Ruppert

Tavaly év végi borkóstolós élményeim erősen visszavetették idegen borok iránti érdeklődésemet, mert kellemetlen utóhatások jártak a boltban kapható termékek elfogyasztásával. Aztán február elején érkezett egy hírlevél Csodaországból származó borok ígéretével, amit önmagában nem éreztem elég vonzónak, viszont mellékesen megemlítették azt a körülményt, hogy nem a szokásos, a felsőfokú WSET oklevéllel megerősített borszakértő szakmai előadása színesíti a péntek estére szervezett eseményt, hanem Ruppert Ákos borász mesél "Alízról, Nyúlról és a többiekről". Na, erre már felkaptam a fejem, közelebb húztam székemet a monitorhoz, és megélénkült az érdeklődésem. Autentikus beszámolót hallgathatunk a borkészítésről? Ott a helyem.

Hiába WSET oklevél, az előző borkóstoló alkalmával nem kaptam választ arra az egyszerű és helyénvaló kérdésre, hogy a kóstolt bort mennyi ideig érlelték hordóban. Van úgy, hogy becsípődik nálam valami, és nem hagy nyugodni, amíg ha döcögős úton is, de a végére nem járok. Most azonban elkényeztetik a publikumot, mert kérdéseinkre maga a borász válaszol.
A világ egyre növekvő bonyolultságával és folyamatos változásával összhangban ez alkalommal sem sikerült tartani a beharangozott borsort, mely módosítás rendszerint a kóstolásra kerülő tételek bővülését jelenti. Keretes szerkezetbe foglalják a változások az eredeti elképzelést, mert rögtön az elejére beillesztenek egy meglepetést, a Zizzzi 2023-as évjáratát. Koronazár teszi gyanússá a tételt, amiből nagynyomású beltartalomra lehet következtetni, és ez ebben a műfajban CO₂ jelenlétére utal. Valóban, ez egy széndioxiddal dúsított fehér gyöngyözőbor, sok maradékcukorral, markáns rajnai rizling ízzel annak ellenére, hogy nem ez a szőlőfajta alkotja legnagyobb részben. Alacsony alkoholtartalma révén lehűtve üdítőitalként ihatjuk nyáron, akár limonádé helyett – van annyira citromosan savanykás.

A Zizzzivel 11-re nőtt az erdetileg csak 10 tételből álló sor, ami kedvezően alakítja az esemény értékelését. Kell ez a pozitívum, hogy ellensúlyozza az utolsó tétel változásával okozott csalódást. Mondhatnám, hogy bepaliztak az ígért 2019-es évjáratú Alíz szerepeltetésével, mert a borász jelenléte mellett ez a tétel volt a másik vonzereje a rendezvénynek. Február 6-án adatokat keresve róla, még elém került olyan weboldal, ahol így jellemezték: 47% cabernet franc, 29% merlot, 24% cabernet sauvignon, 15% alkohol, 6.1 g/l összes sav, 1.6 g/l maradékcukor, 1200 palack. Emlékezetből idézem ezeket az adatokat, mert a weboldal időközben eltűnt, mint ahogy a megfelelő bor is a kóstolási sorból. Elfogyott. Helyette ugyanezen a néven, de a 2020-as évjáratból töltenek poharamba, ami nem pótolhatja az eredeti ígérvényt. Miért? Azért, mert nem szokás bevált standard szerint házasítani borokat, mivel minden évjárat más és más. Ahogy az időjárás, úgy változik a szüret ideje, az erjesztés körülményei, az érleléshez használt hordók sem azonosak, az érlelés időtartama is eltérő, a seprő mikrobiológiai viselkedése pedig egy lutri, ezért aztán az összetételért és az arányokért felelős borász minden évben kóstolás alapján dönt. A 2020-ban szüretelt szőlőből készült bor esetében úgy látta jónak, ha az Alíz fantázianévvel felcímkézett palackokba kerülő bor 54% cabernet sauvignon és 46% cabernet franc keverékéből áll, ami egyáltalán nem fedi a 2019-es évjárat összetételét. Soha nem fogom megtudni, miről maradtam le, de sebaj. Jártam már ennél rosszabbul is.

Részletes tájékoztatást kapunk a családi vállalkozás történetéről. Első generációs borászat az övék, mert ugyan a fiatal borász apukája kezdett területeket vásárolni Hegyszentmárton és Diósviszló környékén, csakhogy ő igazából építőanyag kereskedésben utazott, és a borászkodással hobbiként töltötte szabadidejét. Ákos már felnőttként döntött úgy, hogy kitanult szakmáját (építész, statikus tervező) félretéve szívesebben foglalkozna a szőlővel. Eredetileg 35 hetáros területet műveltek, aztán úgy alakult sorsa, hogy felosztották a birtokot nővérével, és most a korábbi birtokméret egyharmadán gazdálkodik, amit más termelőktől vásárolt szőlővel egészít ki.
A Ruppert család női ága gazdasági érdekek mentén üzemelteti birtokrészét, ezzel szemben Ákos a választékra, a különleges borokra, a kísérletezésre fektet nagy súlyt. Ő már nem hobbiborász. Az ügy komolyságát bizonyítva elvégezte a szőlész-borász képzés 4 félévét, 2013 óta ezzel foglalkozik, tehát profinak számít. Ahogy a diósviszlói terület jellemzőiről mesél, az nem olyan, mint például a mediterrán jellegű Kopár-dűlő. Hűvösek az éjszakák, minden később történik, úgy mint a virágzás, az érés, a szüret. Kevés a hajnali pára, sok a napsütés, ami szerencsére nem kedvez a gombás szőlőbetegségeknek.
Az egyre forrósodó nyarakon a szőlő öntözése sem volna ördögtől való, amiben a birtok mellett csörgedező patak segíthetne, ha nem pont akkor száradna ki minden évben, amikor a legnagyobb szükség lenne rá. Talajtakaró növényzettel védik a kordonok közötti sávokat a kiszáradástól. Nem bonyolult technológia, ehhez csak a kaszálást kell visszafogottan intézni, amivel az Ákos szerint oly fontos talajéletet is védik. Ez egyben a biogazdálkozás felé vezető első lépés, megfontolt növényvédelemmel kiegészítve, pusztán önös érdekből. Merthogy a család legkisebb tagjai is ráfanyalodnak a szőlőre, a nagyobbak pedig nem átallanak fogyasztani saját borukból.

Mintha magamat hallanám, amikor Ákos borászatuk fejlődéséről mesél. Nem szenvednek nyomasztó hagyományoktól, nem kell tartaniuk magukat megszokáson alapuló, begyöpösödött eljárásokhoz pusztán azért, mert a nagypapa is így csinálta. Előzmények nélküli borászat az övék, ahol nem kell levetkezni terhes tradíciókat, és nem nyomja el a kísérletező kedvet a tapasztalt generáció "ezt nem így szoktuk" intelme. Ez az előnye annak, ha az ember nem borász dinasztiába születik. Ezért készülhetnek Ruppertéknél a szokványostól eltérő módszerekkel borok. Olyanról sem hallottam még, hogy valaki a présben erjeszti a cefrét, majd amikor elégedett az eredménnyel, akkor nyomja ki a levet belőle. Remélem jól emlékszem, mert mintha ez hangzott volna el a Beszélő Virágok Kertje névre hallgató, 2023-as évjáratú siller ismertetésénél.
Saját bénázásaimat idézi az a ritka őszinte történet, amiből kiderül, hogy Rupperték a kezdeti időkben próbálkoztak kénmentes bor készítésével is, de aztán személyes tapasztalás útján belátták, hogy bármennyire is idegenkednek ettől a durva anyagtól, a bor tartósságának biztosításához még mindig nem találtak ki jobbat. Megbarátkoztak az SO₂ használatával, de nem szűnő ellenérzésről árulkodik a történetben többször elhangzó 35-ös érték, aminél több ként nem tesznek a borokba. Eddig azt hittem, hogy én is szőrmentén kénezek, de most vettem az adást, hogy a nálam bevált 40 mg/liter érték büntetlenül csökkenthető.
A Ruppert borászat fejlődését célzó tanulmányi kirándulásról szóló történetet hallgatva erősödik bennem a gyanú, hogy nekünk hasonló lehet az agyműködésünk, mert rám is hatással volt a Cseri Pincészet rajnai rizling választéka. 2023-ban ezért döntöttem úgy, hogy ilyen szőlőből készítek bort. Döntöttem? Megfogalmazódott bennem a vágy, amiből nem lett semmi, pontosabban lett, de valami egészen más. Ekkor támadt olyan ördögi tervem, hogy ezt a rizlinget saját magával fogom házasítani. Ez a törekvés dicséretes kísérletező kedvről árulkodik, de nyilván ebből sem lett semmi. Ruppert Ákost keményebb fából faragták. Felkerekedett, és meg sem állt Pannonhalmáig, ahol Cseriéknél első kézből tanulmányozta a technológiát, hogy aztán itthon biztosra mehessen.
Az előadás közben többször elhangzott, hogy kis ládákba szüretelnek, amit felfogtam, és ezt is a minőség javára írtam, hiszen így a szemek nem sérülnek, nem törnek meg, és a borász kezében marad az irányítás. Aztán mégis feltettem a bugyutának tűnő kérdést: kézzel szüretelnek vagy kombájnnal? Adja magát a válasz, mert hogyan kerülhetne kis ládákba a kombájnnal szüretelt termés? Értelme sincs, mivel a rakomány a gépből közvetlenül a fogadógaratba kerül. A kérdés úgy kap mégis értelmet, hogy a borászat weboldalán a következő kép tündököl:

A fenti képen látható friss telepítésű szőlőt még nem szüretelik sehogy, de jól láthatók a fém támrendszer horganyzott acél oszlopai. Aki géppel akar szüretelni, az ilyen támrendszert használ, mert ez a régi, betonból vagy fából készült oszlopokkal ellentétben jól bírja a rázást. Rupperték egyelőre kézzel szüretelnek, de nem csodálkoznék azon, ha egyszer csak megjelenne a gazdaságban ez a gép, mert vannak előnyei. Elég hozzá egy sofőr, és nem hagy el többet a szőlőmunkásoknál. Sötét éjszaka is remekül működik, amikor is hűvös van, tehát hideg szemeket önt a garatba, nincs szükség az anyag energiaigényes hűtésére.
Az átlagos minőségű bor alapanyagául szüretelendő szőlőhöz a legjobb megoldás a gépesített szedés, tekintettel arra, hogy egyre nehezebb szőlőmunkásokat találni. Viszont a prémium borok szegmensében úgy is megéri fürtönként szedni a szőlőt, majd ebből is válogatni a kifogástalan alapanyagot, ha nem napszámosok, hanem borászok szüretelnek. Ez garantálja az elsőrendű minőséget, mert jó bor csak hibátlan alapanyagból készülhet (ez a szemlélet érvényes a pálinkára is).

Rengeteg kérdésem volt, s ezek közül az egyik a küvé arányainak megállapításakor alkalmazott eljárást firtatta, hátha kiderül valami műhelytitok. Ki szólhat bele, kik vállalnak felelősséget ebben? Egy határozott, erőskezű, autoriter vezető válaszát kaptam: "egyedül én". Hallottam olyan borászatról, ahol összeül az egész család, a szomszédokat is áthívják, és egy tivornyába hajló hosszas kóstolgatás után közösen döntenek a kívánatos arányokról. Van előnye a felelősség megosztásának, mert ha valami nem sikerül, akkor lehet a másikra mutogatni, és a kudarc terhe megoszlik. Az egyszemélyi döntésnél nem oszlik meg semmi, éppen a dicsőség sem.

Ezzel elérkeztem ahhoz a szakaszhoz, ahol a kóstolt tételek méltatásának vagy szapulásának van a helye. Mindössze három bort említettem név szerint a sorból, amivel nem elégítek ki minden kíváncsiságot, de lehetőséged van megvizsgálni a borászat webáruházának kínálatát, amit a kóstóló szinte teljes mértékben felölelt, mindössze a Kandúr és a rosé cuvée nem szerepelt a borlapon.
Egészen mostanáig lappangott bennem egy sötét gondolat, ami most végre megfogalmazódott: sehol nincs feltüntetve, és egy szó sem esett arról, hogy a Ruppert Borház bármilyen díjat nyert volna boraival. A díj szóra keresve az interneten is legfeljebb a palackok visszaváltási díjának tekintetében mutatkoznak találatok a Ruppert borokkal összefüggésben. Hogy lehet ez?

Amatőr borászkarrierem elején megfogalmaztam hitvallásomat, és megállapítottam magamról, hogy nincs szükségem megerősítésre, mert nálam hitelesebben senki nem minősítheti boraimat. Nem vagyunk egyformák. Léteznek pincészetek, amiknek lételemük az elismerés, és felvágnák az ereiket, ha nem díszítené a portékát valamilyen minősítő plecsni. A péntek esti kóstolót értékelve úgy látom, hogy a Ruppert boroknak nincs szükségük sem dicséretre, sem díjakra, mert eladják magukat efféle segítség nélkül.
Ha még most is abban a cipőben járnék, mint sokan a világban, hogy nincs itthon borospince, benne rengeteg saját borral, akkor bizony még mindig a boltból tölteném fel a készletet. Emlékszem erre a régi világra, amikor az asszonnyal hozzáértés nélkül vizsgálgattuk a felhozatalt, aztán megfogtunk valamiből egy hatos kartont, hogy ne maradjunk bor nélkül. Nagy felelősség ennyi bort hazahozni, mert akárhogy is választunk, nekünk kell elpusztítani. Nagyon nehéz összeszorított foggal legyűrni a rossz választást, és ha nem vagy elég tájékozott, akkor könnyen kerülhetsz ebbe a kínos helyzetbe. Nincs saját borospincéd, és bolti bort vásárolnál? Könnyen kivághatod magad szorult helyzetedből, ha kóstoltál már Ruppert-féle borokat, mert ilyen előélettel nem a tanácstalanság ütközik ki viselkedésedből, hanem magabiztosan nyúlsz a letört sarkú, Ruppert feliratos címkéjű palackok után.

⚠️Ne adj a véleményemre fenntartás nélkül, és ne cipelj haza jelentős készletet egyik borból se, amíg nem kóstoltad. Rám hallgatni meglehetős rizikóval jár, mert az én ítéletem messze esik a közízléstől. A borkóstoló végén szavazásra bocsátották a tételeket, és egyedüliként adtam a legmagasabb értékelést a sillerre (Beszélő Virágok Kertje), a pincészet legolcsóbb borára. Ami nem mérhető, annak értékelése szubjektív, ezért nem érdemes azon rágódni, hogy valóban a legjobb bor mellett voksoltam-e, viszont az nehezen vitatható, hogy ez a legjobb ár-érték arányú termék.