Életünk és a bor

"igyál, a többit majd hozza a bor"

A műveltség alacsony szintjén rekedt vidéki polgárként irigyellek téged kedves olvasó, ha neked eddig sem volt idegen a cím alatti idézet. Hozzám csak most jutott el Hamvas Bélának a bor filozófiájáról szóló írása, amikor rengeteg szabadidőmben olyan művek olvasására is rászánom magam, mint Széchenyitől a Hitel, amit a kezdeti lelkesedés elmúltával félretettem. Közel 200 éve jelent meg, és az akkor élő nyelvezettel fogalmazott gondolatok befogadásába, a számomra érdektelen témába, a korabeli példákba hamar belefáradtam. Pedig efféle szórakoztató szövegektől hemzseg az írás: "Ne várjuk el, hogy szépeink lenni szeressenek oly hazánkfia társaságában, ki tán zsíros csizmában látogatja meg őket, pipaszaggal tölti el a házat, s beszédje közben a tiszta padlatra jókat pök…".
Hamvas Béla esszéje nem túl régi, értelmezése az idegen szavak szótározásától eltekintve nem igényel annyi energiát, mint egy reformkorból származó, veretes magyar szövegé. Összefuthattunk volna személyesen, mert még élt a szerző, amikor az általános iskola alsó tagozatán betűvetésre tanítottak. Találkozásunk elmaradt, aminek porbafingó gyerekként úgyse láttam volna hasznát. Évtizedek múltán, a napokban kerültek elém borokkal és borivással foglalkozó ködös gondolatai.

Rosszul kezdődik. Az első fejezetben hosszas kirohanást intéz az ateisták ellen, ami hangulatában csak egy fokkal enyhébb annál, mint ahogy Bayer Zsolt az ellenzékieket, a NER ellenségeit szapulja. Olyan emléket is felidéz bennem, ami az Így gondozd a magyarodat című hírhedt írás megismeréséből fakad. Pusztán szellemesen finom iróniába botlottam? Nem tudom. Nincs nekem ehhez kellő stílusérzékem.
Nem akarom rossz hírét kelteni a nagytiszteletű gondolkodónak, de első olvasatra badarságnak tűnik a szöveg – nyilván nem érek fel az író szellemi magasságához. A Hitel után szégyenszemre a boros könyvet is félreteszem, de aztán erőt veszek magamon, és tovább olvasom. Óvatosan. Nevezik gyorsolvasásnak azt a módszert, amikor a lap bal felső sarkától a jobb alsóig átlósan, kigúvadt szemmel végignézem az oldalt. Szavak, kifejezések, mondatok villannak be, amikből az oldal aljára érve nagyjából összeáll a tartalom kivonatos sűrítménye. Néhány másodpercet emészt fel oldalanként, s ennyi idő nem nagy veszteség akkor sem, ha érdektelen szövegre pazarolom. Ígéretesnek tűnő tartalmat sejtve aztán érdemes több figyelmet szentelni a műre, és soronként újraolvasni. Nem estem hasra a szerző posztumusz díjai előtt, csupán a téma miatt döntöttem így. Borokról lenne szó, ami érdekel.

Jártam iskolába, Hamvas műveivel mégsem találkoztam, mint ahogy nevét sem említették irodalomórákon, mivel kimaradt a tantervből. Eltűnt a süllyesztőben egy tehetséges író, mert gondolati síkon összetűzésbe került a második világháborút követően szerveződő kommunista kultúrpolitika erős emberével. Lukács György hevesen támadta, s ez akkoriban elég volt ahhoz, hogy B-listára tegyék, publikálási tilalom alá került, és könyvtárosi állását is elvesztette. Hiába fényes szellemiség, ha porhüvelyét hasonszőrűek társaságától távol, egy vidéki munkásszálló barakképületében eldugva tartják. Az Erőmű-beruházási Vállalat raktárosaként fiókjának írt Tiszapalkonyán, Bokodon és Inotán.

Hamvas Béla vidéki melósként (1950-es évek)

Nem lett belőle próféta. A kirekesztés ellenére Magyarországon maradt, magyarul írt. Vele kapcsolatban is jókat lehetne fantáziálgatni, hogy milyen világirodalmi magasságokba emelkedhet, ha John Cowper Powys angol íróval folytatott levelezős viszonya terveiknek megfelelően kiteljesedik, és művei angol fordításban is megjelennek – a Rákosi-korszakban erre nem nyílt lehetőség, mint ahogy Londonba utazni is csak vágyálom maradt.

Hamvas Béla jó svádájú budapesti könyvtárosként (1920-as évek, háttérben szülei)

Ahány forrás, annyiféle dátumot rendelnek A bor filozófiája megjelenése mellé, ezért azzal az állítással nem hibázok, hogy az 1940-es évek közepe táján közölték először, és ennél csak korábban írhatták. Miért volna jelentősége ennek? Azért, mert néhol olyan hangulatot áraszt, mintha egy sokat utazó, jó anyagi körülmények között élő szerző gondolatait tükrözné, és ez nincs összhangban ennek a szerencsétlen Hamvasnak 1948 utáni élethelyzetével, sem azzal a jellemzéssel, ami szerint ekkor állandó anyagi válságban, de ugyanakkor egy gazdag írói munkaperiódusban volt.
Nehezen fogadható el a barakképület ajtajában pózoló fickótól olyan igény, hogy "tulajdonképpen minden rendes háznál, ahol a bort tiszteletben tartják, a féldecis pohártól, kezdve (aszu borok) egészen a másfél literesig legalább húszféle pohárnak kellene lenni" (nálunk messze nincs ennyiféle pohár felhalmozva, pedig a szükséges fajtákból szerintem elegendőt tartunk készleten). Nem megyek olyan hévvel a történet után, hogy bizonyossággal eldönthessem, vajon az író fantáziája lódult meg a felfokozott igényesség irányába, vagy valódi élményeire visszatekintő fogalmazását olvashatom. Afelől nem lehet kétségem, hogy borospincék lépcsőit legfeljebb egy-egy kóstolós látogatás erejéig tapodhatta, mert úgy nyilatkozik, hogy "a rozskenyér mellett a búzakenyeret is bármely pillanatban szívesen megeszem, és nem baj az sem, ha a pincében egy-két napig áll és megszikkad". Borospincét üzemeltetve az a tapasztalatom, hogy a pince 80 és 90% közötti páratartalmú levegőjéből a kenyér inkább magába szívja a nedvességet, semhogy megszikkadna, és a penész úgy kivirágzik rajta, hogy egészséges ízléssel már nem tekinthető ennivalónak.

Nem férfias magatartás asztrológiával foglalkozni. Meglehetősen elutasító voltam mindig is, amikor valaki születési dátum alapján próbált engem ebbe a rendszerbe illeszteni, és ebből teljességgel tudománytalan módon bizonyos tulajdonságaimra következtetni. Ellenben Hamvas mintha nagyon is otthon lenne ebben a témában, még a borokat is szoláris, lunáris és asztrális jelzőkkel illeti. Megszégyeníti a legvadabb fantáziájú borbírálókat is azzal, amilyen minősítéseket borokhoz társít.

logikus és misztikus bor
vizuális és akusztikus
jobbról balra és balról jobbra folyó bor
szőke hajú (világos) és sötéthajú (vörös)
hím (száraz) és női (édeskés) bor
szoprán, alt, tenor, basszus hangú, egyszólamú és többszólamú, szimfonikus bor
szoláris bariton
szimfonikus szőke hímbor
henyélő, kacér, muzikális, mesélő, tragikus, drámai és parázna bor

Borbírálók szedjétek össze magatokat, mert íme a mérce, hogyan kell a bor tulajdonságait egy kerek mondatban megszemélyesíteni: "A SZEKSZÁRDI kifejezetten nőbor, éspedig leginkább huszonhét-huszonnyolc éves asszonyhoz hasonítanám, erejének és szépségének teljességében, szerelmi tudásának csúcspontján, tökéletesen felszabadulva, de bámulatra méltó ízléssel és elképzelhetetlen édes tűzzel". A borokhoz kapcsolható jelzők száraz felsorolásáról Gombóc Artúr jut eszembe Pom Pom meséiből, mert amíg egyes fenőtt, hím emberszabásúak a borral, addig a mesehős a csokoládéval folytat becézgetős, meghitt viszonyt, és bármilyen formájában szereti a csokoládét: kerek, szögletes, hosszú, rövid, gömbölyű, lapos, tömör, lyukas, csomagolt, meztelen, egész, megkezdett, édes, keserű stb.
Élelmiszereket felcímkézni veszélytelen hóbort, de amikor emberekre aggatnak jelzőket, azon némelyek felháborodnak, megsértődnek. Hamvas feltűnően sokat foglalkozik a női természetet feltáró mellékszál kifejtésével. Nem véletlen a parázna jelző felbukkanása, de ne tévesszen meg, mert nem a bor bűnös, hanem aki a kívánatos nő poharába tölti, hogy lábáról könnyűszerrel levehesse. Jól működő fantáziával számítani lehet rá, meg is jelenik az író gondolatainak folyamában a kujon: "A tavalyi muskotály remekül sikerült, szól az egyik öreg. Fejbeszállós, mondja a másik. Az asszonyok túl korán megbolondulnak, ez a gazda véleménye. Sose lehet elég korán, veti rá a legbölcsebb… a nőknek mégiscsak a muskotályt töltötte ki, s azok az illatos, bolondító italt mohón szítták. Mire a szalonnasütésbe fogtak, az asszonyok már térdig húzták a szoknyájukat, a lányok villogó szemekkel fejüket hátravetik és az ajkuk megduzzad". Kujon és parázna kéz a kézben járnak, mert a nők nyelvén értő férfiember huncutsága pillanatok alatt átcsap a reprodukciós műveletbe, amennyiben a női oldalon erre heves vágy mutatkozik. Egy felforrósodó buliban a férfiember úgy jár el helyesen, ha kedvére tesz a magát hívogatóan kellető fehérnépnek. Kellemetlen következménye lehet a kielégítetlen vágynak, amikor az úgy maradt nő később arról pletykál, hogy impotens fickóval hozta össze a sors, és ez úgy válik igazán kínossá, ha rólad szól. Lehet ennél rosszabb? Lehet. Mégpedig akkor, amikor a viselkedésedet elemezve arra jutnak, hogy talán azért nem éltél a kínálkozó lehetőséggel, mert gyanújuk szerint saját nemedhez vonzódnál.

Filozofikus mellékszál a nők egyre különösebb viselkedéséről.
Hamvas Béla azért írhat kedélyesen, a mai közvélekedéstől idegenül, szinte zavarba ejtő természetességgel a férfi és nő kölcsönös vonzalmára épülő buja együttműködésről, mert különneműek félreérthetetlen közeledésének (az udvarlásnak) más volt a megítélése a régebbi időkben. Akkoriban nem hurcolták meg a természettől való kedves kötelességének eleget tenni igyekvő hímeket, nem rombolták a férfiak önbecsülését azzal, hogy ösztönös igyekezetüket szexuális zaklatásnak állították be. Nagyot változott a világ azóta, benne a nők viselkedésével. Egy friss publikációt felvont szemöldökkel olvasnának nőjogi aktivisták, kikérnék maguknak a #metoo mozgalom képviselői, a szerző pedig megnézhetné magát, ahogy pellengérre állítják például a következő sorokért:
"Gondoljátok meg, ha nem lennének kihívóak, nem akarnának soha elcsábítani, ha nem volnának kacérak és nem figyelmeztetnének sohasem hangjukban türelmetlen forrósággal, hogy mikor vetkőztetitek le őket? Mi lenne?"
Önérzetesebbek, erőszakosabbak lettek a nők úgy, hogy testi erejük továbbra is jelentékenyen elmarad a férfiakétól. Hogyan bátorodtak fel mégis? Először a Károlyi-kormány néptörvénye segített nekik, majd saját jövedelmük lehetett, legújabban pedig felfedezték a jogi utat az érvényesüléshez, aminek révén gyengeségük ellenére könnyűszerrel és magabiztosan mocskolhatnak, alázhatnak férfiakat, és ezzel nem elégednek meg. Már nem alkalmassághoz, hanem kvótákhoz kötötten követelnek maguknak magas pozíciókat, igazgatótanácsi tagságot, politikai kinevezéseket, és egyre inkább kiveszőben van belőlük a természetesség, a báj, a kellem. Fenyegetőznek, zsarolnak, a férfiak meg haptákban állnak, bíróságra járnak, előbb vádlottak padján, aztán börtönben ülnek, ha éppen nem megkopasztásuk a cél. Mi a varázsige? Szexuális zaklatás.
Sok kellemetlenségtől mentesülnek a nők, és most nem arra gondolok, hogy például a tökönrúgás kínjait soha nem kell kiállniuk. Alkalmatlanságuk okán nem rájuk bízzák a nagy erőkifejtést igénylő nehéz munkákat, nem ők dolgoznak bányákban, nem őket küldik a háború frontjára ellenséggel harcolni. Embert próbáló kötelességből egyetlen egy hárul rájuk, aminek terhét férfiak nem képesek levenni róluk: teherbe esni, kihordani, megszülni, szoptatni. Négy igével írom le a folyamatot, de ez akkor is csak egy kötelesség.
Jó is lenne, ha mindenki tenné a dolgát, de ez ma már nem evidencia. A fiúk a sorozás és a katonai behívó elől szökdösnek, esetleg dezertálnak, míg a lányok a gyerekszülés kibekkelésén dolgoznak. A fiúk érvelése a katonai szolgálat ellen egyszerű: nem akarnak idő előtt meghalni. A lányok érvelése a másállapot következményei ellen sokrétűbb:

nem akarják elveszíteni vonzerejüket
nem akarnak szélesebb csípőt
nem akarnak meghízni
nem akarják, hogy kitáguljon a bőrük, és lógjon a hasuk
nem akarnak vajúdni, mert az fájdalmas és kimerítő
nem akarnak szoptatni, mert attól lógni fog a mellük
nem akarnak otthon maradni a kiskorúakkal, mert előrevalóbb a szakmai érvényesülés, az önmegvalósítás

Szerencsétlen gyerekek ezért sínylődnek bölcsödékben, óvodákban, noha otthon jobb dolguk lenne. Ez bizony így van a fejlett társadalmakban, de a nagy többség egyelőre tisztességesen teszi a dolgát. A fiúk csatába mennek és erőszakos halált halnak, a lányok pedig szülnek. Árnyalja a helyzetet egy félelmetes jelenség: a császármetszéssel világra jövő babák aránya folyamatosan emelkedik, mára meghaladja a 40%-ot. Vajúdás nélkül, fájdalommentesen szülni. Ki a fene gondolhatta, hogy ez egyszer divattá válik? Mert mi más indokolná ezt a magas arányt? Egykoron csak akkor alkalmazták ezt a módszert, ha az anya vagy a magzat élete veszélybe került, de ez ma már rendelésre megy. Az sem kizárt, hogy az orvoslobbi erőlteti, mert egy sima szüléshez képest a császármetszés végrehajtásáért jóval többet fizet a társadalombiztosítási rendszer.
Létezik olyan vélekedés, ami szerint a gyermek életrevalóságát a vajúdás és a szülőcsatornán való áthaladás alapozza meg azzal, hogy közben stresszhormonok szabadulnak fel, és elősegíti az újszülött légzőszervi és keringési rendszerének alkalmazkodását a méhen kívüli élethez.

A bor filozófiája nem sorolható az erotikus tárgyú írások közé, de feszeget olyan tényezőket, amikből el lehet indulni ebbe az irányba. Mit gondoljak arról, amikor a szerző a bor egyéniségének taglalása közben a nő térdének belső hajlásáról áradozik, merthogy számára "a nő itt, ezen a helyen a leginkább nő". Aztán megjelenik képzetében "a felső lábszár belső oldala, ott, ahol a bőr a legpuhább és a legsimább". Gyakorlati útmutatóként, kezdőknek segít megtalálni ezt a helyet "a legbelső oldalon a térdtől körülbelül négy-öt ujjnyira". Ha eddig bárkinek kétsége lett volna arról, hogy borkalauzt tart-e a kezében, annak most válik nyilvánvalóvá, hogy nem. Most tudjuk meg, hogy Béla egy kedves kujon, aki ezen az "alig két tenyérnyi kicsiny részen" méri le a nő "erotikus intelligenciájának fokát és karakterét". Nem pornóregényt olvasol, ezért a kifejlet történéseinek elképzelése rád hárul, amihez Hamvas óvatos fogalmazásában kapunk olyan nyitóképet, ami jó irányba tereli a képzelgést:
"Nézd meg jól ezt a fiatal asszonyt, rendetlenül feldúlt hajával, minden mozdulata kör alakú, mint a keble és a combja. Gömb alakú zene, de illatból és ízből. Kóstoljátok meg és lássatok, mondja a Zsoltár. Hangja, mikor nevet, mint a megdicsőülés. Szeme szikrázik. Orrcimpái kitágulnak és reszketnek. A mámor leánya, elfelejtette a rossz kurvaságot, a festéket, a cicomát, a rosszhiszemű és kiszámított bájolást. Ilyenkor a legillatosabb, és csókja a legforróbb. Már beszélni se tud, csak dadog, de látszik, hogy ezt unja, és ajka úgy áll, mint a csecsemőé, csucsorítva, de nem tejre."
Az író szavakból építkezik, és nem csak rajta múlik, hogyan képzelem el szöveggel festett képeit. Filmes eszközökkel készült produkciót befogadni nem sok fantáziát igényel. Elég hozzá a nyitott szem, és semmit nem kell elképzelnem, mert azt látom, amit láttatnak. Ezzel sincs baj, mert tehetséges alkotók ebben a műfajban is megmutatják a nőt.

Ábrándozás helyett fogj egy palack Martini Bianco típusú italt, és csöngess be valamelyik ráérő, egyedülálló nőismerősödhöz. Vermutot tartasz a kezedben, ami aromásított fehér bor különböző fűszerekkel keverve. Ezek közül a fehér üröm (artemisia absinthium) biztosítja az ital afrodiziákum jellegét, ami jól eltalált mennyiségben adagolva tapasztalatom szerint erős vágyfokozó hatással bír. Ellenállhatatlanak gondolod magad? Akkor nincs szükséged ilyesmire, de ajándékkal érkezve mindenképpen barátságos szándékodról biztosíthatod a vendéglátót. Bebocsátást nyerve, ajtón belül lenni fél siker, és csak rajtad áll, hogy mennyire vagy képes rátermettségedre terelni a nő figyelmét. Légy jó kujon, és Hamvas Béla nyomdokában ne habozz alkalmazni azt a tudományt, amit itt megismertél, nevezetesen a különböző testhajlatok és illatozó bőrfelületek felfedezését.
Miért pont Martini Bianco? Kipróbált, az esetek többségében bevált ital, ráadásul aperitif, azaz étvágygerjesztő. Kujonként pedig szabad tréfálkozni azzal, hogy látogatásod elsődleges célja nem étkezés volna, ezért az aperitif hatása szimpla vágygerjesztésre redukálódik.

Hamvas úgy kerülgeti a pinát írásában, mint macska a forró kását. Illatokat elemez, felsorol testrészeket, mint az asszonyok füle töve, a nyak hátsó része, váll, csukló, a térdnek már említett belső hajlása, és egyre bátortalanabbul fogalmaz, ahogy az ágyék felé közelít. Már a combot sem nevezi nevén, hanem szemérmesen felső lábszárról ír. A pszichológiai teszt jut eszembe, amikor megkérdik a vizsgált személyt, hogy mit néz meg először egy meztelen nőn? Jól vigyázz a válasszal, mert ha a szemét, vagy egy kicsit bátrabban a mellét választod, akkor véged van. Ne légy nyuszi, nevezd meg őszintén a pinát, a muffot, ami köztudottan a férfiak szexuális vágyának netovábbja. Próbálkozhatsz átveréssel, csakhogy a személyiségjegyeidre utaló válaszaid kiértékelésénél ezt észlelve arra következtetnek, hogy jó benyomás keltésére törekszel, ehhez a jegyhez pedig nem javallott sok pontot gyűjteni.

Igazi művész vagy? Erre a kérdésre nagy biztonsággal adhatsz igenlő választ, ha van múzsád. Tudtad, hogy élettelen dolgokból is meríthetsz ihletet? Meséltem korábban, hogy Schiller jeges vízbe lógatott lábbal, rohadt almát szagolgatva írta műveit, de nem kell ennyire elbonyolítani az ügyet. Fogj egy kancsó bort meg egy poharat, vagy ennél is egyszerűbb egy kupa bort az asztalra tenni. "Alattam a kertek, távolabb a Balaton, mellettem a kulacsban a bor, s ha meditációm akadozni kezdett, egyet kortyintottam" – írja Hamvas egy Balatonberényben töltött rövid vakáció alatt.
Kirándulások alkalmával praktikusan kulacsban tárolják az italt, mert a célnak megfelel, ha az csupán a szomj oltása. A középkori embert a túlélésért folytatott küzdelem vezette sűrű borivásra, mert az akkori közegészségügyi helyzetben a fertőzött kútvíz fogyasztása erősen fokozta a halandóságot. Semmi esetre sem vádolhatók ezért a régiek hedonizmussal, hiszen nem lerészegedés volt elsődleges céljuk, hanem a dögvész elleni védekezésként választották víz helyett a bort.

Louis Pasteur óta már nem lehet járványveszélyt okolva vedelni a hegy levét. Aki mégis így tesz, az vállaltan az alkohol tudatmódosító hatását keresi benne, jobb esetben élvezeti értéke miatt kortyol bele. Gazdasági és hatékonysági megfontolásból sem érdemes szomjoltás célzattal borospohár után nyúlni, mert a folyadékpótlás legideálisabb és egyben legolcsóbb forrása még mindig a víz. Vajon miért kortyint Hamvas víz helyett bort, és miért pont kulacsból? Élvezheti az ízét, alkoholtartalmából mámort, őszinteséget és bátorságot meríthet, de a többi lehetőség így odavan, míg kitöltve ezek is feltárulnak:

szín: szerencsés esetben nem bögrét, hanem átlátszó üvegpoharat használsz, és méltathatod a bort színe miatt
tisztaság és csillogás: az üveg tulajdonságaival nem vetekedhet egy ütött-kopott, horpadásokkal csúfított kulacs
illat, szaglászás: pohárba töltve nagy felületen rúgják ki magukat a levegőbe illékony molekulák a bor felszínéből
templomablak, korona: sokat elárul a borról a pohár falán lecsurgó glicerin
koccintás: kulaccsal? ugyan már…

Ha borozás közben nem ejted el a poharat, akkor ura vagy a helyzetnek, és ha ivás közben nem folyik ki az ital a szád sarkánál, akkor még nincs nagy baj. Mozdulatok pontos megtételére szükség van annak érdekében is, hogy a koccintáskor összeütköző vékony üvegpoharak ne szenvedjenek kárt. E művelet végrehajtásánál magasabb elvárásoknak is meg kell felelned, további tényezőkre is figyelned kell, ha csendülő, zengő-bongó hangot szeretnél hallani. Csengettyűhöz vagy kis haranghoz hasonlót, és nem a kolomp tompa, színtelen hangját utánzót, vagy a legrosszabb esetben egy jellegtelen koppanást.
⚠️A fenti kép rossz példát mutat. Ne érj hozzá a pohár kehely részéhez, különben a hang hamar elhal. Úgy csenghet hosszan a megkondított talpas pohár, ha a száránál fogod, annak is az alját. Saját tapasztalatom szerint úgy a legbiztosabb, ha a szárat négy ujjal fogva, a poharat a talpa alá helyezett kisujjamra állítom. Addig töltsd a bort, amíg a szint a pohár legöblösebb részéig nem ér, és ne tovább. Így szabadon rezeghet a kehely, és az illékony anyagok is a legnagyobb keresztmetszeten törhetnek elő a bor felszínéből.

Azt hiszem, hogy a korabeli hatalmasságok által megnehezített sorsú Hamvas Béla és a hedonizmus nem találtak egymásra úgy istenigazából, hogy budapesti otthona és vidéki gyártelepek között ingázott. Ezzel a csapással megverve problémás élvezni az életet – gondolhatnám földhözragadtan – , de másképp látja a lehetőségeket a szavakkal bűvészkedő, aki szerény körülményeihez igazodva így foglalja össze a hétköznapi hedonizmus összetevőit: "A legelső szép nőbe beleszeretni, még pedig sürgősen, nagyokat enni, virágok között sétálni, fenyvesekbe menni lakni, zenét hallgatni, festményeket bámulni, és bort, bort, bort, bort inni… Egyetek, szeressetek, gyönyörködjetek, és főként igyatok és igyatok és igyatok". Arra is van ötlete, hogyan lehet elviselni fölényes hatalom játékszereként elnyomást, hogyan lehet jó élményekhez jutni beszorulva legszűkebb környezetünkbe: "Minden szép nőből végül is drágakövet lehetne készíteni. Vagy bort… A bor folyékony szerelem, a drágakő kristályosodott szerelem, a nő az élő szerelemlény. Ha még hozzáteszem a virágot és a muzsikát, akkor tudom, hogy ez a szerelem színekben ragyog és énekel és illatozik és él és megehetem és megihatom".

Hiába remek író, mégsem hiszem, hogy jó társaságom lehetett volna. Tettem már kísérletet előítéletes viselkedésem leküzdésére, de csúfos kudarcot vallottam, mert szenvedélybetegekkel hosszútávon nem találom meg a közös hangot, és ezt a tapasztalat mondatja velem. Miből gondolom, hogy Hamvassal gondok lennének? Nem godolom, hanem tőle olvasom, hogy "A nők, hogy lényük spiritualitását intenzívebbé tegyék, illatszereket használnak, a férfiak pedig dohányoznak". Megosztja velünk azt a nézetét is, hogy "Általában ki lehet mondani, hogy az evés a testi aktus, a fundamentum; az ivás a lelki aktus; a dohányzás a szellemi aktus. Kezdeni mindig az evéssel kell, végezni mindig a füsttel. Megjegyzem, hogy az antinikotinistát ateista szektariánusnak tartom". Könnyen lehet, hogy én lettem volna neki rossz társaság azzal a vélekedésemmel, hogy bolond az, aki tiszta levegő helyett füstöt szív tüdejébe, és ezt kényszer nélkül, meggyőződésből teszi. Élek a gyanúperrel, hogy kispénzű melósként ócska borokkal tetézte az amúgy sem rózsás helyzetet – nem is élt meg magas kort szegény.
Lelkesen méltatja Villont, mert "Isten országát teljesebbé tette a kocsmával és az akasztófával" (nem létrehozta, hanem szentesítette ezeket költészetével), és nagy szeretettel tartana barátságot kocsmárosokkal, mert városi környezetben náluk találja a szeszes italok elsődleges forrását. Imigyen nyilatkozik: "A korcsma civilizációnknak egyik legfontosabb intézménye, sokkal fontosabb, mint például a parlament". Jópofa álláspont, lehet így viccelődni, de komolyan venni semmiképpen. Szoktam mondogatni, hogy szerintem a világegyetem legfontosabb fogalmai a rend és az egyensúly. Ebben sem értenénk egyet, mert Hamvas egyszer csak azzal jön, hogy: "Egyébként a pedantériát nem szívlelem. Ez a borral és a szerelemmel nem összeegyeztethető. Aki a bort és a nőt szereti, az bohém. A rend emberei absztraktak, gondterheltek. Nagy aprólékossággal mindig rakosgatnak, attól való eszeveszett félelmükben, hogy valamit nem fognak megtalálni. Mi az ördögnek ez a rémület? Bolondság a spájzban a zacskókat sorba állítani, mint a könyveket; bolondság mindenből katalógust csinálni".
Hmmm. Korábban erről pont ellenkező értelemben fejtett ki gondolatokat. Visszalapozok, és valóban: "Így, hogy férfi vagyok, e szenvedélyes pedantériát szeretem abban kiélni, hogy táblázatokat készítek. Az az előítéletem, hogy a rend nemcsak szép, hanem hasznos is. Rendnek nevezem azt, amikor minden a saját helyén van".
Talán az imádott bornak ütemes kortyolgatásával szinten tartott pityókás állapot felel ezért az ellentmondásért. Máskülönben hogyan írhatna le valamit, aztán meg az ellenkezőjét? Bódító hatású italok fogyasztásának van árnyoldala, legyen mégoly irigylésre méltó is nőfaló, borivó bohém hírében állni, folyékony szerelemmel élni.
Hamvas szerint "A borivásnak csak egyetlen törvénye van: inni. Bárhol, bármikor, bárhogyan". Két egymást követő fejezetben, többször ismétli ezt a veszélyes gondolatot úgy, hogy közben a törvény "bárhogyan" passzusát máris kétségbe vonva, a borospohár üvegének megfelelő minőségén és vastagságán töpreng: "Hogyan ihatna valaki szentgyörgyhegyit vastag pohárból?" aztán meg "Más poharat kell használni délelőtt, mást délután". Nem ez az első ellentmondás kuszán hömpölygő gondolatai között, amivel összezavarja az olvasót. Egy nagyműveltségű írótól telhetne összeszedettebb koncepcióra. Megint arra gondolok, hogy sok kis korty sokra megy, és ennek hatása jelentkezik írásában. Semmi baj ezzel egészen addig, amíg vitatható gondolatait megtartja magának, de amint ezeket széles nyilvánosság elé tárja, felelősséggel tartozik a hatásokért. Megvan az átka az áhított bohémságnak, és vannak áldozatai, akik komolyan vették a borivás hamvasi törvényét. Nem hinnéd? Pedig bizony tettek már olyan nyilatkozatot, hogy "Hamvas Béla miatt lettem alkoholista". Nem az ujjamból szoptam, nyomtatásban jelent meg A bor pszichológiája, avagy a magyar bortermelő lelki alkata című esszében, bizonyos Kling József tollából, aki ellenőrizhetően megbízható, lelkiismeretes újságíró.
Nálunk a házi borospince több fajtát is kínál, jelentős mennyiségben. Saját portéka. Tudom, miből készült. Bátran vedelhetném, nem vakulnék meg tőle, mindennap csontrészegre ihatnám magam – mégsem teszem. Ezek a jól sikerült, igazán finom borok sem tudnak rávenni arra, hogy csupán azért igyak belőlük, mert kéznél vannak. Pedig erős a csábítás, elvégre itt van néhány lépésnyire a hangulatos borospince, mégis megvárom, amíg társaságom érkezik a borozáshoz.

Ökör iszik magában – tartja a mondás. Italozás közben megered a nyelve az egyszerű embernek, Hamvasnak meg a tolla ered meg, gördülékenyebben, enyhe összevisszaságban törnek elő gondolatai. Ismerek olyat, aki konyak és mogyorós csoki együttesére esküszik, amikor nagyobb szellemi teljesítményre sarkallná magát, de nem vagyunk egyformák. Hamvasnak a bor jött be.
Meggyőződni arról, hogy a nebuló kezébe vette-e a kötelező olvasmányt, ellenőrző kérdésekkel célszerű. Milyen bort ivott Hamvas Béla magában, kulacsból? Erre a válasz kideríthető a következő szövegrészekből:
"Egyetemes bor nagyon kevés van – olyan, amit például az egész emberiség egyszerre ihatna valami nagy ünnepen, mondjuk a világbéke ünnepén. Erre a célra én boraink közül egyedül a SOMLAI-t ajánlanám. És különösképpen ez a magányosok bora. Mert ma még a világbéke csak a magányos ember mámora."
"Egészen személyes dolog, és csak azért mondom el, mert szigligeti meditációm egyik nagy eredménye volt: a somlai bor hieratikus maszkjában éreztem magam a legközelebb ahhoz a kiérett derűhöz és bölcsességhez, ahhoz az intenzív teremtő mámorhoz, amely ezt a világot megalkotta."

Ez a Hamvas nagy valószínűséggel jó erkölcsű mulyaként élte életét. Nem járok utána, nem keresek életrajzi adatokat, de azt tudni róla, hogy tagja volt a kommunista pártnak, amiből kilépett. Felszállt egy villamosra, és amint észrevette, hogy az rossz irányba halad, a következő megállónál leszállt. Megesik az ilyen. Elsős középiskolás koromban a nyáj-effektus következtében én is KISZ-tag lettem, de csak az első félévben, utána már nem. Emlékszem, ahogy a KISZ-titkárral összefutottam a lépcsőfordulóban, és ő a csontos mutatóujját nekem szegezve kérdőre vont:
– Te nem vagy KISZ-tag! Hogy lehet ez?
– Nem vagyok kommunista.
– Jajj, ez nem erről szól. Jó bulik vannak, és elkölthetünk egy csomó pénzt.
– Bocsáss meg, de akkor sem érdekel.
Akkoriban már nem vették olyan komolyan az eszmét, mint Hamvas idejében, ezért szerencsére nem agitáltak többé, és az iskolából sem tanácsoltak el.
A bor filozófiájáról értekezve az erkölcsös Hamvas megismerteti olvasóit a nemiség megélésének nőkre vonatkozó, a kurvaságról alkotott véleményével, és ezzel korunk palácsiktímeáinak, várkonyiandreáinak és a néhai playboy-matuzsálem Hugh Hefner libuska barátnőinek üzen: "…szabad szerelmet csinálni. Kell is. Főképpen mi mondjuk ezt, a férfiak, akik enélkül az asszonyi tűz nélkül egész életünkben dideregnénk… Mondom, szerelmet szabad belőle csinálni. De üzletet, uralmat csinálni, e szakrális képességet arra használni, hogy a nő vele ruhát szerezzen, ékszert, pénzt, azt nem szabad".
Alapvetően mindenki így gondolkodik, de aztán bizonyos körülmények, a szükség, a becsvágy, a kényelmes élet ígérete, esetleg a női lélek egyszerűsége folytán a cselekmény mégis oda vezet, hogy a kurvaság felülkerekedik a jó erkölcsön. Ki akarnád deríteni, hogy a kiszemelt nő kiféle, miféle, kefél-e? Erről is van meglátása e derék írónak, aki nem filozófus (annak tartják), mégis árad belőle a bölcselkedés: "A bor a vörösen és a fehéren izzó nemes és nemtelen kurvaságnak minden olaját magában tartja, és ha a nő bort iszik, kiderül róla, hogy merre hajlik".
Vajon mire gondolt a költő? – kérdezhetném, de prózai művet olvasva pöszén hangzik. Nemes vagy nemtelen? Ezt a fontos kérdést gyertyafényes vacsora mellett borozgatva vitatnám meg a kiszemelt nőneművel, reményét érezve annak, hogy egy palack bor elfogyasztását követően minden a helyére kerülhet. Milyen fajta bort iszogatva? Erre nem kell filozófiai útmutatás. Amikor engem kérdeznek, akkor igyekszem minél kevesebb gondot okozni létezésemmel, és rendszerint könnyen teljesíthető igényt fogalmazok meg, ami súrolja az igénytelenség határát: folyékony legyen.

Újabban nem a TV-t nézi az, aki hiteles tájékoztatást keres – sokan a YouTube csatornáin találnak rá az őket érdeklő anyagokra. Ebben a speciális moziban ebből a forrásból kínálok mellékleteket a szürke szöveg illusztrációjaként.

Egyszer már végeztem a témával. Aztán új napra virradtunk, és még mindig nem ülepedtek le megnyugtatóan a kavargó hamvasi gondolatok. Időn túli meglátások következnek.

Bohémság, pedantéria

1945-ben Magyarországon is háború zajlott, efelől senkinek nem volt kétsége. Budapest ostrom alatt állt, és gyakoriak voltak a bombázások. Könyvtárak és közgyűjtemények állományát sikerrel kimenekítették a városból, a Szent Korona kalandos kitérőkkel Fort Knox-ba került.

"Házunkat akna, bomba és tűz teljesen elpusztította. Bútoraink, ruháink, könyveink, kézirataink elvesztek" – írja Hamvas erre az időre emlékezve. Miért nem cselekedett? Miért nem helyezte biztonságba fontos dolgaikat, mi volt ennél fontosabb? Könnyen beszélek, hiszen nem éltem át háborút és pusztítást. Más benne lenni a közepében. Bombázás valóban nem fenyegetett, viszont pakoltam már platóra értékesebb holmijaimat serényen, és többet is fordultam, amíg lakóhelyemről minden olyan vagyontárgyat kimenekítettem, amire az adóhivatal végrehajtói szemet vethettek volna.
Már megint bort prédikálok, és azt is iszom, mert nem vártam tétlenül a hasznos ingóságaimat lefoglalni szádékozó végrehajtók érkezését. Mindegy, milyen veszély fenyeget, védeni kell az értékeket, ami Hamvas történetében kéziratokat és könyveket jelent. Gyorsan pakolható, nem hímestojás, nem porcelán vagy pohárkészlet. Talán nem is kellett volna többször fordulni a megmentendő anyaggal, de nem érdemes ezen morfondírozni, mert hősünk egy fuvar nem sok, annyit sem intézett. Megfizették az árát ennek a kényelmes nemtörődömségnek, mert Hamvas és házastársa minden tekintetben földönfutókká váltak. Nincs helye bohém viselkedésnek nehéz időkben.
Ki kell egészítenem ezt a gondolatsort, mert közben elém került az idős Hamvas vallomása saját személyiségéről, amiben életének végén ellátja magát jelzőkkel, továbbá pontos és őszinte magyarázatát adja gondatlan viselkedésének:
"…svihák és link …minden időben mindennemű egzakt munkára alkalmatlan voltam… a legtöbbször észre sem vettem, mit mulasztok és milyen kötelességeket hanyagolok el… A dolgokkal nem is tudtam szembenézni, el voltam foglalva rossz lelkiismeretemmel, és nem voltam képes másra, mint hogy tehetségemen élősködjem."

Sztereotípiák, arisztokratikus allűrök

Hogyan különböztethető meg a valódi gazdagság pompája a hamis csillogástól? Nehezen. Főleg akkor, ha olvasok róla, mert a nyomdafesték sokmindent elbír. A bor filozófiája szerint "a legegyszerűbb borágy a füstölt szalonna kenyérrel és zöldpaprikával", ami az írás legőszintébb, leghihetőbb mondata. Mikor volt az asztalodon szalonnával spékelt szarvas vagy őzgerinc, esetleg fiatal vaddisznó? Hamvas ilyeneket is ajánlgat borágyként, és javaslata szerint "nagy ebéd után az első füst legyen szivar, éspedig kubai (Havanna)". Ezzel a füstölős gondolattal buktatja le magát, mert mi jut eszébe egy átlagembernek a szivarról? Nekem a bankár tipikus ábrázolása. Pöfékelve, cilinderrel, monoklival, egy nagy zsák pénzen ülve legalább akkora pocakkal, kigombolt zsakettben, mellényzsebéből óralánc lóg. Ott van még Churchill, akiről nehéz eldönteni, hogy a szivarozás népszerűsítésében vagy a politikában ért el nagyobb sikert? Szivart kézben sem tartottam soha, nemhogy füstöltem volna, ezért nem vagyok szakértője, de elég időt töltöttem egy légtérben olyan hozzáértővel, akinek lehetnek autentikus gondolatai a témáról, és ugyanezt az élményt feldolgozva a szupergazdagok szokványos kellékeiről is meséltem. Ahol nem szolgál komornyik, a füvet nem kertész nyírja, és szakácsot sem alkalmaznak, ott olyan fajta fényűzést sem tapasztalunk, hogy az ételeket a borhoz igazítanák. Miért kívánatos bornak és ételnek ilyen viszonya? Erre is kapunk filozofikus választ: "a bor a lelki, s ezért a magasabb rendű jelenség, az étel a testi, és ezért a fundamentális jelenség". Hogyan megy ez nálunk? Komornyik sehol. A füvet én nyírom, táplákozásunkat a hűtőszekrény és a spájz pillanatnyi tartalma alakítja, borválasztásunk pedig az itthoni borospince szortimentjétől függ. Ja. Szortiment. Meg kellett néznem a szótárban, nehogy hülyeséget írjak.
Mi jut eszedbe a szivarról, ha felébresztenek álmodból? Kuba (Havanna). Találni olyan történelmi adatot, hogy szivargyárat elsőként a spanyoloknál alapítottak 1676-ban, majd egy másik forrás ezt 1817-re teszi, és ezzel megint bizonytalanság gyengíti az állításokat. Ez sem változtat a lényegen, hogy a kubai gyártás később indult, és csak egy a sok közül, ráadásul az igazi ínyenc nem ezt választja például a tokajihoz.
Az első generációs gazdagok csak majmolni képesek azt a viselkedést, és azokat az igényeket, ami egy igazi arisztokratának a vérében van. Mitől lesz igazán szép a gyep? Ha ezt egy angol lordtól kérded, akkor ő azt javasolja, hogy vesd el a magot, várd meg míg kinő, aztán nyírjad rendszeresen 300 éven át, és jó lesz. Más receptet ajánl ugyanerre a korrupciós közbeszerzéseken meggazdagodott suttyó, akinek kacsalábon forgó, gipszoroszlánokkal szegélyezett, ízléstelen kastélya köré a múlt héten telepítettek gyepszőnyeget: megadja egy kertészeti vállalkozás telefonszámát.

Asztrológia, a szentesített eszköz

Aki hatékonyan kereskedne idegen országok termelőivel, az sajátítsa el nyelvüket. Megtérül és előnyöket biztosít a nyelvtudás, mert ezen keresztül férhetek hozzá üzletfelem lelkéhez, aki bizalmába fogad, ezért bensőséges viszonyt ápolhatok vele, és jó árat tudok kialkudni. Közös nyelv híján mindezen jótékony hatások elmaradnak.
Hamvas Béla anyanyelvén túl idegennyelveknek is tudója volt. Feltételezhetően annál jobb színvonalon teljesített ezeken a nyelveken, mint ahogy a Fidesz EP-képviselője nyökög egy ülésen, és egykori köztársasági elnökünk tudását is könnyűszerrel felülmúlhatta. Úgy sejtem, hogy magáévá tette az asztrológia nyelvét is, amivel nem csupán a borok asztrális jellegének meghatározásához keresett szavakat, hanem a finomabb nők, a dámák lelkéhez is talált utat. Szepes Máriához írt hízelgő levelének nyelvezete remekül simul az ezoterikus irodalomban alkotó szerző tetszéséhez.

"Igen tisztelt Asszonyom,
remek Merkúrom van a Halakban, az első házban, s ez már harminc éve mindig pontosan azt a könyvet hozza nekem, amelyikre éppen szükségem van. Már vakon bízok benne. Így került három hónapja kezembe a Vörös oroszlán, és még merkúribb úton a Varázstükör. Lehetetlen róla beszélni, de fölösleges is, akkor, ha egy városban lakunk. A Varázstükör konklúziója alapján, azt hiszem, hogy egymással érintkezésbe kell lépnünk. Most elutazom, de a jövő hét elején megint Pesten leszek. Nagyon örülnék, ha addig értesítene, hogy mikor és hol találkozhatnánk, és esetleg a könyv kiadásáról is beszélhetnénk. Szabad délutánjaim: kedd és csütörtök (hétfő, szerda, péntek csak 7 óra után).
Barátja
Hamvas Béla"

A következő idézet a A bor filozófiája Hieratikus maszkok fejeztéből való:
"A Szaturnusz a nagy primordiális paradicsomi rend jelképe. Ezért függ össze ez a bolygó a hárommal, amely a mérték száma. S ezért függ össze a borral, amely az embert a megzavarodott világból kiemeli, hogy az aranykori rendbe visszahelyezze."
Számomra ez úgy sületlenség, ahogy van, de elfogadom, hogy ezek a kusza gondolatok másokat szórakoztatnak. A pasziánsz nevű kártyajáték is nagy marhaság, de sokaknak jól telik vele az ideje.

Jó vallás, rossz vallás

Hiába időzött nálunk 150 évig a török, építve mecseteket, imádkozva naponta ötször Mekka irányába, mifelénk mégis megmaradt a katolikus keresztény egyház túlsúlya, dogmáik uralják és irányítják a vallásos emberek hitvilágát. Úgy fest, hogy Jézus követői voltak a legügyesebbek azon irányzatok közül, akik józan világlátástól emberek figyelmét elvonhatták. Nem jártunk volna jól az iszlámmal, mert náluk az alkoholfogyasztás tilalom alá esik. E vallás kifundálói kihagyták azt a részt, ahol Mohamed saját testét és vérét kenyér és bor formájában osztotta volna meg tanítványaival, így az ő rendszerükből hiányzik az úrvacsora, és ennek megfelelően a misebor sem kelléke a szalátnak.
Nincs nekem bajom egyik vallással sem, akár jó vagy rossz, csak ne legyen közünk egymáshoz. Nem értek arabul, betűiket sem ismerem, ezért nem tartok Koránt a könyvespolcon, ellenben Bibliából többféle kiadást is. Fárasztó, nehézkes, dohos, bugyuta szöveg zagyva fogalmazással, mint például a következő:

És leszállott az Úrnak angyala az asszírok táborába, és levágott száznyolcvanötezret. És reggel arra ébredének, hogy mindnyájan holt hullák valának.

Elhagytam az idézőjeleket, mert emlékezetből idézem, talán pontatlanul, de a lényeg így is kiviláglik. Arra emlékeztet, ahogy öregedve azon viccelődünk, hogy ha reggel úgy ébrednénk, hogy nem fáj semmink, akkor valószínűleg meghaltunk. Poénnak megfelelő, de a keresztény tanítások alapművében ilyen logikai bukfencet benne hagyni arra utal, hogy nyomdába kerülés előtt nem lektorálták. Ilyen komolytalan tartalommal az akadémiai kiadványok között nem kaphatna helyet.
Elgondolkodtató a szeplőtelen fogantatás hittétele is, mert azóta sem jött össze senkinek ez a mutatvány. Az evangéliumok szerint Mária és József jegyben jártak abban az időben, amikor Gábriel arkangyal bejelentette, hogy a Szentlélek felszarvazta Józsefet. Ez a szerencsétlen nagyon oda lehetett Máriáért, mert mi mással magyarázható, hogy képes volt a nőt a történtek ellenére feleségül venni, és más fattyát nagy türelemmel felnevelni. Ebből az esetből az a tanulság, hogy a nők sokkal leleményesebben kezelnek bizonyos krízishelyzeteket, mert annak a fantáziátlan fickónak, aki lebukott a felesége előtt a szomszédasszonnyal dulakodva, csak ennyire tellett:
– Anyukám! Ez nem az, aminek látszik. Nekem hiszel, vagy a szemednek?
Nagyboldogasszony történetében többször is megbicsaklik a józan logika, ezért egyházi illetékeseknek alaposan el kell gondolkodniuk ahhoz, hogy valamennyire konzisztenssé tegyék a több sebből vérző, hiten, feltételezéseken, látomásokon, szájról szájra terjedő mondákon, egymásnak ellentmondó feljegyzéseken alapuló mesét. Itt megint tettenérhető a korabeli tudósítók, a kiadó és a szerkesztő trehánysága, ahogy elmulasztják végigkövetni Mária történetét, ezért haláláról és mennybemeneteléről nem jelentek meg írások a Bibliában.
XII. Piusz megelégeli ezt az összevisszaságot, és egy huszárvágással dogmává nyilvánítja Mária mennybevételét.

Hamvas főképp az Eszkatológiai kitérés című fejezetben rágódik az alcímbeli témán (megint szótár után kellett nyúlnom), de nem tud leszállni róla, és ettől kezdve visszatérő motívumként jelenik meg esszéjének más részeiben is.

"A rossz vallást jó vallássá kell tenni. Ezt nem a törvénykönyvek tanítják, nem a jogászok, nem a bírák, nem a királyok, nem a papok, nem a moralisták és nem a szatirikusok és nem az erényhősök és nem a prédikátorok és nem a misszionáriusok, hanem egyes-egyedül a teremtő eszkatológusok vallás-alapító pillanataikban… Mert az első bűn, a legmélyebb bűn, a legrosszabb rossz a rossz vallás volt, a rossz magatartás. Ebben a pillanatban az ember görcsöt kapott. A Biblia eredendő bűnnek hívja. Azóta ezt a görcsöt, amely lényünk alapjában, a vallásos magatartásban következett be, mindnyájan magunkban hordjuk. Mert ez a sokk örökölhető. Saját rossz magatartásunk irritál bennünket és a feloldást eszeveszetten keressük. Az özönvíz nem tudta kimosni belőlünk."

A szerző kapcsolatba került az okkultizmus és az ezotéria világával. Nem csoda, ha foglalkoztatta saját maga újratestetöltésének gondolata, amikor azon kesergett, hogy "a lét nagy kérdéseinek megoldása nincs. Csak egyet lehet, azokon túlfejlődni". Van az a szellemiség, amit egy élet alatt nem lehet kiteljesíteni, ezért zárul a halála előtt nem sokkal megfogalmazott Interview című írása ezzel a gondolattal: "Azt hiszem, ezért kell visszatérnem".
Mire tippelsz, ki lehet napjainkban Hamvas Béla reinkarnációja? Nekem is van ötletem, de ne befolyásoljon. Szerintem Puzsér Róbert alakjában találkozhatunk vele. Külsőleg semmiképp, de gondolati síkon mindenképpen. Puzsér egy szófosó, aki előző alakjában, Hamvasként grafomán volt. Azt kell feltételeznem, hogy Puzsér is az asztalfióknak írna, ha Tiszapalkonyára száműznék internetkapcsolat nélkül. A reinkarnálódott Hamvas figyelemre méltó összeszedettséggel fogalmaz írásaiban, míg szóbeli előadásait hallgatva lenne igényem egy olyan MI-plugin bevezetésére YouTube csatornáján, ami röptiben kiszedi a felesleges "tudod" és "érted" szavakat.