⚠️Nem minden szócikk tartalma hiteles, de ezek szerzőit a szerkesztői közösség kizárja a rendszerből, és újabban az MI-t is bevonják a tényellenőrzésbe. A lexikonok már csak ilyenek. A kommunista időkben nyomtatott Új magyar lexikonban szerepelt a rothadó kapitalizmus címszó, mellette a lenini marhaságokkal.

A Wikipédia egy csoda. Regisztráció és tolakodó reklámok nélkül, mégis ingyenesen működik, a köz javát szolgálja, noha a "gondoskodó" állam nem tesz bele egy fityinget sem, némely politikus talán a létezéséről sem tud. Majdnem úgy kezdtem a mondatot, hogy visszafejlődőben van Magyarország, de ez csak a hatalom számára érdektelen infrastruktúrára érvényes. Luxusszállodák, turizmus, divatipar, kormányablakok, digitális állampolgárság és sporttámogatás, különösen a focibolond miniszterelnök kedvenc sportjának támogatása terén jók vagyunk. A tudomány, az oktatás, az egyetemi struktúra tekintetében viszont csapnivaló a helyzet. Ezen a téren a tatárok nem kergetnek, hanem rég lehagytak bennünket. Bizonyos területeken nem elég a kevélység és a magyar lelemény, mert például a vasúti közlekedés fejlesztésébe rengeteg munkát bele kell tenni, kreatív törvényhozással nem lesz sem biztonságosabb, sem gyorsabb a vonat.

Úgy kezdtem a fejezetet, hogy szerda van, de közben csütörtökre virradtunk. Múlt péntek óta nem dolgoztam a borospince formabontó ajtajának fejlesztésén, azóta hever érintetlenül a futófolyosó padlóján kiterítve. Engem valóban nem kerget tatár, és a pinceajtó sem szalad el. A látszólagos tétlenségnek hamarosan véget vetek, de nem azért, mert bárki sürgetne. Távol áll tőlem bármilyen vallásos érzület, mégis egy bibliai idézet jut eszembe arról, hogyan hárítjuk el magunktól az ideges kapkodást: mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Különböző fordításokban más-más szöveggel közlik ezt a nyugalmas gondolatot. Nekem ez a rendelt idős változat jobban tetszik a mindennek megvan a maga ideje, vagy a mindennek megszabott ideje van változatoknál. Történjék bármi a nagyvilágban, a borospince sötétjében és csendjében vénülnek a borok – elrendelten, erdőszéli végtelen nyugalomban, óvatosan kóstolgatva.
Napok óta tervezem, hogy beülök egy gépjárműbe, és kihajtok az utcára, majd be a városba. Ezzel vége a nyugalomnak. Új élmények, kalandok, veszélyek várnak rám, talán tatárokkal is összefutok. Csak épségben hazatérjek, mert a pinceajtó munkálatait folytatni kell.